Végigolvasható-e ez a novella számítógépen


"Meg van beszélve apróra. Holnap napszállta elõtt fekete sapkát húzok, és kitolom a kövesútig kézikocsin. Fülelek, üldögélek, nem szomorkodok, és amint meghallom a motorzajt, lebillentem a testet. Aztán csak elbújok az árokba, hogy ne zavarjak, a többi megy magától. Köhög, bukizik párat, szépen föleszmél, erre õk szerelmesen megcsókolják, és irány Letenye.
'Küldünk kártyát Riminibõl, te csak vigyázz a házra, Szende!'
Máma, vagyishogy utoljára a Kuka a soros. Megyünk haza a bányából, és õ vezet, ül a Tudor nyakában és úgy. Kuka, kilátsz te egyáltalán, kérdezi a Szundi, valahányszor beleveri a fejét a szélvédõbe. És hát elég sokszor beleveri. Kilát, mondja a Tudor és nyomogatja odalent a pedálokat. Hol a gázon, hol a féken a keze, mintha orgonálna. Érzelmes, szaggatott melódiát játszik, ma gyászunk lesz, nyúlott orcánk padlóig ér.
A Kukának szavát se venni, némán bazmegezik a rémülettõl, cibálja a sebváltót, nyomja a dudát, úgy kerülgeti a kamionokat. Máma nem mehetünk át alattuk, mint máskor. Létfontosságú bútort viszünk. A Morgó folyton üvölt itt hátul, hogy az istenért, most az egyszer tényleg vigyázzunk, össze fog törni, és akkor megnézhetjük, maradunk mind bányásztörpe, kisteknõc. Meg hogy a szánktól vontuk el, féléve erre az üvegkoporsóra spórolunk. Ami tényigaz.
Ráadásul ménkû gyors ez a Trabant, ha ma fölborulunk, nincs mese. Mert sokat borulunk föl.
Hajdan csak pöfögtünk libasorban, hét vászonteknõc a hegyen által, szép hajdan. Hejhó, kurjantottuk, törpének lenni jó. Jó volt. A baj is, a szerelem is azután kezdõdött. Történt, hogy egy õszi este beléptünk a barakkba, és más volt a szagállás. Vastag, selymes és szívszorító. Nem kellett lámpát gyújtanunk, világított, mint a medveliliom. Csak álltunk, remegtünk, hét fekete orrcimpa az ajtóban.
Egy nagy, fehér mosónõ, a világsonka kövérje. Összetolta a hét sezlonyunk és feküdt rajt. Piros körömcipõ, fehér jogging és fekete kávé. Cigizgetett kislányosan, ahogy az óvónõk. Jó estét kívántunk, s megérdeklõdtük, mégis, ki volna, aki az ágyunkban dohányozna. Hóf Egérke, mondta, de hívjuk nyugodtan Cicának, minekünk õ csak per Cica. Ilyen helyes fiúknak. Most sajna, álmos, viszont ha felfogadjuk, nem bánjuk meg, kajánk, piánk, meglesz mindenünk. Valami vadászról motyorgott még, bizonyos romlott májról a mamuskának, azzal elaludt. Mi meg a nagylavórban heten. Becsusszant a hold, és szappanozta, szappanozta.
Kezdõdni másnap este kezdõdött. Hajat nyírattunk a bányashopban, pedikûrt. Az Erõmûnél kilötyböltük a zoknink. Elrágtunk néhány szem borókát. Hajdehó, mondtuk, és pöfögtünk haza. Úgy fogadott, mint egy Marylin Monroe, hajába tûzte a szíveinket. Füstölt a kémény, dalolt a spórherden a forró víz. Parancsoljunk, mondta, üljünk le a fáradt tagjainkra, igyunk egy kupica pramberlikõrt. Érezzük magunkat otthon. Térült, fordult, és föltette levesnek a hét velorexet. Hogy ez legalább nem konzerv, és nevetett az arany koronája. Dehogyis bántuk, nevettünk, nyalogattuk a szánkat, szerelmesek voltunk, mint a rúzs.
Gyönyörû este volt, néztük videón a Gullivert. Beszélgettünk szépen, kikérdeztük apróra. Elpanaszolta, hogy neki nagyon szerencsétlen osztályrésze van, és félõ, hogy a mostohája vagy kije itt is zaklatni fogja. Ó, sose féljen, mondtuk, és fölugrottunk, összeütöttük a csákányainkat. Azután én kimentem õrködni. Õk pedig egymás vállára álltak, és gyöngéden megcsókolták. Épp hatnál volt a szája. Úgy is aludtak el, gúlában és csókolva.
Harmadnap a Vidor kivette a Bányatakarékból a pénzünket, vettünk egy Trabantot, CA-sat, de extrákkal. Ezt itt, amivel most, a nagy nap elõtt semmiképp sem szabadna fölborulnunk. Gondoljátok, hogy biztosan beengedte, kérdezi a Hapci mellettem. Naná, hogy be, mondtuk neki, tuti. Pont harmadszorra miért ne?
Mert általánosságban senkit se engedett be, de ezt a Hófnét, ezt valahogy mindig. Összekeverte, hogy azt most igen, vagy azt most pont nem. Azután meg tördelte a kezeit, remegtette az õzikéjét, hogy jaj, ezt biztos megint rosszul csinálta a butuska kisleány, és tessék kiverni õneki a fenekét. Ugyan, mondtuk, dehogy. Csak ne engedje be.
De aztán így szemevilágom, úgy aranyom, és megvolt a baj megint.
Elõszörre egy ciklámen övvel fojtotta meg, derékban. Mikor betoppantunk, úgy feküdt ott a tükör elõtt, szegény, mint egy nagy, padlizsán homokóra. Komolyan megijedtünk, futottunk kétfelé. Egész este lélegeztettük mesterségesen, õk fuvatták szájon át, én meg hordtam be a príma erdei levegõt. Föl is ocsúdott tõle hamar. Királyfi, királyfi, pihegte, mi meg álltunk kipirulva, meghatottan, morcona férfiak.
De én láttam a szomorú pillantásából, hogy csalódott. Meg is mondtam éjjel a nagylavórban, hogy ez mást várt, és énszerintem ez egy trükk, és hogy a Hófné a királyfi embere. Túrót, mondták, hallhattam, kétszer is mondta, hogy mi vagyunk a királyfi. Hát, most majd tényleg õk lesznek. Föltéve, ha a Kuka kikerüli ezt a kamiont.
Másodszorra a Hófné leütötte egy teknõsbékafésûvel, és úgy bedauerolta, hogy majdnem meghalt. Gyõztük kiszedni a hajcsavarókat. Mondták, hogy gyorsan, gyorsan, ássam el a mérgezett eszcájgot a barakk mögött, addig õk megsaumázzák, bedédétézik, végigkenik lanolinnal. Így is volt. Úgy ült fel késõbb, mint egy madártej. Te, te koronás csodaszarvas, lihegte szegény, és csücsörített, nyújtogatta a hattyú nyakát. Hejhó mondtuk, és integettünk, de ránk se nézett. Se a cowboynadrágunk nem tetszett neki, se a pumacipõnk. Gyanús ez, mondtuk éjjel, de mi se vagyunk hallisztbõl. Akkor határoztuk el, hogy cselekednünk kell.
Hanem aztán sokáig nem történt semmi. Idege van, azt mondta, és feküdt, mint egy Gorenje. Mint egy hûtõláda, naphosszat. Fõztünk rá, mostunk, takarítottunk. Esténként õrködtem, varrtam a bébidollját, vártam csákánnyal a királyfit. De semmi. Ma reggel viszont azt mondta, kifejezetten almát enne. Ebbõl tudtuk, hogy eljött a nap.
Mûszak után elmentünk az üzemorvoshoz, hogy volna egy kis mûtét. Hogy operáljon össze belõlünk egy nagy, kisportolt királyfit. Méricskélt az orvos, beszorozta a hengerûrtartalmat, és azt mondta, éppenséggel lehet, jöjjünk holnap nyitásra. De csak hatan, nagyobbat nem bír, így is kölcsön kell kérnie Pápáról a hússatut. Felöltözködtünk, köszöntük szépen, vettük a sisakunkat.
Bekászálódtunk a Trabantba, csönd volt, meleg, ünnepélyes csönd. Néztek rám, mint az édesanyám, leírhatatlan szeretettel. Nem, Szende, mondták egymás szavába vágva, nem és nem. Szó sem lehet róla, hogy tégedet egy ilyen procedúrának kitegyünk. Ennél te többet érdemelsz tõlünk, kamerád! És hogy igen, igen, a Szendére itt van szükségünk, nem a bizonytalan idegenben. A te identitásod szent minékünk, százszor szent, mondták, és köhécseltünk, piszokul kaparta a torkunkat a szemérmes férfijóság.
Aztán útközben mindent megbeszéltünk apróra. Hogy mi lesz, ha a Kuka nem kormányoz bele a szakadékba, és szerencsésen hazaérünk. Hogy akkor megütögetjük némileg a Hóf Egérke hátát, de ha nem, hát nem. Fonunk a vörös hajába liliomot, és szépen elsiratjuk, ahogy illik, sóval, kenyérrel. Holnap aztán zöldhajnalban leparolázunk, õk elmennek az üzemorvoshoz éhgyomorra, én meg szortírozzam el a testet, díszítsem föl, és toljam ki a kövesútig óvatosan. Ott már nekem dolgom nincs, csak õrködjek, s várjam a királyfit, ki jön majd napszálltakor, frissen mûtve és hatalmasan. Ha meghallom a motorzajt, csak borítsam ki az árokszélre, a többi megy magától.
Még egy-két kanyar, egy-két bukkanó, és meglátjuk a barakkot a szürkületben. Nem ég a lámpa, nem füstöl a kémény, hála isten. A Tudor majd rátapos a gázra meg a fékre, és ahogy szoktunk, lefulladva becsúszunk a petúniák közé.
Aztán reggel lesz hamar. Megmosakszunk, összeölelkezünk. Na, te csak vigyázz a közös házra, Szende! Õrizzed a tûzhelyet, mondják, amint megerõsödünk, küldünk Riminibõl egy spéci velorexet, istenem, de szép is az, kamerád, de szép is pöfögni a hét hegyen által, vászonteknõc.
Nindzsa teremtésben vesztes, csak én."

(Parti Nagy Lajos: Szende. In: Hullámzó Balaton,

Aki idáig eljutott, annak vagy sikerült a kísérlet, vagy page down-olt. Mindkét megoldásra nyilván vannak érvek. Ugyanis a kísérlet azért kísérlet, mert meg kellene beszélnünk, hogy a számítógép megöli-e a könyvet, és a könyvvel együtt megöli-e az irodalmat is. És nemcsak azért kellene megbeszélnünk, mert a kérdés érdekes meg fontos, hanem azért is, hogy megnyugtathassuk vagy elszomoríthassuk megbeszélésünk eredményével

Parti Nagy Lajos írót, költõt, aki szerdán két órakor a heti interjúalanyunk lesz.

Én most már nem is beszélek többet, viszont itt van még gondolatébresztoül két olvasnivaló (ezek se rövidek!). Az egyik az a két interjú, amelyet 1995-ben az Élet és Irodalomnak csináltam György Péter és Rényi András esztétával. A másik megintcsak egy interjú, a Kritikában jelent meg: a Hullámzó Balaton elolvasása után készítettem Parti Nagy Lajossal.


Mihancsik Zsófia
zsofi@mail.datanet.hu

A válaszok:



Elolvasni el lehet, de igen draga online-ban tenni ezt. Inkabb letoltom es kesobb elolvasom. Igy is igen sok volt a mult havi telefonszamlam.

