Normális emberi állapot-e a féltékenység


A szerelem ideális meghatározásához képest: "Szeretem õt, és õ szeret engem" a féltékenység abból a valós vagy képzelt meggyõzõdésbõl származik, hogy a második állítás hamis: "Szeretem õt, de õ mást szeret". S ez fájdalmat, dühöt szül, a kifosztottság érzését teremti meg az emberben. Senki sem érezheti biztonságban magát - se nõ, se férfi, se fiatal, se idõs - a léleknek ettõl a pusztító betegségétõl, amely az elhagyatottság érzésének fájdalmából paranoiás delíriumba is átfordulhat.
A pszichoanalitikusok szerint teljesen természetes dolog, ha félünk attól, hogy elveszítjük szerelmünk tárgyát. Az is természetes, ha szenvedünk attól, ha látjuk, hogy az, akit szeretünk, eltávolodik tõlünk. Ami nem természetes: ha állandóan ott kísért, életünk minden pillanatában, a szorongás és a félelem, hogy elveszítjük Õt, ha szüntelenül forgatókönyveket találunk ki hûtlenségének lehetséges változatairól, ha folyton arról képzelgünk, hogy megcsal bennünket.
Az etológusok szerint a féltékenység alapvetõen emberi tulajdonság. Vannak ugyan olyan állatok, amelyeknél valódi kapcsolat alakul ki a hím és a nõstény közt az utódok felnövekedéséig, és ha ez a kapcsolat megszakad, az állat olyan súlyos érzelmi veszteséget szenvedhet, amely organikus zavarokban is megnyilvánulhat, de féltékenység nem fordul elõ náluk. A kapcsolat ugyanis az állatoknál elsõrendûen biológiailag meghatározott, míg az embernél a szociokulturális tényezõk a döntõk.
A leírások szerint a féltékeny ember azon igyekszik, hogy a partnerébõl bûnöst csináljon. Legszívesebben befalazná a másikat, hogy az a foglya legyen. Számontartja a másik idõbeosztását, nemcsak a jelenét, hanem a múltját is uralni akarja. Arra törekszik, hogy a másikat tárggyá változtassa, amelyet korlátlanul birtokában tarthat. A szerelmet lassan felváltja a gyûlölet, s a féltékeny ember egy idõ után kész rá, hogy elpusztítsa azt, akit állítólag szeret - inkább, mint hogy elveszítse, inkább, mint hogy másé legyen.
A féltékenység ölhet is - a statisztikák szerint a féltékeny férfiak többször jutnak el idáig, mint a féltékeny nõk. Sok nõ szerint ez azért lehet így, mert a férfiak sokkal sérülékenyebbek, hisz folyton be kell bizonyítaniuk a férfiasságukat, ezért aztán könnyebben érzik magukat fenyegetettnek. Szocilógusok szerint ez azért lehet így, mert a hagyományos férfiszerepek - errõl már beszéltünk - nem kínálnak a férfiaknak érzékenyebb, bonyolultabb, sõt rafináltabb megoldást szorongásaik és lelki konfliktusaik levezetésére. A pszichoanalitikusok szerint meg azért, mert azt a folyamatot, amelynek során a kisgyereknek - az incesztustilalom miatt - óhatatlanul le kell szakadnia az ellentétes nemû szülõ iránt érzett szerelmérõl, jobban megszenvedik a fiúk (lévén az anya fontosabb szereplõ), mint a lányok, s ez nemcsak oda vezet, hogy hajlamosabbak lesznek - ha alkatuk szerint is hajlamosak rá - a féltékenységre, hanem ez sokkal erõsebb indulatokat is kiválthat belõlük.
A féltékenységnek - mint a szerelemnek és a hûségnek is - hatalmas irodalma van, a szak- és a szépirodalomban egyaránt. Mielõtt leírnátok, mit gondoltok a féltékenységrõl (vagy a hûségrõl -hûtlenségrõl) nézzétek meg Nagy Balázs, Winkler Nóra és Zakál Edit összeállítását.

És néhány kérdésem azért nekem is lenne:
- szerintetek igaz-e, hogy a féltékenység alapvetõen a másikon való uralkodni vágyás; igaz-e, hogy a féltékenység merõ önzés, gõg, sértett önszeretet, vagy éppen önbizalomomhiány, önleértékelési hajlandóság?
- tapasztalataitok szerint a férfiakra vagy a nõkre jellemzõ-e inkább?
- megoldást jelenthetnek-e a féltékenység kiküszöbölésére a különféle együttélési technikák: a kommunák, az, ha két pár kölcsönös cserekapcsolatban él, az, ha két egymáshoz tartozó ember bevallottan kettõs érzelmi életet él - tehát mindkettõjüknek, a másik által is tudottan, másik szerelmi partnere is van -, vagy netán megoldás-e rá - mint sokan állítják - a biszexualitás.
- lehet-e, értelmes-e, érdemes-e egyáltalán egy életre hûséget fogadni egy másik embernek?
- hogyan óvhatja meg jobban magát két ember a féltékenységtõl, a gyanakvástól: ha bevallják egymásnak vagy ha eltitkolják egymás elõl a "félrelépéseiket"?
- van-e pozitív oldala a féltékenységnek? Igaz-e, hogy új lendületet adhat a szerelemnek, s minthogy benne van a versengés eleme, igaz-e, hogy akár dinamikusabbá is teheti, meg is újíthatja az embert?
- Claude Chabrol, francia filmrendezõ, aki A pokol (l'Enfer) címmel 1995-ben megcsinálta a féltékenység alapfilmjét, önmagáról azt mondta: "Én egyáltalán nem vagyok féltékeny. A feleségem szerint azért nem, mert túlságosan is el vagyok telve önmagammal. Mindenesetre ha a dolog választás kérdése volna nálam, inkább lennék felszarvazott férj, mint féltékeny férj. Az elõbbi ugyanis jóval kevesebb szenvedéssel jár." És ti (ide értve természetesen a megcsalt feleség-féltékeny feleség változatot is)?

Mihancsik Zsófia
zsofi@mail.datanet.hu


A válaszok:



Mielőtt a féltékenységről kezdenék (szerényen szólva ) értekezni két fogalom szigorú szétválasztását tartom szükségesnek. Egyik a szeretet és a másik a szerelem. A szeretet (itt ugye elsősorban ember és ember közti kapcsolatban
értelmezzük). Kritikát bíró, pozitív emberi érzés. Nincs benne hely a féltékenységnek. Ha én őszintén szeretek valakit örülnöm kell, ha (mivel szeretetreméltó) mások is - sőt minél többen- szeretik. Pl.: A fiamat szeretik az iskolában... szeretik a barátai, stb. A szeretet nem igényli a viszonzást sem! Másképpen a szeretet nem mérlegel. Nem azért szeretek valakit mert
viszontszeret, hanem mert szeretem. Mivel szeretem kívánom (!), hogy minél több ember szeresse és nem vagyok féltékeny a szeretetükre. Minden olyan
eset, amelyben a szeretet féltékenységgel jár számomra gyanús. A szeretet során feladunk magunkból valamit. A birtoklási vágyat biztosan.
A szerelem (nem zárja ki - talán- feltételezi a szeretetet). "Biológusan" fogalmazva a fajfenntartás kényszere által kiváltott erőteljes emberi érzés,amelynek - különösen férfiak esetében- kifejezetten tartalma a birtoklási vágy.(Nem véletlen, hogy a felszarvazott férjen nagyobbat derülünk, mind a
megcsalt asszonyon.) Fokozott izgalmi állapot.
Nem beszélnek róla, de (és nem csak én tudom) a leghatásosabb afrodiziákum a szerelem. -Frigiddé
keseredett asszonyok tessék kipróbálni !-
M E G J E G Y Z É S : ( "Kutatók" tapasztalatai szerint a leghatékonyabb szex a gruppenszex. A hatékonyságnak további feltétele: 1.különböző neműek között történjen,
2. a résztvevők létszáma maximum két fő legyen.)
Az ember (és az ivarosan szaporodó élőlények) számára az utód (mind a hallhatatlanság, az utódban való továbbélés reménye) rendkívül fontos. A nő számára a kérdés egyszerűbb. Ő szül. A férfinek (a hímnek) kevesebb bizonyossága van. Ő (?) nemz. Az állatvilág a problémára sok megoldást
talált. A szitakötő hímje párzás után nőstényével összekapaszkodva repül egészen a peterakásig. A monogám nyárilúdak estenként félrelépő és rajtkapott tojóját a gácsér legelőszőr megbúbolja (és utána "beszélik" meg a többit). A hím oroszlánok új háremük idegen kölykeit megölik, hogy a nőstények minél előbb az ő kölykeiket szüljék meg. A páviánok, fókák, a mi gímszarvasunk (és sorolhatnánk még tovább) utolsó erejével,élete árán is védi háremét a riválisoktól.
Hogy egy faj hímje monogám vagy többnejűségben él
azt az határozza meg, hogy a faj fennmaradása szempontjából - adott környezetben - melyik az előnyösebb. ( a kérdés gazdaságossági)
M E G J E G Y Z É S : Arisztid halála után telefonál barátjának Taszilónak:
-Öregem van lélekvádorlás. Ujjászülettem! Van étel, ital és nők rogyásig.
- És mivé születtél Arisztid?
- Hát kannyúl vagyok Bábolnán.
A mai Európában a monogámia tűnik fajunk számára hatékonynak. De mindannyian tudjuk, hogy a sűlyedő hajóról, az égő házból először a nőket(és a gyerekeket) kell menteni. Ők nehezebben pótólhatók mind a férfiak.
A sokat háborúzó iszlám országok- mindmáig élő - férfipótlási gyakorlata a többnejűség, a bibliai zsídóké az meghalt testvér asszonyának feleségül
vételének kötelezettsége volt.


"Normális emberi állapot-e a féltékenység? " Kérdezed. Igen! Válaszolom. A normális féltékenység normális állapot. Eléggé pocsék de jól kezelhető. A kezelhetetlen őrült féltékenység pedig a pszichiátriára tartozik.

Ide kapcsolódik ezért, ha javasolhatom legyen a következő hét kérdése a HŰSÉG.

Ui. Végigolvasva nem túl érzelgős. Hát íg sikerült.

Üdvözlettel szer


1997. február 3. - hétfõ, 0 óra 18 perc
Nem tudjátok, hogy mi lesz a Lánchíddal? Most fel lesz díszítve Karácsonykor vagy nem?

andersen


1997. február 2. - vasárnap, 23 óra 23 perc
MuzX,
az én gazdagságom végtelen. A végtelent pedig elég sokáig lehet osztani. Mindazonáltal a szerelmem is folyton ezt mondja, hogy nekem minden fehér vagy fekete. Ha Te is ezt mondod, akkor mégis lehet benne valami.
ZöPö


1997. február 2. - vasárnap, 23 óra 1 perc
Úgy tűnik, félreérthetôen fogalmazok, vagy ennyire különbözik a terminológiám másoktól (ezt egyébként már tapasztaltam)

F.T., én nem írtam sose kategorikusan, hogy nem voltam féltékeny. És bármennyire is ezt igyekeznek többen is rámhúzni, nem értek egyet azzal, hogy birtokolni akartam, legalábbis számomra ez mást jelent. Szerettem vele lenni, örültem az örömének, és idônként kínlódtam, ha úgy éreztem, nem kellek neki, ez tényleg féltékenység, de nem birtoklás. Nem rendelkeztem fölötte, nem csináltam jeleneteket, és ha szimpatikus volt a kiszemeltje, tényleg tudtam örülni, ha jól érezte magát vele.

Amúgy még nehány szót, fôleg -VIC-nek és Zsófinak a psziológusbácsi elemzésérôl.
Talán meglepô, de már nekem is feltűnt, hogy a szerelem, szeretet valóban nézhetô ezzel a -számomra kificamodott, tébolyba csavarodó- logikával. Azaz, ha valakinek örömöt szerzek, mert szeretem, ezzel végül is magamnak szerzek örömöt, mert legjobban magamat szeretem, én pedig vagy tudok örülni az ô örömének, és akkor ez a saját örömöm, vagy nem, de akkor meg annak örülök, hogy ennek ellenére ilyen hôs vagyok, és elviselem, ami megint csak nekem okoz érzelmi magömlést... Tehát végre büszkén kijelenthetem, hogy mindent azért teszek, mert végsô soron nekem okoz örömet, jelent önigazolást, mert szeretek kéjelegni a magam nagyszerű lelkében, hogy én milyen jó vagyok és hogy tudok szeretni másokat... Namármost, ha neki nem kell az én szeretetem, elrontja a játékomat, mivel nem tudok már általa szellemileg-érzelmileg (a szexuálisról nem is szólva) kiönelégülni.
Minden tiszteletem a nagytekintélyű professzôré, de nem hiszem, hogy ez így általános tételként alkalmazható. Vagy ha igen, akkor ne próbálja meg magára venni valaki, mert elhánnya magát, hogy milyen ócska kis ônzô féreg mindenki, saját maga meg fôleg. És hogy tudnánk úgy élni a narcisztikus életünket, ha folyton hánynunk kell magunktól?
Szóval, én nem értek ehhez, de nem kívánom szételemezni minden gondolatomat, érzésemet ezen a szerintem elég paranoid megközelítéssel, hogy végül az jöjjön ki, hogy még mindig a hüllôagy munkál bennem, és semmi más indítékom nincs, mint ölni a saját fennmaradásomért, zabálni és fajfenntartani. Lehet, hogy így van, de akkor inkább megmaradok a boldog tudatlanságban, vagy legalább megpróbálok úgy tenni.

