Van-e orvosság a magány ellen


A kérdés úgy is szólhatna, hogy magányos teremtmény (lény)-e az ember. Azért nem így szól, mert a létmagyarázatok döntõ többsége szerint ez a kérdés nem kérdés: az ember ugyanis eredendõen és lényegénél fogva magányos. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy egész életünkben a keresés állapotában vagyunk: az elvesztett teljesség (mindenség) iránti vágy hajt bennünket, amíg csak élünk. És tulajdonképpen mindegy is, hogy ezt mire vezetjük vissza: arra, hogy az istenek valamikor elvágtak bennünket önmagunk másik felétõl - lásd Platón -, arra, hogy elvesztettük az Édenkertet, és ezzel együtt az Istennel való azonosságunkat - másként fogalmazva az alma után tudatára ébredtünk saját önálló létezésünknek és halandóságunknak-, vagy arra, hogy az ember könyörtelenül bele van vetve a világba, szabadságra ítéltetett, és minden támasz és segítség nélkül, minden tettéért teljes felelõsséget vállalva kénytelen percenként megalkotni önmagát, ahogy ezt az egzisztencialisták gondolják. A magányt, az egyedüllétet csak az élet kivételes pillanataiban, és valóban csak pillanatokra lehet feloldani, például a szerelmi beteljesülésben vagy a vallási extázisban, amikor az ember, a Másik vagy az Isten révén, a végtelennel, a mindenséggel érintkezik, és feloldódik benne.
Egy másik szinten fogalmazva: magányra vagyunk ítélve azért is, mert önmagunk megnyilvánításában roppant korlátozottak a lehetõségeink. A magány feloldásának a másik emberrel való tökéletes kommunikáció lenne az eszköze, ilyen kommunikáció azonban nem létezik: egyrészt mert a nyelv csak igen tökéletlen kifejezése gondolataink, érzéseink és érzeteink bonyolult összességének, a beszéd révén tehát jószerivel áttörhetetlen az a fal, amelyik a másik embertõl elválaszt minket. Másrészt mert viszonylag biztonságos érzékelésünket - a másikról alkotott benyomásainkat, megérzéseinket, ösztönös tudásunkat - minduntalan eltérítik, összezavarják, megtévesztik az érdekeink: nincs olyan kapcsolatunk, amelyikben ne akarnánk valamit elérni - tetszést, nem tetszést, akár még a másik érdektelenségét is, nem beszélve ennél jóval materiálisabb és köznapibb érdekeinkrõl. Mindig, mindenki a folytonos találgatás és mérlegelés állapotában van, ha egy másik emberrel áll szemközt: akaratlanul is a szándékait, a hátsó gondolatait, a valódi akaratát, fürkészi, a róla kialakított képét igyekszik kitalálni, sõt, alakítani, tehát mindenki folytonosan valamiféle viszony, távolság és sohasem az azonosulás állapotában van. A már fent említett kivételes pillanatoktól eltekintve sohasem engedi el önmagát, sohasem hagyatkozik feltétel nélkül a másikra - sohasem képes tehát valóban feloldani a magányát.
Egy harmadik szinten is - immár nem a páros kapcsolatok, hanem a társadalom szintjén - gyakran vagyunk magányra ítélve. Azokban a történelmi helyzetekben mindenképp - és ma Magyarországon ilyen helyzet látszik lenni -, amikor a társadalom, amelynek tagjai vagyunk, képtelen megszervezni önmagát, képtelen megalakítani a saját valóságos közösségeit, vagyis nincsenek biztos pontok, nincs biztos háttér, közös forrás híján kimerülnek az egyéni tartalékaink, nincsenek másokkal együtt megfogalmazott perspektíváink: amikor óhatatlanul mindenki mindenki ellen van, és mindenki egyedül kénytelen megvívni a maga harcait.
Persze, amíg az ember gondolkozni képes, nincsenek megfellebbezhetetlen állítások, bármekkora tekintélytõl származzanak is. Úgyhogy nyugodtan megkérdezhetem tõletek: valóban úgy érzitek-e a mindennapi életetekben, hogy eredendõen magányos lények vagyunk? Mikor és miért érzitek úgy, hogy a szavaitok elégtelenek egy másik emberhez való közeledésre? Tapasztalataitok szerint mitõl támad föl bennünk - vagy válik önmagunk elõtt is eltitkolhatatlanná - az az érzés, hogy magányosak vagyunk? Van-e ennek ellenszere, és mi lehet az, illetve számotokra mi szokott az lenni? Ha van ilyen ellenszer - márpedig biztosan van -, az csak elfed, vagy valóban meg is szünteti a magány érzését? Mi a különbség a magány és az egyedüllét között? Elõfeltétele-e egyáltalán a magánynak az egyedüllét, azaz egyedül kell-e lenni ahhoz, hogy az ember magányosnak érezze magát? És nem utolsósorban: rossz dolog-e szerintetek a magány?
De van egy alkérdésem is: sokak szerint a netes beszélgetõhelyeket általában a magányos emberek használják a másokkal való találkozásra és kommunikációra. Szerintetek van-e igazság, legalábbis részleges, ebben a megfigyelésben vagy állításban, és ha igen, miben segít az IRC, a presszó vagy az e-mail, mennyiben jelenthet pótlékot - ha azt jelent - az ilyesfajta érintkezés?
És egy rövidke szemelvény-összeállítás a magányról; most is Nagy Balázs, Polgár Andrea, Winkler Nóra és Zakál Edit készítette:

"A magányos emberrõl mindannyiunk kedves gyerekkori emléke ugrik be Robinson személyében, aki egyedül és sokáig társtalanul élt egy szigeten. A történethez Szerb Antal fûz megjegyzéseket. Marquez idén újra megjelentetett sikerkönyvében, a Száz év magány-ban egy család zajos, mozgalmas élete mögött megbújó egyéni magány-szigeteket leplez le bölcs humorral. Sokkal kevésbé humoros Kubrick filmje, a Shining, melyben a magánytól kiborult tehetségtelen író családja lemészárlásáig jut el. Az alapértelmezés mellé nyújt két másikat Király Jenõ elemzése. Herman Hesse Pusztai farkas-ának fõhõse tehetséges, érzékeny, jó érzésû ember, aki képtelen elviselni mások társaságát: sorsa, egyedül lehetséges létformája a magány. Süskind Parfüm címû regényének fõhõse, Grenouille árvaházban nõ föl, és magányában tökéletessé fejleszti a szaglását. Életének legboldogabb hét évét is magányosan, egy sziklasírban tölti el. Az egyedüllétet mint az önmagunkhoz vezetõ állapotot, a meditálást jól ismerjük a keleti filozófiákból, elsõsorban a buddhizmusból. Ily módon megszerzett bölcsességeket olvashatunk a Zen történetek címû válogatásban. Végül Pilinszky János érzékenyen, szomorúan írja le Amerikai képeslap címû tárcájában, milyen hideg és mûanyag magányvilágokban élnek emberek."

Ezek a szövegek, természetesen, csak ízelítõül szolgálnak. Ha lehetek elfogult, A pusztai farkas - és egyáltalán Hesse - esetében semmiképp se érjétek be néhány sorral.

1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 10 perc

Mihancsik Zsófia
zsofi@mail.datanet.hu

A válaszok:



Üdv Teca!
Itt én most a saját dugámba dőltem, direkt nem a
nagyon ismert nevemet választva, így most és itt
közlöm, hogy ez a Teca nem én vagyok.
Ha van kedved megismerkedni, jelezd itt, vagy
az olvirban, vagy a presszóban.
Nisa /ST/


1997. április 21. - hétfõ, 9 óra 49 perc
Halgatag:
T4ljességgel átérzem a problémádat. Hiszen értem, hogy mi az: `kapcsolatteremtés nehézsége'.
Magam is így vagyok, még ha emberek között tartózkodom is, gyakran azért nem megyek oda másokhoz, mert egyrészt zavarban vagyok, másrészt fogalmam sincs, mit is mondhatnék ama másiknak.
Nem jut eszembe semmi. Így nem vagyok képes kommunikációt kezdeni.

Szia Teca! Te is itt? Azt írod előbbi páciensnek:
> "A magany rettenetes."
> Nem hiszem, vannak időszakok, amikor
> kimondottan hasznos.
Hógynepersze! Hasznos. Ha az ember csak _időszakosan_ magányos... Ha van mellette _valaki_.
> "EN most is rettenetesen maganyos vagyok."
> Gondolatilag, lelkileg, testileg, anyagilag?
Gondolatilag, lelkileg, testileg, anyagilag.
Néha emberek között vagyok, akkor rövid időre nem annyira.

-Zsanett-:
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik bármilyen hitben megnyugvást, ilyenformán társat, társaságot lelnek.

Üdw: /-/erb


1997. április 20. - vasárnap, 23 óra 24 perc
Van. Benneteket kell olvasni, plusz követelmények általában adottak, ha már ezt tudom olvasni.
Zsanett!
Engem is érdekelne!
a Don


1997. április 20. - vasárnap, 16 óra 53 perc
All: Olvastalak benneteket. Amit éreztem az nem a magány. Köszi.
szer


1997. április 20. - vasárnap, 0 óra 7 perc
Kedves Zsanett !

Mivel igazolod eme kijelentésedet?

papaja


1997. április 19. - szombat, 20 óra 23 perc
Egyetértek Razzia Cattanival. Bár ez a hét már, amúgy a kutyáké. Nade a következô!
Szuronyt szegezzzz... Rohaaaaam!
(már alig tudok aludni a következô 7?-e miatt, de tényleg) :)

k.istyu


1997. április 19. - szombat, 19 óra 22 perc
Naja, akkor
eccer - az ikrek havában született,
mindamellett, feltéve, és megengedve:
az ascendense is ikrek.
Ezért duplo
csoki
hod


1997. április 19. - szombat, 17 óra 5 perc
persze hogy van !!! legyetek skizofrenek, en is vagyok vagy hatan!!

a harmadik es a negyedik...


1997. április 19. - szombat, 14 óra 55 perc
Én ikrek vagyok, édesapám is az. Mindketten a sárkány évében születtünk. Dupla-ikrek vagyok benem áll a szám. Aki magányos csak szóljon, én vagyok a gyógyír. Ha van pénz, akkor kézrátétel. Ha nincs akkor kis foci. Wolfi gyere ki a hegyoldalba, gyere, gyere vár már a banda gyere gyere várunk ráááááád.

Élénküljünk emberek mert felveri a gaz a 7kérdést.

Razzia Cattani


1997. április 19. - szombat, 14 óra 36 perc
Egyedül vagyok mert igy van meghatározvaa sorsom.
Semmit nem tehetek ellene.
Vikáriusz


1997. április 19. - szombat, 14 óra 31 perc
Hallgatag!

Nem vagy egyedül. Írjál levelet bármirôl.

k.istyu kovacsistyu@hotmail.com


1997. április 19. - szombat, 14 óra 22 perc
Hé, hazug, szoktál te igazat is mondani, vagy amit most mondtál, azt se úgy gondolod?
Szerintem halgatag---- (most mi van, ha ő így írja a nevét, most mit kukacoskodsz) igazi. Ha meg nem igazi, akkor meg lehetne az. Na, egyszóval nem ültünk fel. Csak aggódunk halgatagér--- meg azokér, akik lehet hogy ilyenek. Mér baj ez?

s-

Ja, majd elfeljetem: bazmeg.


1997. április 19. - szombat, 14 óra 3 perc
Bazmeg, tutti hogy a halgatag---- (sic!) csak egy jól sikerült provokáció, és Ti (s-, Teca, into) meg felültetek neki.
Ha mégis tévedek, úgy hallgatag---- igazán megcáfolhatna. :)

hazug


1997. április 19. - szombat, 13 óra 29 perc
PÍl!
Éppen a sokszínűség miatt (volt) jó a 7?. Ezért nem baj a bábel, a kapcs.ford. meg úgyis bejön.
Nem látom, miben segítené a magány oldását a reinkarnáció elfogadása. Mi ez, vigasz?
Ez önmagában olyan, mikor szerencsétlen emberek dobálják maguknak a tarot-t meg jósolgatnak össze-vissza, és állandóan belelkesülnek, hogy végre történik majd Valami!
Az eredmény nulla, melynek forrása ők maguk.

Mégeccer végiggondolva, a magányt okozó elemek megszüntetésében a leghatékonyabb közvetlen eszköz a szerelmi kapcsolat. Unis itt nincs semmi igény olyan maszk viselésére, amit -úgy érzed- a külvilág kényszerít rád. Így nagyon sokat tanulhatsz.
Persz, ez paradox, de asszem rá kell kényszerítőzni, ugyanúgy, mint a mosolyra.

Halgatag!
-Lehet, hogy hüjeség, javítsatok ki- Szerintem 1. lépésben egy 'dupla ikrek' típussal kéne beszélgetned. Ide-oda csapongó, nagyon sokat beszélő arccal, akinél egyáltalán nem érzed, hogy ajaj, nem tudok mit mondani; ezt a gondot ezúttal borítsa a Másvalaki Problémája Mező. Figyeld meg, egy idő után már az lesz az érzésed, hogy nem hagy szóhoz jutni. Persze egy valamit ne tégy: - Ezek az emberek nagyon szeretnek beszélni, de nekik is szükségük van rövid reflexiókra, hogy új menetre tudjon rákapni az agyuk. Tehát nem hallgathatsz, az elejétől kezdve bele-bele kell szólni, különben az ő magyarázókedvük is lehorgad. Uhh, ez kezd nagyon szájbarágós lenni, ezért itt a vége

Most hétvége van vagy passzív ellenállásba vonultak a partizánok?
hod
ui- Az ikrek típussal folytatott beszélgetésnek másik előnye is van, ami talán még fontosabb. Ha dumálsz valakivel, automatikusan átveszel hangulatokat, stíluselemeket is tőle, főleg, ha teccik az egész. Ha kommunikációról van szó, az Ikrek a nagymester!
ui2- into! Egyél csak vöröshagymát, én majd nyomok 1 cigit hozzá! - hiába, a barátságnak nincs akadálya :-), legfeljebb nem csókolozunk


1997. április 19. - szombat, 13 óra 23 perc
Halgatag !!!
Igazán padlón lehetsz....
Szerintem az az ember teljesen magányos,aki BÁR- MIKOR,helyen,időben,meg mer enni,egy fej vöröshagymát.Ha ez nálad nem igy van,akkor nem reménytelen a helyzet.Ha más nincs is de gondolatai gondolataid vannak.Próbáld megoldani a magányosságodat okozó első problémát.Neked kell megtenni az első lépéseket.Kevesen vannak emberek akiktől naponta megkérdezi valaki,hogy nincs e valami komoly problémája.A magány okozója elsősorban az a passziv szémély,aki magányossá válik.Nézz a tükörbe,döntsd el miként kezdődött a padló fogás,és tedd meg az első lépéseket a megoldás felé.Tudom,hogy ez nagyon nehéz,'de élni jó segitsen az akarat,csak ne állj ne légy a régi,mert elveszted önmagad'

üdvözlettel /
drukkolok neked !!!!!!

into


1997. április 19. - szombat, 10 óra 43 perc
a rovat magányos

1997. április 19. - szombat, 1 óra 41 perc
Az ember, mint lény megitélése, világnézeti, életszemléleti kérdés. Attól függöen, hogy a szemlélö milyen világnézeti hozzáállásból közeliti meg a kérdést, olya megválaszolást eredményez.
Eme tény elfogadása nélkül kevésbé gy¨mölcsözö az olyan vita, hogy "magány", "miért?", "hogyan?".
Mertha már Platónt emlitjük, akkor talán jó lenne Pythagoras-ra is gondolni, aki ie. 2700 évvel már az ezoterikus tanában, a HYLOZOIK -ában erre a kérdésre feleletet adott. Ha elfogadnánk a reinkarnació létezését, akkor sok mindenhez másképpen közelednénk.
Szeretném megemliteni a Hamvas Béla "Scientia Sacra" c. müvét, melynek tanulmányozása segitene önmagunk megértésében és olyan kérdésekre is könnyebben kapnánk választ, hogy mi az, hogy EMBER, és mi az élet, a lét, az élet értelme, célja. Vagyis honnént, hová, hogya? Igy a "magány" kérdése is más megitélést kapna.