Laci


1997. március 2. - vasárnap, 18 óra 40 perc
Tisztelt Mindenki!
Mivel a vita lelanyhult, Zs. ajánlata szerint elolvastam György Péter cikkét. Ajánlom Nektek is, megtudjátok belőle azt, amit korábban már üzentem nektek: mi vagyunk az ancien regime. Gy.P. okfejtése azonban nem egészen pontos. Egyrészt figyelmen kívül hagyta, hogy a kultúraváltás nem a számítógéphez kötődik, felsorolt érveit az egyszer már idézett Marshal McLuhan világgá kürtölte, mégpedig jóval Neumann előtt. Ezért bátorkodom azt mondani, hogy a számítógép nem növeli, hanem csökkenti a Gutemberg-galaxis sérülését, mivel új teret biztosít a szöveg számára, szemben a képi információátvitellel. Ami persze nem új, hiszen a középkorban is létezett a biblia pauperum, egy képregény, hogy akik nem tudnak olvasni, azok is megismerkedhessenek a szent tanokkal.
Már McLuhan is figyelmen kívül hagyta azonban - s így a Gutenberg-galaxis minden elsiratója is, hogy a Gutenberg előtti, orális kultúra sem halt ki, és a nyomtatott betű diadalát, kultúraváltó szerepét is hiba Gutenbergig visszavezetni, hiszen az olvasás csak a múlt század közepén vált általánossá, és akkor sem a könyv, hanem az újság révén.
Ebből két dolog következik:
1) Nyugodtan olvashatunk tovább még sokáig, még akkor is, ha felnő egy más kultúrájú generáció.
2) Akik a jövőben nem fognak olvasni, nem kis részben azok közül kerülnek ki, akik eddig sem olvastak.
Ergo: az arányok eltolódása nem lesz akkora, mint ahogy a siratók és a kaján ellenségek sugallják.
á


1997. március 2. - vasárnap, 12 óra 22 perc
Mit nem tudnák ?

1997. március 2. - vasárnap, 9 óra 53 perc
Írj hozzá tökös fejszöveget meg hozzá olyan pörgős bigyót. Akkor. Talán. Ha nem, transzferálom.

archie1@mail.datanet.hu


1997. március 1. - szombat, 22 óra 45 perc
sziazstok öreg nettezők!

Remélem soha nem tünik el a PAPÍR könyv indokaim a következőek:
- nem lenne mit elégetni a köztereken, megtisztítva ezzel a szent felsőbbrendű faj irodalmát, Lásd történelem.
- WC nem tudok nettezni.
- mivel diák vagyok a ZH-ra A BKV népszerű járatain készülök fel. Egy könyv még mindig könnyebb mint egy Bit csoda.
-jól mutat a polcon.
-munkanélküli favágók.
-ingyen tudok fénymásolni könyből, nyomtatni viszont nem.
-a barátnőm inkább a legnagyobb telefonkönyvet vágja hozzám mint a monitor, ezt valószínű túlélem. (Apropó ismeri valaki a barátnőmet ő inkább a szájjal ől. szerk.)
-ha olvasás közben elalszom a könyvet, a fejemre tehetem, nem világít a szemembe semmi.
-isteni illati van az új könyvenek, Yes.
-nem tudnák mit kölcsönkérni, így nem gyarapodna könyvtáram.
-leértékelt könyv van, antikvárium létezik. És leértékelt File ?
-szép.

ŐszinteElvtársiÜdvözlettel
GÉza


1997. március 1. - szombat, 21 óra 5 perc
Szerintem mindenki a Postabankba ment. Vagy nem ez itt a téma?

József, úgy is mint erőművész a Csinibabából


1997. március 1. - szombat, 20 óra 8 perc
egy vitafórumot kerestem, de csak ezt találtam, szóval ide írok. Neolvassátok át

1997. március 1. - szombat, 19 óra 30 perc
más kérdés nincs?

1997. március 1. - szombat, 19 óra 29 perc
nem, de leírható

1997. március 1. - szombat, 19 óra 29 perc
figyeljetek törpekukik,

nehogy már online-ban internettózzatok, ez valóban csak a MATÁV részvényeit erősíti.
ctrlc + ctrlv kombinációval az egész netnetto blődlit 1 perc alatt beemelhetitek pl. a word-be,

ez az üresjárat egyébként fájdalmas.

homoród
/Budapest/


1997. március 1. - szombat, 17 óra 58 perc
Péntek este 21 óta semmi. Lehet ez, vagy a szerver állt le?
á


1997. március 1. - szombat, 17 óra 57 perc
Szervusz Piritos folytatolólag!
Amit a séózira hordható könyvről írtál, amelynek papírszaga van, az jut az eszembe, hogy kitartó munkával bizonyára olyan kiber is gyártható, amely minden tekintetben az ember tökéletes mása. Azonban kérdezem, hogy nem jobb ennél a hagyományos 9x30 napos eljárás?
Rezsőnek privát!
Írd be a címhez kapog@hotmail.com, osztán írj, megkapom, meglásd. A tied tényleg nem létezik, zs., azt hiszem, téved, nem a cavintonelvonás a dolog oka, mert az rvwu stb. visszapattan. A legegyszerűbb megoldás, ha új logintt és jelszót adsz a hotmailnak. Túri.
á


1997. február 28. - péntek, 21 óra 13 perc
Rezso,
Vagy a logint irod be hibasan (az rvwu-t, ha jol emlekszem), vagy a passwordodet. Biztosan folirtad magadnak valahova mind a kettot. Ellenorizd, es ugy probalkozz.

zs.


1997. február 28. - péntek, 20 óra 41 perc
Kérdés a könyv ára és az alkotó honoráriuma összefüggésre!
1) Mi van akkor, ha valaki egy könyvet a szerző engedélye nélkül tesz fel a netre honorárimice?
2) Mennyi honoráriumot kap a szerző, ha felteszik a könyvét a netre?
Utóbbival kapcsolatban: Egyre több kiadó ad a szerzőnek haszonrészesedést a fogyasztói árból. Az új SZJA+TB miatt még több fog így eljárni (hogy a hatóságnak a szerző mit hazud, az az ő dolga, csak rajt ne kapják. Vojtina szerint ez úgyis alapkritérium).
Egy könyvpéldányt 2-3 ember olvas. Tehát ha 1000-ben fogy el, azt 2-3 ezer ember olvassa. Ezután kapja szerző %. Neten ez kövthető?
Ha nem, akkor csak az fog írni, akinek belső kényszere van?
á


1997. február 28. - péntek, 20 óra 34 perc
>Van itt még egy kósza gondolat: egy könyv árának csak egy töredékét kapja az alkotó, a
többi anyagköltség, előállítás, terjesztés, árrés, adó meg ilyenek. Ezek a költségek az
on-line irodalomban nem léteznek.

Folytatvan a gondoltamenetet szeretnem megkerdezni, hogy tudja-e valaki, hogy egy derab komputer eloallitas, mennyi kornyezetszennyezessel jar? Most nem talalom az adatot, de valami elkepeszto mennyisegu vizet kell tonkretenni hozza.

PGabor


1997. február 28. - péntek, 18 óra 34 perc
Kedves á! Tegnap óta nem tudom kinyitni azt a hotmailt, amelyet segítségeddel csináltam és amelyen leveleztünk. Azt válaszolja, hogy hibás a login. Kérlek segíts, mit lehet ilyenkor tenni. Csak úgy tudunk kapcsolatba kerülni, ha itt üzensz. Egyúttal elnézést kérek a többiektől, hogy privatizálom a rovatot.
Üdv Rezső


1997. február 28. - péntek, 18 óra 32 perc
“Dik’má Gazsi! Dróton dzsavel az infó!”
Én is könyvmoly (könyvboy?) vagyok, ami önmagában még nem érdem. Az, hogy miféle könyveket illetek a szememmel - takarja a nemmondommeg homálya/mohája/mohácsa. (Mindenesetre nem lehetnek valami nagy számok, ha eccer nem emlékezek rájuk.) Mindezenáltal meg kell jegyzenem, hogy a hagyományos értelemben vett könyvnek bizony leáldozóban, illetve feláldozóban van. Fel fogjuk áldozni a fogyasztás és a profit oltárián. Ahogy végigolvastam a könyv vs. drót eszmefuttatásokat, azt láttam, hogy a könyv mellett elsősorban emocionális (Figyelitek? Rövid o-val!) érveket hoztatok fel, a velem szembenlévő dög mellett pedig inkább racionálisakat. Ezzel annyi. Itt utoljára JK (nem játékoskatrakter hanem Jézus Krisztus) bírt valamit elérni a szeretet alapú érveléssel.
A net egyre olcsóbb, a könyv egyre drágább. A net korlátlan, a könyv korlátolt (darabszámú). A netben pénz és biznisz van, a könyvben meg csak gondolatok. Meglássátok, hogy a Számító Gép hamarost háztartási gép leszend és akkor reátsapnak a Nagyon Hirdető Nagyok (tökéletes média) és akkor végleg becsukandjuk a Könyvek könyvét. Ámen. (Ómen)
Bizti lesz slózin scrollozható gép, kirándulható gép és párna alatt sleepelhető gép, azaz gép-könyv, azaz gépkönyves gép-könyv. A végén még a szagát is megdizájnolják.
Én meg itt maradok úgy, hogy nem emlékszem, mikor is csesztem el a dolgot. Mert hogy én csesztem el, az biztos. Eszembe jutott! Akkor csesztem el, amikor bekajoltam, hogy nekem annyi, de annyi információra van szükségem a boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz, értelmes életvitelhez és elfogadható életminőséghez (Úgy utálom ezt a szót!), hogy feltétlenül bele kell gabalyodnom a hálóba. Pókreklám. Pedig az egész a leges legalapabb alap marketing: Generálj egy szükségletet, aztán elégítsd ki jól. A net az ilyen. Többek közt nem köszön.

MuzX!
Néhány hónapja láttam a Spektrum TV-ben (a legjobb TV Magyarországon), hogy egy svájci cég hardverzúzásból él. És milyen jól! Megzúzzák, szétválogatják és visszanyerik a leuccsó morzsáig a vasat, a fát és a mókusokat. Fantasztikus volt! Egy PC vérben úszó üzem. Az egyik helységben egereket boncolnak élve, egy másikban keyboardok billentyűit tördelik le egyenként(!), a harmadikban babyket beleznek nagy, fényes bélcsavarhúzókkal; de ni, amott hátul a szemtengelyhatalmak által felbérelt pribékek serénykednek: Herkules monitorok rituális bosszúvakítását végzik megszentelt rúnacsákányaikkal... Szívderítő látvány!

Pirítós Tobecontinued.


1997. február 28. - péntek, 15 óra 58 perc
Hat nekem ilyen helyen baromira hianyzik a lapozas.
mindenki azt hiszi, hogy ha nincsenek lapok, akkor lehet egy hosszuccsik az egesz. pedig tok rossz, ha nem latom hogy hol jarok. meg fogalmam sincs, hogy mekkora az egesz. mondjuk latszik a scrollbar merete, de pl ezen a lapon nem iranyado.

vajk


1997. február 28. - péntek, 15 óra 1 perc
Azért nem vagytok egy hiperaktív, így péntek magasságában. Végigolvastalak benneteket, és volt egy csomó érdekes, félbehagyott, elvarratlan szál. Nem reagálok semmire, mer csak ezt elolvasni ugrottam be, úgysem élvezhetném a válaszokat. Mindenkit csókol:
gszor


1997. február 28. - péntek, 13 óra 46 perc
Nem lehetne inkább egy klasszikust?

Morgótörp


1997. február 28. - péntek, 9 óra 45 perc
Mitosz az olvasásról: nem igaz, hogy nem kell tökölni egy könyvvel. Például el kell menni a boltba, hazavinni, kicsomagolni, megszagolni, megnyalni, lapozgatni, szamárfület csinálni rá, előhalászni az ágy mögül, cellux-szal visszaragasztani a kutya által kitépett lapokat etc. Én mondom, az olvasás nem a lusta embereknek való.