MuzX


1997. február 2. - vasárnap, 18 óra 46 perc
nEMTOM

1997. február 2. - vasárnap, 17 óra 55 perc
Sziasztok
Novi!
Bravó. Ha igaz amir irsz - és miért ne lenne - akkor Ti már tudtok valamit a titokból. Abból, hogy nem a kisajátitás és a birtoklás az, ami két embert boldoggá tehet. Hogy a szabadság mindenkinek jár, nekem is és a másiknak is és hogy a másik öröme engem gazdagit és forditva. Persze természetesen ehhez két érett ember kell.

Én például azt, hogy ezzel bizonyitékát adtad az érettségednek. :) És én Julival ellentétben el tudom hinni hogy boldogok vagytok.
MuzX
Amiről Te irsz, az nem a féltékenység hiánya, hanem alárendelődés a másik akaratának. Attól Te még féltékeny voltál (legalábbis a leveledből úgy tünik) csak nem tetted szóvá. Egy ilyenfajta kapcsolatban nem hogy nem játszik szerepet a birtoklás, hanem még sokkal fokozottabb ti. "Még azon az áron is birtokolni akarom, (legalább egy kis részben), ha ezért áldozatot kell hoznom" Azért ne hidd, hogy nem értelek meg. Nem lehetett könnyű. Nyilván neked is tanulságul szolgált.
A féltékenységnek nagyon sok tudományos magyarázata van. El lehet őket olvasni, de a féltékeny ember ettől még nem lesz kevésbé féltékeny, legfeljebb még bűntudata is lesz.
És hogy a féltékenység normális emberi dolog-e? Igen. Annyiban amennyiben minden olyan, ami az emberek többségének a sajátja. Az is normális dolog, hogy átlagos az IQ-nk és nem vehetjük fel a versenyt Einsteinnel. De lépésről lépésre tanulhatunk, fejlődhetünk. Zaturek Manfrédnak ebben tökéletesen igaza van."Dolgozni kell magunkkal, magunkert, magunkon."
F.T.



1997. február 2. - vasárnap, 10 óra 48 perc
edves Juli!
Ugyan nem ismerem Novit, de én is ismerek olyan párt, mint amilyenek a leírás alapján ők lehetnek. TÉNYLEG BOLDOGOK. 13 éve vannak együtt, én egyiküket már 16 éve ismerem, és mindketten nagyon közeli barátaim. Tudom, hogy ezt nyilván valóban embere válogatja, de náluk ez bevált. Komolyan mondom, boldog lennék, ha egyszer én tudnék olyan otthont és családi harmóniát teremteni, mint ők. Nem csalják egymást agyba főbe, és kívülállóként mondhatom, hogy NAGYON SZERETIK, SŐT TISZTELIK EGYMÁST. Ráadásul a gyerekeiket is úgy nevelik, hogy azt tanítani lehetne.
Én nem tudom, hogy ez pld. az én esetemben is beválna-e, de asszem Te egy kicsit gyorsan és alaptalanul ítélsz.
Amúgy tetszett Novi megjegyzése a megcsalás-félrelépés különbségről.

ni:
Látom Te is birtokában vagy a végső igazságnak. Ez azonban csak azok igazsága, akik
1. Még soha nem találkoztak a gyakorlatban a szexszel, vagy
2. Számukra mindig tökéletes volt a szex.
Remélem, Te ez utóbbi csoportba tartozol, és ezért nem tudod elképzelni, hogy az eltérő szexuális beállítottság és elvárások még egy amúgy ideálisnak induló kapcsolatot is szétzúzhatnak. Az szex ugyanis az étkezéssel ellentétben -- általában ;-) -- páros játék. Nyilván léteznek olyan ideológiák, amik szerint a szex nem fontos, de ezek távol állnak tőlem, és asszem, a többségre sem ezek jellemzőek.

Amúgy nem vagyok féltékeny típus, de emléxem két éjszakára, amikor majdnem megőrültem a féltékenységtől. Ennek -- mármint hogy nemigen vagyok féltékeny -- asszem két oka van. Az egyik az, hogy nagyon-nagyon megbízom a partneremben. A másik az, hogy amúgy vízöntő módra nem tűröm, hogy korlátozzanak, és én is megadom a másiknak a maximális szabadságot. Nem elvből, hanem a természetem ilyen.

Üdv: MaCS (O'ttóhoz semmi közöm...)


1997. február 2. - vasárnap, 1 óra 36 perc
Sziasztok
Ha van kedvetek vitatkozni sok mindenről, látogassatok el a
http://www.alarmix.net/freeweb/polaris/ oldalra és nézzetek be a Párbeszélgessünkbe
F.T.


1997. február 1. - szombat, 23 óra 38 perc
Ja, és a matáv? Ugy látszik, jól kalapoltak. Lám, sok koldus milyen sokat tud összedobni.
Erre sose legyen senki féltékeny!
Van akinek szíve van, van akinek meg bôr a pofáján.

nagycs


1997. február 1. - szombat, 15 óra 44 perc
A féltékenység öl, butít, s nyomorba dönt.
Persze van egészséges határa is. Egy picinek
mindenkiben kell lennie, na de a másikat
állandóan ellenôrizni, elszámoltatni, gyanusítgatni felesleges. Aki ezt teszi, az
ne csodálkozzon, hogy amitôl fél, az bekövetkezik.

nagycs


1997. február 1. - szombat, 15 óra 38 perc
Olvastátok, hogy a MATÁV tavalyi netto nyeresége 25 milliárd forint. Tudjátok az hány nullát jelent? És tudjátok mennyi lesz az idén? Jó féltékenykedést. Rezső, a bagoly
p.s. F.G.! Nem egy nyomdában dolgozol?


1997. február 1. - szombat, 1 óra 54 perc
Valahogy a kerdeseid olyanok, mint a modern orvoslas: tuneteket erintek, megnyilvanulasi formakat, es elsiklanak az okok felett, mellett, mindenesetre, jol kikerulik.

A feltekenyseg nem arrol szol, hogy igy nem akarjuk elvesziteni, meg ugy feltjuk a masikat. Roviden, arrol van szo, hogy aki ezt erzi, az egy nagy nyul, aki folyamatosan kakilgat be szepen a gatykojaba. A vilagtol valo felelmet fejezi ki a feltekenyseggel. (Es meg sok mas ehhez hasonlo, teljesen ertelmetlen dologgal, amivel a sajat es a partnere eletet is alaposan megkeresiriti.) Mert mindig az a legnehezebb, hogy szembenezzunk onmagunkkal. Konnyebb feltekenynek lenni, mint addig dolgozni onmagunkon, mig buszken kihuzzuk magunkat, ha a partnerunket megbamuljak az utcan, egy kocsmaban, a strandon. Szerintem ez az egyetlen, ami egy ember tehet, ha nem akar 30 eves korara teljesen meghulyulni. Csakhogy ezert dolgozni kell, magunkkal, magunkert, magunkon, es az emberek tobbsegenek jobb total vaknak megmaradni. Pedig nem is olyan nehez.

Evekkel ez elott en is olni tudtam volna. Ma buszke vagyok, hogy lam, bezzeg az en baratnomet mindenki megbamulja. Es ha egy ilyen klassz es gyonyoru lany jar velem, akkor lehet, hogy en se vagyok Quasimodo?

Csupan ennyirol szol a dolog.
Messzirol ordit rolunk, hogyan erezzuk magunkat a borunkben. Csak meg kell nezni a partnerunket. Hadd lassam a baratod,baratnod, megmondom, ki vagy.

Kulonben, udvozlom a Winkler Norat. Vajh' hogy keveredett oda??? A Nagy Balazs nem Radnotis volt veletlenul? Ha igen, akkor csak annyit, hogy a Szorton Porposz szelleme orokke el.

Zaturek Manfred


1997. január 31. - péntek, 23 óra 6 perc
IGEN
azaz
NEM


1997. január 31. - péntek, 20 óra 38 perc
IGEN
azaz
NEM


1997. január 31. - péntek, 20 óra 38 perc
IGEN
azaz
NEM


1997. január 31. - péntek, 20 óra 37 perc
IGEN
azaz
NEM


1997. január 31. - péntek, 20 óra 37 perc
IGEN
azaz
NEM


1997. január 31. - péntek, 20 óra 36 perc
IGEN
azaz
NEM


1997. január 31. - péntek, 20 óra 36 perc
Remelem mindenki megfogadja Eva tanacsat: "olyan csunya not kell elvenni aki senkinek nem kell". Igy nekem csak a gyunyoru bombazok maradnak.
Billy


1997. január 31. - péntek, 19 óra 4 perc
Egyetértek, MuzX. :Ö
DeadGuy


1997. január 31. - péntek, 17 óra 37 perc
DeadGuy, teljesen félreértesz. Több évig éltem olyan kapcsolatban -mivel szerelmes voltam- ahol én mindent adtam, de alig kaptam. Eléggé tönkretett. Szerintem ez csak kölcsönösségi alapon lehet tartós és harmonikus. Amint egyoldalúvá válik, már nem az igazi. Ha csak nem vagy szent. Én nem vagyok.
MuzX


1997. január 31. - péntek, 16 óra 56 perc
Tararírom!
Zsófi! Nagyon köszi a nagylelkű felajánlást! Ez a film valószínűleg inkább idegesítene mint kínozna. Ahol érem megnézem. (Ciki az ha az ember egy ilyen forumon aggódik az anyagi helyzete miatt? Tegnap kidobtak a lakásomból, kétszer eszek naponta, de akkor aztán keveset, a természetgyógyászom ajánlotta a koplalást...állitólag a hosszú élet ritka.)Más. A Hőcipó c újságban olyan fotókat láttam, ahol a Lantos Gabi, meg a Horn Gyufa mellett egy harmadik nő látható, és erősen gépel. Te biztos tudod hogy az ki. Ki az?
Gantheret egyébként tudja az igazságot. Csak azért mert én is valami ilyet próbáltam kifejezni, az idáig beküldözött baromságaimmal. Kiemelném a NARCISZTIKUS jelzőt. Ha azt nézzük tehát hogy ki kinek mit ad, akkor azt is látnunk kell hogy azt ő maga kapja. Ezt a gondolatot ajánlom arj -x re.

seKÉJ BOR, DAlom áll, elfogyott italom már
Kicsit magas voltál a 95 Mhz-es IQmnak. Megkérdezném, hogy mit mondtál, vagy inkább hogyan mondtad?

Éva! Ki mondta hogy hülye vagy? Rám is mondtak sok mindent, de nem hittem el. Önmagad vagy, más ebbe nem szólhat bele. Aki kétségbe vonja értelmed abba rúgj bele! Más dolog hogy tapasztalatom szerint a nők 90%-ának az érzelmi élete a 4 éves szinten áll meg és onnan azután sehova mint Jehova. Mennyiség vagy minőség? Várom a véleményt.

-VIC-

Tirarárom!


1997. január 31. - péntek, 16 óra 17 perc
ZöPö és mindenki, akinek inge:

higgye, hagyja, higgye, hagyja, higgye, hagyja...

leírni 500x, azt a teremtette !

Trixie


1997. január 31. - péntek, 15 óra 45 perc
MuzX:
De nem! Éppen hogy nem. Ha adsz, teljessé válhatsz. Ha mindig másoktól vársz, semmi maradsz.
DeadGuy


1997. január 31. - péntek, 15 óra 38 perc
MuzX:
De nem! Éppen hogy nem. Ha adsz, teljessé válhatsz. Ha mindig másoktól vársz, semmi maradsz.
DeadGuy


1997. január 31. - péntek, 15 óra 33 perc
ZöPö!
Kapcsold át a belsô monitorodat black/white-ról színesre, és akkor rájössz, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Ha állandóan csak adsz, és nem kapsz viszonzást, szép lassan elfogysz (értsd, ahogy akarod).
Hidd el nekem, pocsék érzés!

MuzX


1997. január 31. - péntek, 15 óra 20 perc
Meg ne haragudjatok, de az az érzésem, egy páran "önzők" vagytok. Ha egyszer igazán fogtok szeretni, azt veszitek észre, hogy adni sokkal fontosabb, mint kapni. Akkor ez az egész kérdéskör értelmetlenné válik. Higyjétek el nekem, nagyon jó érzés!