Pĺl-Josef Kisch
Stockholm
p-j.kisch@mbox300.swipnet.se


1997. április 18. - péntek, 23 óra 52 perc
halgatag!
"A magany rettenetes."
Nem hiszem, vannak időszakok, amikor kimondottan hasznos.
"Hiszen EN nem tudok kapcsolatokat teremteni, vagy amit mondok az senkit sem erdekel."
Mit mondasz olyankor?
"EN most is rettenetesen maganyos vagyok."
Gondolatilag, lelkileg, testileg, anyagilag?
Teca


1997. április 18. - péntek, 22 óra 50 perc
halgatag----

valami oka csak van, hogy ilyen lettél, aki nem tud kapcsolatot teremteni. Te se így születtél. Igy neveltek, de akkor ez társadalmi probléma, mer mér igy neveltek, vagy a környezeted miatt lettél ilyen, az meg méginkább, hajjaj, de mennyire. De az nem úgy van ám, hogy senkit se érdekel, amit mondasz. Csak te nem hiszed el, hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel, még tán nagyon is. Mér nem hiszed el? Kishitű vagy. Ne legyél. Akkor magányos se leszel, mer a magány, hát mit mondjak, az tényleg rettenetes.

s-


1997. április 18. - péntek, 21 óra 7 perc
A magany rettenetes. Ez men tarsadalmi kerdes, hanem egyeni szocproblem. Hiszen EN nem tudok kapcsolatokat teremteni, vagy amit mondok az senkit sem erdekel.
EN most is rettenetesen maganyos vagyok.
halgatag----


1997. április 18. - péntek, 20 óra 36 perc
Szerintem az ember sosincs egyedül, mert Isten mindig vele van, vezeti, segíti és mindenek felett szereti teremtményeit.
-Zsanett-


1997. április 18. - péntek, 16 óra 16 perc
"All the lonely people, where do they all come from?
All the lonely people, where do they all belong?"
(The Beatles-Eleanor Rigby)


1997. április 18. - péntek, 16 óra 15 perc
Zsófi alkérdéséhez:
igen, azt hiszem sok magányos ember is jár-kel a
neten, de ha a saját példámra gondolok, inkább az
motivál sok egyéb mellett, hogy szabadon beszélgethetek mindenféle korosztállyal, pedig én már elmúltam....hajaj......
Egyébként, mint azt már az olvirban írtam volt,
tényleg látok olyan veszélyt, hogy előbb utóbb
magányossá teheti a hálózat az egyes embert:
kis fülkékben ülnek emberek, akik billentyűkkel
kommunikálnak egymással. Ezért külön éljenek
Noncsiék!!!/bár a fent említett körülmény miatt
személyesen talán nem veszek részt ebben, de
egyetértek.
Üdv Nisa


1997. április 18. - péntek, 12 óra 51 perc
Szerintem A Parfüm - és így Süskind - esetében sem szabad néhány sorral beérni. Ha vak, süket, tapintóképesség nélküli ázalékállatkák lennénk, de éreznénk az illatokat, szagokat és bűzöket... tovább már csak gondolkodni akarok.
Lai-se


1997. április 18. - péntek, 12 óra 14 perc
Kedwes `A LÁZÍTÓ!'!
Szerintem beléd ott a sivatagban valami kábítószer-féleséget adagoltak.
Együttérzés: kb. azt írod, hogy mindenkinek próbálsz segíteni, aki rászorult, és önhibáján kívül került problémás állapotba (helyzetbe).
Egy másik fórumon épp hasonló dolok került elő: szerintem Te és az emberek legnagyobb többsége csak azt tekinti `nyomoréknak', szánandónak, akiről ez látszik. Ezzel szemben sok-sok-sok ember van, aki nem úgy `rokkant', hogy az nyilvánvaló lenne. Az ilyenre rögtön rá lehet fogni mindenféle negatív tulajdonságot. Ha valaki nem tud pl. focizni, és mondjuk szemüveges - ez vagyok mondjuk én - akkor rámondják rögtön, hogy ügyetlen.
És nem csak testileg-fizikailag rokkant emberek vannak, hanem lelkileg, belsőleg, vagy csak alig észrevehetően. Minden pszichológiai eset, különösen, ha szakemberek nem tudják megfelelően kikezelni, szerintem az is egyfajta rokkantság.
És ugye, ha ezt belátnánk, belátnád, akkor nem sértenéd meg L.W-t azzal, hogy lenézed a problémáit. Neki ott benn talán leküzdhetetlenek, és nem tartom valószínűnek, hogy sajátmagának kreálta ezeket. És ugyanígy nem valópszínű, hogy képes önmagától változni.
Na. Egyelőre, hyirtelenjében ennyi jutott eszembe, lehet, hogy itt-ott nem logikus a gondolatmenet, dehát egy ilyen munkahelyen folyton megzavarják az embert... ;)
Üdwözlettel: /-/erb


1997. április 18. - péntek, 11 óra 34 perc
Főleg ha van kivel beszélgetni az INTERNETTÓ 7?-ben.
9 órája nem jelenik meg semmi !
Nem hiszem, hogy nem reagál senki ennyi idő alatt!
Magányos vagyok és magammal már nem akarok beszélgetni.
Magányos Szív


1997. április 18. - péntek, 11 óra 26 perc
Aki bármit meg kíván tudni a magány mibenlétéről, az olvasgasson T. Árpádot! Kimerítő elemzés tárul majd elé erről az életérzésről.

Ami a full magányos kisérleteket illeti. Nos efféle kisérletek már évezredek óta zajlanak különböző büntetés-végrehajtó intézetekben - meglehetősen sikeresen. Kellő adag teljes elzártság tökéletesen alkalmas az emberi lélek kifacsarására.

Nyírő bátyánk megszívlelte szavaimat - bár ez határozottan szomorúvá tette.
Ne gondolja senki, hogy ettől kevésbé érzem magányosnak magamat. Igazán nem gondoltam, hogy követőre találok. Őszintén nem szeretném, ha a terve megvalósulna.
Meglátjuk mi lesz belőle.

TREX


1997. április 18. - péntek, 9 óra 45 perc
DcsabaS,
Persze, hogy nem önjáró az emberi elme, legalábbis a mai ált. állapotában. Szerintem elég jó a ló és lovasa példázat, miszerint a tudat összenőtt hordozójával.
Mégis, a leírt kísérlet szerintem pozitív eredményt is hozhatott volna, ha nem ilyen nagyon amerikai new-ages stílusban járnak el, hogy rögtön még a testérzetet is elvették valami anyaggal. Ez tipikus, eszközt adnak a halandó kezébe, aztán magára hagyják, a delikvens meg csodálkozik, ha a köv.héten már a sárgaházban mantrázza a jövő heti focieredményeket.
Ha hagynak időt az állapot kitapasztalásához, anélkül, hogy kirúgják a testet is az ember alól, a kísérlet hatékony módja lehetett volna a tudat fókuszálásának vizsgálatához. A normál állapot szétdobottságát, ha valóban akart volna valamit az alany, sokkal könnyebben tudta volna rendbeszedni, így a várt eredményt hozhatta volna a kísérlet.
Gondolj bele, minden koncentrációs gyakorlatnál alapvető probléma a tudat ide-oda villogása, bármilyen legkisebb külső infóra rögtön ráfókuszál, csak azért, hogy ne kelljen tartani a tudatfolyamot. A csend és a külső információ elzárása - amilyen állapotot otthoni körülmények között elég nehéz összehozni - elég jó rásegítő lehetett volna.
De nem, lőjjük ki alóla még a testet is, és már nem is magányról van szó, hanem halálról. Nincs is közvetlen inger arra, hogy jéé - ennek is van barátja, annak is - nekem miért nincs. Inkább az a kérdés, hogy hol a testem? Mint D.A-nál a magányos lélek - Én horgászni szerettem volna, a testem buliba járni, így elváltak útjaink.

Éljen a biOMassza!
hod
ui- Razzia! teljesen jó az 'én meg a rákóczi túrós' sztori. ElkártyáztaM rullez, főleg nyáron, részeges hajnalokon a Balaton partján gitárral, mikor a Titi a már kiürült, fröccstároló 2,5 l-es iggenműanyag flakonokkal veri hozzá az ütemet!


1997. április 18. - péntek, 9 óra 28 perc
No mi a steisz pípolok senki sehol pedig most végre vitatkoznék a magányról egy kissé.
No mindegy a sípszó után hagyok üzenetet.

Szóval a magány azmá-gány mert nehéz a kikecmergés de nem lehetetlen elsőként javasolnám az entelektüelülversenyzőmagányosegyénekszámára, próbálják egyszerübben felfogni a magányukat mert úgy egyszerűbb a megoldás vagy feloldás lehet, hogy elsőre csak apró részeredmények várhatóak de ha egyszerre akarsz lenyelni egy elefántot tutti, hogy boka sülyedést kapsz az erőlködéstől, nos nem vagyok egy fenoMAN de azt még én is tudom. dom dom,hogy a magány egy több ismeretlenes egyenlet akkó meg ,meg kéne találni az utat a részeredmények fele(lé) ha már a megoldó képlet valamiért nem kóser (hogy ez matematikailag baromság OK. de miköze a mateknak a magányhoz,hogy semmi akkor meg mit túráztatom az arcom?)
Bocs a hüjje-seggekért.
Csak azt akartam mondani hogy kellő felkézültség (vagy inkább lelki erő)hiányában nem feltétlen a tudományosan legpozitívabberedménnyelkecsegtetőmegoldás a célra vezető.
Meglehet,hogy egy egyszerű motíváció amely meglehetősen primitív tőről fakad (pl: piszkos anyagiak,karrierimus,stb.)sokkal gyorsabb és célra vezetőbb az első lépések megtételekor.

Szó volt egy USA-beli kisérletről az ember full magány állapotában vagy hasonló.
Hasonló elményemből szemezgetnék egy keveset Bár tisztában vagyok vele,hogy senkit nem érdekel.
Hé a nevem Senki honnan tudod, hogy engem nerm érdekel lökjed a vakert !
Köszi haver!
Szóval az valahogy úgy történt, hogy barangolásaim közepette Sziciliából át keveredtem Tunéziába ahol is a sivatagban meg harapott,csipett,mart vagy a fene tudja mit tett velem egy kis dög és mindezt oly gyorsan ,hogy meg sem tudtam állapítani mi volt kb. másfél nap elteltével a tengerparton feladtam mert a lábam úgy bedagadt,hogy nem tudtam levenni a nadrágom és ölég magas lázam lehetett mert nem igen tudtam már semmit hallani meg látni.
Belém botlott két helyi emberke és mivel kellően mocskos voltam kitalálták, hogy nem vagyok egy luxus turista úgyhogy a helyi kuruzslóhoz vittek aki kapásból felvágta a dagadt részt és miután eltakaritották alólam a szenvedésem gyümölcsét minden féle löttyöket itatott velem meg homok szerü port szórt a sebemre .
Aztán jöhetett az élvezet ,lefektettek egy fekhelyre és egy függönyt húztak élém hogy ne zavarjam a minden napi teendőiket az agonizációmmal. nagyjából három napig tartott a krizis és most végre elérkeztem a lényeghez.
Nos hölgyek urak ami itt következik az még teljes részletességgel nem került nap világra, egyáltalán most sem fog mert még hülyébbnek gondolnátok mint amilyennek jelenleg tartotok pedig valószinüleg a többség ha nem mindenki igy is arra fogadna ,hogy meglehet spórolni az agyrák elleni védő oltást mert az bennem úgyis éhen hal.
Szóval ez egy módfelett furcsa fajtája volt a magánynak, mert mindent tapasztaltam csak épp nem éreztem egyszerüen elfolytak a dolgok előttem és én anélkül,hogy bármit tehettem volna néztem öket vagy inkább csak tapasztaltam az emberek gondolatait a növényeket ahogy elhagyta őket a nedvesség amint sütni kezdte őket a reggeli nap , de a leg furcsább mégis az volt,hogy képek ugrottak be elém a világ külömböző pontjairól ahol sosem jártam , én azóta nem hiszek istenségekben bár előtte sem voltam tulzottan hívő ember ,de akár hiszitek akár nem találkoztam vagy inkább nem tudom mit csináltam különböző tudatokkal lelkekkel bármikkel amik bolyongtak és átjártak valahogy, ez az eset meggyőzött a lélekvándorlás valószerűségéről igaz azért nem lettem buddhista sem, mikor magamhoz tértem min. 10kilóval könyebben még nem tudtam lábra álni egy hétig egyáltalán egy helyi kereskedővel tudtam kommunikálni némi nehézség árán később nála dolgoztam le a "kezelésem " árát illetve ő irányitott tovább a következő állomásomra.
Ennyit erről.
Később mikor már haza érkeztem itthon egy természet gyógyásszal beszélgettem nagyvonalakban a történtekről (ő kezelte a kiújult maláriámat) sokat beszélt a lelkekről és azok fejlődéséről illetve arról,hogy a lélek fokozatos fejlődése lépésről lépésre szűkiti le a
magányból fakadó problémák jelentkezését ennek tudományos értékelése bizonyára csak egy legyintés, viszont tetszett az amit az inteligenciáról illetve a lekifejletségről mondott.
Valahogy igy hangzott:
Ha a lélek egy tálca akkor annak fejlettségét annak anyagával érzékeltethetjük illetve az anyag tulajdonságaival.
A müveltség pedig legyen sütemény egyszrű linzertől az oroszkrém szeletig.
Most jön a magány az pedig egy roncsoló anyag, vegyület, sav, bármi hasonló.
Mixeljünk egy fejlett lélek mondjuk=aranytál
egy kis gyenge müveltség mondjuk=linzer
Jön a magány mint problema szerintem mindenki rájött miből mi maradt ( a tálca átúszott mondhatni megúszták)
no.2
egyszerübb (fejletlenebb) lélek mondjuk =aluminium.
Alposan iskolázva KRÉmes HUUUU!
Jön a magány ....folytassam?( a tál egyensúlya felborul ahogy mardosni kezdi a lé vajon eléri a túl partot talán igen, ha nem a krémes ápolásával foglalkozik az "evezős" vagy talán nem) .
A fére éretések elkerülése végett nem szeretném kétségbe vonni a műveltség fontosságát azomban szeretném felhivni az érintettek figyelmét az még nem zárja ki az együgyüséget !