PGábor: na jó, elismerem, demagóg voltam, amikor az esőerdőkre céloztam. Nem is igazán a könyvkiadás a környezetbarátságtalan, hanem a nyomdaipar. Lejjebb azt delirálom, hogy a nyomdaiparnak be lesz fellegezve, főleg mert előbb-utóbb gazdaságtalan, drága és célszerűtlen lesz a papíralapú információtárolás (már most is az). Hál' istennek, a nyomtatott irodalom elsősorban nem az információtárolásról szól, hanem azokról a szubjektív, érzelmes és kulináris dolgokról, amelyeket lusta, irodalomszerető és antiprogresszív (;-)) barátaink többször felsoroltak... Talán ez az utolsó reménysugár.

Van itt még egy kósza gondolat: egy könyv árának csak egy töredékét kapja az alkotó, a többi anyagköltség, előállítás, terjesztés, árrés, adó meg ilyenek. Ezek a költségek az on-line irodalomban nem léteznek. Vannak persze mások (pld. telefonszámla, hardverköltség stb), és azok is elég combosak - most még. De képzeld el, ha egy ma 500 forintos könyvet mondjuk 150 forintért "vihetnél haza". Ez könnyen megtörténhet, ha megszűnik a monopólium a telefóniában. Lehet, hogy többet olvasnának az emberek? És kevesebb lenne a kiadatlan könyv meg a tönkrement könyvkiadó?

zoli


1997. február 27. - csütörtök, 20 óra 17 perc
Az olvasáshoz (is) idő kell. Ezért átlapoztam a novellát. Kb. minden 20. szót láttam belőle, ebből nem sikerült megtudnom, hogy miről szól(hat). Gyakorolni kell még a gyorsolvasást és az információ kihámozását. ;)
Lya, most olvasom itte' lentebb, hogy hátonfeque olvasni. Igen, könyvet, újságot csak úgy érdemes.
Monitort is lehet bámulni, de nem túl sokáig, pláne nem odakoncentrálva a szövegre, amelyből esetleg valamire következtetni is kell, követni kell egy írást, .......
Na. Írni sincs több időm. ;)

Üdwözlettel: /-/


1997. február 27. - csütörtök, 18 óra 48 perc
MOstmar tenzleg elolvasom! Eddig csak probaltam, sajna idohiany mindig kozbeszolt, de amit sikeralt eddig elovasnom azt elveztem.

Attila from the newtown


1997. február 27. - csütörtök, 18 óra 33 perc
Egy törpekuki nem használ smiley-t. Nyilván csak akkor tréfál itten valaki ha használja. By the way, a novella könyvbe való és a hátamon ülve lehet olvasni. Az enyém. Intim dolog olvasni. Ti nagyok ezt nem tudjátok?

Törpekuki


1997. február 27. - csütörtök, 17 óra 27 perc
Ez a Nyújjork egy rendes város lehet. Igaz, Noémi?

1997. február 27. - csütörtök, 16 óra 43 perc
Hát az ilyen irodalmat jobb is ha megöli a számítógép ...

Egy kritikus


1997. február 27. - csütörtök, 16 óra 41 perc
Mi az a novella?

Egy NAIV


1997. február 27. - csütörtök, 16 óra 7 perc
Ha akkora és ilyen, akkor legyen.
De mi a vége a történetnek ?

Goy_893


1997. február 27. - csütörtök, 15 óra 24 perc
Dögunalom

1997. február 27. - csütörtök, 9 óra 12 perc
Végigolvastam, és mire a végére értem, el is felejtettem, hogy képernyő előtt ülök, meg a kísérletet is, csak a történet maradt. Tanulság: Szerintem a jó irodalom bármilyen közegen (médián) egyformán hatásosan képes közlekedni.

(Uhi)


1997. február 27. - csütörtök, 8 óra 48 perc
Kedveseim,
en vegigolvastam, mert nem volt mas valasztasom, mert New York-ban meg a Barnes&Nobles-ban sem lehet Parti Nagy Lajos konyveit megkapni, se magyarul, sem pedig angolul, es mivel elnyerte tetszesemet a mese, keso este, amikor baratnom faradtan hazatert a napi galyazasbol, felolvastam neki, monitorrol, mert nincsen printer otthon, es mert az o anyanyelve is a magyar, es neki is tetszett.
Ezzel - ugy erzem - valamifele hidat epitettem a legosibb es a legmodernebb kozott: Magyarorszagon egy jeles iro egyszercsak megnyilvanul a modern median, es ezt a megnyilvanulast az Egyesult Allamokban ugyanazon a napon esti mesekent szervirozom kedvesemnek. Alomba ringatas minosegi szoveggel (irodalom), emberi hangon (szereto), modern technika altal (computer-internet).
Csak ennyi.
Mindenki legyen jo,
Noemi


1997. február 27. - csütörtök, 7 óra 34 perc
Vic!
Az a gyanum támadt, hogy vibráló monitorod jóvoltából nem értetted, amit írtam. De nem vagyok benne biztos. U.i. én nem értettem, amit Te írtál.
á


1997. február 27. - csütörtök, 0 óra 19 perc
Mitosz a papirrol.

Kerem szepen az az igazsag, hogy a fakat nem azert vagjak ki, hogy papirt csinaljanak beloluk. Az csak egy mellektermek, ugyanis a kergebol keszul a papir, es a fa jelentos reszet masra hasznaljak: butor, gerenda...

Csak azt nem tudom, hogy mindenhol igy van-e. Itt Kaliforniaban, ahol mellesleg nagyon eros a kornyezetvedo mozgalom, igen.

PGabor


1997. február 26. - szerda, 23 óra 20 perc
Végigolvasni végig lehet, de a telefonszámla az egeket fogja verdesni. Nem is beszélve a szemüvegszámláról. A szemész meg túlórában tömködi vissza kifolyni készülő szemünket. Egyébként sem egészséges egész nap mindenféle okok miatt a számítógép előtt rohadni.

Mondja ezt egy programozó...


1997. február 26. - szerda, 20 óra 50 perc
"ses"-nek, meg aki asziszi, hogy a lustasag
az amirol szo van:

Nem a lustasagrol van szo. Arrol van szo, hogy a
konyvet kinyitom, es becsukom egy mozdulattal.
Amikor olvasom, akkor semmi masra nemm kell
figyelnem, nem is lehet semmit beallitani: a betuket sem tudom nagyobbra venni, a kurzor
billentyuket se kell nyomkodni, stb..
Csak az olvasasra, amit olvasok arra kell figyelnem. Es ez igy van rendben. Ez nem
lustasag. Olvasni akarok.

tarka


1997. február 26. - szerda, 19 óra 40 perc
Hat, az az igazsag, hogy kepernyon
kezdtem el, de aztan elkezdett erdekelni
a dolog igy kinyomtattam.... :)
Papiron egyszeruen kenyelmesebb. Hatradolsz
a szeken, a kezedben tartod... stb..Lehet, hogy
csak egy hulye szokas, majd egy kov. generacionak
a kepernyon lesz a konyebb... nem tom.


1997. február 26. - szerda, 19 óra 28 perc
Bocs, Törpekuki, nem figyeltem, nem állt szándékomban megfosztani a nevedtôl!

MuzX


1997. február 26. - szerda, 14 óra 38 perc
á: ÁÁÁÁÁ! A kutyám az autóm...>>Ez zseniális!
És mivan mondjuk a Dogz-zal? Mit jelent ez? Benyomul az elektronika az állatok alá?
A könyvet tényleg azér szereti az ember mert szaga van. Mindennek szaga van, de a szg-nek nem is tudom...

Szia P. N. Lajos! Ismered a Vásárhelyi Lajost?
Tudod szakállas és kertészfűtő vagy fordítva.
Szereti az Omegát, meg mittudomén...Szóval ismered?

-VIC-


1997. február 26. - szerda, 14 óra 8 perc
Kedves Lajos! (csak így magyarosan..)

A mozaikokat az olvasók rakják össze, vagy Te összerakod nekünk (Készül -e a nagy...) ?
Ervin (1953- ból és vendégterminálról)


1997. február 26. - szerda, 14 óra 7 perc
Ugye nem felejtettétek el, hogy Parti Nagy Lajos ma kettőtől itt lesz (mármint a címlapon)?

Törpekuki,
nem kívánom neked a telefonszámlámat...

zs.


1997. február 26. - szerda, 12 óra 42 perc
Trixie, a tréfáskedvű névtelen megfejtô arra akart utalni, hogy az ô szemében Zs. a MATÁV elôretolt ügynöke, aki sok-sok oldalnyi szöveg on-line olvasására akar minket feltüzelni, ezáltal gigantikus extraprofithoz juttatva ôket, melybôl Zs. tisztes sikerdíjat szakítana le, például minden vasárnap este 10 és 10:30 között ingyen telefonálhatna, helyi viszonylatban. :))
Szerinte. Legalábbis nekem úgy tűnt.
Megnyugtató, hogy ilyen éles elméjű emberek is vannak a társaságban. Indítványozom, hogy mindenki használjon ezentúl füstjel-modemeket a telefonvonal helyett a Netezéshez!

MuzX


1997. február 26. - szerda, 11 óra 34 perc
>A Zsofika rabattot kap a MATÁVtól. Erre jöttem rá.Ez a megfejtés.

Szerintem pedig Zsófika Trabantot esetleg mattot kap a Matávtól:-))
Egyébként minek mi a megfejtése? Lemaradtam valamiről ?

Trixie


1997. február 26. - szerda, 10 óra 26 perc
Szerintem, az nem lehet vitás, hogy az Internet kiváló csatorna akár a szépirodalom terjesztésére is: olyan helyekre is eljutnak így a művek, ahová papíron nem. (A MEK-ben tárolt klasszikus magyar irodalom olvasóinak visszajelzései is mutatják ezt.) 5-6 évvel ezelőtt magam is lelkesen olvastam éjszakánként a Hercules monitoromon a Gutenberg Project archívumából letöltött Twain, Poe, Wells könyveket, mert a miskolci könyvesboltokban nem lehetett angolul megkapni ezeket, vagy ha igen, akkor megfizethetetlen áron. A képernyőn való olvasás technikája más, és más formátumban is kell a szöveget elrendezni mint a papíron, hogy könnyen olvasható legyen (pl. üres sorok a bekezdések között). Az sem biztos, hogy csak a Windows és a WWW felületben lehet gondolkodni (nekem például a
nem-proporcionális, nem sorkiegyenlített DOS szöveg olvashatóbbnak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy többszáz oldalas regényekhez a HTML formátum alkalmatlan).

Akit meg fáraszt a képernyőről való olvasás és a fákat is kímélni akarja, az a mai számítógépekkel már fel is olvastathatja magának a szöveget. ;-)

Laci (elektronikus könyvtáros)



1997. február 26. - szerda, 10 óra 25 perc
Papírellenes környezetvédôk!

Helyes, legyen minél több a számítógépekhez fölhasznált nem lebomló műanyag, fémek, egyéb vegyianyagok, a gyártásnál felhasznált energia, a soha vissza nem forgatható mérgezô hatású alkatrészek tömege, a csomagoló műanyagok és papírok, a médiaként használt CD, stb.
Tudja valaki, mi történik az elavult, leselejtezett számítástechnikai eszközökkel, miután kidobásra kerülnek? Én nem, de érdekelne.

MuzX


1997. február 26. - szerda, 10 óra 22 perc
A Zsofika rabattot kap a MATÁVtól. Erre jöttem rá.Ez a megfejtés.

Törpekuki


1997. február 26. - szerda, 10 óra 0 perc
Ezt komolyan gondolod, hogy te 2 órakor ezt
olvasod. Mást nem tudsz csinálni.