ZöPö


1997. január 31. - péntek, 14 óra 26 perc
Éva!
Ezt a helyzetet jórészt te -és a sok hasonló nô- idézik elô. Ne hidd, hogy a párodat, vagy általában a férfiakat védem, ha leírnám a véleményem róla/rólunk, nem lenne hízelgô.
Csupán arra utalok, hogy ha te ilyen férfit szeretsz, akkor ô mért változna meg? Ha a másik, aki - ha jól értem - figyelmesebb volt, törôdött veled, és mégsem kellett, akkor mit vársz?
A párod viselkedése szerintem teljesen megfelel a társadalmi szokásoknak, elvárásoknak. A férfi megteheti, a nô nem, ilyen egyszerű. És azzal, hogy nem mersz szólni ellene, sôt ezek ellenére szeretni tudod, magad legitimizálod ezt az állapotot, mint ahogy sok más nô is.
Kiút? Ha ô nem képes felfogni ezeket a dolgokat, vagy átérezni a helyzetedet, viszont te továbbra is szereted, nincs kiút, csak további nyűglôdés. És ha te nem döntesz, majd dönt ô helyetted is. De ezt akartad, nem?

MuzX


1997. január 31. - péntek, 13 óra 56 perc
Neeeeem keeell engeeeeem vééédeeeeni!
Gyeeerteek, gyeeeerteek legényeeeeek, menyeeeeeecskéééék!
Ééééén neeeeem leszeeeeek féltékeeeeeeny!

Kecskeeeee


1997. január 31. - péntek, 13 óra 36 perc
szerintem az hogy ki lesz feltekeny es ki nem az az ember jellemebol fakad. en pl. soha nem voltam az (olyannyira, hogy kedvesem neha meg is feddett erte:) szamomra teljesen termeszetes dolog az, hogy vannak mas baratai, es veluk is foglalkozik (persze azert modjaval:) masok pedig feltekeny tipusok. tobb ilyen embernel kerdeztem ra a feltekenyseg okara es semmi racionalis indokot nem tudott felhozni. hogy ez normalis allapot-e, az megiteles kerdese - erre valok a pszichologusok.

Alvarez
alvarez@inf.bme.hu


1997. január 31. - péntek, 12 óra 53 perc
G.T.,
mindig rákérdezel ezekre a homoerotikus kitételeimre, pedig én csak olvasom őket, és miért pont ezt hagynám ki, ha a hozzáértők így gondolják. Úgyhogy ilyenkor mindig hosszú idézetek következnek, mint most is. Szóval, egy Francois Gantheret nevű pszichoanalitikus, aki a Sorbonne-on vezeti a pszichopatológiai tanszéket (kissé rövidítve):
"A féltékenységnek három dimenziója van: a narcisztikus, az ödipuszi és a homoszexuális. Az első jelenti minden féltékenység alapját. Minden szerelem narcisztikus valamilyen mértékben, azaz szerelme tárgyára úgy tekint, mint önmaga meghosszabbítására. Ha a szeretett lény másfelé fordul, vagy legalábbis én ezt hiszem, ezt önmagamtól való megfosztásomként is megélem, szinte önnön megcsonkításomként. Ez pedig elemi erejű támadás az énem ellen. Az erőszak és a gyilkosság legtöbbször az ilyen narcisztikus sérelmekre vezethető vissza."
Az ödipuszit nagyjából már leírtam a bevezetőben.
"A homoszexuális szint adhat igazán beteges jelleget a féltékenységnek. A tudat számára ugyanis legtöbbször elfogadhatatlan ez a tétel: 'Én, a férfi, egy férfit szeretek' (és fordítva). Heteroszexuális párkapcsolatokban a látens homoszexuális vonzalmat próbálja meg a tudatalat
ti féltékenységgel elfedni. Például azzal, hogy a féltékenységet átfordítja a riválissal szembeni (tehát nem a partnerünk iránti) gyűlöletté. Ilyenkor a féltékeny ember a riválisa megszállottja lesz." És az ilyen típusú féltékenység egyik gyógymódjaként tartják számon a biszexualitást.
Én ennyit tudok erről. De ez, amit mond, elég logikusan hangzik, nem?

VIC,
szerintem ezt a filmet nem játszották itthon, úgyhogy nem az anyagi helyzeted miatt nem láttad, mindenesetre arról szól, hogyan zárja be egy szobába, kínozza és gyötri halálra lelkileg a féltékeny férj ifjú nejét. Mert abban a szobában sűrítve mindaz megtörténik, ami az életben hosszan és hullámokban szokott megtörténni. Mindenesetre azt olvastam, hogy a két főszereplő, akik egyébként egy baráti házaspár férfi és nőtagjai az életben, hónapokig képtelenek voltak találkozni a forgatás után. Egyszerűen meggyűlölték egymást, szegények. Mint Catherine Deneuve, akit a Polansi-féle Iszony befejezése után ideggyógyintézetbe kellett szállítani.
Ja, és ha netán mégis megunnád a számítógép-létet, és néha elfog a vágy igazi tortúrák iránt, szívesen adok kölcsön mozijegyre. Mint látod, a színészeknél működik.

zs.


1997. január 31. - péntek, 12 óra 49 perc
Jaj... feltekenynek lenni rossz, megis mindig az vagyok... suxx... szal a feltekenyseg TELJESEN NORMALIS allapot, de nalam altalaban megalapozatlan, es igy rossz. de mindenkepp kell.

nem uralkodni vagyas, hanem talan inkabb a bizalom hianya a masikban, vagy egyszeruen a masik feltese mas emberektol. ami persze a partnerban olyan erzest valt ki, mintha uralkodni akarnanak rajtam. :)

drAstic (@goliat.eik.bme.hu)


1997. január 31. - péntek, 11 óra 26 perc
Novi!

"TÉNYLEG BOLDOGOK VAGYUNK." jo hogy legalabb te elhiszed!

juli


1997. január 31. - péntek, 11 óra 3 perc
Nem csak arról van szó, hogy a fizetésem nem elég az albérletre + egyéb nehezen nélkülözhető kiadásokra (pl. kaja, villamosbérlet), de szeretem is a barátomat (féltékeny is vagyok rá, csak szólni nem merek). Ha csak a pénzről lenne szó, biztosan találnék valami megoldást. Bár biztosan én nem vagyok normális, de az előző barátomat azért hagytam ott, mert meguntam, hogy minden úgy volt jó, ahogy én akartam. Sosem váratott meg, ha valamit megígért, be is tartotta!!! Talán egy kicsit mazochista vagyok???!
Egyébként egy kis féltékenység egészséges szerintem, mert ha ez nincs meg, nem érzi az ember a versenyhelyzetet, ellaposodik egy kapcsolat. Láttam, van már ellenvélemény, de én speciel még sosem láttam olyan kapcsolatot, ahol minden mindig happy. És ahol a kívülről látható dolgok tökéletesek, majdnem mindig a szexszel vannak gondok.
Hallottam már olyan véleményt is, hogy olyan csúnya nőt kell elvenni, aki senkinek nem kell. Ehhez mit szóltok?

Éva


1997. január 31. - péntek, 10 óra 35 perc
Szerintem a feltekenyseg nem csupan emberi tulajdonsag. En ezt a kutyaimon latom. Ugy torik egymast, hogy csak az egyikkel foglalkozzam, s megprobaljak elmarni a masikat. Pedig itt anyakutyarol es a kolykerol van szo. Ha az egyiket babusgatom, a masik a szo szoros ertelmeben "kiturja" a kezem alol, es maga furakodik be a helyebe, mikozben vadul morog a masikba, rosszabb esetben beleharap. Szerintem ez is feltekenyseg. S miert csak a szerelmi kapcsolatokban levo feltekenysegrol beszeltek? Mi van a szakmai feltekenyseggel, peldaul, ami eleg sok dolgot meghataroz. Egy egyetemen dolgozom, s latom, hogy pusztan feltekenysegbol hogyan betartanak egymasnak a kutatok.

Amugy pedig feltekeny vagyok, ezert utalom magam, mert nem tudom lekuzdeni. Valoszinuleg a kisebbrendusegi komplexusombol ered (onbizalmam semmi), s ha megnyerem valakinek a figyelmet, majd megorulok, ha latom, hogy mas utan is erdeklodik. Fujj.

aproka


1997. január 31. - péntek, 9 óra 47 perc
Eva!

Igen, van kiut! bar en a Te helyedben mar reg otthagytam volna azt akit Te meg a baratodnak emlegetsz.
Anyagilag ennyire fuggsz tole? hat ezert ez nem lehet ennyire szoros kotelek!
Juli
u.i latom benned is kialakitottak mar a "hulye, buta no -komplexust" !


1997. január 31. - péntek, 9 óra 38 perc
Éva:
"anyagilag teljesen ellehetetlenülök"
Párkapcsolat?????
matkópeti


1997. január 31. - péntek, 9 óra 30 perc
Hmm,
En sokaig ugy voltam vele, hogy a feltekenyseg faszsag, mert ket lehetoseg van:
-nincs ra okom: elcseszek a feltekenyseggel mindent,
-van ra okom: akkor mar ugy is mindegy.
Ez egeszen addig tartott amig eszre nem vettem, hogy feltekeny vagyok. Ekkor rajottem, hogy szerelmes is. Majd pedig okom is lett a felteknysegre. Ekkor meg elkezdtem gyulolni.
etc.
Igenis emberi tulajdonsag.

b.b.á.


1997. január 31. - péntek, 9 óra 3 perc
Nem értem, hogy miért tartozna ehhez a témához egy kecske...

Noncsi


1997. január 31. - péntek, 9 óra 0 perc
Nagyapám szerint az asszony verve jó.
Én mindig is ehhez tartottam magam és nincs is semmilyen probléma.

Macs O'tto


1997. január 31. - péntek, 8 óra 50 perc
Valóban nem volt még soha ennyi nő a hétkérdésben, de valószínűleg - úgy mint én - olvassák, csak nem olyan erős a vágyuk arra, hogy közszemlére tegyék a véleményüket, mint a férfiaknak. Pl. társaságban ha férfiak és nők is vannak, a nőknek inkább "illik" elkülönülve a legújabb divatról, frizuráról társalogni. Abból még tapasztalataim szerint semmi jó nem sült ki, ha egy nő bele akart volna szólni a férfiak társalgásába mondjuk a politikáról vagy netán a számítógépekről. Ha egy férfi mond olyat, amivel a többségnek nem egyezik a véleménye, leállnak vele vitatkozni, egy nőről egyszerűen elkönyvelik, hogy hülye a kérdéshez, és meg sem próbálják neki megmagyarázni, hogy ha nincs igaza, miért. A háta mögött megbeszélik, hogy jobb lett volna, ha bele sem szól. Bocs, ez nem igazán a táméhoz kapcsolódott, bár valahol a féltékenységgel kapcsolatban is érzem ezt a hozzáállást, mert egy férfinak mintha jobban lenne joga féltékenykedni. Pl. a jelenlegi barátom mindig tesz megjegyzést, ha nélküle megyek el valahová, de ha ő teszi ezt, megmukkanni sincs jogom. Nekem csak ahhoz van jogom, hogy úgy viselkedjek, hogy neki ne legyen oka féltékenykedni. Lassan odáig jutok, hogy munkába megyek, hazamegyek, aztán várom, hogy jöjjön vagy telefonáljon. Elmenni nem merek sehová, mert jön a szemrehányás - némi gúnyos felhanggal - hogy merre jártam. Azt hiszem, nem jó úton haladok, de ha felemelem a hangom, félek, elhagy, ami azt jelenti, hogy anyagilag teljesen ellehetetlenülök. Van ebből kiút??? Kösz a meghallgattatást.

Éva


1997. január 31. - péntek, 8 óra 11 perc
Gyerekek!
A kecske nem lesz féltékeny?
És mi lesz a kecske jogaival?
egy állat védő


1997. január 31. - péntek, 8 óra 2 perc
MUZX:

" Tapasztalatból mondom: az ún. nyitott kapcsolat nem igazán megoldás. Nálam
akkor következett be -nem az én javaslatomra-, mikor másfél év együttélés után
is sokat jelentettünk egymásnak érzelmileg, szellemileg, de a szexben eltérô
elvárásaink voltak. "

Ja, én meg azért hagytam ott baratnémat mert
más kaját szerettünk... Ilyen egy marhaságot.

ni


1997. január 30. - csütörtök, 23 óra 23 perc
30. 15:10 - Ez VICces, méghogy nincs erre! De ti? Bessz, ó, láss! Elillan a villany, pássz tor!
És akik párban féltékenyek, akkor már egésztékenyek? Not to be taken(y)!
Töknormális ez, nemúgy mint én. Mindig elvárják, hogy alkarmazkodj, pedig dehogy alkarsz! Oszt ha kioszt, a sok(k) stressz szoroz. Naná, hogy beleszorongsz a kis magadba. Csikodat fogargatod, rájössz, hogy lassan rámész. Büszke hôs vagy, mert szeretsz! Pedig csak magadnak illegsz az öntükörben. Bármikor elédállhat valaki takarás, lehetsz bármi takaros. Káros kóros önigazolványodat széttépik naponta. Na, pont a szeretet tesz tönkre örökre. Örök Reménytelen Faj.