SCHLOSS PASS PUSSZ !

A LÁZÍTÓ ! valóban utolsó jelentkezése volt hallható (mától nincs drótostelefonom 1 hónapig)

UI: /-/ erb
ECCerü vagyok meg lelkileg szegény ok.
Cimbora te viszont együgyű vagy mert nem látod a fától az erdőt vagy oklevéltől a napfényt (esetleg diplomától, nem azt azé nem hiszem). nem is tudtam, hogy már azt is fényvédő faktorral árusítják no és így drágább vót ?
Ja és ha én valakit a te értelmezésed szerint sajnálok olyankor reszvétet tanusítok,mi a külömbség ?
Talán annyi ,hogy mint az a szóból is kiderül átpróbálom élni a problémát és legjobb "tudásom"szerint segiteni a szenvedő alanyon .
De ez kizárólag szerencsétlenekre vonatkozik akik önhibájukon kívül tehetlenek saját problémájuk megoldását illetően .
Ez a mi L.W. barátunkra és ahozzáhasonlóakra nem vonatkozik ő(k) szereti(k) ha látványosan szenvedhet(nek) és beavakozni nem tudó egyének sajnálatukról biztosítva veszik őt(ket) körül .
Ez részemről úgy érzem nem igényel részvétet sem részvételt úgyhogy most drága barátom megbocsájts de megyek.


1997. április 18. - péntek, 2 óra 21 perc
Ny.A. Hát ideje.
szer


1997. április 17. - csütörtök, 22 óra 27 perc
Nahát!!!

(Madár)


1997. április 17. - csütörtök, 21 óra 50 perc
Dénes,

az iNteRNeTTo-ban mindig mindenkinek minden segítséget megadtunk, ha valaki szakdolgozathoz vagy szemináriumi dolgozathoz kért támogatást. Én magam több napot töltöttem el kérdőívek kitöltésével, személyes konzultációkkal, dolgozatok elolvasásával. Volt már, hogy a hírlevélben hívtuk fel a figyelmet kutatásra. Mindenkinek segítettem, és segíteni is fogok, viszont felháborít az a módszer amit te választottál. Visszautasítom, hogy a hét kérdését kísérleti terepként kezeld, uszíts, és tönkretedd azt a rovatot, amiben sokunk kemény munkája van. Ezért többet nem járulok hozzá ahhoz, hogy az írásaid, hozzászólásaid megjelenjenek az iNteRNeTTo-ban.

Kedves ügyfelek, szomorúsággal vegyes gutaütéssel konstatálom, hogy itt mindenről szó van, csak a hét kérdéséről nem. Menjen az olvasó ír rovatba, a presszóba, az IRC-re az, akit a téma nem érdekel. Kérlek, drága közönség, ne tedd tönkre a hét kérdését. Könnyes szemekkel kell közölnöm, hogy ezentúl csak a hét kérdéséhez kapcsolódó írások, üzenetek jelenhetnek meg ebben a rovatban.

Nyírő András, a tisztelt igazgatóság


1997. április 17. - csütörtök, 21 óra 47 perc
Tiszta végelgyengülés lett e hajdan szebb napokat megélt fórum. Szerintem replace 7kérdés A.S.A.P.

Trixie


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 58 perc
Aki úgy érzi, hogy az országgyűlés napirend elötti felszólalások hangulatát idézzük fel, az nagyon téved.
Bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve lehet. (egy könyv elején olvastam)

Az Net és magányosság kapcsolatát feszengetve felmerült már, hogy akik itt vannak azok magányosak-e, stb.
Engem arról érdekelne néhányotok véleménye, hogy a Net terjedése hová fog vezetni magányosságilag néhány évtized múlva? Ámerikai hallgatóink figyelmét külön ráterelném arra, hogy a náluk már megszokott országon (családon) belüli távolságok nálunk nem fognak kialakulni. Egyre kevesebb élő kontaktus, otthoni munka, személytelenség stb. A Net újdonságvarázsa le fog csengeni és csendes aknamunkával fogja szétrohasztani az emberi kapcsolatokat. A magány fogalma új jelentést fog kapni. Az 1800-as években hogy volt magányos valaki? Azóta változott valamit az egyénre lebontott magány fogalma?

Sokaknak
A magányról van szó és nem a depresszióról.

Igenis elnökasszony tudonhogylejártazidőmcsakamondatotszeretnémbefejezni.....

apafej, aki most elmegy kikapcsolni, nem magányosan 21.10


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 52 perc
Hopszi!
F.G. miket írsz?
MAGYAR és ZSIDÓ még vonalban van (az ó-időkből)?
Várom egy MAGYAR és SVÁB jelentkezését!

TREX, aki pápább a pápánál,
zsiráfabb a zsiráfnál,
forróbb a bádogtetőnél,
megmégamiidejár...

Zsófi!
Bocsi, igérem írok még az e heti 7kérdés témájáról is, amint ezt eddig nem tettem meg, de most hadd kelljek egy incurit a védelmedre, no meg ellenedre! Szállj csak rá Pécsire, ha nem azon a fórumon nyitja nagyra a száját, ahol kellene, de akkor szállj rá mindenkire, aki így tesz!
Az ún. "felsőbb körök" által közkedvelten alkalmazott kivételezés meglehetősen erős szeparatista tudatot ébreszt az ún. "alsóbb régiókban". (Elősegíti a kollektív magány érzésének kifejlődését : )
Állítom, hogy ha egy szót sem szóltál volna arról, amit itt Pécsi művel, akkor az sokkalta kevésbé ártott volna a 7kérdésnek.
Egyet kell értenem a IV.hó 17-i, 17:49-es névtelen furmánnyal, miszerint a szerkesztő nem arra való, hogy kritizáljon, kioktasson, megsértődjön és vádoljon, hanem arra, hogy szerkesszen. Ha kell (és ezt most lehet, hogy páran durvának fogják találni), akkor kiszerkessze az oda ne valót - hívják bár ezt egyesek cenzúrának (pedig nem az).
(Figyelem! A cenzúra akkor kezdődik, amikor olyasmit vesznek ki, ami oda való. Ne papoljatok nekem a szólásszabiról, mert nem érdekel. A 7kérdés olyan, mint egy újság rovata - mivel az. Mi lenne, ha ezután az időjárásjelentésben Mörge-Ófalu nem olyan rég megnyílt fazekasbódéjában történtekről olvashatnánk?)

A magány

A magány olyan, mint a huzat: az ember prüszkölni kezd tőle. Ha a magány ember lenne, mindenki utálná, és mindig magányos lenne. De nem ember. Ha cipő lenne, fél pár lenne. De nem is cipő.
Akkor mi?
Na?
Ugyan, mit tudtok ti a magányról! Emberek... Piha!
Hiszen majd' olyan szaporák vagytok, mint a legyek!
Azám! És ti csüggedtek?!?
Akkor mit szóljak én, az EGYETLEN élő (vagyis utolsó) szaurusz???

TREX


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 46 perc
Köszi Trex! Vannak dolgok amiket nem szabad elfelejteni.

Most egyébként olyan soknak tűnünk. Nem?

7kérdés ötletem: NYULAK, VAGY IDŐHAGYMA, DE FŐLEG MIÉRT? - főleg

Lenin! Maradsz a manóuzoleumban?

Razzia Cattani


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 30 perc
Én támogatom a Pirítóst. Legyen a 7?, hogy Milyen legyen a 7? Na lesz akkora botrány, de így a jó!

Adi (Amerikából, még egy hónapig)


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 25 perc
Júúúúúúúúúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjjjj!
Hejteréka! Vagyhogymongyák!
Gyuribogarak, Lódenkabátok és tik is Lekvároscsibék a nagy vizelet túlsó szárazhölgyén!
Akkora fantsztohiperszupercsicsa heetkeerdees ájdiám van, hogy...
...még!
Így hangzik:
Nem.
Így íródik:
MILYEN LEGYEN A 7KÉRDÉS?
Na miccóltok? Ez már konpromisszun a javából egyenest a pult alól, kizárólag a kedves, ünneplő tömeget képző törzsvendégseregnek.
Mostasztán szeggyétek fel aláhullott állaitokat, felyezzétek be a "Né má, né má degeniáliseza kislyány!"-t (akik finyút montak fojtathattyák), és támogassatok!!!
Haza.
Csókpuszipá
Pirítós


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 9 perc
T. Rajtaütésszerű Rendőri Ellenőrzés!

Íme:

Egyszer volt, hol nem volt,
Egy icci-picci házikó,
Icci-picci házikóban
Egy icci-picci ágyikó.

Ottan élt, éldegélt
Egy icci-picci lencsi-lány,
Icci-picci anyukával
Túl az Óperencián.

Icci-picci lencsi-lányka
Lencsi babát ringatott,
Anyoka is ezt csinálta,
S boldogságban éltek ott.

Amikor este lett
Az icci-picci lányka félt,
És icci-picci anyukája
Mondott egy mesét,

Hogy
Egyszer volt, hol nem volt
Egy icci-picci...

ésatöbbi

(Csak, hogy fitogtassam antik műveltségemet : )

TREX


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 5 perc
Mámeg' kutyáznak !!!

Jé! OS/2-ben is Alt-33 a !!!!

Kutyás kérdés az olvir-ban! (Hogy ne kelljen átmenni: leonbergi és újfundlandi érdekel {leginkább} ! ) "Márkatársat", ill. {a kutyáknak} nöt keresek. Hogy ne legyenek magányosak... )

Nobelius

P.S. Aki magányos, tényleg tartson kutyát ! De ne pitbullt alt33 alt33 alt33 alt33 alt33
Segíthet...


1997. április 17. - csütörtök, 20 óra 4 perc
Elvtársaim, internet ópiumától mákonyos tekintettel boncolgatjátok a Titkot, hogy miért függ össze minden mindennel itt Magyarországon? Nincs válasz. Bár nekem van egy sejtésem.
A magány kérdése ugyanis számomra sohasem függött össze az egyedülléttel. Nekem a magányosság legrosszabb fajtája a kollektív magány volt. Először akkor éltem át, mikor a katonaság első napján, már beöltözve egyenruhába, szépen felgépelt hajjal, sápadtan a neonfényben, megpróbáltam megkeresni azt a fiút akivel odafelé a buszon beszélgettem. Nem ismertem meg. Valószínüleg ő sem engem, pedig akkor úgy éreztem barátot találtam a két és fél órás zötyögés alatt (Bp. - Veszprém). És attól kezdve kollektív magányban éltem, összezárva olyanokkal, akikkel nem tudtam, vagy nem akartam beszélgetni azokról a dolgokról, melyeket fontosnak éreztem (ma már tudom, hogy nem voltak fontosak). Ez neurotikus tünet persze. A seregben mindenki neurotikus.
A magány tehát nem oldható olyan szép instrumentális módon, mint gyerekek, meg feleség, meg csajok, meg sörözés. A magány belül van és nem kívül. Szegény L.W. tényleg szenved, nem kell elhajtani. Ahogyan az alkoholista is szenved attól, hogy iszik. A magányt valóban oldja a vallásos hit. Ahogy szorongást oldja az alkohol.

Mivel pedig egy neurotizált országban élünk, a kollektív magány élmény társadalmi szintű. Vagyis mindenki únos úntalan azt érzi, hogy olyan emberekkel kell beszélni akikkel nem akar, olyanokat kell hallgatnia, akiknél okosabb, tapasztaltabb, stb.
Nem hiszitek? Olvassátok el az eddigieket.
Ettől támad mindenkinek az az érzése, hogy a másik nem a lányegről beszél, A lényeg az, hogy mennyi a lobster fontja, vagy, hogy miért nem festik szépre az ocsmány panelházakat, vagy, hogy most mivel segítünk a zsidóságnak.
Megint jó témába traféltál Zsófi. Igaz kérdezhetnél bármit, a kollektív magányunkat itt visszük a neten át. És visszük... és visszük...

Leninfiú

PS.:
Zsófi:
Amit a múlt héten az Éberségről írtam az NEM inszinuáció akart lenni. A hetvenes évek végén technikusként vegetáltam a MR-ben, onnan ismerlek személyesen is. Nos lehet, hogy a szerkesztőségi szobákban nem volt ilyesmi, de az 1-es magnóban (akkor még ott készült a Krónika - Te azt hiszem külsőztél bele) bizony volt egy bazi nagy láda, amibe be kellett (volna) zárni okt.23, márc 15. környékén az írógépet. Ezt persze nem ellenőrizték, a dolog arra volt jó, hogyha valakit ki akartak rugni, erre mindig lehetett hivatkozni. Mert ugye politikai munkahely. A múlt heti téma razziái is ilyesmit selytettek velem. Valakit ki akarnak rúgni, és most verik a habot.


1997. április 17. - csütörtök, 19 óra 26 perc
Elfeledtem !
Pécsi(ek) előnyben !

@pISTI


1997. április 17. - csütörtök, 18 óra 56 perc
Milyen hangot üssek meg?
Na jó!
Ez egy blues b-ben :
Vagy R&R.?

Ő egymagában bolyong a parton,
bár itt a nyár és jő az alkony,
évek óta csak egyedül jár,
ő az kit soha senki se vár.
Elfordul ha ismerőst lát
gallérja mögé relyti arcát
sápadt, szótlan, mosolytalan
mindenkivel haragban van.
Újabban esténként egy furcsa klubba jár,
mely mint egy nagy sötét batár
vagy egy internetto bár?
Egésznap csak a klub tagokra vár.
Ez a magányos szívek klubja ?
Ó ez a mgányos szívek klubja !
Ez a magányos szívek klubja ?
Ez a magányos ...szívek...klubja...
Hmm..... hmmmhmmhmm....hha !

Bocs csak pont az előbb danolt a Komár a rádióban és eszembejutott ez a jó kis régi dal,
persze nem igaz amit mögé kőtöttem, egy kis igazság azé bitosan van benne.

MAGÁNYOSOK !
HALGASSATOK ZENÉT ! (Lehetőleg olyat ami pozitív hatással van rátok ajánlanám Vangelis-t
a Blade Runner meg a voices csúcs !)
TARTSATOK KUTYÁT ! (De necsak tartsátok szeressétek is és nem árt gondozni sem)

@pISTI @zenebarát @kit m@jdnem megütöttek @z @storiánál


1997. április 17. - csütörtök, 18 óra 54 perc
Egyszer volt, hol nem volt,
Egy icci, picci házikó
Icci, picci házikóban
Icci, picci ágyikó...

Nem tom tovább, pedig jó.