1997. február 26. - szerda, 8 óra 36 perc
Amúgy meg, én szeretem a számítógépet, meg az internetet, de mivel programozó vagyok, és napi 8 órát (minimum, spec. most a teljes szombat éjszakát is bent tölteni voltam kénytelen) ülök a monitor előtt, a szabadidőmet szívesebben töltöm egy jó könyv mellett, mint a szgép előtt. Viszont a könyvtáros ismerőseim szívesen töltik a szabadidejüket is könyvek társaságában.
matkópeti


1997. február 26. - szerda, 8 óra 33 perc
Javítsatok ki ha nem így van, de az esőerdőket tudtommal nem papírnak vágják ki, hanem egyszerűen felégetik, és szántóföldek lesznek a helyén. A papírnak kivágott erdőket újratelepítik. -> Ha igazak ezen információim, akkor az erdővédelem mint érv, megbukott.
matkópeti
aki nagyon szereti az erdőket


1997. február 26. - szerda, 8 óra 27 perc
ez egy annyira qrva jo iras, h monitoron is elolvastam. igaz, nagyon olvasni se kellett, tuttam en azt majdnem fejbol (konyvbol).
szoval, ha_nagyon_muszaj el lehet olvasni monitoron is.
tartalomfuggo operacio.
hogy husz ev mulva?
en asztat se gondoltam volna ot eve, h ennyi mindent fogok kepernyorol olvasni, es ilyen keves konyv kerul majd a kezembe.

ugyh a legrosszabb is bekovetkezhetik

dj_up
fan


1997. február 26. - szerda, 2 óra 56 perc
Tisztelettel!
Zöldség, hogy azért nem lesz könyv, mert elfogy a fa. Papírszerű anyagot nemcsak cellulózból lehet előállítani. Feltételezésem szerint még szilíciumból sem lehetetlen. Homok pedig még a legpesszimistább antiutópiákban is marad.
Sajnos azonban bármennyire is szeretjük a könyvet, ez csak a saját kultúránkhoz való ragaszkodás erényét (?, !) mutatja. Ez a kultúra azonban csak kb. 500 éves. Előtte volt több ezer év könyv nélkül. Most kopog egy új kultúra. Lehet, hogy elsöpri a régit, de ez nem szükségszerű. Bocsánat, hogy magamat idézem, de a könyv nem tudta kipusztítani az orális kultúrát. A vicc ma is jobb, ha mesélik, mint olvasva. S a mese is! Na, valljátok be, komoly felnőttek! Zavart a tévében a János vitéz? Mikor olvastátok utoljára? Szóval, adja isten, legyen könyv is, legyen web is. És legyen meg mindegyiknek a maga irodalma. Hadd olvassunk papírról és képernyőről.
Egyébként a könyv erősen humanizált dolog. Nem töltöttem most le a teljes vitát, ezért elnézést, ha pontatlanul idézek. Talán Zoli írta, hogy a könyv méretét egy ügyes nyomdász az utazótáskák méretéhez szabta. Ez frappáns, de valószínűleg nem igaz. A könyv mérete inkább az emberi szem látószögéhez, illetve annak az információnak a volumenéhez igazodik, amelyet az ember rápillantással appercipiálni képes. Ez az utóbbi kb 60-80 betű, az előbbi pedig 12-16 cm. A nagy könyvek a kódexeket utánozták, amelyek felolvasásra készültek, asztalra, írópultra, egyik olvasta, másik lapozta, a többi hallgatta. A nyomtatott könyv jellemzője az individualizálódás, azt elvonulva, egyedül, akárhol kell olvasni. Egyébként ez a tényező demokratizálta a művelődést.
A számítógép már képes szöveges információt továbbitani, már felmutat néhány olyan előnyt, ami a könyvnek nincs. De még messze van attól, hogy humanizálódjék.
Hogy a jövő hétnél maradjak, a könyv nekem a kutyám, a számítógép az autóm. Az egyiket simogatom, a másikat mosatom. De a kutyámat nem adom el, ha megöregszik.
á


1997. február 25. - kedd, 23 óra 1 perc
Az elso 2 sorig jutottam, mert bar k*rva jo a szoveg, de olvasni altalaban csak vizszintesen lehet...
udv: djlew


1997. február 25. - kedd, 22 óra 55 perc
Érdekes, hogy a mai ember milyen lényegre törô. Csak az a lényeg, hogy a betűk ott legyenek??? Nem! Az is fontos, hogy az ember megszagolhassa, érinthesse, kontaktusba kerülhessen vele. Van egy 22-es csapdája könyvem, amit evittem magammal. A hátizsákomban a dezodorom mellé került, és teljesen szagos lett.(szagoskönyv:)) Mindenesetre örök emlék arról a túráról. Vajon 50 év múlva archivált bookmarkok lesznek az emlékeink? Egyébként a legtöbb fontos dolgot kinyomtatom, egyszerűen jobban áttekinthetônek, olvashatónak tartom. A természetvédôknek azt üzenem, hogy újrapapír. (én is szeretem a természetet, a fákat)
Az irodai papírmunkát persze ki lehet iktatni, és egy csomó dolog megjelenhet internetes formában, olcsón, esetleg a szűkebb pénztárcájúaknak.
joe7


1997. február 25. - kedd, 19 óra 39 perc
Vajon SL hány novellát olvasott már számítógépen.
Úgy egyáltalán, valaki olvasott már mondjuk 50 oldalas akármit az interneten ? Én is gépeltem már be a MEK(magyar elektronikus könyvtár)-nek verset, és nagyon jó dolognak tartom, de attól még hogy van motorbicikli, van, aki lovagolni szeret. Szerintem jó lapozni egy könyvet, jó úgy magyarázni egy versrôl, hogy közben az ember
ide-oda lapoz, ha kell, hadonászik a könyvvel.
joe7


1997. február 25. - kedd, 19 óra 22 perc
Csak ne a próféta szóljon belőled, zoli!
Te is tévedhetel, nem?
F.G.


1997. február 25. - kedd, 19 óra 18 perc
Jaj, jaj! Komolyan azok a legsúlyosabb érveitek a könyv megtartása mellett, hogy hordozható, papírból (->esőerdő) és ólomból van (->rákkeltő) és be lehet vinni a vécére? Mindezt el lehet mondani egy fél Trabantról is, mégsem siratta meg közületek senki a zwickaui üzem bezárását.

Én attól tartok, hogy ha a könyvnek nem is, de a nyomtatásnak nyomorúságos korszaka kezdődik a necc térhódításával. Ami nem biztos, hogy baj (csak egy nyomdász meg ne hallja).

zoli


1997. február 25. - kedd, 19 óra 2 perc
TRixie :)

Attila


1997. február 25. - kedd, 18 óra 52 perc
A konyvnek ugyanaz lesz a sorsa mint a
fekete lemeznek meg a csoves erositonek.
Nehany ultrakonzervativ a +vegtelenig fogja
ajnarozni/siratni, mi tobbiek pedig
elvezzuk uj idok uj mediait.

-- S.I.


1997. február 25. - kedd, 18 óra 36 perc
A frász tudja. Én mindenesetre abbahagytam.
Tamás


1997. február 25. - kedd, 18 óra 3 perc
Hé emberek, van itt egy orvos?

Én úgy tudom, hogy a sok WC-n olvasástól aranyeret lehet kapni. Jól tudom ?
(Mert akkor le kellene szoknom róla:-)

Trixie


1997. február 25. - kedd, 16 óra 27 perc
Hóttkonzervatív vagyok. Művészet csak ágyban. (Na, nehogymá` félreértsd! Persze, az is jó, sôt lehet művészet az ágyban /is/, de most nem arról beszélek). Lehet még művészet maximum a fotelban, állólámpa mellett üldögélve, vagy a dolgozóasztalnál. Az Internet nem irodalmi élvezkedésre való. Gyorsan fussuk át, nézzük meg, lépjünk túl rajta, már megjelent az új version stb. Az Internet változik, mozog, "fejlôdik" (ki tudja, mi az a fejlôdés?), a művészet örök. "Csak" ez a különbség. Minden tartalom kíván valamilyen formát. Az Internet a képek terén érhet el művészetpótlékot (hangsúlyoznám, pótlékot),az irodalomban nem. Aki Internetezik, nem ezt akarja. Az persze nem baj, ha ilyen IS van, hátha valaki ezt akarja, meg archíválni kiváló hely lehet egy Interneten elérhetô "könyvtár", de a számítógépnek még a szaga is más. Én könyvtáros vagyok, az irodalom élvezetéhez még ez is (az illat, nem szag, bocs) hozzátartozik. Bár mostanában már a nyomda sem az, ami volt, mind kevesebb, vagy már alig van ólom, sok a számítógépes szedés meg a fénymásolás - a minikönyv sem úgy készül már, egyszerű kicsinyítés -, de azért AZ IRODALOM, MEG AZ ÍRÁS AZ K0NYV FORMÁTUMOT KÍVÁN. AZ AZ IGAZI.
Más. Parti Nagy Lajost személjesen van szerencsém ismerni, szerettel üdvözlöm ezúton is, innen Pécsrôl, kívánom, maradjon továbbra is az, aki, írjon ezentúl is ilyen szívemszerintvalókat. Apósom sírjához sokat járok - Csorba Gyôzônek hívták, életében, nem tudom, az örök irodalomban is ôrzi-e ezt a nevet? -, azt viszont tudom, hogy ô is sokszor csókolja Lajost, onnan túlról (merthogy olyan emberi arca van), velem üzeni. (Kedves Zs., lécci továbbítsd).
Más. Hogy ne legyen túl érzelmes a búcsú - nem Netes forma - rögzítem újra: Kedves Lajos! Itt még téged is csak véletlenül olvaslak. Könyvben folyóiratban viszont tudatosan megkeresve és szívesen. Ez is egy különbség.
Szeretettel és üdvözlettel (ez Lajosnak szól), meg na, pá kedveskéim, lehet vitázni (ez mindenkinek szól):
Pécsi
P.s. Ez a kétféle búcsú is kifejez valami különbséget. Meg a hosszúság. Erröl a kérdésrôl nem lehet Internetes formában írni. Számítógépes üzenet lehet két szó és egy-két szám, irodalmi- nem. Na, elnézést, hogy én is hosszan szóltam. Nem vagyok Örkény István, sajnos..., csak és még mindig a
Pécsi


1997. február 25. - kedd, 13 óra 50 perc
A könyvet semmi esetre sem öli meg a könyvet az internet. Ezt nem lehet ágyban elalvás elött lapozgatni, olvasgatni, mert akkor reggelig ezt csinálnád. Nincs jobb érzés ugy elaludni, hogy közben kiesett a könyv a kezedböl.

1997. február 25. - kedd, 13 óra 15 perc
Én nem tudom, hogy ki mekkora méretben látja az adott szövegrészt, de elég idegesítő úgy olvasni, hogy jobb kézzel állandóan scrollozok (nem is beszélek itt a gyorsolvasásról).
Sajnos nem terjed az A4-es álló monitor, engem zavar, ha nem látom át a teljes oldalt.
Azért a könyvek kihalását nem szeretném, szívesebben vagyok otthon könyvespolcok között, mint mágneses, optikai adattárban.
Persze lehet, hogy maradi vagyok, de még nem akarom kidobni a könyvtáramat.
Én nagyon szeretem a nagy könyvtárakat is , annak levegőjét. Most érzelgős vagyok, és tudom azt is, hogy a könyvtárak az elsők között szorgalmazzák az internetes hozzáférést, szolgáltatásokat.
Szóval PC-n könyvet olvasni nem az igazi, és szerintem lassabb is.
Valaki említette az interaktív ugrálást, talán a főnök, nem tudom, de ez a felszínes tudást fogja fokozni. Nekem A három testőr filmen sem tetszett, nehezen tudom elképzelni interaktívan.
Tudom a kurzor egy csöpögő kard lesz, a királynő jeleneteinél egy kis ékszer, néha sikít a PC, izgalmas oldalaknál baljós zene lesz, s ha shutdown-olok a bíboros nemes egyszerűséggel kiátkoz...

bela a könyvbarát


1997. február 25. - kedd, 12 óra 27 perc
1. Önzés. Az internetező önző és lusta emberfajta! Legalábbis szerintem erre utal, hogy a könyvmegmaradás híveinek írásaiban jól érezhető túlsúlyban vannak a "személyi kényelem" érvei: elfér az ölemben a WC-n, nem lóg ki a paplanom alól, ízlik a kutyámnak, jól lopható. Hát nem hittem volna, hogy pont ez fogja megmenteni a könyvet, de ha így van, legyen; könyvpártiként magam is veletek vagyok!