Kéjborda


1997. január 30. - csütörtök, 19 óra 58 perc
Szerintem megiscsak normalis allapot a feltekenyseg, ami alatt azt ertem, hogy normalis keretek koze szoritva meg talan osztonozhet is arra, hogy meg tobbet nyujtsak magambol.
Egy Newbie


1997. január 30. - csütörtök, 19 óra 23 perc
Sziasztok!
Csak egy példa a nyitott kapcsolatra:
A párommal nyolc éve élünk "nyitott kapcsolatban". Élünk is vele, de nem vissza. Ez nálunk 2 ill. 3 félrelépést jelentett eddig. Hangsúlyozom: félrelépést, mert_nem_csaltuk_meg_egymást! (Ugye érzitek a különbséget.) A kapcsolatunk stabil, és nagyon szeretjük egymást, bár ez minimális birtoklási vággyal jár együtt. Tiszteletben tartjuk egymás intim szféráját, ugyan akkor őszinték vagyunk egymáshoz. És a lényeg: nó féltékenység! Mivel nincs rá okunk. Nincs tiltott gyümölcs. Sőt: még arzokra a pasikra sem tudok legkevésbé sem neheztelni, akivel lefeküdt a nejem. Sőt, az egyikük kifejezetten jó barátom, és az is marad. (Jézus, most mit gondolnak sokan...)
Ja, és mielőtt megkapnám, hogy szabadosság fertőjében feredőzünk: alapvetően konzervatív, családcentrikus, polgári életet élünk, egyelőre egy, majdan több gyerkőccel.
Fontos: a barátaink szemében mi vagyunk a mintapár, és ez nem csak kifelé látsik így! TÉNYLEG BOLDOGOK VAGYUNK.

Ez persze nem javaslat, csak egy eset. Embere válogatja.

Novi


1997. január 30. - csütörtök, 18 óra 28 perc
DeadBoy!
Nagyon jó, amit válaszoltál! Ezen még nem is töprengtem el, de teljesen igazad van! Köszönöm!
ZöPö
zopo@cc.matav.hu


1997. január 30. - csütörtök, 18 óra 10 perc
Igazan k.oo.l.
Soha ennyi no nem volt meg a hetkerdeseben, mint most. Mindamellett meg lehetett volna hirdetni a Randin is, par ember talan onnan is beszedult volna.
A tarsalgas kezdi megkozeliteni egy lezserre vett otorai teazgatas szinvonalat. Mindenki megirja mi bantja, mi nyomja a lelket, aztan dolga vegeztevel elegedetten tavozik. Ha meg valaszolnak is neki, aprot boffentve hatradol, resnyire nyitott szemhejai alol tovabbi furkeszi csivitelo tarsait, a keso delutani fenyben furdo arcokat.
Elmeje elmereng az elet igazsagain, s megborzong meg a gondolattol is, hogy a fagyos es sotet utcakon ma meg lakasaba is el kell jutnia.
Persze a szitunak (ld. fent) En urolok.
DeadMan


1997. január 30. - csütörtök, 17 óra 48 perc
Sziasztok!
Azt tudom, hogy a féltékenység betegség, mert ha valaki megkapta, szerintem soha nem heveri ki. Én - sajnos - féltékeny ember vagyok, de csak néhanapján. Lehet, hogy ez most hülyén hangzik, de így van. Például, ha úgy érzem, hogy csúnya vagyok, fáradt vagyok, nincsen kedvem semmihez, akkor mindig kérdezgetem a barátomat, hogy nem un-e engem Ettől természetesen agyhugykövet kap, de akkor én úgy érzem, hogy nincs mit szeretni rajtam, és biztos, hogy Ő nem szeret. Aztán, ha kipihenem magam, már jobban érzem magam, és visszavonom az előző napi hülyeséget. Nagyon ingadozó természetű ember vagyok, egyszer ilyen vagyok, másszor olyan. Most úgy érzem, hogy nagyon szerethet a barátom, ha elvisel az összes hülyeségemmel, vagy lehet hogy nem...? (Bocs, ez egy vicc akart lenni!)

Noncsi


1997. január 30. - csütörtök, 16 óra 18 perc
Juhéé!!! Uáááááá!!!
Itt vagyok megérkeztem!
Ebolhás barátunk hozzászólása oké. Van véleménytartalma. Minden héten korlátozott számú durvát (1) betehetsz szerintem Zsófi. Most is mintha megkavarta volna az állóvizet.
MuzX -kecskével!!! Ha-ha-ha! Jó szöveg! Biszexualitás mellett ez is lehet egy megoldás nemde?
Juli! Karinthy volt ugye? Én is feljegyeztem, mert zseniális. A feminizmus egyébként egy másik téma. A legtöbb muksó egyből felkapja a vizet a téma hallatán, pedig igazából nem tudnak róla semmit.

Ja igen a Chabrol filmjét nem láttam, ugyanis én vagyok a legcsóróbb ember a neten jelenleg, lévén nem engedhetem meg magamnak a mozit. Meg aztán provinciális egy porfészek ez a Szeged, kultúra az csak levélen érkezik ide.
Erdeti beszólást még mindig nem olvastam, bár Ebolhás barátunk nagyon életszagúan nyilatkozott.
Amíg engem nem sértegetnek addig probléma egy szál se. Erre kell figyelni.
Féltékenység: Gyanú, hogy át vagyunk verve. Erős idegi izgalommal jár. Vagy látható, vagy nem. Jó, rossz? A végkifejlet szempontjából nem számít hogy jó-e, vagy rossz. Normális viselkedés? Nem. Aki normális világban él az tud normálisan viselkedni. (optimista felhang, a nem normálisra kihegyezve)
Csóközön kedveseim!

-VIC-


1997. január 30. - csütörtök, 15 óra 10 perc
Zs.!
Megírtam emilben, amit kérdeztél.

Az ebolást meg nyugodtan benne lehet hagyni. Szerintem "grafittinek" nem elég szellemes. Akár komolyan, akár poénból írta, csak magát minôsíti és nem sokban különbözik bunkóktól, akik f...kat firkálnak a falakra.
Inkább kecskével kéne neki csinálnia, számára úgyis mindegy, és még AIDS-et sem kap! :-))
Pardon.

MuzX


1997. január 30. - csütörtök, 14 óra 13 perc
deadgirl!
hat ebolas baratunkhoz odairtam en is, hogy "ugyiscsak poenbol irta"
juli


1997. január 30. - csütörtök, 13 óra 31 perc
Juli:
"Gt!
Hat ezt mert nekem irod??? ugy latszik nem olvastad el figyelmesen megjegyzeseimet! En pont azt mondtam hagyjuk mar ezt a birtoklasi vagyat!"
Te is félreértetted amit írtam, bizonyosan félreérthetően fogalmaztam. Hiszen Én is pont azt mondtam (amit előbb mások (pl. Zöpö), aztán GT és Te is hangoztattál), hogy valakit szeretni nem jelenti az illető birtoklását!
Utólagos engedelmeddel Én egyet még csavartam is a dolgon, úgy látszik ez nem ment át egyértelműen.
Azért persze köszi a reagálást.
Még valami (főleg yulinak): ebolát nem hiszem, hogy ennyire komolyan kéne venni!
Még uffabb, DeadGirl (Abck)


1997. január 30. - csütörtök, 12 óra 32 perc
Zs, egy viszontkérdés:
ki az a sok aki azt állítja, hogy a féltékenységre megoldás a biszexualitás ?
GT


1997. január 30. - csütörtök, 12 óra 22 perc
Kedves GT!
Azt hiszem a lényegre tapintottál, amikor különbséget tettél a féltékenység és a szerelmi féltékenység között. Így legalábbis nekem már bejön, mi is az. Szerintem van köze az irigységhez is, nem mindig tudom legalábbis eldonteni, hogy most valakire féltékeny vagyok, vagy irígy. Ha mindennapi értelemben használom a féltékenységet, akkor mindegy, hogy annak tárgya (alanya?, okozója?) közel áll-e hozzám.
gszor


1997. január 30. - csütörtök, 11 óra 24 perc
Gt!
Hat ezt mert nekem irod??? ugy latszik nem olvastad el figyelmesen megjegyzeseimet! En pont azt mondtam hagyjuk mar ezt a birtoklasi vagyat!

Zsofi!
Hat az ebola, ha mar egyszer beraktad, akkor maradjon, hiszen paran mar ugyis olvastak. Joga van mindnekinek a velemenynyilvanitashoz, de az viszont bunkosag, hogy nem meri vallalni a velemenyet. (Amugy meg ugyis csak poenbol irta)

kedves nevtelen valaki!(ebolas baratunk)
Hat igen jol megmondtad most a magadet! Ugyes vagy! Hat hogy bator-e?? Na az mar nem!
amugy meg nem felsz az AIDS-tol, hat ez remek! Ne izgulj, ha fuvel-faval lefekszel el is kapod!

MUZX!
Amugy vettem a smiley-kat is:)))

juli


1997. január 30. - csütörtök, 9 óra 38 perc
Juli,
mégegyszer; a féltékenység NEM birtoklási vágy!
Az elsőszülött nem emiatt féltékeny a kistestvérre, hanem azért, mert úgy érzi nem kapja meg azt a szeretetet, amit addig megkapott és mert önző.
A szerelmi féltékenység egyfajta féltés, félelem attól, hogy nem kapom meg azt a szeretetet a másiktól amire vágyom. Nem feltétel a féltékenységhez egy harmadik személy.
De hogy ez birtoklási vágy lenne ?! Képzavar !
GT
u.i.: az ebola maradjon.


1997. január 30. - csütörtök, 8 óra 37 perc
Zsófi!
Én nem vagyok olyan verekedős típus.
matkópeti
Ui.: Az ebola maradhat.


1997. január 30. - csütörtök, 8 óra 2 perc
Tulajdonképpen a bevezetőben már minden le van írva, sokat már nem lehet hozzátenni, úgy látom nem is tudott sok újat mondani senki, legfeljebb illusztrálni jópofi kis storykkal.
Sajnos nekem is egy nagyon féltékeny barátnőm volt, jól ismerem a témát.
Úgy érzem f. vagy van valakiben vagy nincs,bár lehet, hogy csak idővel alakul ki.
Arra szeretnék ötletet kapni hogyan lehet ebből kigyógyulni, elmúlik-e, elmulasztható-e, mi a teendő a beteggel, priznic, nagykés, válás, titkolás, hazudozás?
Igazán ki érzi jól magát egy ilyen kapcsolatban? Ha egyikük sem, akkor tenni kellene valamit.
No de mit?????
jc@bkc.hu


1997. január 30. - csütörtök, 7 óra 50 perc
Kedves ZS.

A kérdésed az ebolással kapcsolatban igen érdekes.
Végül is az egész fórum alapkérdéséről szól.
Van-e cenzúra, vagy ha nincs akkor milyen mértékü nincs.Nem tudom a beírt anyagok milyen mértékü "átnézése" történik, de ha már egyszer fölraktad, nyilván úgy gondoltad, hogy ez még belefér.
Itt van az a bizonyos másság elfogadása is...
Egyébként az az érzésem, hogy csak brahiból íródott, graffiti, nem kell komolyan venni.
Egyébként örülök, hogy megkérdezted.
papaja


1997. január 30. - csütörtök, 7 óra 24 perc
MuzX, engem érdekelne, hogy milyen foku volt az a szabadság (kedd, 16:22), és amennyire meg lehet ilyesmit igérni előre, nem néznélek total hülyének. Persze, ha túl intim...

Vic,
tőlem várod a francia filmművészet taglalását?

matkópeti,
nem tudom megmondani az okát, miért nincs fent hétfő óta az a Munch kép, amit beszkenneltünk. Ha megversz, se tudom megmondani, miért Horn van és Straub. Egyszeruen nem értem.

Ja, és egy kérdésem is volna, mindenkihez:
kivegyem szerda 23:37-et, vagy hagyjam?

zs.


1997. január 30. - csütörtök, 2 óra 3 perc
Ez szerintem egy kibaszott nagy hülyeség!!!
Nem féltékenynek kell lenni, hanem akit csak lehet meg kell hasítani! Ezért hülyeség ezzel foglalkozni, mert a lényeg, hogy füvel-fával feküdj le! HISZ AZ AIDS-NÁL VESZÉLYESEBB AZ EBOLA!!!!!!!!!!