Razzia Cattani


1997. április 17. - csütörtök, 18 óra 50 perc
Emberek

1997. április 17. - csütörtök, 18 óra 28 perc
Van itt egy szerkesztö:
Kritizál,
letól,
eltanácsol,
kioktat,
megsértödik,
vádol,
perel,
nyomoz,
begerjed,
kijelent,
csúsztat,
visszacsúsztat,
állit,
letagad,
kitagad,
útál,
beolvas,
hanyagol,
meg miegymás.
Okoskodik, fontoskodik.
Mikor szerkeszt?
Pécsi ne hagyd magad.



1997. április 17. - csütörtök, 17 óra 49 perc
Zsófi!
Szerintem Pécsi egyáltalán nem szélsőséges, mindössze egy igen kényes témát próbál a felületre vinni. Abban igazad van, hogy nem ez a 7kérdés. Abban viszont nincs, hogy ő nyírta ki ezt a 7kérdést - hétfő óta agonizál szegény, testét számtalan nem pécsi tőr ütötte seb borítja.
Ha beléfojtod Pécsibe a szót (és csak belé, illetve az ő álláspontját osztókba) egyetlen egy dolgot érsz el: hivatkozási alapot teremtesz a Szabó Albert féle állatoknak.
Biztos vagyok benne, hogy nem ez a célod, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy Pécsi sem szimpatizál semmiféle náci csürhével.
Tsókol
Pirítós


1997. április 17. - csütörtök, 17 óra 40 perc
Sziasztok!

Magányos emberek mindig voltak és lesztnek is.
De az marhaság, hogy Robinson magányos volt,
meg a többi. Attkól is függ persze, hogy ki mit ért
a magány alatt. De például T. Capote Hollyja is
magányos. Többek szerint. És vannak emberek,
akik kifejezetten imádják a magányt. És akkor itt
máris ketté bonthatjuk a dolgot. Magány és Egyedüllét. Valóban van különbség??? Sokszor megkérdezik tőlem. Igen van. Hiszen egy hatalmas nagy tömeg kellős közepén is lehet az ember baromi magányos. De akkor nincs egyedül. Hogy melyik a rosszabb azt nem tudom!
Talán az egyedüllét. A fene tudja; de az biztos, hogy csak (igazán) egyedül tudsz kimászni a veremből. Na igen, néha nem árt egy-két jó barát sem. De mindig Rajtad áll vagy bukik a dolog.

Tigris


1997. április 17. - csütörtök, 17 óra 5 perc
/debug, szia, hat, en nem egeszen ertem, hol ronthattad el. Nem tiszta, mi volt a viszony a ket csajszi kozt. Miert veszekedtek. Meg ez a cipo dolog se tiszta. Szerintem te nem rontottad el, naluk buzlott valami.
De ha esetleg leirnad reszletesen azt a lassuzast, akkor tan rajonnenk a titok nyittyara. :))

puffancs


1997. április 17. - csütörtök, 16 óra 22 perc
/debug:
Tök aranyos volt a sztorid, amit szerdán, 22 óra 41 perckor küldtél!
Köszönet érte.

hazug (vagy stílusosan: /hazug)


1997. április 17. - csütörtök, 16 óra 14 perc
Csak annyit, hogy a netezgető embereket két csoportba lehet osztani: egyik, aki buliból netezget, és aztán elmegy egy buliba. A másik, aki nem mer elmenni egy buliba.
ezt jól megmondtam.
matkópeti


1997. április 17. - csütörtök, 15 óra 55 perc
mi van itten 1984? maradjunk man a temanal...

attila


1997. április 17. - csütörtök, 15 óra 47 perc
Pécsi,
Remélem, elégedett vagy, hogy az e heti kérdést végül mégis sikerül tönkretenned! De vigyázz, nehogy a saját e-mail-cimedet feláldozd olyan témákért, amelyek téged érdekelnek! Hiszen ez tényleg csak úgy érdekes, ha másokra erőlteted rá magad, és mások beszélgetését zavarod és viszed félre nap mint nap! Dénestől csak-csak meg lehet szabadulni, hiszen ő, ha igaz, "csak" kísérletezgetett itt mindenkivel. Te viszont, sajnos, igazi vagy. Ismételten megkérlek, hogy csak akkor irj ide, ha a témához van hozzáfűznivalód.
zs.


1997. április 17. - csütörtök, 15 óra 40 perc
Nincs jó zsidó vagy rossz zsidó. Van viszont
jó ember és rossz ember. A zsidónak nevezett
embercspoportban is ez a helyzet. Nem kell "Pápának
lenni a pápánál" ez valóban ide illik. Égnek áll
a hajam mikor valaki ugy kezdi,hogy " ismerek egy
zsidó gyereket, de nagyon rendes srác." kössz ennyi
elég is. Nem lehetne embereket megitélni önmaguk
után elöitélet nélkül? Hogy hangzik az, hogy a Kovácsok
mind csirkefogók és a Szabók mind rendesek? Ugye
nincs jó zengése? Embereket jelzökkel ellátni ± azt
ugy hivják, hogy elöitélet.
Más: Ki az amerikai? Legnagyobb részük olyan egyének
leszármazottai, akik politikai, vallási vagy gazdasági
okokbol hazájuk elhagyására kényszerültek. ( Ide értve
a feketéket is akiket rendszerint a szomszéd erósebb
törzs leigázott, majd eladott . ) A helyzetváltoztatással
járó journey egy kiválasztódást is hozott magával. Ez
biztositék volt egy erös bazis kiakaulásához.
Igy volt ez a magyarországról érkezökkel is. Tárgy
a ma is élö magyar emigráció. Nem lehet senkire
kimondani, hogy tipikus M. emigráns. Mindenféle emberek
jöttek, s sorsuk ugyan ugy alakult mint a többieké.
Egy pontnál meg kell állni. A magyar FAJ kiválóságának
bizonygatása. Sokáig csak itt hallatták hangjukat
ezek a nézetek de egy idö ota otthonról is kap energiát.
Egy olyan közösségben élek amelynek az a hire, hogy
Stockholm után a második legnagyobb skandináv
település. Soha nem hallottam még utalást arra, hogy a
svédek jobbak, okosabbak, stb...
Valöszinü a kisnemzetek paranoiája, hogy a nagyok
között keresik a helyüket, ami már magában véve
is egy szélmalom harc.
És itt talán kapcsolodni vagyok képes a magányhoz
és hogy miért ilyenek az amerikás magyarok. Nem
ilyenek, csak vannak ilyenek is.
Ne általánosits,
ne kategorizálj,
legyél objektiv.
Akár hol a hazád.
Iráas.


1997. április 17. - csütörtök, 15 óra 24 perc
Na, még egy támogató!
Üdvözöllek F.G! Megtaláltam a !- et! Most le is írom párszor!!!!!!!(Alt és 33) Ajánlom másnak is. Ja! Nem tom min vitatkozhatnánk kedves F.G. A téma nem engem izgatott, hanem azt aki miatt "tollat" ragadtam és rákérdeztem (és éppen tőled kérdeztem): hol van most a Charta? Ugye, tudod még, miért kérdeztem...? Válasz egy szál se. Azóta se. Nem baj. Levelezni meg akkor fogok az én email - emen (jaj, de szép szó lett e meg), akivel és amikor akarok. Fölszólításra nem. Ha akartok, Ti is kizárhattok innen, asszem ez minden levelező rovat vezetőjének(inek) szíve-joga. Addig azért irogatok, amíg viszontlátom. Ennyi.
Drága-kedves F.G! Neked is egy mondás zárásul: Te sem vagy jobb a Deákné vásznánál, azaz bizonyos dolgokban te is pápább akarsz lenni a pápánál. Nem gondolod?
Pápá
Pécsi


1997. április 17. - csütörtök, 14 óra 21 perc
Kedwes `A LÁZÍTÓ!'!
Lelkiekben igen szegény lehecc, ha csak ennyire telik a nagy együttérzésedből, amit úgy hiányolsz felebarátunk, L.W. tulajdonságai közül.
Nos, amellett, hogy nagyjából én is magányos vagyok, szinte 100%ig egyetértek L.W-vel, átérzem a gondjait. De segíteni neki sajna nem tudok, mint ahogy nekem sem segít senki. Itt nem anyagi(as) dolgokról volna szó, hanem inkább lelkiekről.
Szóval kedwes `A LÁZÍTÓ!', lehet, hogy számodra az élet roppant szenvedést jelentett, de azért örülheccc, hogy sikerült saját erődből kikecmeregni, sőt: gratulálok neked!
De ez a lelki sivárság... A Szahara egy homoxem ehhez képest...
Üdwözlettel: /-/erb


1997. április 17. - csütörtök, 13 óra 54 perc
A felkiáltójel kódja (Windowsban) Alt-033

DcsabaS


1997. április 17. - csütörtök, 13 óra 36 perc
MINDENKI!!!!!

Gyorsan pötyögjétek le Pécsinek a felkiáltójel Alt-numerikus kódját, mert szégyenlem, de én sem tudom...

Engels


1997. április 17. - csütörtök, 13 óra 9 perc
Kedves Pécsi !
Ha személyesen beszélgetnénk, akkor valószínűleg 1 perc alatt tisztáztuk volna a félreértést.
Visszavonom a fröcsögést, de hiszen írtam is hogy nem értem. Sajnos a hangulati elemek félreérthetöek, megesett ez már e helyt másokkal is. Én tényleg nem értettem, mire célzol. Néha már nem is tudom a sorok között, hogy valaki tréfál-e, vagy komolyan veendő.
Biztos nem vagyok elég éles szemű.
No, szóval én továbbra is becsülni szándékozom nagyméltóságodat.

iv bela
ui. nem akaroook kloon lenni !, s nem ismerem Zs.-t, magánvéleményemet írtam.


1997. április 17. - csütörtök, 12 óra 34 perc
Bocsánat, 9 óra 49 perc én voltam, az aláírás véletlenül maradt le.

Pécsi szerint jó zs.-nek, mert olyan segítői vannak, mint ív béla és Engels. Miután kérésedre gondosan elolvastam, amit írtál, és elgondolkodtam azon, kijelentheem: nem biztosan boldogok a magyar svábok és a magyar zsidók, ha olyan segítőjük akad, mint Te. Lehet, hogy nélküled többre mennek. (egyikőjük biztosan.) Minden bántó szándék nélkül mondom: kedves Pécsi, hagyj fel az érdekvédelemmel, ha ezt annak tartod. De ha már magyar (?) mondásokkal traktáljuk egymást, itt van egy neked is: ne légy pápább a Pápánál.
Ha a téma továbbra is izgat, szívesen folytatom Veled email-ben. Zsófinál megkapod a címem. Itt fejezzük be.
F.G..


1997. április 17. - csütörtök, 12 óra 26 perc
Kedves ív bela és Engels
Érzékeny vagyok, de nem sértődős. Amiket írok az együttesen vagyok én, nem külön-külön. Nyilván az egyik tetszik nektek, a másik nem. így vagyok én is azzal, amit itt olvasok. Ez így természetes.
Ha mindenben egyetértenénk, akkor klónok lennénk.
Nem fröcsögök. Tudjátok, van egy ilyen magyar (?) mondás: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Gondosan olvasssátok el, amit írtam: a magyar zsidóság és svábság etc. szeretete és féltése szól belőle. Mit gondoltok: ha én így reagálok a durva, buta megfogalmazásokra, hogyan reagál Csurka és tsa? Ha nem hallgattok kicsit durvább figyelmeztetésemre, magatokra vessetek. A Humor Haroldban olvastam a viccet, hogy megkérdik a bácsikát: van- e antiszemitizmus a falujukban? Mire bácsika: még nincsen, de nagy szükség lenne már rá. Látjátok, ezt éritek el állandó sikítozástokkal. Tehát ha szeretet én támogatást kívánok magamnak, akkor nem támadok állandóan. Az előítéletek oda-vissza működnek. Mindkét oldalról oldani kell azokat.
Zsidó barátaim pedig voltak, vannak és lesznek is. Fatornyos falumban mindenki keresztény volt, egy koncentrációs tábort is járt (nem társasutazás) zsidó család kivételével. Velük voltam legjobb barátságban. A falu legjobb kereskedői voltak, mindenki becsülte őket. Sajnos, ma már holtak. Utódjuk nem maradt. Remélem szellemi utódjuk igen. Köztetek is...
Keves Zs
(sose találom a fölkiáltójeleket, alt nemtommennyi)
Jó annak, akinek ilyen segítői vannak,mint iv bela és Engels.
Üdv
Pécsi


1997. április 17. - csütörtök, 11 óra 26 perc
??? ??? ???
??? ??? ???
??? ??? ???

TREX


1997. április 17. - csütörtök, 9 óra 57 perc
ív béla, kösz.

Dcsabas által leírt kísérlet talán azt is bizonyítja, hogy a tökéletesen steril magányérzet a megsemmisülés érzetével rokon. A környezetünkből kapott impulzusok segítenek a magányt elviselhetőbbé tenni, ezért a lonewolfi lelki magány a fizikai magány növelésével lesz egyre kibirhatatalanabb. Paradox módon a magánytól szenvedők mégis az egyedüllétbe menekülnek, ami hibás reakciónak tűnik.
A lelki magányt így nem lehet megszüntetni - sőt az egyedüllét csak ront a helyzeten - hanem önmagunk elfogadása, megszeretése (nem önimádat!- az ugyancsak kóros) segíthet mások szeretetéhez és elviseléséhez. (Ne mindenkit akarjunk szeretni! - az is kóros.) Ha képesek vagyunk másokat minden hibájukkal, bűnükkel együtt szeretni, és elviselni, akkor a lelki magányunk egyáltalán nem nehéz, elviselhetetlen teher, hanem - akár építő, töltekező - szükségletté válik.


1997. április 17. - csütörtök, 9 óra 49 perc
ív bela /az igazi/ és nem vak

Baráti kézfogás.

Kedves Pécsi

zs. érted haragszik, nem ellened. A helyzet az, hogy G. Nagyné Manó Ágnes után például én is újra nagyon ézékeny lettem a zsidó-nem zsidó témára, én, akinek echte sváb ük-ük-ük-nagypapáját Mária Terézia telepítette egykoron Veszprém vármegye egyik kies falujába, Vöröstóra. Nagymamám szintén sváb volt (echte móri), féltestvérem negyedcigány kisleány és gyönyörű, feleségem lengyel nemesi származék, gyermekeim félszlávok. Én pedig úgy vagyok magyar, hogy hat éves kisfiam a minap az egyik ének-zenei ált.isk. fölvételi vizsgán azzal tarolt, hogy elénekelte a "Fölszántom a császár udvarát, belévetem hazám búbaját..." kezdetű csodát.

Ez van. Ha érzékeny vagy, akkor nagyon megérted mások érzékenységét, bizonyára. zs., mint jó kotlós anyuka próbálgat szárnyaival ide-oda terelgetni minket, virtuálcsibéket, és ennek semmi köze sincs a cenzúrához etc. Mi egy nagy, közös agy vagyunk itten, ahol a dentritek és az axonok szerepét az Internet-háló tölti be. És, bizony, még Te is megpróbálod kontrollálni agyadban egyes, spontánul föl-föltörő gondolataidat, szenvedélyeidet - zs. is ezt csinálja.