2. Altruizmus. Talán egyszer hajlandók leszünk önként lemondani a könyvekről - valamilyen nemes indokkal, pl. hogy legalább mutatóba megmentsük azt a megmaradt 10-20 fát néhány évtized múlva. Szerintem a jövőben már csak kényszerből is zöldebbek leszünk, és masszívan környezetellenesnek ítéljük majd a könyvesdit. Talán ez lesz az, és nem (vagy nem csak) a számítógép, amely valós veszélyt jelenthet a nyomtatásra. Addig pedig éldegél tovább egymás mellett a régi és új; ahogy a helikopter sem tüntette el az autót, a tévé sem a rádiót, az öngyújtó se a gyufát.

3. Szintézis. Na, zsebrevágom a lopott laptopomat meg a kutyarágta 21-es monitoromat, és megyek a paplan alá olvasni...

ses


1997. február 25. - kedd, 11 óra 30 perc
Bocsa szoismetlesekert es a helyesirasi hibakert. Siettem...............

Attila


1997. február 25. - kedd, 10 óra 17 perc
Sziasztok most ugyan reggel van azert itt vagyok!
Kedves Blumi! En nem szeretnem megerni (valoszinu is), hogy az ember-konyv kozotti erzelmi kotes megszakadjon, es mar elore sajnalom azokat akik ebben a korben elnek majd (bar lehet, hogy meg sem fog torteni). BAr valoszinu hogy nem is fog megtorteni, erdekes es tanulsagos a konyv-szzamitogep parhuzam felallitasa, mondasz valamit....
SZeretnem azert megegyszer hangsulyozni, hogy a konyvnel tenyleg nincs jobb. De nem vagyunk profetak, majd meglattjuk/jak a hogy a vak mondta...

Zoli!
Lehet hogy te nem erzed kenyelmetlennek, hogy monitorrol olvas, de pl. edesanyam igen, sot napi 8-9 ora utan mar en is pedig elege hozzaszoktam mar. Azert kosz a megjegyzesed de nem hiszem hogy egy hercules monitor kibirna akar 50 evig is. Ezzel szemben a konyv... lasd az osi kinai papirusztekercseket.

ES kedves mindenki!
Ne felejtsuk el hogy meg mondig csak egy szuk retgnek vannak olyan problemai hogy Netrol (geprol) olvason e novallat vagy konyvbol. Az egyszeri gyari melos hazamegy leul a megszokott foteljebe, es elveszi kedvenc konyvet. Nem tagadom eljon majd ay ido amikor hazamegy leul a gep ele es elolvassa a Nepszavat, de ez meg odebb van. Ahogy Blumi irta a szamitogep meg enm erte el fejlodesenek utolso szakaszat.

En is hosszu voltam pedig csak 176 cm vagyok.

Attila


1997. február 25. - kedd, 10 óra 15 perc
Éljen Zsófi! Éljen éljen!
Úgy kellett már ez a kis irodalom mint a mittudomén.
Ciki de az a helyzet hogy a novellát végigolvastam de a hozzzászólásokat nem volt erőm, mert érdekes módon most senki nem állt meg két oldal alatt.

Ja egyébként Izaura nénétek van itt!!!

Hát a könyvet nem lesz könnyű kilökni a nyeregből. Talán hasonlítsuk össze a két dolgot. A könyv olvasható áramszünet esetén, kis helyen is elfér (aki lopott már könyvtárból tudja miről van szó), jó levélnehezéknek, jól mutat a polcon, lassabb rovarokkat agyon lehet vele ütni, lehet dedikálni,
ajándékba adni, és lehet égetni. Az elektronikus irodalom igényel számítógépet miegymással kiegészíve (manimani), a mű és olvasó birtokviszonya fordított, amellett megfájdul a hátam, és pár óra után egy pukkanással kiugranak a szemeim és az asztalról legurulva véres könnypocsétába toccsannak. :
Eddig nagyon köznépi a fejtegetés. Különben meg úgy gondolom, hogy az írásbeliségnek mint olyannak baromi jót tesz a gape. Az internet -nekem legalábbis- egy olyan médiumnak tünik amelyben az írás és a kép egyenrangú. (Az írásban mint médiumban a nyomtatás feltalálása óta azt hiszem ez az első újabb technikai fejlemény, ami magát a befogadást változtatja meg.) Két éven belül meghal a televízió, vagy legalábbis eszméletét veszti. A net és a rádió veszi át a helyét. A mozgóképi világ - mivel már mindent elért- kicsit több teret hagy majd az írott művészetnek. Képernyőről olvasni persze még mindig rohadt dolog, de kinyomtatva az már egész más.
A Parti Nagy Király. Lord Rothermere suxx.

ellankadtam I.C. 8) &) !)

u.i. Elmaradt a gonosz zombikorcsok inváziója
a tutujkák ellen.


1997. február 25. - kedd, 9 óra 28 perc
Most saját magamat fogom idézni, amiért egyrészt bocs, másrészt kinek van kedve még egyszer megfogalmazni ugyanazt, elôször a dolog technológiai oldaláról:

"Alan Kay a jövőbelátáshoz a könyveket hívta segítségül, analógiát keresett - és talált - a könyvek és a számítógépek fejlődésében (lévén hasonló funkciójú eszközök). Eszerint a fejlődés első szakasza az 'institutional' vagy intézeti szakasz, ez a könyveknél megfelel a kézi sokszorosításnak. Ebben az időben (kb. 500 évvel ezelőtt) egy könyv sokszorosítási költsége - átszámítva - elérte a több százezer dollárt, s ez megfelel a számítástechnika első stádiumának (kb. 40-50 évvel ezelőtt). Az első nyomdagépek megjelenésével sikerült kb. 50,000 dollárra leszorítani a költségeket, ekkor a tehetősebbek már megengedhették maguknak, hogy megvegyék pl. a Bibliát. Kezdetét vette a 'personal' szakasz (desktop, majd personal computer-ek). Ezek a könyvek azonban hatalmasak voltak, a betűk pedig másfél centisek. Nem tudták még, hogyan is kell egy könyvnek kinéznie. Erre nem sokkal később egy Aldus nevű velencei nyomdász jött rá - egyszerűen megmérte, hogy mekkora egy átlagos utazótáska, s akkora könyveket kezdett gyártani, amelyek elfértek ebben a táskában, így az emberek mindenhova magukkal
tudták vinni őket - hordozhatókká váltak. Ezzel megkezdődött az 'intimate' - bensőséges - szakasz, s a DynaBook ennek a szakasznak volt a számítástechnikai modellje."

Szóval a lényeg az, hogy a számítástechnika még nem lépett bele ebbe az utolsó korszakba. Az a próbálkozás, hogy a dinamikus könyvnek megfelelô, valóban az emberhez alkalmazkodó eszközt létrehozzák, csak részben volt sikeres: a Newton és a többi (PDA-nak nevezett eszköz) nem volt elég érett néhány évvel ezelôtti megjelenésükkor, ezért nem tudták meghódítani a piacot. Ez viszont azt jelenti, hogy a kudarc miatt egyrészt tovább fognak késni, másrészt lehet, hogy a piacon idôközben sikeres, de nem igazán megfelelô eszközök esetleg kiszorítják ôket. Gondolok itt arra, hogy a dinamikus könyv koncepciója (egyébként az öt éves Newton MessagePad-on lehet könyvszerűen könyvet olvasni, ágyba vinni, stb!) nem fog elterjedni, ha a néhány éven belül feltartóztathatatlanul elterjedô Windows kerül át a pici gépekre, mert akkor mondjuk pl. az ottan helprendszernek megfelelô felület terjed majd el, ami ugyan ergonómiailag suxx, de a piac nagy úr. Eddig a technológiai oldal, amirôl tehát azt gondolom, hogy mondjuk tíz év távlatában kényelmi/olvashatósági/hordozhatósági/stb., szóval praktikus szempontokban nagyon közel kerülhet a klasszikus könyvhöz, viszont más területeken fölébe is kerekedhet (pl. egy könyv méretű számítógépben benne lehet akárhány könyv és még extra funkciókat is tud, pl. kommunikál, hogy csak a legfontossabbat említsük).

Vannak azonban nem technológiai vetületek, pl. az emberek és könyvek közötti érzelmi kapcsolat, ami olyan erôs, hogy legalább egy vagy két emberi generációváltás kell ahhoz, hogy felváltsa ezt egy hasonló ember-gép közötti kapcsolat. A másik dolog, ami talán ennél is reménytelenebbé teszi a dolgot, az a birtoklásvágy, az a vágy, tudat, hogy az adott könyvet, művet mint tárgyat birtokolhassuk, ez nagyon erôs és mély, nem jósolok semmi jót.

Hosszú voltam, ejneybejnye.

Blumi

ps: Kedves nya, a múlt hétre visszamenôleg lesz ez az elsôjutalmazás, ugye?


1997. február 25. - kedd, 3 óra 38 perc
Végigolvastam (tetszett, főleg a hússatu) és közben egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy jobb lenne papírról olvasni. Nem érzem olyan kényelmetlennek, hogy egy monitorról olvassak, pedig én is napi tíz órát ülök a gép előtt. Az ágyat, vécét, étkezőasztalt, metrót stb. pedig igyekszem az elsődleges funkciója szerint használni - na jó, vannak kivételek ;-).

Hmm. Attilának a 00110 éves könyvről írott megjegyzése megragadta a fantáziámat: talán Ti már megéritek, hogy egy száztíz éves Hercules monitorról olvassatok PNL-t. Annak lehet egy hangulata...

Egyébként nem nagyon félek attól, hogy az új hordozók, vagy az általuk nyújtott újfajta művészi lehetőségek (pld. interaktív könyv) ki fogják szorítani a hagyományosat. Azt még mosóporból sem lehet. Inkább alternatívát kínálnak az íróknak, mondjuk a novella, színdarab, rádiójáték, film stb. _mellett_.

gszor: a vége egyébként az, hogy nem jön össze a műtét, mert a törpök nem tudnak megegyezni abban, hogy ki legyen lentről a harmadik, elindulnak hazafelé a Trabanttal, Szende borít, a többit tudod.



zoli


1997. február 25. - kedd, 0 óra 1 perc
Jobb papírt olvasni, jobb egy öreg csöves cuccot meghajtani, jobb nem gumibabával ágybamenni. Szeretem a Net-et, de még nem elég emberközeli. (ld: közvetítőmédia). Pár év (hónap - hét? ki tudja) múlva lehet, hogy nem fogom kinyomtatni. A Net nem egyenlő a számítógéppel. A számítógép csak közvetítő, szükséges rossz (vagy inkább nem elég jó...). Na pá!

Hanu


1997. február 24. - hétfõ, 22 óra 56 perc
>Végigolvasható-e ez a novella számítógépen?