1997. január 29. - szerda, 23 óra 37 perc
Sziasztok!
A féltékenység csak bizonyos, egészséges határok között viselhető el. Elképzelhetően mindíg van valami nyomós oka. Vagy a félrelépő az aki féltékeny, így palástolva félrelépését, ez a durva eset, vagy az akit megcsalnak. Csakis kölcsönös szeretettel, és bizalommal lehet féken- tartani ezt az érzést. Ha nincs egy ici-pici féltékenység, ott nincs is igazi szerelem!
Ha majd szeretet váltja fel a szerelmet, elmúlik.
Más: A feminizmust butaságnak tartom, mert az amúgy egészen más NŐ,megpróbál olyan férfinek látszani akit még álmában sem kívánna!
Sanyo, ko65sany


1997. január 29. - szerda, 21 óra 40 perc
Juli!
Teljesen egyetértek veled. Ha megnézed, ott van a kérdésem után a smiley, hiszen csak félig komolyan kérdeztem. Csak a "látszik, hogy egy férfi írta" volt az oka.
MuzX


1997. január 29. - szerda, 19 óra 25 perc
MUZX!
kerdezted meg eleg regen, hogy feminista vagyok-e.
hat nem ez a het kerdes, ezert csak roviden
1. nem fogadom el hogy a ferfiak jobbak, vagy tobbek
2. ez nem jelenti azt hogy mi nok vagyunk a jobbak vagy tobbek
3. egyszeruen MASOK vagyunk, te ferfi, en no!
juli


1997. január 29. - szerda, 18 óra 53 perc
kedves legutobbi nevtelen leveliro!
Onzo meg en vagyok, mi??


1997. január 29. - szerda, 18 óra 49 perc
A féltékenység elnézhető, ha én vagyok fétékeny.
De súlyos hiba, ha a partner.


1997. január 29. - szerda, 16 óra 49 perc
DeaDBOY!
kar, hogy a szerelmet nem ugy ertelmezik, ahogyan Te szepen leirtad. Ha szeretunk valakit, akkor az a valaki hozzam tartozik, de ez nem azzal egyenlo, hogy az enyem!
Szalljunk mar le arrol, hogy a masik fel a tulajdonom, mint egy targy...

amugy meg orulok, hogy a velemenyek a biszexualitasrol, meg a kommunakrol elegge egyezo!
biszexualitas: ferfi es a no alapjaban veve kulonbozo, mert a "ferfinak a no kell, a nonek meg a ferfi!" s ez igy termeszetes
juli


1997. január 29. - szerda, 15 óra 38 perc
Szia VIC!
Most nincs is olyan nagy forgalom, mint Gyuszinál
volt.
matkópeti


1997. január 29. - szerda, 14 óra 56 perc
Ha innen a távolból nézzük a féltékenységet, tényleg igaza van somogyi mars arts u-szegednek. Ha féltékenyek vagyunk, akkor meg úgysem látjuk magunkat reálisan, mert elfogultak vagyunk. A szerelem ugyanilyen, csak abban többen vannak benne résztvevőként. Úgyértem összesen, nem kapcsolatonként.
Most talán végigmegyek a többi kérdésen is. Tapasztalatom szerint mindkét nemre jellemző, csak alkat kérdése.
Ki állítja, hogy a biszexualitás megoldás a kérdésre? Én nem tudom elképzelni. Meg azt sem, hogy bármilyen "együtélési technika" változtat a féltékenység kialakulásának valószínűségén. Viszont a kifejezést gusztustalannak tartom, lévén szó emberről, és nem gyártási, vagy tenyésztési folyamatról.
A hűség megfogadva, az ígéret kimondva, leírva erősebb. Szerintem. És szerintem lehet, és érdemes, nekem ez a tapasztalatom. Más világot teremt, más távlatokba helyezi a szerelmet, a családot.
Mikor hogy. De ez itt zavaros. Ha csak a féltékenység elkerülése a cél, akkor nem kell félrelépni. Ha félrelépünk, akkor a másik ennek ellenére való megtartása a cél, nem? Ha meg egyébként is féltékeny típus a másik, akkor nem sok jó néz ki.
Ez hülyeség, aki ezt mondja, arra még nem volt senki féltékeny.
Igaz. Nyugodtan elhihetitek.

gszor


1997. január 29. - szerda, 12 óra 43 perc
Zopo:
"Összekeverni a szeretetet a birtoklási vággyal... Mi lenne, ha nem akarnátok személyeket birtokolni? Mert ha elfogadjuk, hogy a MÁSIK ugyanolyan szabad akarattal rendelkező lény, mint mi, akkor a partner szabad megválasztásának jogát is el kell fogadnunk."
Melyen egyetertek, sot ha fokozhato ez egyaltalan tovabb, a szeretet ugy is meghatarozhatjuk, hogy X szereti Y-t, ha tokeletesen elfogadja ot, azaz o valik Y tulajdonava (amivel persze Y visszaelhet, de hasonlo szerencseben is reszesitheti X-t (ti. ha o is teljesen elfogadja X-t)).
Uff, DeadBoy


1997. január 29. - szerda, 12 óra 34 perc
Ez az élet állatvásár.°
Nagy kár értem.
Szia matkópei! A szerver kifogástalan.
* * *
Ha nem szeretsz hát én szeretlek, és ha én szeretlek jóóól vigyázz!(Rolling Stones)

-VIC- aljas Villanypásztor


1997. január 29. - szerda, 12 óra 32 perc
Éljen somogyi@mars.arts.u-szeged.hu!
Pontot tett a vita végére, megvan végre a megoldás, mindenki mehet haza.
Szép munka volt.
matkópeti


1997. január 29. - szerda, 10 óra 21 perc
Kedves Mindenki!

"Azert vagyok Rad feltekeny, mert szeretlek kedvesem" Igaz-e ez? hat igen ezt mondjak, de valojaban a birtoklasi vagy huzodik mogotte. Te mar az enyem vagy es kesz! Hol val itt a szeretet, es az ebbol fakado BIZALOM! Ha szeretek valakit, ugy igazan akkor azt onnan tudom, hogy megbizom benne, hiszen azert szeretlek, mert tudom, hogy megbizhatom benned! De ha egy kapcsolatban egyre inkabb marcsak
rettegek, attol rettegek, hogy megcsalnak... Hat akkor az mar reg el van szurva, ott mar valamit elszurtam. Szoval a feltekenyseg szar dolog, ahogyan mar mas is megallapitotta, de sajnos bennunk van, csak vigyazni kell, hogy milyen mertekig hagyjuk kifejlodni. Attol, hogy a baratom mas nore is ranez, hat lanyok abbol meg nem kene jelenetete csinalni (fiuknal is ertelemszeruen)! De ha mar kepes arra, hogy megcsaljon, akkor erdemes lenne a felteknyseg helyett inkabb azon filozni, mi az amit en nem adtam meg neki, amit masnal keresett. Lehet hogy tul idillien hangzik a dolog, meg hogy a vilag mas. De azert neha nem artana uralkodni az indulatainkon sem...
juli


1997. január 29. - szerda, 10 óra 16 perc
A feltekenyseg = onertekelesi hiba, azaz bizonytalansag abban, hogy kepes vagyok-e megfe-
lelni a mindenkori partnerem igenyei tobbsegenek.
Ennyi.
somogyi@mars.arts.u-szeged.hu


1997. január 29. - szerda, 10 óra 4 perc
Azt mondják itt, hogy a Péer lehet hogy direkt
Péer... Valaki mondja el, hogy mi benne a poén, jó?
matkópeti
peter@jaguar.dote.hu


1997. január 29. - szerda, 9 óra 57 perc
Ezt már egyenesen a menny országból írom. Jobbomon Szent Péer, balomon Szent Isten. Szent Péer (PR) kifogásolja, Pál apostol nevében is a postatitokkal kapcsolatos állásfoglalást. Azt mondja legközelebb e-mailen rendezik az efféle marketing ügyeket.
VIC levele az iNteRNeTToiakhoz: (le vele)
WWW addikcióm axiózissá fejlődött. Nagy brómtartalmú üdítőitalokkal kezelem magam.
2 kifli, kakaóscsiga, félliter kakaó, után a féltékenységen gondolkozok. Vajon van e különbség a szerelmi jellegű féltékenység, és a más jellegű féltékenység között?
Szeret-e az aki nem féltékeny? Önzés, hatalomvágy, önszeretet, önleértékelés satatöbbi. Mindegyik, és egyik se. A féltékenység az a fajta szorongás amit leginkább kellene szégyellni. Az ember először az ellenkező nemű szülőre féltékeny. Van aki túléli.
Tetszik ez az "előző-barátnőm-jobb-volt" szöveg. Bizony ilyen a világ, kilóra mérik az embert.......és magától áll a mérlegre.

-VIC-

Mi lesz a francia filmművészet taglalásával?


1997. január 29. - szerda, 9 óra 9 perc
Javítsa már ki valamelyik nyomorult a Péer-t Péter-re!!!!!!!
Matkópeti


1997. január 29. - szerda, 8 óra 26 perc
Matkópéer,
szerintem a féltékenység nem punktum a másikon való uralkodni akarás sem gőg, sem nem sértett, ""legfeljebb"" önszeretet. Vagy önzés. De ez ugyanaz.
GT


1997. január 28. - kedd, 18 óra 15 perc
Ha féltékeny az én drágám, aszondom neki:
-"Drágám, van egy jó hírem meg egy rossz, melyikkel kezdjem?"
-"Kezdd a jóval."-így Ő.
-"A jó az, hogy még mindig megvagyunk egymásnak."
-"És a rossz?"
-"Az is ugyanez."-és röhögök egy jót. Aranyos a drága, mosmicsináljak?

LehoÁki


1997. január 28. - kedd, 17 óra 1 perc
Kedves ZöPö!
Ki keveri össze? Nem írhatom le, hogy a többéves kapcsolatban milyen fokú szabadságot élvezett az (ex)párom, mert:
1. totál hülyének néznétek
2. túl intim
3. már nagyon unhattok engem (és joggal...)

VIC, te gyôztél, ha meghalsz axiózisban, hiszen én öltelek meg :-)

MuzX


1997. január 28. - kedd, 16 óra 22 perc
Aztán meg asszittem, hogy csak az én ex-barátnőm volt olyan hülye, hogy azt kérdezgette, hogy ez vagy az jobban vonz-e cekcuálisan, meg van e aki tetszik, meg egyebek, aztán hátha az éppen két klasszissal jobb, és a vak is lássa ezt, akkor minek kérdi? Én meg öszinte ember voltam, aztán meg verte magát... Erre egy szerintem nem hülye nőismerősöm tegnap elpanaszolta, hogy a fiúja azt mondta neki, hogy az előző barátnője sokkal jobb volt mint ő. És mondok, miért mondta (mert éltem a gyanúperrel)? Hát mert megkérdeztem, hogy "Tényleg jobb volt az előző barátnőd?" Ekkora ökörséget! És haragszik is rája ezért! Minek kérdeznek ezek ilyen baromságokat? "Igen anyukám, te vagy a legszebb! Hamuzz ide nyugodtan!"
Meg minden faszit megnézett, hogy milyen jóképű, meg ez a kis kedvencem, meg az is... És te miért nem szoktad megnézni a lányokat, amikor együtt vagyunk? Aztán egyszer véletlenül megnéztem egy lányt... Ne tudjátok meg... Aszittem, betöröm a képét, de nekem nem szokásom az ilyesmi, úgyhogy leléptem. Fáradt vagyok, szijasztok.
matkópeti


1997. január 28. - kedd, 15 óra 43 perc
Akkor is a féltékenység alapvetően a másikon való
uralkodni vágyás, merő önzés, gőg, sértett önszeretet (vagy ritkábban önbizalomhiány, önleértékelési hajlandóság). Punktum.
Javitsátok már ki az "Uj Péer"-t "Uj Péter"-re!
matkópéer


1997. január 28. - kedd, 15 óra 22 perc
Mit mond a titkárnő a féltékenységről? Tényleg abbahagyom mert a végén kétoldali akut axiómával szállítanak be a Slaughterhouse Hospital-be.

-VIC-


1997. január 28. - kedd, 15 óra 16 perc
Drága szerelmetes felebarátaim!