Baráti ölelés

Engels


1997. április 17. - csütörtök, 9 óra 11 perc
Kedves zs!

Elég nehéz jól funkcionáló etikai normákat kialakítani is, meg betartani is. Az Embernek, mint pszichikai lénynek a vizsgálatában még nagyon a kezdeteknél járunk, ezért mindúntalan belefutunk előre nem látott drámai szituációkba. Az általam leírt kísérletnél pl. előzetesen egyáltalán nem a kapott eredményt várták (vagyis a pánikreakciót), hanem valami olyasmit, hogy majd meglódul a kísérleti személyek fantáziája és olyan felismerésekre lesznek képesek, amikre egyébként a "gyarló valóság" folyamatos zavaró hatása miatt nem. Ez nekem logikusnak is tűnik, de valami - úgy látszik - nem stimmel. A kísérlet szerint a kreativitásnak mégsem kedvez a teljes elszigeteltség, mert (a jelek szerint) az emberi elme nem teljesen önjáró, igenis szüksége van a külvilág felől érkező impulzusokra. A kísérletben nem az alanyok kínzása volt a cél, de mert kiderült, hogy mégis ez történik, azt hiszem nem néznék túl jó szemmel, ha valaki meg szeretné ismételni. Még egy érdekes adalék: a kísérlet tervezői elhelyeztek egy kapcsolót a medencében (az alanyok közelében) arra az esetre, ha valaki menet közben meggondolná magát és ki akarna szállni a kísérletből (lehet hogy a kísérletezők mégis sejtettek valamit?). Azonban a kritikus pillanatban egyetlen alanynak sem jutott eszébe a kapcsoló (erről meg is kérdezték őket), mert hogy semmit sem éreztek valóságosnak, magukat sem, nemhogy valamilyen "kapcsolót".
Hogy a kérdésedről is mondjak valami közelebbit. Szerintem, ha valaki ügyes, az ki tud gondolni olyan szituációt, amelynek eredménye hozhat újat az emberi viselkedés megismerése szempontjából és mégsem hasonlít túlzottan valamelyik már veszélyesnek minősített esethez. Ha ez az új szituáció is veszélyesnek bizonyul, akkor majd ezt is diszkvalifikálják, de az első eredményt akkor is bejegyzik. Ha pl. valaki MOST megjelenne egy eleven, klónozott ember-palántával, akkor azt nyilván életben hagynánk, még akkor is, ha a klónozással nem értünk egyet. Mi egyebet tehetnénk? Gyilkoljuk meg?!? (Ez a "kész helyzet" ereje.) Vagyis a kísérletező vállára (erkölcsi etikai szempontból) mindeképpen nagy teher nehezedik. Ha valaki újat tud felfedezni, valami olyasmit, ami legyen bár destruktív, de ha nem lehetett előre látni, akkor a munkát elfogadják. És ez nem is lehet másként.

DcsabaS


1997. április 17. - csütörtök, 8 óra 35 perc
Pécsi
Nem értelek. Többször elolvastam 14-iki hozzászólásod, de nem értettem meg. A többivel mind egyetértettem azok magvasak voltak. Jó, az a bizonyos rr féle hozzászólás gusztustalan, de nem értettem, hogy te miért fröcsögtél. Tudod én nem szeretem az úgy kezdődő mondatokat, hogy zsidó barátaim szerint, vagy hogy ismerek én rendes zsidót is...
Nem akarom védeni Zs.t, de utólag igazat kell adnom neki. Lehet, hogy többen elszaladtunk eme hozzászólás mellett, nem vettük komolyan.
Téged komolyan veszünk, talán ezért is fájóbb, ha ilyen durva vagy. Lehet hogy akkor kicsit erősebben fogalmaztál, lehet, hogy az az igazi éned, nem tudom. Nem szeretném, ha megsértődnél, de én sem értem Petőről írott megjegyzésed.

EAI-nak.
Ha jól emlékszem azt írtad, hogy kimentél és csak egy kiváló asszony volt a társad. Irigyellek, főleg ha ma is vele élsz. Csak azt üzenem, becsüld meg, vigyázz rá!

USA-belieknek azt mondanám, hogy örülök, hogy itt vannak,/nem vagyunk magányosak/ csak egyszerűen NEM ÉRTEM, hogy miért éreznek kényszert arra, hogy állandóan azt bizonyítsák, hogy ott jobb, nekik is , meg nekünk is. Utólag próbálják igazolni döntésüket?
Miért kell állandóan bizonygatni, hogy ők mennyivel többek, hogy ott élnek?
Nekem sokkal élvezetesebbek a beszámolók, mint Tvrtko-é, aki magyar szemmel, néha kicsi szarkasztikusan, de beszámol, újat közöl.
Az, hogy egy farsangi bulin jókat böfög valaki, és ez számára maximálisan erősíti újvilágba vetett hitét, nem érdekli a 7? olvasóit, engem sem, nem is tudom hova tenni. Ennyire megváltozik kint a mentalitás?
Ne menjenek el, azt kérem, de az a fajta magatartás nem ok. mint a 60 évekbeli, amikor egy szép nagy piros Chevrolettel hazajöttek látogatni, virítani, dicsekedni...
Higyje már el minden kint élő, hogy NEM VAGYUNK IRIGYEK !

ív bela /az igazi/ és nem vak


1997. április 17. - csütörtök, 7 óra 45 perc
DcsabaS,
Talán te meg tudod nekem mondani, addig is, míg egyéb érdeklődéseimre választ kapok, hogy egy-egy ilyen embereken végzett kísérletnél milyen etikai normák szerint kell eljárni ahhoz, hogy a kísérletből született dolgozatot elfogadják, különös tekintettel az amerikai magatartáskutatókra.
Köszi
zs.


1997. április 17. - csütörtök, 1 óra 56 perc
Azóta is magányos vagy debug?
Ha interjúidban olyan kiválóan érted, követed az aktuál politika minden rezdülését, itt miért zavar, kedves zs?
csucsuja


1997. április 17. - csütörtök, 0 óra 23 perc
Kedves Zsofi!

Nem vagyok egy filozofus alkat, de szerintem (es ezt tamitottak nekem mindenutt), az ember tarsas leny. Ha meg jol emlekszem a torit ugy kezdtuk annak idejen: az embernek nem volt se agyara, se karma, stb. amivel nagy ereju lehetett volna, mint a ragadozok. Kepes volt azonban csoportosan, megszervezni egy vadaszatot, stb. ez az egyik oka, hogy kiemelkedett a tobbi allat kozul. Ma meg kulonosen egymasra vagyunk utalva, amikor mindenki mast dolgozik, valami apro dolgot ad a nagy egeszhez hozza. A teljesen maganyos emberek amugy szerintem valahol serultek. Nem lehet az ember maganyos leny. A tulzott egoizmus, csak en letezem elv, a tulzott individualizmus szerintem sehova sem vezet. Nezd meg a japanokat, milyen eredmenyeik vannak. Vagy azt, hogy az azsiai bevandorlok kozott miert van oly sok sikeres, es joval kevesebb drogos, alkoholista, stb mondjuk az Usaban. Mert bizton szamithatnak egy "mogottuk allo kozossegre", van koztuk osszetartas. Es vajon miert van reneszansza a legelkepesztobb elveket vallo szektaknak? Mert ott kozoseget talalnak az emberek, akik befogadjak oket.
Termeszetesen egy feher ember nem tudja magat ugy alarendelni egy kozossegnek, mint egy keleti, de az nem igaz, hogy neki sincs szuksege kozossegre. Mint mindenben, itt is az arany kozeput a jo.
Udv mindenki: Sanya


1997. április 17. - csütörtök, 0 óra 2 perc
Hát kedves rajongóim köszönöm elismerő soraitokat.

Ad 1/ Nem vagyok ugyan házas ember, de huzamosabb idő óta szimbiózisban éllők, egy nőnemü egyeddel, akit lássatok csodát jobban szeretek a világon mindenkinél :-))).
Ad 2/ Eddigi röpke életem egy Hamlet szerű sztori momentán happy end-el kecsegtetve.
Nos az én betegségem , hogy egészségesnek érzem magam mind szellemi, mind fizikai értelemben, rögeszmém,hogy mind ezt sáját lelki erőmnek köszönhetem.(ennyit a saját magamról felállított diagnózisomról)
Ad 3/ Mégis egy körmondat magamról :Hét éves koromban elvesztettem a szüleimet és eggyetlen élő rokonom - nevezzük nagybácsimnak - "nevelt "mint gyámom (na sajnáltok mán ?) mivel szüleim meglehetősen sok földi jóthagytak e világon maguk után elsősorban ingóságok illetve mittomén mik formályában a nagybátyám számára adott volt a feladat ezt meg kellet szereznie magának és ,hogy nehogy tenni próbáljak ellene mindent elkövetett annak érdekében ,hogy még véletlen se váljon normális ember belőlem ez úgy 16-éves koromig sikerült is neki nemhogy barátaim nem voltak, de ha osztálytársaim megvertek( ez egyébként rendszeres iskola utáni program volt) és én ellen áltam a kirobbanó botrány után még ő is elvert igy aztán úgy általában kurva vidáman teletek a napjaim mig nem egy reggelen arra ébredtem, hogy ez nem mehet igy tovább az iskola könyvtárából titokban egy németnyelv könyvet vittem haza azzal a szándékkal ,hogy nagykorúvá válásom napján 1 véresre verem a nagybátyám , 2 várható bosszúja elől a nagy világba menekülök( ugye milyen vicces és primitív egyébként szakmunkás képzőbe jártam, ma is ez a legmagasabb végzetségem) 3mind addig míg ez meg nem valósul nagybátyámat viselkedésemmel arról biztosítom, hogy biztos úton haladok az együgyüvé válás "boldog útján" , mikor a várva várt napon nagybátyámat elhagyva neki vágtam 89-ben egy darab útlevél és 1377ft társaságában nem tudtam mihez kezdek, de abból ki indulva ,hogy rosszabb nem lehet Ausztriából kiindulva bejártam a világot és kb.2év elteltével kellő tapasztalat birtokában hazajöttem éppen idelyében ahhoz,hogy egy évre szinte azonnal elvigyenek katonának nem igazán bántam mert úgy sem volt hova mennem pénzem ugyan volt elég de nem ismertem a helyi viszonyokat. addigra már alaposan meg változtak szóval miután lerendeztem a tartós távollétemből adódó adminisztratív kellemetlenségeket jött a sereg meg kell mondjam módfelett élveztem ,hogy végre egy közösség részese lehettem itt szereztem első barátaimat akikkel ma is tartom a kapcsolatot 93 közepén mikor nagyjából berendezkedtem elkeztem máig müköddő vállalkozásom építését a többi most lényegtelen meg gondolom nem is túl érdek feszítő, a lényeg most 26 vagyok láttam ezt azt ettem kukákból és a Waldorf VIP room-jában egy barátom invitálására (eggyikre sem vagyok különösebben büszke ezek nem is lényegesek legfeljebb nekem, DE vannak barátaim akkik számithatnak rám és akikre számithatok vannak akiket szeretek és vannak akik úgy érzem szeretnek.
Ad 4/ Mindezek tükrében eléggé elnemitélhető módon,vettem a bátorságot és hallatam a szavam a ti kis kedvencetekkel kapcsolatban, ugye Wolfi élvezed milyen megértőek veled és ,hogy törődnek a lelki világoddal Ó BÉBI de jó most neked.
Őszintén bekell vallanom miután elküldtem az üzenetet tegnap még gondolkodtam azon,hogy nem kellett volna ilyen kíméletlennek lenni veled, szerencsére ma elolvastam a 16:44-et és rákellet jönnöm helyesen cselekedtem a saját érték rendem szerint legalább is NOS TE NEM SAJNÁLATRA MÉLTÓ HANEM SZÁNALMAS VAGY ! vagy még az sem, az élettől meg kaptad a lehetőséget de te nem éltél vele most sajnálnom kéne érte ?
Ja !?
EZT NEM tudtam.
És te sajnáltál már valakit az életben he? (magadon kívül persze)
Nos megérdemlem a ha parasztoztok illetve a tuskózást azok után ahogy felléptem ez a minimum amit a személyes megvetése mellet minden helyi H.M.CS. velem szemben tehet.
Rájuk nem haragszom tették amit a jó érzésük diktált .
De Itt Vagy Te !
Minek Nevezzelek ?
Meg Nem Értett Zseninek?
Szeretenéd Ha Ilyesmit Gondolnának Rólad Ugye Ugye !
Ne-em?
Dehogynem, Csak Kisbártom Te Még Magadnak Is Hazudsz Ezért Nem Boldogul Veled Még a Szakember Sem.
Mit Monhatnék Élj soká !

A LÁZITÓ !

UI : Mindenki nagy megkönnyebbülésére közlöm ez volt az utolsó jelentkezésem nem azért mert kiközösitve esetleg megbántva érzem magam, szó nincs ilyesmiről egyszerüen nem tetszik a helyi politikakakizárvakváziegyhelybentopogás ha valaki azt mániának érzi ,ha a mai világban mindenről a politika jut némely ember eszébe, azt én kerülöm mert nem éleg széleslátókörü ahhoz, hogy okulni akajak az általa szerkeztett termékből.Megaztán ez a nethozzáférés egy barátom által felkinált lehetőség volt ő is friss még de ha igaz ő inkább telefon meg posta helyett használja ritkán surfol.
Mégegyszer legyen nektek könnyü a felejtésem (ja már el is felejtettetek akkor jó )nem kell(ett) engem komolyan venni én csak lázitottam (főleg magam ellen).
Majd el felejtettem !
luci-el
Csak úgy magamnak a sokk terápiám néhány emberben olyan vissza taszitó érzést váltott ki, hogy akár hiszed akár nem a végén emberré váltak igazivá ,teljesértékűvé ja és csata nincs áldozatok nélkül (kis tulzással ma hálásak nekem...na jó de elismerik, hogy nélkülem nem biztos,hogy sikerült volna ja és szóba állnak velem hihhetetlen mi ?) aki áldozattá válik annak is született és én szent háborút vívok az önsajnálat ellen meglehet az utókor és a külső szemlélő számára legalább olyan elitélendően mint ama hirhedt keresztes háborúk folytak annak idelyén ezt nem vitatom.


1997. április 17. - csütörtök, 0 óra 0 perc
Szóval itt a beígért alaphang. Kicsit hosszú lesz, de talán tanulságos.

Úgy adódott, hogy tavaly Mikulás-nap környékén Székesfehérvárra vetődtem, és egy jó hangulatú házisörös-lilahagymás-zsíroskenyeres vacsora után a helyi sportcsarnok orbitális bulijában találtam magam. Meghívóim, egy skót házaspár, rövidesen nyomtalanul felszívódtak.