Attol fugg, hogy kinek. Amint a hozzaszolok tobbsege megjegyezet novellat leginkabb azert papiron szertunk ovasni. En is. Ehhez az is hozzajarul, hogy egyre tobben vagyunk olyanok akiknek a munkaido nagyreszeben komputer kepernyot kell bamulnunk (En peldaul heti 60-70 orat ulok gepek elott.). Amit lehet azt szeretem azert papirrol olvasni, kulunosen ha nem kozvetlenul kapcsolatos a munkammal, avagy szorakozasnak, kulturalodasnak, pihenesnek szamit inkabb. (Mellesleg en mar alig nyomtatok ki valamit, minel kevesebb fat kelljen kivagni a munkamhoz.)

Persze a kepernyotol is fugg. Peldaul egy even at csak egy fekete feher laptopon dolgoztam akkor mindet ki akartam nyomtatni. Most, hogy mar elertem a szines aktiv matrix-ot es egy kulso monitort, igy azert mar kenyelmesebb. Aztan az MIT mar kidolgozott ujfajta konyveket, amelyen elektornikus tinta van. Olyan jol olvashato mint a hagyomanyos konyv csak amikor az ember elovasta akkor egy uj konyvet lhete ugyanzokra a lapokra varazsolni, holmi elektronkius hokuszpokusszal. Ez a jovo konyve ha meg tudjak eleg olcson csinalni. A hagyomanyos konyv meg a gyujtoke lesz. A konyv a tortenelem folyaman forradalmasitotta az informacioatadast. A web forradalamsitja az informacioaramlast, mert most mar barki barkinek tud informaciot atadni (marmint azok kozott akik tudnak web oldalt csinalni es olvasni, de ez a kor folyamatosan bovul.). Vegre nem kot a konyv formatum, lehet a lenyegre figyelni, azaz a konyv, iromany tartalmara es nem kell a szamarfulekre, pecsetekre, boritora figyelni.

Persze az ertekek kerdese egy masik dolog. A jo konyv segit nekunk a benne levo informaciot sajat tudasunkka atalakitani. Ezt tobb felekeppen eri el, de az egyik resze az az, hogy tag teret hagy a fantazianknak hogy atalakitsa a szavakat hangokka, kepekke, szagokka. A multimedia kevesebb teret hagy, viszont szelesebb valaszteku informaciot tud atadni. Hogy melyiktol tanulunk jobban, tobbet, hatekonyabban az mindig a tartalomtol, azaz a tanulni valotol es az egyeni beallitottsagtol fugg.

Eddig azert elsosorban arra koncentraltam, hogyan segit a konyv a tanulasban. Tisztaban vagyok vele, hogy mas szerepe is van a konyvnek de arrol beszeljen itt mas. Viszont ha mar a tanulasnal tartok itt egy metafora. Ha egy szaz evvel ezelotti embert ma leraknank egy utcasarkon nagy gondban, zavarban lenne. A mai elet legtobb teruleten olyan ismeret hianayi lennenek, hogy csak nehezen tudna beilleszkedni. Viszont ha egy osztalyterembe csoppenne akkor percek alatt otthon erezne magat, hiszen a modszerek alig valtoztak szaz ev alatt. A tanar(no) konyvben foglalt anyagot probal a nebulok szamar erthetove tenni, amit aztan nekik el kell sajatianiuk. (Tisztelet a keves tanarnak aki ennel kreativabb.)

PGabor


1997. február 24. - hétfő, 22 óra 6 perc
Nem. mert nem erek ra!
:-)


1997. február 24. - hétfő, 20 óra 58 perc
Kedves klubtársak!
Ez a képernyős novella kiszámítható reagálásokat váltott ki. Aki ugyanis végigolvasta, az az olvasók fajtájából származik, és maga is kíváncsi volt arra, hogy sikerül-e végigolvasnia. Nyírő A. pedig azért nem olvasta végig, mert ő a komótos olvasók közé tartozik, akik szeretnek csak olvasni, és nem ragaszkodnak hozzá, hogy közben rájuk villogjon a vincsi.
Egyébként ez a szöveg hosszabb volt, mint amennyit képernyőről szívesen elolvasok egyhuzamban, annak a spanyol reneszánsz zenének az ellenére, mely közben a 8-szoros CD-ről a fülhallgatómba zizegett (persze a matávról leváltam, minek fizessek fölöslegesen).
Most röviden két dolgot. Az első egy kérdés: P.N.L. számítógépen, webszerkesztőn, on-line írta ezt a novellát? Lehet írni is ugyanolyan körülmények között, mint olvasni?
A második: kultúraváltás korát érjük. Ilyen utoljára Gutenberg idejében volt, amikor a könyv felváltotta az orális kultúrát. Ez a kultúraváltás már néhány évtizede tart, csak kicsit változott időközben. Régebben úgy gondolták, hogy a képi-akusztikus kultúra öli meg a könyvet (Marshal McLuhan, Bradbury: Fahrenheit). Ezt az elméletet éppen az cáfolja, hogy amint reálissá vált, az írott kultúra megjelent az elektronikán.
Érdemes elgondolni, hogy mi idézte elő a nyomtatott könyv elképesztő ütemű elterjedését. Ennek biztosan vannak tanulságai (hogy ne mondjam azt, hogy linkjei) a könyv kontra webkönyv vitához is.
á
P.S. A hozzászólást Word 8-ban írtam, a helyesírást a géppel ellenőriztettem. A gépem közben nem volt csatlakoztatva. Vágólapon vittem át a szöveget az internetre.
á


1997. február 24. - hétfő, 17 óra 19 perc
Vavyan Fable tenyleg jo..., de most megyek, mer dogom van, visszaterek meg am este, jo a vita...

Attila


1997. február 24. - hétfő, 16 óra 56 perc
Ny. A.!

hol jelentkezhetek a nyereményért? :))

Námbörván


1997. február 24. - hétfő, 16 óra 42 perc
Nem, azt hiszem, ez nem nekem való Azért végigkínlódtam, de valami berzenkedik bennem ez ellen a lehetőség ellen. A novella klassz, kár érte, biztosan jobban tetszett volna, ha este az ágyban olvasom végig, halk zene mellett. Azon ritka alkalmak egyikeként, amikor nem vagyok fáradt és nincs betű-undorom mire hazaérek. Vagy éppen van, csak emberi szóra (betűre) vágyom, mert elegem van a politikusok hablatyolásából, amivel kényszerűen foglalkozom.
Nem a monitor ellen szólok, bármit el lehet olvasni persze így is. Dehát képzeljétek el a karácsonyt úgy, hogy a család egy megadott közös helyre leteszi az ajándékra szánt pénzt, és ki mikor ideje engedi vesz magának rajta valamit. Ajándék van - kaptam is, adtam is - de hát ez a karácsony? Az irodalom sem betű - pedig abból áll.
Szóval végigolvasható, persze, meg is tettem, Zs. - a kedvedért. Csak nem akarom ezt a produkciót gyakran ismételni, ha nem muszáj.
Azért én nem félteném az irodalmat, nem félteném a könyvet, nem félteném a kultúrát a számítógéptől.
Vagy hogy egészen pontosan fogalmazzak: nem ettől félteném.
F.G.


1997. február 24. - hétfő, 16 óra 30 perc
Trixie, egészségedre!
Én átlag napi 8-10 órát ülök monitor elôtt évek óta (lévén a DTP ipart nyűvöm), és rengeteget kipróbáltam, volt köztük profi 20 collos, de azon sem igazán olvastam volna a kedvenc könyveimet. Sôt, ha nagy ritkán szabadságra mentem, megpróbáltam minél kevesebbet lenni képernyôközelben, és mondhatom, nagyon jólesett.
Ráadásul a monitort nem tudom betenni a táskámba, zsebembe, hogy bármikor a szabadidôm van olvashassam, nem tehetem oda a vacsora mellé az asztalra (megvan ugyanis az az eléggé el nem ítélhetô szokásom, hogy egyedül étkezés esetén mindig olvasok közben), és asszem jóval idegesebb lennék, ha a kutyám némely könyv helyett a monitoromat rágta volna meg :).
Azért megnézném, milyen lenne a szemed, ha minden olvasnivalódat ezentúl azon monitoron látnád csak!

A "mire kell az idô" meg jó téma lehetne egy újabb hétkérdéshez...

MuzX


1997. február 24. - hétfő, 16 óra 15 perc
Persze, hogy vegig lehet olvasni.
Az irodalomert sosem sajnalom a telefondijat.
(persze, mert most ejjel van...)


1997. február 24. - hétfő, 15 óra 41 perc
Szerintem lehet olvasni képernyőről is. Én például most cseréltem le a monitoromat egy 17-collos ........-ra (ez nem a reklám helye, nem dolgozok egyik monitorgyártó-cégnek sem). Semmi búgás, semmi remegés, semmi probléma. A betűket jó nagyra kell állítani és az oldalakat úgy kell olvasni, mint egy könyvet, azaz egy oldalt végig kell olvasni, lehetőleg menet közben nem scrollozni (lapozni). Így elég messziről sokáig lehet olvasni és nem fárad a szem. Sokaknak talán azért fájdul meg a fejük, mert állandóan le-fel ugráltatják a szöveget, miközben olvasnak.
Szerintem ez sokkal egészségesebb, mint például a félig kivilágított, rázkódó metrón könyvet olvasni, de javítsatok ki, ha tévednék.

A könyv-számítógép versenyben inkább az az érdekes, hogy azt hisszük, az utóbbi előnye, hogy időt spórolhatunk. De mire kell a még több idő? Még több információ gyűjtésére ?

Trixie

P.S. A mocskolódó levelekre javasolnám a kollektív nem-reagálás szankcióját, amely talán eltéríti a delikvenseket a megfelelő IRC csatornákra, ott aztán Nyammoghatnak amennyit akarnak.


1997. február 24. - hétfő, 15 óra 35 perc
A válasz nagyon egyszerű: lehet-e egy géppel bevonulni a jó meleg takaró alá, lábat felpolcolva és pici olvasólámpát felkapcsolva belefeledkezni csöndben az olvasásba?
Na ugye!...
Hát én ezért nem fogok számítógépről könyvet olvasni. Ennyi áhitat mindenkinek jár......
Judit


1997. február 24. - hétfő, 15 óra 15 perc
Tehát, a fizikai korlátokról már beszéltem, kicsit nézzük meg a praktikusság oldalát. Kétségtelen, hogy amennyiben lexikális jellegű, illetve naprakész hírekbôl álló szöveg az olvasás tárgya, a multimédia hátrányai eltörpülnek elônyei mögött. Ezek az anyagok többnyire nem olyan hosszúak, hogy túl fárasztó legyen képernyôn olvasni, viszont összehasonlíthatatlanul (hm, milyen szép hosszú szavakat tudok!) aktuálisabbak, sokrétűbbek, interaktívabbak lehetnek, nem is szólva az információsűrűségrôl. Mennyivel hatékonyabban tudom egy ültô helyemben a világszerte fellelhetô adatbázisokban megkeresni a kiválasztott témát, mintha könyvtárakba kellene futkosnom, katalógusokba, többkilós könyvekben keresgélnem, nem? Ezenkívül a multimédia a hang és mozgókép alkalmazásával egy új dimenzióval bôvíti a megismerés lehetôségeit. Azt el tudom képzelni, hogy a lexikonokat, adattárakat, sôt, késôbb a napilapokat is jócskán háttérbe fogja szorítani a CD és a Net, tehát az ilyen kiadványok megjelenési aránya a papírhordozóról nagyrészt az elektronikus médiára tevôdik át.
Ez nyilván magával hozza egy új generáció kialakulását, akik számára ez lesz a természetes formája az információ befogadásának, és a könyveket szegényesnek, lassúnak és elavultnak fogják ítélni. Azt viszont nem hinném, hogy mondjuk képesek lennének a háromkötetes Monte Christo-t képernyôn végigolvasni. Egyáltalán, mivel számukra a szekvenciális olvasást a hypertext jellegű "csapongó" olvasás váltja fel - ami mellesleg jobban megfelel az emberi gondolkodás asszociációkkal működô formájának -, valószínúleg sem türelmük, sem igényük nem lenne az effajta regényekre, hiszen számukra az interakció igénye lesz a meghatározó a "passzív" befogadással szemben. Érdekes belegondolni, milyen lenne mondjuk a Három testôr multimédiás, hyperlinkes változata, ahol az eredeti mű csak mintegy keretül szolgál a kvázi játékként átélhetô, saját magunk által irányított történethez. Kíváncsi vagyok, mikor jelennek meg majd az elsô szoftverek, amelyek a beadott szövegbôl - némi emberi segítséggel az értelmezés fô vázlatpontjainak felállításához - képesek lesznek ezeket a hyper-regényeket generálni :).
Attól tartok, ez a nemzedék megsínyli majd hagyományos könyvolvasás hiányát, bár talán eleinte ezt sem ôk, sem az elôdök nem veszik majd észre. Szerintem az egyetemes emberi kultúrának mindenképpen részei a könyvek, és ha sokan kimaradnak a megismerésükbôl - az elôbbiekbôl felsorolt okok miatt -, bizony, nemcsak mások, de talán kevesebbek is lesznek ezáltal.
folyt. köv.