Hogy ti hogy el vagytok ezzel a féltékenységgel! :-) Összekeverni a szeretetet a birtoklási vággyal... Mi lenne, ha nem akarnátok személyeket birtokolni? Mert ha elfogadjuk, hogy a MÁSIK ugyanolyan szabad akarattal rendelkező lény, mint mi, akkor a partner szabad megválasztásának jogát is el kell fogadnunk. Amúgy pedig tessék elolvasi Pál apostol Korinthusbéliekhez írott leveleit! Ez nem postatitoksértés! :-)

ZöPö


1997. január 28. - kedd, 15 óra 11 perc
-VIC-
Ne aggódj, a titkárnôm gépeli... :-))
Szóval tudatalatt meg akarsz ölni engem? Meg én is téged? Meg mindenki mindenkit? Mondhatta bármilyen okos, attól ez még nem axióma.
MuzX


1997. január 28. - kedd, 15 óra 0 perc
Amit idáig írtam az az egofasiszta filozófia következménye volt. A mindenki-mindenkit megakarölni gondolat Freud apót akarja bántani, ugyanis ez szerintem tudatalatti, a halálösztön újrafogalmazása. FOXIMAXI-t csak a televízióból ismerem. Ó te drága Klementííína, csak tudnám, hogy merre jársz...
Nincs tovább.

-VIC-

U: MuzX vigyázz nehogy izületi gyulladásod legyen a sok gépeléstől. (Csak vicc...)


1997. január 28. - kedd, 14 óra 45 perc
Amit a leninfiú írt, az nekem is tetszik, kicsit. De nekem nem jön be, mi köze van a ~hez. Talán felületes vagyok. A többivel az a baj, hogy tényleg hosszúak, nem tudom végigolvasni. A ~ről tényleg lehet társalogni, sokat, többet, mint amennyi tér itt van.
gszor


1997. január 28. - kedd, 14 óra 43 perc
Leninfiú!
Lehet, hogy alapjában csak definíciós félreértésben vagyok veled? Amit legutóbb írtál, az érdekes és sokban egyetértek vele.
Szerintem viszont akkor tudok rájönn leginkább, mi a jó a másiknak, ha szeretem. Ha nem szeretem, miért törjem magam azon, mi a jó neki?
A géppuska is érthetô (így Karinthyval együtt).
Sajnos, én nem tudok senkitôl sem idézni...:-)
MuzX


1997. január 28. - kedd, 13 óra 51 perc
Jó szó ez a filozófiai tartalom (és milyen kézenfekvő - mondaná Fülig Jimmy). A mennyiben arra célzol VIC, hogy minden mindennel összefügg, tehát helyesen rendszerszemlélettel és dialektikusan kell tekinteni a dolgokat, akkor valóban filozófiai magasságokba tévedtünk. Nem jártál Te túl sok FOXIMAXI-ra? Én empirikusan közelíteném meg a kérdést azonkívül pragmatikusan is (több idegen szó, most hirtelen nem jut eszembe) - sokak szeint ez azt jelenti lusta dög vagyok. Szerintem a féltékenység tartalma mindig szorongás. Szorongás a biztonság elvesztéséért - nőknél (bocs Juli). Erre céloztam a kulturális sztereotípia dumával. A pasiknál inkább az váltja ki a szorongást, hogy attól félnek, ha más is játszik az ő játékukkal, akkor az el is fogja venni. Mgint kell menni vadászni. Tényleg tiszta ovi. A szorongás pedig általános kulturális tünete a fogyasztói társadalomnak. Lásd a dezodor reklámokat vagy a szájszagölő reklámokat. Bővebbet: Scitovsky: Az Örömtelen Gazdaság. Közös nevezője a kultúránknak: a legszarabb ember a vesztes (looser). Mivel pedig mindenkinek van mit veszteni, mindenki szoronghat. Ez eddig empíria. Persze nem sértenék meg senkit azzal, hogy azt hiszem, igazam van.
A Pragmatizmus meg azt jelenti, hogy érzelmi és egyéb befektetések terén akkor jár a legjobban az ember (n.b.: "Nem kell mindig jól járni" mondotta Mérei), ha rájön, mi a jó a másiknak - azaz szeretetre méltóan viselkedik. Vagyis nem keni el a másik száját, nem hajszolja agyon és kényszeríti arra, hogy úgy éljen ahogy ő szeretné szeretni.
A legéppuskázás az pedig olyan képes beszéd. Csak azt akartam mondani (Karinthy kisnyula is eszembe juthatott volna), hogy sokan úgy szeretnek, hogy közben ölnek vele.
Összegezve: a féltékenység szar dolog, de amíg a nyeretesek kulúrájában élünk elkerülhetetlen.

leninfiú


1997. január 28. - kedd, 13 óra 36 perc
Bocsánat, nem tudom, mi van velem, képtelen vagyok nem reagálni. Tényleg itt kéne az -egyesek által- legfontosabbnak tartott problémákat megoldani?

-VIC-
Tudod mit, nem kell tovább mondanod. Jó neked, hogy te olyan sokkal több (kevesebb??) vagy, hogy el tudod különíteni magad emberi fajtársaidtól. Én egy percig sem hittem, hogy nagyon újat mondok, nem pályázok sem világmegváltó/romboló, sem korszakteremtô filozófusi babérokra. Pardon. A szerelmet nem definiálom. Érzem, ugyanígy a féltékenységet, szeretet is, ha neked nincsenek ilyen érzéseid, sajnállak (mint ahogy te is gondolom sajnálsz, hogy nem vagyok képes hozzád hasonlóan elvont és újszerű, emelkedett és érzelemmentes negatív gondolatokra).
Néha jólesik elmondani az érzéseket, és ez lesz belôle. Errôl szeretnék ebben a rovatban beszélgetni, tudván, hogy úgysem oldjuk meg a problémát, de jó lehet róla (is) társalogni. Az oktatásügyrôl is lehetne szó, de azt nem te fogod megoldani, sem én, aki nem is tud róla semmit, ráadásul már azt is az óvodába sulykoltak belém...:-)) Lehet aktuális politikai, társadalmi, gazdasági problémákról vitázni itt is, de nekem most elegem van belôle. Ha szerinted ennyire közhely az egész, miért szólsz hozzá?
Továbbá nem akarlak megölni sem téged, sem az emberiség nagyon nagy részét, sem egyéb élôlényeket. Van néhány emberi fajhoz tartozó egyed, akit néha kedvem volna kinyírni, ez igaz, de nem ez személyiségem lényege. Valamint utálok bárkit is átverni, és elôre megfontolt szándékkal, tudatosan asszem még nem is tettem meg, legyek bár nem élô személy ezáltal.
Egy dologban egyetértek: a vásári majomkodással kapcsolatban...
Abban pedig mi a mély filozófia, ha a leninfiú egyszerűen konzekvensen tagad olyan -vélt vagy valós- értékeket, ami sokak szerint azon kevés dolog közt van, ami jó lehet az életben?

Öreg elefántmacska!
Miért, szerinted itt csak a legfontosabb kérdésekrôl lehet beszélni? Senki nem mondta, hogy ez a világmegváltás helye. Ez egy vitafórum, hetente más kérdésekkel, ennyi és nem több. A többit lásd VICnek szóló 2. bekezdésben.
Mellesleg a szerelem-szeretet nem fogalam kérdése, az csak úgy létezik. Legalábbis számomra. Függetlenül attól, hogy a magas szellemi elitet képviselô nemszéplelkű elvontak mikor milyen definíciókat aggatnak rá, ha egyáltalán elfogadják a létét.
Még jó, hogy nem kell egymással lelket cserélnünk, ugye?

MuzX


1997. január 28. - kedd, 13 óra 28 perc
barti! a vásári majom (copyright Apukám) kifejezést tartalmazó mondat tüzetes elolvasása választ ad kérdésedre. Gondolni bármit szabad, rám nézve ez nem jár semmiféle minősítő jelleggel.
Amúgy nem tartom embernek magam, legalábbis nem vállalok közösséget azokkal akik annak vallják magukat (sajnos biológiai értelemben ehhez a fajhoz tartozok, bárcsak lehetnék vizibolha!) Új mondatot egyébként még senki nem írt, mindenki azt szajkózza amit óvodában betanítottak. Egy kivétel leninfiú akit ezúton üdvözlök, a filozófiai tartalom a szavaiban nagyon tuti, érdekelne, hogy saját termés-e.
-A verés, a verés! lesz erről szó nem is kevés.
Aki egyszerre két ember által szerelmes önmagába, az skizofrén.
A ~ nél fontosabb téma a %, a §, sőt a #, *, = is, nem is beszéve a $ról. Vagy mondjuk lehetne arról tűnődni, hogy miért egy nagy nulla a magyar oktatás, miközben mi büszkén állítjuk hogy a miénknél nincs is jobb az egész galaxisban.
Féltékenység az amikor a szomszéd a legújabb tévével henceg, neked pedig ellenállhatatlan késztetésed támad hogy még szebbet és nagyobbat végy. Tovább is van mondjam még?

-VIC-


1997. január 28. - kedd, 10 óra 53 perc
Megkérdeztem a feleségemet, hogy mit gondol a ~ről. Szerinte egézséges önzés. Milyen érdekes, hogy míg ő ~ volt, addig sosem léptem félre. De én közben nem voltam ~. Most fordítva van. Szerintem a ~ fölösleges. A szerelem pedig nem mindenkit dönt le a lábáról. Ha pedig általánosítani akarjuk ezeket a fogalmakat, akkor mekdonaldsz az egész. Szóval ha ebben a vitában valaki meg akar győzni valakit valamiről, az már nem jó. Jó az, ha mindenki elmondja, hogy hogy van ez vele, faliújság, horninterjú. Aztán magunknak leszűrjük, hogy most különcök vagyunk, vagy tucatok. Nem?
gszor


1997. január 28. - kedd, 9 óra 59 perc
Kedves Öreg Elefántmacska!
Szerinted mi "A legfontosabb téma"? Jobb lenne (nekünk, az országnak, valakinek) ha politikai, gazdasági, netán szociális gittet rágnánk?
Kell néha egy kis kikapcsolódás...:)

Rol,
még mindig azzal a "pasiddal" vagy, aki megvert? És hogy éled ezt meg? Ez törvényszerű velejárója a kapcsolatotoknak? ( Ne haragudj, ha túl indiszkrétnek tartod a kérdéseim, de végül is te hoztad szóba ezt a dolgot... )

Kata

kata@bkt.sote.hu


1997. január 28. - kedd, 9 óra 22 perc
Nos,
1. A féltékenység számomra nem egyenlő a másikon való uralkodni vágyással. Akkor már inkább az önbizalomhiány, de ez sem a tökéletes.
2. Férfiakra - nőkre 50-50% igaz (saját tapasztalat).
3. Bár ezirányú tapasztalataim nincsenek, a "nyitott" kapcsolat szerintem nem megoldás a féltékenységre, mivel az pont annak hiánya miatt van. Ha valaki ilyen kapcsolatban él, kvázi elfogadja, hogy a másik rajta kívűl mást ugyanannyira szeret mint őt. Akkor meg minek az egész ?
4. Csak annak van értelme és jelentősége, ha egy életre hűségesek vagyunk. Csak akkor tudunk igazán szeretni.
5. "Bevallják vagy eltitkolják 'félrelépéseiket'"
Miért, ki lépett félre ? Ez miért egy állításként szerepel ? Ha valaki félrelép a szó szűk értelmezésében, akkor nem szereti, nem szeretheti a társát annyira, hogy meg is érdemelje. Akkor megint csak az a kérdés, minek van a kapcsolat ?
6. Lehet, hogy van pozitív eleme a féltékenységnek, én nem tapasztaltam ilyet. Jóllehet utoljára pubertás koromban voltam komolyabban féltékeny és bizony nagyon kellemetlen napokat okozott.
7. Számomra a féltékenység egyenlő az attól való félelemmel, hogy elveszítjük a másikat, szerelmem lényét.
Számomra természetes volt, hogy féltem, vajon tényleg én vagyok-e az igazi a másiknak. Ez mindaddig tartott, míg ő ezt be nem bizonyította nekem azzal, hogy hozzámjött feleségül. Azóta nem félek.
Mert nincs értelme.
GT


1997. január 28. - kedd, 8 óra 34 perc
Tudom, hogy nem idevaló, de kérlek tedd be:

A MATAV témával kapcsolatban az APÜSZ példájára szerveződő társaság:
atan@magix.saturnus.vein.hu
Nem varunk csodat, csak apro kis igazsagokat:
/ Mikozben ezt beirtam, negyszer szakadt meg a matavnet modem.../


1997. január 28. - kedd, 2 óra 18 perc
Sziasztok!

Szerintem a feltekenyseg borzalmas dolog, ha tulzasba viszik, es foleg a nokre jellemzo bar lattam mar ellenpeldat is. Persze ha egy nagyon picit feltekeny valaki, az normalis. De a tulzasba vitt feltekenyseggel csak azt lehet elerni, hogy a masik elmenekul, mert a kapcsolatot mar rabsagnak erzi, es ezt nem szereti senki. Meg azt sem, ha ok nelkul gyanusitgatjak. Ha nekem pl. a baratnom allandoan feltekenysegi jelenetekkel jonne, biztos, hogy nem sokaig birnam, otthagynam. Szerintem az ember bizzon meg a masikban, amig az nem adott okot az ellenkezojere, de ha igen, akkor rugja ki egybol.
Udv Sanya
Ps: Amugy en is orulok a politika mentes temanak.