Egy darabig kóvályogtam, iszogattam, és közben felfigyeltem egy lányra, aki egy középkorú emberekből álló társaság legfiatalabb tagjaként feltűnően kényelmetlenül érezte magát. Látszott rajta, hogy szívesen táncolna, de a társaság az üldögélős-borozgatós mulatozást erőltette. Néhányszor elkaptuk egymás pillantását, majd - miután némi bátorságot és sört öntöttem magamba - egy óvatlan pillanatban lekapcsoltam és megkérdeztem, hogy akar-e táncolni. Igen, felelte, de előbb meg kell várnia, hogy a csoportja lelépjen. Jó, megvárom, mondtam és visszavonultam.

Az idő múlt, egyszercsak a zenekar vezetője bejelentette, hogy az utolsó szám következik. Ránéztem a lányra, nevezzük mondjuk Katinak, hogy na, mi lesz? Kati tehetetlenül széttárta a karját. Vállat vontam és elindultam az aréna felé. Még félúton sem jártam, amikor utolért és a karomnál fogva berángatott a táncparkettre. Három számot ha táncoltunk, amikor csatlakozott hozzánk két barátja, egy roma testvérpár: egy tizennyolc év körüli, igen csinos lány és tizenhat körüli öccse. A srác kigombolt fehér ingéből váratlanul egy fél pár körömcipőt húzott elő és az orrom alá dugta. Miközben elmesélte, hogy a cipőt a tulajdonosának csak váltságdíj fejében fogja visszaadni, mely egy tsók lenne, Kati elnézést kért és elment, hogy kikísérje a csoportját. Miután a fiú is elment, hogy behajtsa a váltságdíjat, kettesben maradtam a nővérrel, akit nevezzünk az egyszerűség kedvvéért Ancsának. Mivel éppen a lassú szekció következett, hát felkértem táncolni. A buli nemsokára véget ért, de Kati nem került elő többet. Ancsa is elbúcsúzott és legközelebb csak a kijáratnál láttam őket - úgy tűnt, hogy veszekednek. Mire kivettem a kabátomat a ruhatárból, végleg elmentek.

Hol szúrtam el? Talán ott, hogy két nadrággal akartam egy nyeregben ülni. Vagy ott, hogy nem adtam világos jeleket arra nézve, hogy kire hajtok. De az is lehet, hogy a sör meg a lila hagyma volt az oka az egésznek. Ti mit gondoltok?

/debug


1997. április 16. - szerda, 22 óra 41 perc
Kedves Zsófia,
A Univesity of Indiana-an graduálok 1 év mulva
Human Behavior subject-el. Anyaggyujtes kozben
egy itt tanuló mezögazdasz hivta fel a figyelmemet
a 7 kérdésére. Elsö megközelitésnél nem igy gondoltam
a dolgokat, de napról napra értékesebbnél értékesebb
engem édeklö adatokhoz jutottam.
A hibát ott követtem el, hogy szegényes magyarságommal
nem mindig azt mondtam amit gondoltam.
Elnézést tehát a provokációért.
Köszönöm a segitséget. A dolgozatom ( study )
4 hónap mulva adom be. Ha édekel elküldenék majd egy
angol példányt.
Magyarul a nagymamámtól tanultam aki sokat idöt tölttött
itt és iskolai tanitó volt. Én 12 éves koromtól évente
legalább egy hónapot töltöttem MO-n. Sok jó barátom van.
Most már 2 éve nem voltam mert dolgoznom kell egy uj helyen.
Apukám computerét használom innen a név is. Sajnálom, hogy valakit is
megbántottam.
Sokat tanultam. Talán majd késöbb a magam nevén ujra
jelentkezem. Tovabb nem zavarok.
Mindenkit üdvözlök,
Denes ( Most már szégyelem leirni )
Még holnap elolvasom de utánna 3 hétig masina nékül
leszek.


1997. április 16. - szerda, 22 óra 23 perc
Ahoi, Lone Wolf és más magányos farkasok, rút kiskacsák és gerinctelen emberi flippergolyók!
Mit szólnátok egy jó kis csoportterápiához? Én ugyan nem értek hozzá, mivel nem vagyok se pszichológus, se kommunikációs tréner, de azt hallottam, hogy az ilyesmi használni szokott.
Nekem az eddigiekből az derült ki, hogy a magányos ember számára már az is megkönnyebbülés, ha kiöntheti a lelkét. Na jó, ezen már túl vagyunk. Most lépjünk felsőbb osztályba. Mi lenne, ha leírnátok egy konkrét kapcsolatteremtési kudarcélményeteket (KKK), és azt, hogy mivel magyarázzátok a sikertelenséget? Hátha kiderül valami okosság. Egy dolgot azért próbáljatok szem előtt tartani: maximum önkritika, no önsajnálat.

Hogy ne mondhassátok, hogy a máséval verném a csalánt, a következő körben megadom az alaphangot.

Addig is csá.

/debug



1997. április 16. - szerda, 21 óra 52 perc
Egy USA-ban rendezett farsangi vacsora etrendje:
Fokhagyas pacolt sertescomb,
Sult kolbasz ( egy erdelyi hentes muve )
Krumlipire,
Rakott kaposzta,
Kovaszos uborka,
Hazi kenyer,
Kremes,
Tokaji Furmint,
Sok bofoges es rohoges.
Musor: Vicces tombola ( 35 magyar szuvenirrel )
6 tagu felprofi magyarnepi tanc egyuttes,
160 magyar reszvevo.
Csak az abrosz volt muanyag.
Zs-nek udvozlet.
Az intellllligencsiat tsokolom.


1997. április 16. - szerda, 21 óra 33 perc
Kedves Zs!
Ügyesen kibújsz a kérdések alól, hogy honnan és mikor vetted, illetve hol olvastad Pécsi "zsidózását". Eme témában az emilcímed felemlegetése nem a kérdésre adott válasznak tekinthető, hanem a téma elmismásolásának. Egy-egy adott 7kérdés nyilvánvalóan számtalan gondolatot elindít az emberekben. Ha nem kalandoznánk el a témától, kb. ilyen válaszok/vélemények lennének a hétkérdéssel - és csak azzal!!! - kapcsolatban: Igen. Nem. Nem. Nem. Igen. Na, hámozd ki, ezek a válaszok a feltett 7kérdés melyik részeire vonatkoznak? Szigorúan a témánál maradtam, nem???!!!
DonSteve, a miff-maff-maffijózó


1997. április 16. - szerda, 21 óra 18 perc
Hello Mindenki!

A témával összefüggésben szeretnék elmondani pár gondolatot, úgyhogy aki nem ugyanezért van itt, az máris ugorjon...

MAGÁNY: a különállás, az egyedüllét és az elszigeteltség állapotának tudati tükröződése. A tudatban van jelen, és éppen ezért ahol nincs tudat, ott bár lehetséges a különállás, az egyedüllét, vagy akár az elszigeteltség is, de nem lehetséges a magány. Azt hiszem, akik alkoholhoz (vagy droghoz) folyamodnak, azok már mind rájöttek erre. A módszer roppant egyszerű és hatásos. Porig kell rombolni a tudatot, ennyi az egész...

MIÉRT TESZ MAGÁNYOSSÁ A TUDAT? A tudatnak sajátja, hogy a külvilágot darabokból állónak képzeli, mert a gondolkodás hatékonyságát fokozza, hogy nem mindig a "nagy egésszel" foglalkozunk, hanem egyszerre csak 1-1 dologgal. Erre trenírozott elménk pedig saját magát is csak így tudja látni.
Tévedés azt hinni, hogy a világból bárki is többet tud élvezni, mint amit és amennyit elméje abból átvenni képes. Maga a tudat (elménknek az a része, amely figyel) sosem magával a világgal találkozik, hanem csakis olyan dolgokkal, amik már mind az elménken belül vannak. Tudatunk elszigeteltsége tehát a külvilág (és más tudatok) felé valódi. Egyes-egyedül állunk a világban, abból kiszakítva. Születésekor mindenki a nulláról indul, mondhatni tökegyedül. A szülő anyánkat is csak hosszú tanulás után vagyunk képesek felismerni.
Tudatunk tehát helyesen ismeri fel elszigetelt állapotát, vagyis a magányosság érzése teljesen normális dolog.

MIT LEHET TENNI? Egyszerű, "mindössze" meg kell tanulnunk kommunikálni, bárkivel és bármivel aki és ami arra alkalmasnak látszik - kis megszorítással. Az ember kommunikációs kapacitása ugyanis véges, ezért azt is meg kell tanulnunk, hogyan válasszuk ki azt a kommunikációs módot, partnert és nyelvet, amire leginkább igényünk támadt. Az egész hasonlít egy olyan éjszakai túrához (vagy inkább tájékozódási futáshoz), ahol zseblámpával felszerelt vadidegen emberek botolhatnak egymásba, és segíthetnek egymásnak megtalálni a pecsételő helyeket, vagy nem.

MI A PROBLÉMA? Vannak akik hamar kiismerik magukat ismeretlen terepen és személyek között, és vannak akik nem. Életünk folyamán sokat változunk ebből a szempontból, de sajnos többnyire csak romlunk. Vannak, akik már gyermekkorukban elveszítik fogékonyságukat az új dolgok, személyek és helyzetek iránt (lásd autizmus), és vannak akik csak idős korukra. A probléma magva mindenkor az, hogy AKI NEM AKAR KOMMUNIKÁLNI, AZZAL NEM LEHET KOMMUNIKÁLNI. Így csakis és kizárólag azokon a személyeken lehet segíteni, akik valóban tenni akarnak a magányukkal szemben. (Az ilyen emberek többnyire önhibájukon kívül kerültek rossz körülményeik közé.)

A MAGÁNYOS EMBEREK-É E AZ INTERNET? Hát persze! Vagyis minden normális ember-é(!), aki tudja mi a magány, és arra is rájött hogy a drog és az alkohol mellett ez is egy megoldás. De vigyázat! Minthogy ez egy olyan módszer, ami a viták élesítése mellett a(z) (ön)tudatot is élesíti, így megvonása tünetekkel járhat, a magány érzésének még intenzívebb átélésével!

CSECSEMŐNEK ROSSZ LENNI, avagy az elszigeteltségnek is vannak fokozatai... Pár éve olvastam a következő érdekes kísérletről, amit amerikai pscichológusok végeztek önkéntes egyetemisták bevonásával. A kísérlet során csaknem testhőmérsékletű és sűrűségű, az emberi bőrt nem izgató folyadékba merítették a jelentkezőket. Teljes csend volt és sötétség. Mi több, egy speciális kábító anyaggal külön is gondoskodtak arról, hogy a kísérleti alanyok még a saját testüket se érezhessék, noha teljesen éber állapotban voltak. A koponyájukról drótokkal elvezették az agyi aktivitásukat mutató jeleket. No most a következő történt. Alig néhány perccel a kísérlet indulását követően, minden esetben agyi hiperaktivitást észleltek. A legteljesebb páni félelem fogta el a kísérleti alanyok mindegyikét. (Ekkor azonnal visszakapcsolták a fényt, stb.) A kísérleti alanyok egyike sem volt hajlandó másodszor is belemenni a dologba, még több ezer dolláros díj fejében sem. Mindannyian arról panaszkodtak, hogy úgy érezték, megsemmisültek.

DcsabaS@r1.atki.kfki.hu


1997. április 16. - szerda, 20 óra 34 perc
Főcímzene
Agyere Agyere Aneegyen Afene Abim Bam Bum Aki Segitneked Ebbe --- :-)-:

Wolf! Kérd meg anyukádat, hogy süssön Rákóczi túróst, majd amikor azt eszegeted nem leszel magányos. Én amikor anyám süteményét eszegetem sohasem vagyok magányos. Múltkor meg rakottkrumplit ettem, és olaszrizlinget ittam hozzá. Annyira jó volt, hogy majdnem elhittem, hogy van isten. (Egyébként elmondanám, hogy azon szerencsétlen arczok akik külföldről figyelik az adásom, most elepednek - Paprikáskrumpli, Marhapörkölt, Halászlé, Töltöttkáposzta, hozzá friss ropogós kenyérke nyimm-nyamm az milyen jó! A határon túl ilyen baromi jó kajákat már nem lehet semmi áron kapni. De még egy rendes túróspalacsintát se... Ha meg odakinn kivakerják a mikróból a kondért, és megeszegetik amit főztek, akkor is tudni fogják, hogy ez nem az igazi. Bizony. Állásajánlatot however szívesen fogadok.)
Miután a Rákóczi túrósból az utolsó tárgyasan ragozott mazsolát is megetted, büfizel egyet, lemész a buszhoz, felszállsz, és a belváros legforgalmasabb útcáján elénekled az 'Elkártyáztam a gyenge szívem...' kezdetű dalt, majd odamész a legelső nőhöz és azt mondod neki hogy szép.

Ha még ez sem hat kezdj menj el egy közeli konditerembe és csatlakozz a testépítőkhöz. Ha egyetlen dolgot fogadsz csak meg itt lejegyzett tanácsaim közül akkor mindenképp ez utóbbi legyen az. Garantáltan csodát művel.

A többieket üdvözlöm.

Razzia Cattani


1997. április 16. - szerda, 20 óra 4 perc
Pécsi-ügyben (már ami a dolog tartalmi részét illeti) az e-mail címem az összes kiskíváncsi, lajos és belebarmoló rendelkezésére áll. Adi, neked is szívesen elmagyarázom, miért írtam, amit írtam.

Pirítós,
Te is tudod, hogy nincs "C" variáns. Pécsi ugyanazt műveli, amit a múlt héten szóvá tettem, hogy ugyanis ez itt egy tematikus elven működő vitarovat. Nem olvír, nem presszo, nem Narancs-lista, nem IRC. Ide azok jönnek beszélgetni, akiket a heti kérdés érdekel (csak megjegyzem, hogy a hétkérdést naponta átlagosan 2-300-szor töltik le, tehát elég sokan olvassák, de legalábbis megnézik, miről folyik a beszéd, még ha nem is szólnak hozzá). Azt kértem, és most is azt kérem, hogy az _aktuálpolitikai_ indulatait, gyűlöleteit, elfogultságait, előítéleteit senki ne itt, vagyis ennek a rovatnak az alapszabályát - hogy ugyanis tematikus beszélgetőhely - semmibe véve, más szóval ne azok rovására élje ki, akik a heti témáról - és annak leágazásairól - szeretnének beszélgetni. És emellett még azt is közöltem, valóban, hogy én mint a rovat szerkesztője minden erőmmel tiltakozom az ellen, hogy a sárban vonszoljuk az agyunkat, mert egy-két ember folyton megpróbálja kikényszeríteni azt a mérhetetlenül sematikus és primitív megközelítési módot, amelyik csak a napi politikai mezőben, annak is csak az indulati szintjén képes értelmezni a világ legbonyolultabb, legártalmatlanabb és teljesen aktuálpolitika-mentes problémáit is.
Ha jól értem, most azt kérdezed tőlem, hogy Dénest miért nem zavarom el a fenébe, és miért nem teszem szóvá, hogy a hozzászólók fele vele beszélget. Kedves Pirítós, amit ez ügyben megtehettem, már megtettem a Friderikusz-héten is, a múlt héten is. Dénes - különféle álneveken is - hozzám intézett szép számú, elszántan buta és kisstílűen gonosz megjegyzésére én nem reagáltam. Ti reagáltok, ha fogás hiányában leszáll rólam, és átszáll rátok. Noha elég régen itt van, tudható, hogy nincs más eszköz vele szemben, mint nem venni tudomást róla, hiszen se megkérni, se meggyőzni, se megsérteni nem lehet. Őszintén szólva, ismerve a társaság színvonalát, abban bíztam, előbb-utóbb megunjátok majd, hogy a sorozatos ostobaságaira és nemegyszer színtiszta provokációira ugorjatok. Őszintén sajnálom, hogy ez még mindig nem következett be: huszonhatodszor is lefutjátok ugyanazt a kört vele. Most mit csináljak, szerinted? Várom, hogy hátha Dénes lesz olyan jó, és megun benneteket.