MuzX


1997. február 24. - hétfő, 15 óra 8 perc
Zsófi,

legalábbis én nem tudok végigolvasni egy novellát számítógépen. Ezt is ki kellett nyomtatnom. Nem a novella tehet róla: ha képernyőt látok, nekem azonnal csinálhatnékom támad. Tegnap este elkezdtem nézni az egyesen az Oroszlánkölyköket nyolc körül, aztán dolgozgattam kicsit, és fél tízkor még mindig ugyanott tartott Marlon Brando lelkileg. Csak 3/4 11 körül őrült meg teljesen. Szép film, jó film, de felgyorsult körülötte a világ. Ha valaki képernyőre akar írni, annak rövidnek kell lennie, amit lehet, képekkel kell illusztrálni. Ilyen körülmények között is lehet irodalmat csinálni, csak az kicsit más, senki nem fogja novellának hívni.

Ami a dolog másik részét illeti: a novella, regény szerintem megmarad, és elektronikus változatban fogjuk tárolni. Akinek kell, letölti magának, és kinyomtatja. Csak az igazán gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy könyveket vegyenek.

Végül a reklám: mostantól az Este rovatban naponta olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár gyarapodási listája.

Nyírő A.

Ps: mi lenne, ha ezentúl az első bejegyzés írójának felajánlanánk valami nyereményt?


1997. február 24. - hétfő, 14 óra 49 perc
Hmmm... Élmény volt.
CA-sat de extrakkal
...
Viszont ez hiányzott ;)

-DrCrazy


1997. február 24. - hétfő, 14 óra 46 perc
RiadtSzemű SzőrDisznócska!

Ismerős lehet a szöveg de ide illik: Mondd meg, mit nem olvasol, és megmondom, mekkora sznob vagy.
Nem szeretem, mikor valaki elhatárolja magát valamitől, hogy most már aztán... Az más dolog, ha azt írod, hogy elolvastad, nem tetszett, mert sehol sincs kikötve, hogy tetsszen.
A sznobizmusról szóló mondat pedig Vavyan Fable: Vis Major c. könyvében hangzik el. Ajánlom mindenkinek, aki jó könyvet akar olvasni. (persze ez csak az én szubjektív véleményem)

Sunes
sunes@dunet.sk


1997. február 24. - hétfő, 14 óra 9 perc
A novella nagyon jó, én kimondottan élvezem a stílusát, és a téma abszurditását. Azt már nem állítanám, hogy olvasni is élvezet volt ebben a formában, bár ki lehetett bírni. A cikkek is elég hosszúak, nem könnyű képernyôn megbírkózni velük, és sok állításiukkal nem is értek egyet.
Még iskolás korom elôtt elkezdtem olvasni, és azóta is rengeteg idôt töltök könyvekkel. Bár szakmám szerint informatikus vagyok, és kimondottan szeretek számítógépekkel (is) dolgozni - mivel hihetelenül sokoldalúak, szinte nincs olyan terület az életben, ahol ne tudnának sgíteni -, mégsem tudnám elképzelni, hogy valaha is átvehetik a könyvek szerepét.
Vegyük csak a fizikai korlátokat: az emberi szem nem igazán arra van kitalálva, hogy fénykibocsátó, tükrözôdô, sugárzó, szemcsés rajzolatú írott anyagból vegye az információt. Természetesen ez is fejlôdik, bár szerintem az egész számítástechnikából a megjelenítés minôségi javulása a legkevésbé látványos a processzorteljesítmények és a RAM-háttértár kapacitásnövekedések tükrében.
Ahhoz, hogy kényelmesen el tudjak olvasni egy átlag könyvoldalnyi szöveget, hatalmas képernyôfelületre és nagy távolságra a képernyôtôl, vagy a jelenleginél nagységrenddel nagyobb felbontásra lenne szükség. Mindkettônek fizikai korlátjai vannak, az árról nem is beszélve. A folyadékkristályos kijelzôk már közelebb állnak a papírszerű megjelenítéshez, de itt szintén gond a felbontás, valamint a korlátozott olvasási szög. Nem tudom elképzelni, hogy számomra belátható idôn belül bármilyen kijelzô képes lesz az olvashatóság könyvszerű fokát reprodukálni, könyvhöz hasonló árviszonyokkal.
Folyt. köv. késôbb.

MuzX


1997. február 24. - hétfő, 14 óra 0 perc
En inkabb maradok a konyvnel. Lehet, hogy maradi vagyok? Hat igen ezt ma mar valaki mondta nekem...
De ha megyek valahova akkor a konyvet csak megfogm bedobom a zsakomba es mar indulok is...(no ez nem a wash and go), de azert egy laptopot nem dobalhatnek ilyen lazan.
Meg amugy is szerintem a konyvolvasasnak van valami megmagyarazhatatlan varazsa. En biztosan nem olvasnek el egy regenyt szamitogepen.

juli


1997. február 24. - hétfő, 13 óra 55 perc
Zs.!
Ha tudnám, nem kérdezném. Szerintem ennek rossz vége lesz, meghalnak mindahányan, vagy jön az igazi királyfi, és nem kell neki a nő, és ezzel porba alázza a törpéket, és ezért meg kell őt ölniük, hogy móresre tanítsák, de a királyfinak van egy hathengeres varázsgyűrűje, ah elbereth gilthóniel, és mindenki meghal, mert bosszúból a királyfi őt is lelövi, de a szende elüti a trabanttal a királyfit, aki olyan szerencsétlenül esik, hogy kitörik a nyaka, erre szende elkezdene örülni, de elvéti a féket, és egy kamion szétlapítja. Pozitív?
gszor


1997. február 24. - hétfő, 13 óra 54 perc
Első nekifutásra csak annyit, hogy nem akármilyen parti ez a Nagy Lajos. Szerintem Joseph Hellert is elöntené az epe, ha ezt a novellát elolvashatná, hogy miért nem ő találta ki.
A kérdéshez pedig azt fűzném hozzá, hogy remélem, nem szorítja ki a számítógép a könyvet. Nem túl nyomós érv, de azért ideírom: a ha elalvás előtt olvasgatok, akkor a monitort nem tudom a fejem alá tenni, mint a könyvet, vagy ha mégis, akkor reggelre rettenetesen el lesz aludva a nyakam.
Nna, szóval: a könyv számomra mindig is a SZÓRAKOZÁST jelentette. Az, hogy olvashatom a monitoromon az Andrassew írásait, nagyon jó dolog, de azért azt a meghittséget, amit egy könyv tud adni, nem tudja semmi utánozni. Egyre inkább arra a belátásra jutok, hogy az úgymond számítógép-irodalomnak a normális, nyomtatott irodalommal párhuzamosan kell léteznie. Mert hiába lesz megspékelve a számítógépen olvasott szöveg mindenféle képekkel, animációkkal és hangfelvételekkel, ha az eredmény olyan lesz, mint amit Matkópeti írt, vagyis, hogy a drámai pillanatban bejön egy barbibaba (egyébként szerintetek egészséges dolog az, hogy egy tömeggyilkos nevét viselő babáért zsong a gyermekpopuláció? Zsófi, figyelsz? Ez is lehtne akár egy sevenquestion). A könyv esetében (feltéve, ha jól van megírva) tulajdonképpen csak egy keretet kapok, amelybe szabadon beilleszthetek bármit, ami belefér. A jó író úgy írja meg könyvét, hogy az olvasónak is hagy szabad teret. Az előző példánál maradva: ha könyvben olvasom, akkor olyan bige jön be, amilyet én akarok, míg a multimédiás csodaprezetációban pedig egy ismeretlen grafikus fantáziájára kell hagyatkoznom. És itt el is veszett az egésznek a lényege: hogy saját magam dolgozzam fel az elolvasottakat, valamit nyerve is ezáltal. Ez ugyanolyan, mint a tévé: azt kapom, amit a szerkesztő adni akar.
Kizsit más téma, de azért idevág: nem tudom, hol hogyan megy ez, de azt vettem észre hogy itt nálunk (Szlovákiában, Bős (erőmű-fetisiszták számára: Gabčíkovo) környékén) nem nagyon olvas az ifjúság. Nem azért a másfél dollárért, de mikor én gimis voltam, ergo volt időm és kedvem, na meg persze, mikor a legfogékonyabb is voltam, akkor úgy napi átlag egy könyvet olvastam el. Most ne leporellókat képzeljetek el, hanem normális, átlag 200 oldalas könyveket. A szomszéd srác ötödik általánosba jár, és alig tud olvasni! Megfigyeltem, mikor hazajön a suliból, tíz perc múlva már az utcán van, és estig nem is látni. A szókincse pedig olyan szegényes, hogy néha öt másodpercig is keresi a szót, ami a mondanivalójához passzolna. Tisztára olyan, mintha most tanulna egy idegen nyelvet, és még nem lenne meg a megfelelő szókészlete. (ezt magamról tudom, most tanulok angolul, és nekem is vannak ilyen problémáim) Tudom, ez a szülők hibája, mert nem adtak a kezébe könyvet, mikor még időben volt, pontosabban nem foglalkoztak vele eleget kisebb korában. Ezt más szóval úgy hívjuk, hogy közöny, és sajnos már odáig jutott, hogy a családokon belül is észrevehető. A legszomorúbb az egészben, hogy a kissrác nem egyedi eset. Tudnék még pár ilyet sorolni a környezetamből. Nna, gondolatébresztőnek ennyit, kíváncsian várom, mit léptek.

Sunes
sunes@dunet.sk


1997. február 24. - hétfő, 13 óra 50 perc
gszor,
Szerinted mi a vége? Úgy értem, a történetnek.

zs.