1997. január 28. - kedd, 1 óra 20 perc
Végre egy aktuális, halaszthatalan megbeszélést igénylő téma. Szegény gitt. Most megint agyonrágott állapotba kerül. Erre jó ugyanis ez a téma, amelyet az ókor óta (odi et amo,/quare id faciam... stb)nem sikerült megoldani. Nekünk se, de legalább a széplelkek is kibeszélhetik magukat. Valaki megjegyzést tett a szerelemre, hogy olyan nincs is. Nem nagyon tévedett, mert nem is régi a fogalom. A lovagkorban alakult ki. Sajnos most nem a lovagok korát éljük... (ejnye-bejnyee, már megint politizálok!) Mindenesetre be kell vallanom, hogy féltékeny vagyok azoknak a hamvas lelkére, akinek most ez a legfontosabb kérdés. Be szívesen cserélnék velük. Egy öreg elefántmacska.

1997. január 27. - hétfõ, 22 óra 37 perc
Lehet egyidőbén kétfelé szerelmesnek lenni, de nekem súlyos nehéségeket okozott. Senki nem kényszerített döntésre, csak én magam. A csúcs az volt, hogy amikor az egyikkel voltam, a másik hiányzott, és fordítva.
örs


1997. január 27. - hétfõ, 19 óra 51 perc
Rol!

Szóval megvert a pasid? És ezek után te hogy viszonyulsz hozzá?

MINDENKINEK!
Bocs, ha nagyon uralom a terepet itt, de most valahogy sok a mondanivalóm.
"Szólj rám, ha hangosan énekelek..."

MuzX


1997. január 27. - hétfõ, 18 óra 46 perc
Juli!
Hál' istennek, egyértelműen kiderült, hogy férfi vagyok. :-))
Szerintem ez nem baj. Ha végigolvasod az egész irományom, nem hinném, hogy tipikus hímsoviniszta dumával vádolhatnál.
Nem tudok igazán, és nem is akarok ebben a témában nagy objektív külsô megfigyelôként megszólalni. Én a saját tapasztalataim alapján beszéltem, nem vagyok sem pszichológus, sem szociológus, sem egyéb lógus.
És nem azt írtam, hogy igazán jó partnert könnyebben találnak a nôk. Csupán arra a megfigyelésre támaszkodom, hogy ha egy -nem kimondottan szexbomba, hanem "átlagosan" csinos, helyes, értelmes- nô férfiak társaságba kerül, nagyobb az esélye, hogy rövid idôn belül valamilyen partnere legyen, (ha ô is akarja), mint egy átlagosan helyes, értelmes fiúnak nôk társaságában. Ennek az egyik oka az a szokás, hogy elvárják, mindenáron a férfi kezdeményezzen. Logikus, ha valakinek passzívan csak várnia kell arra, hogy megszólítsák, megvan a lehetôsége, hogy elfogadja, vagy elutasítja. Utóbbi esetben várja a következôt, és nem neki fog kudarcélményt okozni az elutasítás. Míg egy férfi, akit elutasítanak, eleve "véresebben" foghatja fel a dolgot, és ha amúgy is volt benne gátlás, ez csak fokozza. (Pláne, ha ez valami nyilvános helyen történik, ahol mások is látják!) Így a többedik elutasítás után sárbatiport egója már nem is akar újból közeledni. De azt hiszem, ez már túlvezet a féltékenység témáján.

MuzX

U.i. Te feminista vagy? :-))


1997. január 27. - hétfõ, 17 óra 44 perc
Bela!
Hat egesz eddig az orszag jelenlegi allapotarol volt szo, eleg volt mar belole, eleg a sirankozasbol, szidalmazasbol, mert ahhoz nagyon ertunk!

Leninfiu!
Szoval szeretni nem erdem?? hat nem is, mert az egy normalis ember szamara termeszetes dolog! Azon esetleg el lehet gondolokodni, hogy hol vannak azok a normalis emberek...
MUZX!
Mi az hogy a no konnyebben talal maganak valakit, mert neki nem kell kezdemenyezni. Ez hulyeseg!Latszik, hogy ezt egy ferfi irta!
juli


1997. január 27. - hétfõ, 17 óra 9 perc
A feltekenyseg szerintem nem mas mint indikator. A rosszabbik esetben jelzi ha a parkapcsolat valamilyen szempontbol nem egyenrangu. Lehet az ok intellektualis, erzelmi, szexualis... Az ilyen kapcsolatoknak termeszetes velejaroja a feltekenyseg es szerintem ez ellen nincs mit tenni, ebbol a kapcsolatbol ki kell szallni, mert tapasztalataim szerint soha sem lesz egyenrangu!
Ha viszont egy tobb eve meglevo harmonikus kapcsolatban vetodik fel, az megint mas kerdes. Itt jelzi hogy valami ,estleg te megvaltoztal, tunya lettel, nem fejezed ki az erzelmeidet, egyszeruen csak nem torodsz azzal pl hogy budos a labad( bocs megprobaltam kepszeru lenni:)). Ezeken a dolgokon lehet valtoztatni, felteve ha az ember akar rajta!
Szerintem a huseg fogadalma nem kijelentes kerdese, van aki egy ido utan erzi a szuksegesseget, van aki mindig valtozatossagot keres, es ezt csak kulonbozo kapcsolatok egymasutanisagaval kapja meg.
Nem ertem a biszexualitas hogy jon ide, az egy hajlam nem erdemes eroltetni, sem elnyomni attol fuggetlenul hogy eppen feltekeny vagy e vagy sem!
Nem ide tartozik de a baratsagban is messzemenoen fellephet, altalaban a baratsag veget jelzi, pontosan az ala es folerendeltseg megjelenesevel!

gyhut


1997. január 27. - hétfõ, 17 óra 0 perc
Üdv!
Mint mondtam, folyt. köv. (elôzô rész: jan.27. 14:51)

2.
- Alighanem a férfiak féltékenysége látványosabb, (bár egy jó kis nôi hiszti se kutya ;-)) ).Egy nô mindig könnyebben talál magának valakit -lévén, hogy nem neki kell kezdeményeznie -, így szerintem talán a férfiaknál gyakoribbnak tűnik a féltékenység.
- Tapasztalatból mondom: az ún. nyitott kapcsolat nem igazán megoldás. Nálam akkor következett be -nem az én javaslatomra-, mikor másfél év együttélés után is sokat jelentettünk egymásnak érzelmileg, szellemileg, de a szexben eltérô elvárásaink voltak. Arra jó volt, hogy a kapcsolat még fennmaradjon egy évig, de az ilyen szerintem óhatatlanul szakadáshoz vezet. Ráadásul extrém módon ôszinték voltunk, mindent elmondtunk egymásnak, hát mit mondjak, voltak fájdalmas pillanatok. Viszont néha érdekes módon növelte az egymás iránti vágyat...Bármi ilyen kettôs élet csak szükségemegoldás lehet, talán átmentheti a kapcsolatot egy családos, anyagilag is egymáshoz kötött pár esetén, de nekem kösz, elég volt egyszer. (Azér' egy kommunát kipróbálnék egy idôre :-)) )
- Biszexualitás? Szintén negatív a hozzáállásom magamat illetôen, de ha a kedvesem az volna, talán nem zavarna, mindaddig, míg ez fôleg a testi gyengédségben, vonzódásban nyilvánulna meg nála egy másik nô iránt, tehát nem tôlem zárná el magát érzelmileg. De nem lehet megoldás.
- Hűséget fogadni egy életre szép gesztus, de kevés esély van rá, hogy betartsd. Én nem is várom el, és nem hinném, hogy meg tudnám tenni bárkinek is (illetve olyannal úgysem találkozom, akinek ôszintén tudnám fogadni). Tiszta szívvel ígérhetem a szerelmemnek, hogy mindig szeretni fogom, mert ez úgy is lesz. Aki egyszer szorosabb kapcsolatba került velem, az része lesz az életemnek örökre. Viszont csak egyvalakit szeretni egy életen át, ezt elképzelhetetlennek tartom, és szerintem szegényebb lennék tôle. Tisztelet a kivételnek, akadhat, aki tényleg megtalálta az Igazit, ebben az esetben nincs igazam!
- Hogy az ôszinteség vagy az eltitkolás a jobb, ez mindig egyénektôl függô. Ismerek olyan srácot, akire egyszerűen ragadnak a nôk, anélkül, hogy ô hajtana rájuk (és nem is kimondottan a divatbabák, hanem értelmes, csinos nôk) - hölgyeim, ne ostromoljatok a címéért! :-))) -, de kellemesen él együtt a barátnôjével hosszabb ideje, aki mit sem tud az ilyen dolgairól.
Számomra állandó ôrlôdést jelentene, ha egy kapcsolatba nálam belépne valaki más is. Mivel utálok hazudni, nem is tudok, rögtön meglátszik rajtam, ha nem mondok igazat. Szóval, szerintem a legjobb, ha nem adódik félrelépés, de amennyiben mégis, lehetôleg ne hozzuk a másik tudomására. Ha rákérdezne viszont, nem tagadnám le.
- Ha már a féltékenység kell ahhoz, hogy egy szerelmet feltunningoljon, akkor ott gondok vannak, elôbb azokat kéne kiküszöbölni. De egy csipetnyi néha tényleg kellemes izgalmat jelenthet, mint a csípôs fűszerek. És akadhat olyan eset is, amikor esetleg felszabadulhatnak rejtett energiák, (persze nem a pofonokra gondolok :-)) ).
- Ha választani kéne, én inkább lennék felszarvazó :-))) Na de komolyan, már voltam féltékeny és megcsalt is, baromi pocsék mindkettô. Viszont a féltékenység még nem biztos, hogy megcsalást eredményez, de ha megcsalnak, tutira féltékeny leszek utána, mert ha egyszer megtette, megteheti máskor is.

Leninfiú!
Bocs, de csak a szeretetreméltóságot tekinteni értéknek: badarság. Ez sem lehet abszolut fogalam, hanem emberek közti viszonyrendszer. És mint ilyen, szubjektív. Lehet, hogy mi ketten (és mások is...) nagyon különbözôen ítéljük meg, ki vagy mi a szeretetre méltó. Másrészt, ha valaki nem tud, nem akar szeretni, akkor hiába a szeretetreméltóság. Szerintem a kettô csak együtt ad igazi értéket, ha valaki méltó a szeretetre, és szeretni is tud.
Azt a marhaságot meg honnan veszed, hogy aki szeret, az legéppuskáz és hasonlók?

-VIC-!
Te ember vagy? Esetleg egy biológiai processzorra épített neuronhálós szakértôi rendszer, cinizmusra, egoizmusra és aktív pesszimizmusra programozva? ;->

MuzX


1997. január 27. - hétfõ, 16 óra 10 perc
Zsófia!
Jobb képet nem találtatok a féltékenység témaköréhez, mint Straub Elek és Uj Péer, illetve Horn Gyula és Lantos Gabriella fotói?
matkópeti


1997. január 27. - hétfõ, 14 óra 54 perc
Nagyon bocs az előző levelemért.
Meglett. =8-O
bAck


1997. január 27. - hétfõ, 14 óra 52 perc
Ja! Egyes vélemények szerint az XX.század embere duplán fursztrált. Frusztrált egyrészt a féltékenységtől, de -társadalmi elvárásként-attól is frusztrált, hogy tudja, hogy NEM SZABADNA frusztráltnak lennie. Hol az igazság? Hát igazság az nincs.Engem pl 2 hete vert meg a pasim a miatt, mert féltékeny volt. Micsoda szenvedélyes kapcsolat! :((

rol


1997. január 27. - hétfõ, 14 óra 52 perc
Üdv!
Végre egy jó téma! Viszont vigyázzatok, mert hosszú leszek, ugyanis ez a jelenség sokkal komplexebb annál, hogy néhány szóban el lehessen intézni. Talán több részben írom le majd.