Még egy kedvesen gyűlöletteli és gonoszul hazug megjegyzésre hadd válaszoljak: dokumentálható, ott van a köcsögben, hogy eszembe se jutott megszavaztatni a hétkérdés. A ti ötletetek volt, és én szívesen vettem, mert jó játék. És azok a kérdések is szerepelnek benne, amelyeket e-mailben kaptam. Na, például ezt nevezem üldözési mániának és összeesküvés-elméletnek: a tényektől és a dolog történetétől függetlenül azt állítani, hogy én tudatos manipulációként, hogy ne a lényegről legyen szó (úgymint melyik a jó párt meg melyik a szemét párt, és nemde ugyebár a zsidók ártanak legtöbbet a zsidóknak, és így tovább), a többségi demokrácia nemtelen eszközéhez nyúlva elintéztem - feltehetőleg magammal -, hogy úgy butítsam a népet, hogy az lehetőleg ne vegye észre, és még jól is érezze magát. Na, ettől az embertől meg a gondolkodásmódjától szeretnék, de nagyon, megszabadulni a hétkérdésben is, meg az életemben is.

Kérlek benneteket, beszélgessünk a magányról. A jövő héten meg arról a kérdésről, amelyik a legtöbb szavazatot kapja. És így tovább.
zs.


1997. április 16. - szerda, 19 óra 46 perc
Egy kicsit elszállt ez a 7kérdés rovat.
Hol van már az a jó idő, amikor még csak egy páran vitatkoztunk azon, hogy díszítsen-e a Coca-Cola Lánchídat vagy sem...
Most itt már annyi a téma, olyan sokan vitatkoznak, hogy ez már nyomonkövethetetlen.

A témához.
1. Zs. Azt írod: "másként fogalmazva az alma után tudatára ébredtünk...". Ha már ennyire alapos volt a szakirodalom áttekintésed annyit el kell mondjak, hogy a Bibliában nincs szó "almáról" vagy almafáról.
2. Én nem érzem magam magányosnak. Sőt, nem akkor érzem magam társasnak, amikor "szerelmi beteljesülésben vagy a vallási extázisban" vagyok.
Családom van, értük élek, felelősségem van velük szemben, így vagyok boldog és ezért nem vagyok magányos. Az életem értelme a szeretet, és ha szeretek nem vagyok magányos.
Szerintem az ember nem nem magányosnak teremtetett hanem másokért. És ha ez így van, miért kellene, hogy alapvetően magányos legyen ?
3. Hogy a hatékony kommunikáció lenne a magány feloldásának egy módja ? A fiam 20 hónapos, még a szavakat is csak gagyogni tudja. Hát tudod, nagyon ritkán érzem magam olyan jó társaságban mint amikor vele vagyok. A tudati beteljesülés egyfajta felsőfokát érem el a szívemben érzett boldogságon keresztül. Sőt ! Akkor sem érzem magam egyedül amikor nem vagyok vele, mert tudom, hogy ennek csak időakadálya van.
Üdv, GT


1997. április 16. - szerda, 18 óra 33 perc
Bárcsak már itt lenne a csütörtök.... és az új téma.

Ez már kicsit unalmas.

Egyébként megsúgom, hogy csupán én 53-szor szavaztam a klónozás témára az elmúlt néhány napban. Tényleg jó lenne valami más módszer a szavazásra, mert ez így nem igazán kóser.

Poeta Doctus


1997. április 16. - szerda, 18 óra 21 perc
Tervező!
Nagyon kiváncsi vagyok végülis adtál-e egy százast a hajléktalannak?
Mert ha nem azt szerintem nagyon rosszul tetted. Tudod a segitségnek és az emberek szeretetének az a lényege, hogy feltétel nélküli legyen. Minden embernek saját joga, hogy eldöntse, hogy a kapott adományt mire költi, annak akitől kérnek pedig annyi a joga, hogy eldönti ad vagy sem.

Egyébként
a magányról: A nagy tudomány szerint az érzeleméhség, vagy másként az ingerszegény környezet súlyos lelki és fizikai leromláshoz vezet. Tehát a magány semmiképp nem pozitiv létmód, főként nem alapállapot. . (Természetesen nem azt értem ez alatt ha az ember néhány órai egyedüllétre vágyik. ) Az ember már csak olyan lény, hogy minden módon megpróbál valamiféle lelki simogatáshoz jutni (az élete a tét! Nem vicc!) és erre sokféle módszert kidolgoz. Az eredmény változó, függően attól, hogy milyen hatásos a módszer, lehet valaki a társaság középpontja, vagy éppen ellenkezőleg. De azért el ne feledjük, hogy még a legmagányosabb embernek a cselekedeteit is a magány feloldásának a lehetőségei motiválják.

Szer, Razzia Cattani, Apafej és a többi tanácsadók!
Nagyon szép dolog, hogy segiteni szeretnétek és jótanácsokat adtok, de gondoltatok e már arra, hogyha akár Wolf, akár más aki szenved a magánytól mindezt nem tette volna meg, ha tudja? Alighanem maguktól is rájöttek már, hogy a magány ellen a legjobb gyógyszer, ha valaki társaságba megy, ott emberekkel, uram bocsá másneműekkel ismerkedik. Csak éppen úgy érzik ezt nem tudják megtenni. Ennek bizonyára oka van, hogy mi, azt most nem tudom ugyan megmondani, de biztos vagyok benne, hogy nem az irigység, a nagyképűség, (ahogy itt valaki irta) motiválja őket. Azért jó hogy reagáltok, ez is lelki simogatás. :-)

Lázitó!
Dicséretes hogy önerőből képes voltál tök egyedül a nulláról... És egyébként hogy vagy? Jól érzed magad a világban? Szeretsz valakit? Szeretnek téged? Csak magadnak válaszolj. Költői kérdések.

Luci-el


1997. április 16. - szerda, 17 óra 44 perc
Kedves Aggódó Idegen!

>
Hát, neked legyen mondva, én nem vettem ezt észre, pedig én is Amerikában élek, úgy ám! Bár lehet, hogy én teljesen műveletlen vagyok...

Egy régebbi hozzászólásodra reagálva, az amerikai welfare rendszert komolyan gondoltad, hogy követésre méltó? Hát a felszereltségen kívül nem látok semmit, ami követésre méltó lenne. Az egészségügyi központok profitorientáltsága? Ha nem haldokolsz, nem csinálnak meg esetleg szükséges vizsgálatokat, mert sokba kerül. Amikor nekem nemrég elég komoly bajom lett az éjszaka kellôs közepén, a szomszédunkban van ugyan egy nagy orvosi rendelô, de oda nem lehet menni, csak a város másik végében levô helyre, amelyiknek fizetem a biztosítást. Mi van ha tényleg komoly a baj, és esetleg elpatkolok, amíg a közlekedési mizériákon keresztül odaérek? Pech. Amerikában szociális háló, európai értelemben NINCS. Ha van pénzed, gondoskodnak rólad, ha nincs, akkor sorry. Szép, nem mondom. Tudom, hogy ez sem a magány témaköre, de én szabad országban élek (:), és így teljesen mindegy.

adi

U.i.: zs., én sem tudom, hol írt a Pécsi zsidó összesküvésrôl, kezd a dolog egy kicsit paranoiássá válni. Vagy rosszul látom?


1997. április 16. - szerda, 17 óra 41 perc
Pécsi
Én is úgy látom, hogy sehol sem írtál erről. Akkor zs. miről beszél? Honnan vette az információit?
Szeretném, ha mondana erről valamit, bár azt hiszem, hiába.

Egy Kis Kiváncsi


1997. április 16. - szerda, 17 óra 4 perc
Aggódó idegen,
Láttad a poliészter c. filmet?
Amerikáról persze példát vehetünk, úgyis a műanyag a divat.
hod


1997. április 16. - szerda, 16 óra 45 perc
Így kell szerkeszteni. Mármint ha az a cél, hogy ne a fontos dolgokról beszélgessünk. Azt demokratikusan úgy kell elérni, hogy a többség válasszon egy másik témát. Ezért kell választási lehetőségeketfelajánlani. Mint a televízióban. Az értelmes műsorokkal egyidőben a másik csatornán egy krimit, vagy erotikus filmet kell sugározni. (Jobb esetben meccset, de helyeette...) Ki mondta nekik, hogy azt a krimit válasszák...
Az interneten állítólag vezet a sex és az erotika utáni érdeklődés. Ki mondta nektek, hogy azt válasszátok. (Nem is emlékszem, hogy valaki kérte volna) Ezért azok döntenek a 7kerdesről, akik eddig nem is vettek benne részt. Bravó.
De tényleg hol zsidózik a Pécsi ebben a hozzászólásában? Nem tudom kódolni.(Segíts judeóplutokrata...stb.F.G.)
És még hányan lesznek elküldve?
Nincs köze a magányosságnak,az elidegenedésnek a politikához? Ne vicceljünk!
Egy belebarmoló


1997. április 16. - szerda, 16 óra 25 perc
"Sixteen on the honour roll
I wish that I was dead
Parents hate me, I got zits
And bruises 'round my head
Pressures on to get good grates
So I can be like them
Do my homework all the time
I can't go out just then
People they ain't friends at all
They tease and suck me dry
Yell at me when I fuck up
And party while I cry
I look so big on paper
I feel so fucking small
Wanna die and you don't care
Just stride on down the hall
Suicide, suicide
Read the paper wonder why
Turn the light out then you cry
It's your fault you made me die
Touch me won't you touch me now
So frozen I can't love
When I was born my mama cried
And picked me up with gloves
Girls they kick me in the eye
Want answers to the tests
When they get them they drive off
And leave me home to rest
Hold my head
Make me warm
Tell me I am loved
Give me hope
Let me cry
Make me feel
Give me touch
The window's broken bleeding screaming
Lying in the hall
I'm gone no one remembers me
A picture on the wall
He was such a bright boy
The future in his hands...
Or spineless human pinball
Shot around by your demands
Suicide Suicide
Goin' to sleep and when I die
You'll look up and realize
Then look down and wipe your eyes
Then go back to your stupid lives
Aw shit" Dead Kennedys

Bocs, picit hosszú...
Hát én ilyeneket szoktam hallgatni, mikor
kissé magányosnak érzem magam. Nem mintha
ez segítene :)

"..."


1997. április 16. - szerda, 16 óra 21 perc
Lone Wolf,
A humor és a nevetés nem célzatos dolog, hogy barátokat szerezz magadnak; alapállást valósít meg, megváltozik a világhoz való viszonyod.
És ennek a felszabadultságnak az egyik következménye, hogy jóban leszel magaddal és a külvilággal. Ha úgy teccik, használjuk inkább a derű szót.
Gondolj csak a Lassúságot még élvezni tudó derűs öregemberekre a helyi kiskocsmákban, akikkel néha összefut az ember. Minden problémázás nélkül leülnek az asztalodhoz, és magyaráznak neked, teljesen idegennek. Néha hihetetlen nagy marhaságokat, de kit érdekel? Veszel nekik még egy kisfröccsöt, és élvezed a szituációt. Néha ugratod őket, de igazából tudod, hogy teljesen jó emberek, pontosan a nyitottság miatt.
Ezt nem azért írom, hogy leszaladj az első kricsmóba, és életed hátralévő részét kisfröccsökkel és a felszolgálónő feldagadt lábainak nézegetésével töltsd, bár nyilvánvalóan ez is 1 megoldás :), hanem hogy lásd ennek a dolognak egyik tükröződését, amit persze neked egészen máshogy kell megélned.
Hozzá kell tenni, hogy van más út is, ez a NépszerűséG eléréséért küzd és maszkbajnoksággal operál, ami nekem nem teccik, így nem is írok róla.
nahali
hod
ui- bohóckodni pedig nem kell (feltéve, ha nem szótárproblémával állunk szemben)
ui2- Most olvastam az 'aggódó idegen'-hez írt válaszodat, és kezdem azt hinni, hogy az 'olyan jó ez a szenvedés'-t adod elő Vígh Mihály (vagy pösze barátunk volt az - ki emléxik?) után szabadon. Akkor meg mit akarsz?
ui3: Ha itt vidáman társalogsz őszintén(?) vagy 80 emberrel, akkor hogy állíthatod magadról, hogy magányos vagy. Csomó lány imádja, ha rájuk borítod a szemetesládát az összes nyomoroddal. NNa rajta, sikerszéria. Csak azután hallgasd meg őket is, és a csendes borongásban összebújnak az agyonfázottak.. ;)


1997. április 16. - szerda, 16 óra 17 perc
zs. Szerda 10 óra 13-as Pécsinek szóló üzenete számomra végképp bebizonyította, hogy zs. teljesen alkalmatlan erre a moderátori feladatra.

A lényeg hogy zs. meg van elégedve magával.

Lajos


1997. április 16. - szerda, 16 óra 10 perc
Köszi EAI Szerda 14:21, kurva jót röhögtem azon, amit írtál, most is folyik a könny a szememből a röhögéstől, nem tudom abbahagyni. (lehet, sőt szinte bizonyos, hogy nem viccnek szántad, de belőlem ezt váltotta ki, sikerült oldanod magányomat, köszi mégegyszer)

Re: félműveltek hallgassanak
Te, kedves Agg O'do I de Gen, hova sorolod magadat műveltségben:
99,99% csak most akciós áron, vagy valami ilyesmi?