1997. február 24. - hétfő, 12 óra 45 perc
Igen.
Ami a kérdés lényegét illeti: A könyv csak egy bizonyos funkciója váltható fel az elektronikus médiákkal. (És ez alatt nem csak a WEB-et, hanem a CD-Rom-kiadványokat, egyéb archíumokat is értem)
A bizonyos funkció pedig az adattárolás. Összemérhetetlen előnye a számítógépeknek a könyvvel szemben a gyors adatkezelés. Végül is erre találták ki annak idején. Ha pedig az ember irodalomra vágyik, akkor úgyis inkább egy papírváltozatot fog kézbe venni.
Más a helyzet a tankönyvekkel: Nekem sajnos nincs tapasztalatom, de olvastam, hogy az interaktív tanulás gyorsabb és hatékonyabb. Szerintem ebben van valami. Egy jól megírt oktatóprogram sokra lehet képes. Tud valaki ilyenről?
Talán egy kicsit eltérek a lényegtől, de szerintem az újságokat felválthatja, és nagyon remélem, hogy fel is váltja az OnLine hírszolgáltatás. (Pl: a New York Times egyes számai akár 3 ezer oldalasak...) Megszakad a szívem a kivágott fák után... Ezért (is) jó az iNteRNeTTo! (meg a HotWired, a Word, a Suck, és a CNN)

Zolee


1997. február 24. - hétfő, 11 óra 36 perc
Nahát, micsoda kietlen üresség támadt itt hétfô 8:36-kor ;-)

MuzX


1997. február 24. - hétfő, 11 óra 35 perc
Nem lehetne az Ok és a Töröl gombokat meszebb rakni egymástól? Az előző levelemet majdnem töröltem elküldés helyett....
matkópeti


1997. február 24. - hétfő, 10 óra 50 perc
Na, megint rontom itt is egy kicsit a levegőt.

Szóval, nem hiszem, hogy a számítógép megöli a könyvet, mint élvezeti cikket. Pl. nem hiszem, hogy ha felmászok egy nagy hegyre, egy kilós laptopot cipelek magammal, nem pedig egy pár dekás könyvet (hülye példa).

Viszont mint információhordozó... abban teljesen egyetértek Rezsővel, a vakvarjúval (én most csináltattam szemüveget egy fél éve...). Gyors, hatalmas a tárolókapacitása. A cikkben szereplő példa az oktatás területén, ugye ez is egy telitalálat. Ez egy nagyon jó módja (lenne, mert mondjuk egy kis falu nem fog tudni/nem akar venni ehhez szükséges gépparkot, mivel ott az a cél, hogy a sertéstelep és a kis abc dolgozóit kitermelje) annak, hogy érdekeltté tegyék a nebulókat a tanulásban, stb.

Viszont a monitort olvasni elég szar dolog, fárasztja, rontja a szemet, idegesít a zúgása, stb... Úgyhogy ha megtalálok valamit, akkor nyomtatom, és úgy olvasom (ha hosszú persze).

Igazán profi könyvet (mármint ilyen irodalmit mondjuk) viszont szivesen megnéznék CD-n, mert nem tudom elképzelni a dolgot. Ha nincs benne interakció (mert ugye ez az egy előnye van szerintem a szgépnek a könyvvel és a filmmel szemben), akkor felesleges, mert csak bajok vannak vele (egyetlen előnye, hogy sokkal kisebb helyen elfér egy CD). Viszont ha én el akarom olvasni (a példánál maradva) a Pál utzai fiúkat, és rákérdez a gép, hogy meghaljon Nemecsek, vagy ne? Khmmm. Szóval szerintem az olvas könyvet, aki meg akarja ismerni azt, amit az író leírt (azonosulni akar vele, vagy ilyen hülyeségek), és ilyen esetben hülyén adja ki magát az interakció.
Jó, legyen mondjuk könyv, és elolvasom, klikkelek, és jácca a múvit.... Olvasom, hogy "és akkor belépett Ő!!! Tudtam, hogy meg fog változni a zéletem, stb hülyeségek", elképzelem, hogy belép egy olyan nő, aki nekem teccene, aki miatt megváltozna az életem (nem szoktam ilyen könyveket olvasni szerencsére)... Klikkelek, és belép egy barbibaba... Hányinger. CD > /dev/null
Kizökkent a dologból.

Pl. olvastam a EP - CsL: 17 6tyúk. Kéjmámor. Aztán megnéztem a filmet is. Az is nagyon! Pedig a Filmvilág/Filmkultúra??? szerint nem sok köze van egymáshoz a kettőnek. Van, de a kettő tényleg egész más, de a moziba mozit nézni megyek, a könyvet meg a könyvolvasás miatt olvasom.

Na, lusta vagyok átolvasni, remélem érthető.
matkópeti
peter@jaguar.dote.hu

Ui.: Éljenek a politikamentes 7kérdések!


1997. február 24. - hétfő, 10 óra 49 perc
Hat, sekerult, bar meg kellett toldani a koaxot, hogy a WC-be sikeruljon behuzni az ethernetet, meg az ules sem volt olyan kenylemes a geppel az olemben.

Dr. Bubo


1997. február 24. - hétfő, 10 óra 7 perc
Szerintem nem még tart ott az egész elektronikus cirkusz, hogy lenullázza a könyveket.

1997. február 24. - hétfő, 9 óra 38 perc
Kedves Parti Nagy Lajos!
Szimpatikus ember vagy, legalábbis a zsófi-interjú meg a novella alapján. Sok ilyen ember van még, mondjuk szerinted?
gszor


1997. február 24. - hétfő, 9 óra 35 perc
Kabbe, nyam-nyam.

A novella tetszett. És mi a vége? Úgy értem a történetnek.

gszor


1997. február 24. - hétfő, 9 óra 24 perc
Igen, ha hagyjátok!!!

1997. február 24. - hétfő, 9 óra 17 perc
Jól van gyerekek, megkaptátok Zsófi néni e heti
érdekfeszítő gittjét, csócsáljatok illedelmesen!
Aztán nehogy reniteskedjetek, netán politizáljatok!
nyam-nyam


1997. február 24. - hétfő, 8 óra 36 perc
Hello mindenkinek!

Sajna hetvegen nem ferek nethez es Zsofi ha nem sajnalod csak nehany megjegyzest fuznek a mult hethez. Neked e-mail :)
K. Jozsef igenis orulok mas velemenyenek mert legalabb tudom hogy van masnak is. A te ested akkor lenne igaz ha letezne vegso igazsag de mi sajnos emberek vagyunk, szubjektivek, igy nem ismerhetjuk a vegso tiszta igazsagot. Sot jelen esetben nincs is tiszta igazsag mert ami nekem az az neked nem. ezert orulok mas velemenyenk.

A hethez: Szerintem minden elovashato, en mar elkezdtem a Neten A Koszivu ember fiait, azert mert szeretem es mert erdekes. DE!!!! A szamitogep ezen a teren soha nem fogja legyozni a konyvet, azon egyszeru oknal fogva hogy ennel jobbat meg nem talatak ki. Nagyon jo a szamitogep de, hol van neki illata mint egy konyvnek, ideje? Ki olvasott mar 110 eves konyvet? en mar igen az egy mas vilag, a gep teljesen szemelytelen, nem lehet belefirkalni, a lapozgatas is faraszto, stb...

SZoval lehetni lehet, de hogy erdemes-e? Az mar az embertol fugg.

Attila az egyre ujabbvarosbol

U.i.: speciel ez a novella is biztos elovashato, de hogy elvezni is lehet-e? Nekem nem teszett, azon oknal fogva hogy nem teszett.
Ennyi


1997. február 24. - hétfő, 8 óra 23 perc
Na ilyet én nem olvasok még nyomtatott formában sem.

RiadtSzemű SzőrDisznócska


1997. február 24. - hétfő, 8 óra 6 perc
Apropó. Kedves á. Olvasd el a metróra és politikusokra adott válaszomat zs archív hazugságok között.
Rezső, úgy is mint Trixi tanítvány.


1997. február 24. - hétfő, 4 óra 11 perc
Jézusmária...
Végigolvastam... Érdekes egy agystruktúrája lehetett valakinek.
Amúgy a számítógép nem hiszem, hogy megölné a könyvet. A kettő teljesen másra való, más élményt nyújt -- meg aztán egyelőre a monitorok sem igen alkalmazak az olvasgatásra.
A dologról különben kedvencemnek, Isaac Asimovnak volt egy igen jó eszmefuttatása még egy olyan időben, amor igencsak prófétai tulajdonságok kellettek az ilyesmihez.
Ő még kazettáról beszélt, és megállapította, hogy a szupermodern multimédiás adathordozónak milyen tulajdonságkkal kell rendelkeznie, pld.: a történet a mi tempónkban folyjon, a szereplők és a helyszínek olyanok legyenek, ami tetszik nekünk, ha valamit nem értünk, egyszerűen vissza tudjunk "tekerni", bármikor abba tudjuk hagyni, stb. A végén a meglepetésszerű következtetés: ez a könyv!

Üdv: MaCS


1997. február 24. - hétfő, 4 óra 7 perc
Minden elolvasható az interneten, még az irodalom is. Olvastam már képernyőn, a székely himnuszt angolul, mostanában az Adevarulból tudom, milyen jót röhögnek rajtunk a románok, hogy ők a mi egyszeri átverésünkkel elérték NATO ügyben azt, amiért mi évek óta brusztolunk; de olvastam Csurkát (nem az irodalmárt, hanem a politikust) és Pető Ivánt, a Balaton átúszók listáját, és a lengyel könyvtárak katalógusait. Szóval, a szemem már csak abban a távolságban lát élesen, ahol a képernyő van. Ha a biblia irodalomnak tekinthető, akkor elmesélem a múlt heti internetes kalandomat. Szláv nyelvész barátom mostanában azon igyekszik, hogy az öböl, kebel stb. magyar szavak közös szláv gyökerét kimutassa. Talált Károlynál egy "tenger öble" kifejezést, Ézsiás próféta könyvében, ott, ahol a görög szöveg csak thalassszát írt, minden öböl nélkül. Nocsak nézzük meg a Vulgátát, mondta, hátha elkapom egy kis turpisságon az öreg Gazsi bátyót. (Ő ugyanis azt írta előszavában, hogy az eredeti görög szöveget használta a magyar fordításhoz, nem a szintén fordításként létrejött latint.) Jött hozzám, van e Vulgátám. Volt, de a példányomból Ézsaiás hiányzik. Pedig olyan szépen kitaláltuk, hogy ott a sinus maris (tenger öböl) kifejezésnek kellene lennie. Akkor jutott eszembe az internet, és pillanatok alatt találtunk is Vulgátát (Itala sajnos nincs) és lehívva Ézsiást, a keresőbe beírtuk a maris szót. A megfelelő helyen a linqua maris (a tenger nyelve) kifejezés volt. Most nem is a nyelvészeti megfejtés az érdekes, vajon nyelv alakú öbölröl van-e szó, vagy valam másról, hanem az internet használhatósága. Tudniillik gyorsan meg lehet keresni vele valamit. Olyat is meg lehet találni, amit az ember nem tart otthon, többek között azért, mert nehezen hozzáférhető a könyvesboltokban, és csak ritkán használja. (az árat most hagyjuk.)Ilyen szempontból a Vulgatát ideális példának tartom.
De - és ez a lényeg - a számítógépen és a számítógéppel főleg dolgozik az ember, nem pedig műélvez. Bibliát az ember ihletett nyár estéken vörös bort kortyolgatva, a kutyája szuszogását hallgatva olvasgat, nem pedig a számítógépen. Amiért mégis jó a számítógép, az pont amit most zs. csinált a György Péter kurátorral készült interjúval. (sajnos, nekem nem nyílt ki a linkóci.)Amíg ugyanis egy bibliát egy novelláskötetet félre teszünk, addig egy ÉS-t nem biztos. Ha mégis eszünkbe jut valamit kikeresni, vagy újraolvasni, akkor kiváló lehetőség az interneten megkeresni. Ha hosszú, akkor gondolom más is kinyomtatja, nem csak én. Vagy interneten meg lehet keresni egy idézetet. Melyik versében is írja Ady, hogy... Ha a kötetben keresem akár fél napig is eltarthat megtalálása. Az interneten néhány másodperc.
Szóval jó az ha irodalom (is) van az interneten, de nem hiszem, hogy ennek, a könyveket helyettesítő szerepe lenne, lehetne.
Üdv Rezső, a mindenolvasó vakvarjú


1997. február 24. - hétfő, 4 óra 6 perc
Megszívtátok,hehe, itt ültem méla lesben...

Námbörván


1997. február 24. - hétfő, 1 óra 59 perc