1.
Féltékenység? Rengeteg fajtája lehet: konkrét személyre és általában mindenkire, okkal és ok nélkül, különbözô motivációktól indíttatva, különbözô magatartásokat aktiválva...
-A mgam részérôl nem tudok kizárólagosságot elképzelni egy párkapcsolatban (és ha már itt tartunk, nemcsak párkapcsolatot tudok elképzelni). Bármennyire is szerelmes valaki, nem hiszem, hogy idônként ne találkozna egy olyan emberrel, akinek hatására legalább belegondol: mi lenne, ha...Persze, ennek is több szintje lehet: kezdve a tisztán testi megkívánástól az együttélés gondolatáig. Talán csak szemvillanásnyi idô ez, de már kiválthat féltékenységet, mindkét részrôl. Hiszen ha nekem eszembe jut, akkor másnál is megtörténhet.
-Ami engem féltékennyé tesz: ha a kedvesem mástól akarja megkapni azt (érzelmileg, szexuálisan, intellektuálisan), amirôl úgy érzem, én is meg tudnám adni, és el is várom, hogy tôlem akarja megkapni. Még ennél is rosszabb, ha olyan ad magából másnak, amit én nagyon szeretnék tôle kapni, de engem kihagy belôle. Más kérdés, hogy nálam a féltékenység nem agressziót, hanem szomorúságot, dacot vált ki, mert ilyen alkat vagyok. Ezekben az esetekben fôleg konkrét személyhez kapcsolódhat a féltékenység. Bár elôfordult olyan is, hogy a lány akibe szerelmes voltam, külön járt el szórakozni, nem mintha közös érdeklôdés híján lettünk volna. Borzalmasan fájt, hogy egyszer sem hívott meg ilyenkor, nem ismertetett össze a baráti körével, mondván:" ááá, te úgysem éreznéd ott jól magad...". Lehet, hogy igaza lett volna, de nagyon megalázó volt, hogy az életének nagy részébôl teljesen kizárt.
-Nálam nem a birtoklás -legalábbis tudatosan nem- a féltékenység oka. Ha mindent megadunk egymásnak, amit szeretnénk, akkor talán(?) azt is el tudnám viselni, hogy másvalaki is van az életében. És ez valószínűleg azért alakult így, mert magamról már többször úgy éreztem, hogy két nô iránt is lehetnek egyforma intenzitású -de nem egyforma!- érzelmeim. Hát igen, ez a gyakorlatban aligha kivitelezhetô ôszintén, hosszú távon...
Mégis azt mondanám, hogy sok esetben birtoklási vágy a hajtóerô, fôleg a primitívebb gondolkodású emberek közt, illetve ez kultúrának, társadalmi helyzetnek és nemnek is függvénye. Nyilván van, ahol presztizskérdés, hogy a nô urának tekintse a férfit, aki bármennyit félreléphet, a nônek nem lehet szava, míg a férfi féltékenységében okkal-ok nélkül verheti, megalázhatja a nôt. Persze számos példa akadhat a fordított helyzetre is (papucsférj felesége sodrófával...). Ezek jórészt berögzült sztereotípiákon alapulnak. A birtoklási vágy amúgy intelligens embereket is meg tud vadítani, érdekes lenne megnézni, nincs-e ilyeneknél (sikeres üzletemberek, jómódú vállalkozók stb.) valahol mélyen elfojtott kisebbségi komplexus, amit muszáj az állandó "én vagyok a gyôztes, a menô" viselkedéssel kompenzálni, ebbe pedig nem fér bele, hogy a férj, feleég, szeretô nem ôt tekinti kizárólagosnak.

MuzX


1997. január 27. - hétfõ, 14 óra 51 perc
Szerintem nemtudom.
Amikor "boldog" párkapcsolatban éltem,azt hittem, hogy a féltékenység rossz dolog, és azért vagyok féltékeny, mert kisebbrendűségi komplexusaim vannak a pasim mellett, nem azért, mert én annyira szeretném őt. Most nem vagyok féltékeny az új pasimra, és ez zavar. Mert mostmeg úgy érzem, nem szeretem eléggé, mert nem vagyok rá féltékeny.
Teljesen meghülyültem! :))

rol


1997. január 27. - hétfõ, 14 óra 50 perc
Zsófi(A):
"...nézzétek meg Nagy Balázs, Winkler Nóra és Zakál Edit összeállítását."
Nekem nem jött be semmi ilyesmi. Hol van ez?
bAck


1997. január 27. - hétfõ, 14 óra 32 perc
barti,
még nem trobáltam (asszem én egy kicsit nagyon monogám vagyok), de szerintem lehet, de akkor sem ugyanúgy.
matkópeti


1997. január 27. - hétfõ, 13 óra 26 perc
matkópeti,
szerintem igazi féltékenységről csak viszontszeretve lehet beszélni. Ha valaki nem szeret téged, azaz sose volt a tiéd (sose lehettél az övé), ugyanmár mért lenné rá féltékeny? Akkor legfeljebb a viszonzatlanságtól szenvedsz, nem? Juli kérdése meg szerintem az volt, hogy lehet-e egyszerre két embert egyformán intenzíven, azaz szenvedélyesen, tehát szerelemmel szeretni, nem az, hogy ugyanazért szeretsz-e két embert. Erre mit mondasz?

Vic,
rossz neked, ha ezt komolyan gondolod. Sose érezted még, milyen gyönyörű energiák szállják meg az embert, ha szerelmes? Most mért akarod úgy beállítani a dolgot, mintha ez csak egy sajnálatos betegség volna, amit majd szerencsésen kivégez a hülye technika? És ez nálad elmélet vagy tapasztalat, hogy vásári majmot kell csinálni magadból, hogy ugyanúgy szeressenek, mint ahogy egy lányt szoktak?

barti


1997. január 27. - hétfõ, 13 óra 4 perc

Mindenkiben kell hogy legyen egy kis jo ertelemben vett feltekenyseg. Ha ennek szikraja sincs benned akkor eljutsz az "inkabb lennek felszarvazott ferj" -ig ami szerintem badarsag. Egy egeszseges ferfi ember ezt elutasitja ha tenyleg szereti a not.

Billy


1997. január 27. - hétfõ, 13 óra 1 perc
Lehet-e egy időben két embert egyformán szeretni? Nem. Minden ember más, másképpen lehet őket szeretni csak, akár egyszerre, akár egymás után.
matkópeti


1997. január 27. - hétfõ, 12 óra 25 perc
Szerintem lehet is és érdemes is örök hűséget fogadni egymásnak, de én még csak másfél éve élek házasságban...:)
Megfordult már az én fejemben is, mi lenne, ha a kedvesem mást (is) szeretne. Nem tudom, az önzőségem, vagy az önbizalomhiányom okozza-e, de kicsit el lennék keseredve. Asszem, engem megbénítana a tudat, hogy "versenyhelyzetbe" kerültem...Szóval inkább a boldog tudatlanságra szavazok. Persze, ha nem "csak" fizikai félrelépésről, hanem egy új szerelemről is szó van...nem tudom, mit csinálnék! Ezért inkább nem is gondolok erre = nem vagyok féltékeny (csak egy picit :)))

Juli,
szerintem nem lehet két (vagy több) embert egyformán szeretni sem egy időben, sem máskor, (úgy értem, a szerelem-szeretet olyan bonyolult érzés, hogy nem lehet két ugyanolyat "produkálni" belőle...anyukám szerint még a gyerekeit sem egyformán szereti az ember...), de olyat már láttam, hogy egy férfi egyszerre két nőhöz ragaszkodott, és hosszú ideig nem tudott (akart) lemondani egyikről sem.

Béla,
kifejtenéd bővebben, mire gondolsz?
Az ország jelenlegi állapotát figyelembe véve, szerinted miről normális dolog beszélgetni?

Kata


1997. január 27. - hétfõ, 12 óra 12 perc
Kössünk bele a bevezetőbe: az incesztustilalmat jobban megszenvedik a fiúk mint a lányok, lévén az anya fontosabb szereplő...>>>az apa kevésbé fontos szereplő. Ez azért furcsán adja ki magát akárhogyan is. A férfiak valószínűleg azért hülyülnek meg könnyebben mert adott mennyiségű szeretet kiérdemléséhez, sokkal inkább vásári majmot kell magukból csinálniuk. stb Jó téma és tényleg kilómétereket lehetne róla rizsázni. Ajánlom mindenkinek Esther Vilar: Az idomított férfi c könyvét. Errefelé 101Ftért osztogatják és nem lehet szó nélkül hagyni.
Elmondanám hogy olyan mint szerelem ahogy mi ismerjük nem létezik, sose is létezett. Az emberi civilizáció azon alapul, hogy az egyik ember meg akarja ölni a másikat. A féltékenység annak beismerése magunk előtt, hogy állatok vagyunk, mégohzzá szánalmas állatok. A számítógép is alkalmas arra, hogy rádöbbentse az embert milyen szánalmas állat, ezáltal a szerelem mint pszichoszomatikus tünetegyüttes teljesen elkerülhetővé válik. A féltékenységet ez a század végzi ki. A jövő évezred már efféle érzelmi fennhangok nélkül fog lemenni. A féltékenység már különben most is a gépolajjal bekent arcú fekete göndör parókát viselő operaénekesek privilégiuma. Az Erich Fromm is megmondta, hogy ha nem ott verjük át a másikat ahol érjük akkor nem tekinthetjük magunkat élő személynek. Tovább is van mondjam még?

-VIC-


1997. január 27. - hétfõ, 12 óra 4 perc
Ismertem olyan párt, akik nagyon szerették egymást, de rendszeresen félreléptek, mondván, hogy ez nem árt a házasságuknak, meg hogy ennyi szabadság kell, stb... Aztán el is váltak egy idő után. Persze van egy gyerekük, aki jól ráfarag a dologra.
matkópeti


1997. január 27. - hétfõ, 11 óra 55 perc
Korlatoltsagunk ekes peldaja a feltekenyseg. Ugyanakkor igen vonzo is lehet, ha csak korlatozott mertekben jelentkezik.

Ivan K Raszl
USTCCEZN@IBMMAIL.COM


1997. január 27. - hétfõ, 11 óra 26 perc
Nagyon jól fogják meg a dolog lényegét azok, akik a másik kisajátítását találják a féltékenység fő okának. Erről szépen ír Erich Fromm a "Birtokolni vagy létezni" című könyvében. Sokan szenvednek ettől, főleg nők, akikben partnerük nem lát velük egyenrangú felet, és természetesen testi erejüket kihasználva teszik pokollá a másik életét. Tanárként persze csak azt látom, hogyan sínyli meg mindezt a gyerek.
Egyébként csatlakozom ahhoz, aki azt írja: jobb felszarvazottnak lenni, mint belehülyülni a féltékenységbe.
Kincses L.


1997. január 27. - hétfõ, 11 óra 19 perc
Gszor!
Hogyhogy mit fogadhat meg az ember?
Olvasd el a szilveszteri lóversenyt!
Speter


1997. január 27. - hétfõ, 10 óra 48 perc
Béla!
Hagyjuk már az országot békében nyugodni...
matkópeti
peter@jaguar.dote.hu


1997. január 27. - hétfõ, 10 óra 37 perc
Jó téma, csak sok idő kéne végiggondolni hogy mit is gondolok. Szerintem nem mindenki alkalmas féltékenységre. És az örök hűség fontos dolog. Mit fogadhat meg az ember, ha már ezt sem?
gszor


1997. január 27. - hétfõ, 9 óra 43 perc
A szerelem nevű pszichoszomatikus tünetegyüttes egyik patologikus melléktünetének tartják a féltékenységet. Szerinten a féltékenység - megkerülve a kínálkozó magyarázatok zömét, (önzés, bírvágy, stb) - korántsem a betegség súlyos tünete. A féltékenység alapvetően kulturális sztereotípia. Arra gondolok, hogy velünk elhitették, hogy szeretni az valami piszok nagy és fontos dolog. Aki szeret, az jó; szeretni, az életben az egyik legfontosabb tevékenység, és így tovább. A katolicizmus téveszméiről ezúttal nem szeretnék beszélni, mindenesetre le kell szögezni: szeretni nem érdem.
Szeretetre méltónak lenni: érdem. Minden további ebből levezethető. Aki nem szeretni akar, hanem szeretetre méltónak lenni, az nem akarja megváltani a világot, nem géppuskázza le a máskéntgondolkodókat, nem agyalja el anyut.
A gondolat tovább folytatható.
Csak bátran.

leninfiú


1997. január 27. - hétfõ, 9 óra 38 perc
Az ország jelenlegi állapotát figyelembe véve, normális dolog szerintetek a féltékenységről beszélgetni?

Béla


1997. január 27. - hétfõ, 9 óra 11 perc
Kedves Zsofi!

Eloszor is koszi vegre e politikamentes temat!
Masodszor Matkopeti hozzaszolasahoz is kommentalva felmerult bennem egy ujabb kerdes! Keverjuk tovabb a tagmondatokat. "En szeretem Ot, es O szeret engem, de mast is szeret". Letezik-e olyan, hogy egyidoben ket embert egyforman szeretni??
Juli


1997. január 27. - hétfõ, 9 óra 7 perc
''A szerelem ideális meghatározásához képest: "Szeretem őt, és ő szeret engem" a
féltékenység abból a valós vagy képzelt meggyőződésből származik, hogy a
második állítás hamis: "Szeretem őt, de ő mást szeret".''
Sajnos ez egyáltalán nem igaz. Ha a második állítás hamis, akkor így szól:
"Szeretem őt, és ő NEM szeret engem."
Ez viszont már egy egészen más téma, bár ebben az esetben is lehet féltékenységről beszélni.
matkópeti
peter@jaguar.dote.hu


1997. január 27. - hétfõ, 8 óra 29 perc