Trixie, negyedművelt


1997. április 16. - szerda, 15 óra 56 perc
Egy Kis Kiváncsi
Sehol. Én zsidó összeesküvésről nem írtam. Minden olvasható: ápr. 14 hétfő, 9ó 41 p.; 12 ó 10 p.; 13ó 28p. fölött. Többször elnézést kértem, ott látható. Az első levelet még a múlt hétre szántam, nem is vártam, hogy itt megjelenik. Zsidó összeesküvést F. G. emlegetett. így keveredik az ember a kabátlopási ügybe... Máskülönben most, hogy visszanéztem, látom, hogy kérdeztem, valamit. Hol van most a Charta? De mindegy. Fontos, hogy amit írok marhaság (F. G.), és hülyeség (M.Zs.). Fő a tolerancia...Tiszteljük a másságot, az idegen szép. Ha a szerkesztő figyel, most nincs semmi, mert az első levelem megy a köcsögbe, aztán azzal kész. így azért jobb, mert legalább tudom, hol vagyok, mint már említettem volt előbb.
Különben minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Világ Internettósai egybesüljetek.
Pécsi


1997. április 16. - szerda, 15 óra 17 perc
Zsófi!
Sajnálom Pécsinek szóló figyelmeztetésedet. Kevésbé sajnálnám, ha például tegnap is elhangzik valami hasonló azoknak, akik immár két hete folyamatosan bizonygatják a maguk igazát egy olyan témában, amely még mindig nem a 7kérdés. Úgy érzem, ez utóbbi a politika témakörnél lényegesen súlyosabban nyomta rá bélyegét a hétfői, a keddi és a múlt heti beszélgetésre. Légyszíves döntsd el, hogy mit akarsz.
A. Egy olyan 7kérdést, ahol napokon át elhúzódhatnak a kérdésen tökéletesen független erősen anyázós témakörök
B. Egy olyat, amiben az aktuális kérdés és annak említésszintű leágazásai vehetnek részt (rövidebb, kifejezetten üdítő ütésváltásokkal).
A múlt héten a B. verziót szorgalmaztad a jelenleg is folyó A.-val szemben.
Legutóbbi, Pécsinek szóló jelzésed azonban egy C. verziót körvonalaz, amely tulajdonképpen az A.-nak egy szűkített kiadása, ti. bármi szövegelhettek, csak politika ne legyen. Talán ebből is kiderül, hogy nem tartom ideálisnak egy-egy témakör diszkvalifikálását. Ez olyan ”Quod licet Iovi, non licet bovi.” benyomást kelt. Köszi, hogy reám vetetted szép szemed világát.
Pirítós

Szevasz /debug!
Kösz a javaslatot, bár nem ezért dobtam föl a kérdést, amit még cak nem is költőinek szántam. Reméltem, hogy akad a spectatorok között valaki (hím vagy nő), aki hasonló típus és belülről tud mondani valamit erről a jelenségről.
A technológiát egyébiránt már magam is alkalmaztam némi pozitív eredménnyel. A negatívum az, hogy a páros domináns tagjának farvizén csetlő-botló recesszív általában egy gondosan megválasztott rút kiskacsa. Nem véletlenül. Szerepe elsősorban - és sajnálatosan - a domináns egyed pozitívumainak hangsúlyozottabb kiemelése kontrasztképzés által.
Lyézus, mit írtam ide?
Üdvlő
Pirítós


1997. április 16. - szerda, 14 óra 53 perc
Mi az Pécsi elküldtek?
Pedig te vagy itt a legtermékenyebb, ahogy a stat.
mutatja.
Biztos a R.M. mamzerol.
Ne hadd.
Heil, Ave, Hi, ( pusszantás nincs )
Mentes.


1997. április 16. - szerda, 14 óra 29 perc
Kezdenek megint elrondulni a dolgok.
Csukjátok be a bótot.
Nincs szükség erre a náci, neonáci hangu,
buzi izü, beteges, dekadens, sehovamenö,
rosszizlésü, buta, szájtépésre.
Csináljatok elfogadható szabályokat és
tartsátok is be.
Aki nem tud kulturáltan viselkedni menjen
a kocsmába köpködni. Munkaidö után.
Tartalom: elegtelen,
Külalak: lényegtelen.
A jó Piarista Atyák már az ötvenes években megmondták:
" Vesszen a férgese."
Ez nem a 7kédése hanem a 7szégyene.
A klinikai esetek meg menjenek az SZTK-ba.
A félmüveltek pedig hallgassanak és akkor csönd lesz.
EAI


1997. április 16. - szerda, 14 óra 21 perc
Hölgyek, Urak,

Hol írt Pécsi " zsidó összeesküvésről " ?

Egy Kis Kiváncsi


1997. április 16. - szerda, 14 óra 6 perc
Zs.
Vettem. Köszönöm. Politika törölve. Most már tudom is, hol vagyok. Meg hol a helyem. Elnézést.
Pécsi


1997. április 16. - szerda, 13 óra 56 perc
Trixie

Szerintem felreértetted a tervezőt. legalabbis én nem igy értelmeztem a szavait.

Lone Wolf

probáld ki a mormonokat...:)

És ugy általaában azt gondolo, hogy vannak olyan emberek mint L. Wolf akik nem is szeretnének megváltozni. (most ezt nem Wolfra értem). Mert jol essik nekik ha panaszkodhatnak, mert azt szeretnék ha sajnálnál őket, mert stb. láttam már ijet, szerintem ez már betegség.

Attila


1997. április 16. - szerda, 13 óra 45 perc
zs!

Na mi van anyukám, cenzúrázunk, cenzúrázunk ???

Tavi Cápa


1997. április 16. - szerda, 13 óra 15 perc
Na tessék, már megint engem rángatnak elő. Trixie, mi bajod van az én orrommal? Inkább a Razziára figyelnél. Már megint nem tudja, mi a különbség az alanyi és tárgyas ragozás között. Ilyeneket ír: "Ma este joghurtot eszek".

Róth Manó

U.i.: F.G.-t pusszantom.


1997. április 16. - szerda, 13 óra 7 perc
Én is szoktam magamat magányosnak érezni, ilyenkor sokkal jobban odafigyelek mások cselekedeteire. Rájöttem, hogy a legjobb szórakozás, ha másokat figyelsz. Nem kell azt hinni, hogy bámulok rájuk, vagy távcsővel kurkászom őket, hanem csak figyelni, hogy a kivülről hasonló szituációkat ki hogyan éli meg.
Sokszor bravúros. Komolyan mondom. Sokat lehet belőle tanulni, de persze mindenki a maga kárán teszi.
Az egész lényege, hogy amikor magányos vagy, nem szükséges kiállni az utcára és kiabálni, hogy figyeljenek rád, hanem csak te figyelj oda mindenkire és hallgasd meg őket, utána ő is fog rád figyelni (persze csak azért, hogy mikor fogod ujra meghallgatni). De ez is már haladás.

n.m.


1997. április 16. - szerda, 10 óra 57 perc
'Egy Aggódó Idegen':
Köszi a tippet, pszichológust, sőt, pszichiátert is többet elfogyasztottam már. Egyiknek sem sikerült megváltoztatnia. Az összes tudomány csődött mondott az esetemben.
Lelkiatya: sokféléhez volt szerencsém, a 'hagyományos' katolikus paptól kezdve. református lelkészhez, buddhistákhoz, krisnásokhoz, szcientológusokhoz, próbáltak beszervezni karizmatikus kereszténynek, Jehova tanújának, volt kevés közöm taoista tanokhoz. Olvastam Daniel Quinn Izmael című könyvét, ami megintcsak egy más 'vallás'.

Lone Wolf


1997. április 16. - szerda, 10 óra 44 perc
Razzia !

Nagyon nyomod a 2. 7kérdést!
Mi van félsz, hogy a jövöben csak kémcsővel léphetsz szekszujális kapcsolatba?
Egyébként is látom a sekszes témák a nyerők!(Nyírőnek profilbövítést kellene végrehajtani?) Egy kis onlájn pipisó?

bela, az /igazi/ infantilis sexuális
nna, zsófi mingyán elzavar


1997. április 16. - szerda, 10 óra 29 perc
Kedves Pécsi,
Az elmúlt heti viták után különösen sajnálom, hogy a magány-kérdés három napja alatt kétszer sikerült iderángatnod a politikát, mármint azt, amit számodra ez a fogalom jelent. Kérlek szépen, a politikai előítéleteidet és aktuális álkíváncsiságaidat vagy hallgasd el előttünk, vagy vidd át az Olvasó ír-ba, esetleg arra a kismillió fórumra, amelyik a neten, szerencsére, fellelhető. Valahol nyilván találsz magadnak beszélgetőpartnert a zsidó összeesküvésről szóló monomániádhoz. Ha pedig a jövő héten nem Pető Iván lesz a téma, hanem esetleg a szex, még mindig megteheted, hogy a jövő hetet kihagyod nálunk. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért kell folyton belebarmolni mások másról szóló beszélgetésébe.
Ha válaszolni óhajtasz, javaslom az e-mail címemet, nem szeretnék újabb vitát nyitni hülyeségekről.
zs.


1997. április 16. - szerda, 10 óra 13 perc
legegyszerűbb magányosnak lenni. dzsimi

1997. április 16. - szerda, 10 óra 12 perc
Dénesnek

Ugyis tudom, hogy visszalopózol...
Szóval ha a feleségem igy beszélne, akkor inkább a magányt választanám!

hanyattmaci


1997. április 16. - szerda, 10 óra 6 perc
A humorról, nevetésről:
Nem vagyok mentes e dolgoktól, sőt, művelem is, bizonyos szinten. De ettől még egyedül maradok.
Egy kabaréjelenetben szerepelt: rendőr (Agárdi Gábor) kimenti a vízbŐl a fuldoklót (Csákányi László). Ez utóbbi hálálkodik a rendőrnek, és a következőket válaszolja a rendőr: "a dolgozó népet szolgálom! - mégse szeret senki."
Hiába bohóckodok, hiába akasztok ki embereket a 'hülyeségemmel', nem változik semmi.

Lone Wolf


1997. április 16. - szerda, 10 óra 0 perc
A lázító:
Sajnos ilyen tuskókkal vagyok körülvéve.

Lone Wolf


1997. április 16. - szerda, 9 óra 52 perc
adi!

Aki magányos, szeretne ellene tenni, és van egy csepp akaratereje, az jobban teszi, ha 'kimegy az utcára és ripsz-ropsz megnősül'. Aki meg nem bánja, hogy magányos, annak tökmindegy. Nem?

Wpic


1997. április 16. - szerda, 9 óra 19 perc
Nyanyónak,
undorító a kis kétsorosod. Hogy a Te stílusodban maradjak, engedd, hogy megkérdezzem: A lábaid között hordod az eszed? Wolfnak aztán pont rád van szüksége. Semmi más nem vagy csak otromba. Van barátod vagy csak ezzel hízelegsz magadnak? Ha a kis zöngeményeddel az volt a szándékod, hogy pofán csapj valakit (valakiket), sikerült.
Maffia


1997. április 16. - szerda, 9 óra 5 perc
TERVEZŐ:

>Talán a nagyképű és bunkó németek vagy az Isteni franciák, vagy a tésztazabáló, tisztességtelen olaszok különbek. Európai felmérések és személyes élmények alapján állíthatom, hogy a legundorítóbb és vérlázítóbb európai ország Németország. Látott
már valaki közületek németet kultúráltan szorakozni.<

Na, ezt nevezem én a fasizmus kiskátéjának:
tésztazabáló maffiás olasz, müncheni sörfesztiválon okádó-pisáló öltönyös német,
gulyásch-fokosch-paprikásch-tschikósch-magyar,
ilyen-olyan orrú róth manó, stb. stb. stb.
Ez az általánosítás teljesen értelmetlen, ugyanabba a hibába esel, mint amikor azt állítod, hogy a magányos ember irigy, hiú, önző, pletykás.
A svájci meg sapkás:-))

Szerintem:
Trixie


1997. április 16. - szerda, 8 óra 36 perc
Tiszteld a másságot, Razzia.

Mityu

U.I.: Bammeg


1997. április 16. - szerda, 8 óra 27 perc
Dénes el, én vissza... Hajrá gyerekek, csak így tovább...Jut eszembe: eddig azt hittem, magányosság ellen jó a politizálás is, mert ugye egy politikus soha nincs egyedül. Most meg látom, milyen magányos lehet egy politikus. Mer mi történt Petővel is: mióta lemondott, a magyar rádió, televizió egy kukkot se beszél róla: volt a hétfő, mikor kilépett (?), aztán néma csönd. Az APO ehhez a most működő titokzatos agitprop osztályhoz kutyafüle (figyelj Razzia, nem azt írtam, hogy kutyaf...): egy beintés és minden csöndes. Pedig érdekelné ám a szegin pógárt, hogy mi is van mostan liberalistáéknál: megvolt a nagy kiárusítás, mehetünk nyugdíjba? Na, jó. Nem akarok olyan lenni, mint Móricka, meg Dénes, hogy mindenről egyvalami jut eszembe. Ennyit a politikáról.
Razzia, még valami eszembe jutott: Szegény apám el- el káromkodta magát jó cifrán - te is mehettél volna hozzá tanfolyásra -, anyám meg aztat mondta nekije: "Te, ember, már megint tehetetlen vagy? Mit nem tudsz megcsinálni, hogy káromkodsz?"
De nem vagyok ám valamiféle prüd izé: ha neked jól esik, csak káromkodj. Olyankor majd tudom, hogy te is tehetelen vagy.
Jut eszembe: a szenccségit nekije, mér nem lehet a Petőrű beszínyi a jövő 7?- ben? Maj meg beszíhetünk megin a szekszujalitásrul. A meg ijenformán beszíve nem érdekel. Akko má inkább csinyálom...
Na, most jól kiöntöttem a lelkemet. Már nem is vagyok magányos.
Pécsi


1997. április 16. - szerda, 8 óra 22 perc
TERVEZÔ!
A következôt írtad:
"Magány ellen: feleség, kissrác, annak haverja..."
De aki magányos, az nem fog kimenni az utcára és ripsz-ropsz megnôsülni, vagy férjhez menni, hiszen ha erre képes lenne, máris nem lenne magányos! Nem? Meg aztán házasságban is lehet az ember magányos, bár akkor azt jobb otthagyni. Uff, én beszéltem.

Álljon itt egy vers, sajna angolul van, a web-rôl szedtem le. Ez inkább depressziós, mint magányos, de nekem tetszik.

adi

Watching...
Watching ... through the rain
Watching through the tears
Watching the puddles form around me
Watching life fly by
Watching the crow calling...not knowing what it's lost
Watching the day breaking...not seeing the light it brings
Watching the Moon rising...seeing only pain
Knowing I am living...feeling only death
Knowing I am loved...but feeling only hate.

Rossz ötlet volt a vers? Bocs.

U.i.: Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy Dénes Amerika melyik részén boldog! Tud valaki valamit?



1997. április 16. - szerda, 1 óra 56 perc
EAI:
Akarja a ménkű (írd a többihez, Razzia) rádvarrni magát meg a rokonait. Viccnek szántam. Nekem egyébként inkább úgy tűnt, hogy te akarod ránkvarrni Amerikát. Kösz, már van hazám. A karrieredért egyébként őszinte elismerésem (ez most nem vicc). Ha rászánsz egy kis időt, akkor a dátumok és az időpontok alapján magad is meggyőződhetsz róla, hogy jellemzően munkaidőn kívül internetezem. Azt persze nem tudhatod, hogy teljesen a saját költségemen, úgyhogy most mondom.

Lázító:
Olcsó poén lenne azt mondanom, hogy igen, egy érzéketlen paraszt vagy, mert lehet, hogy nem is. Te inkább azon jószándékú segítők közé tartozhatsz, akik a fejfájás legjobb ellenszerének guillotine-t tartják, és ezt lelkesen készek is demonstrálni. Nem ide tartozik, de nem lettek páran öngyilkosok a környezetben? Csak kérdezem.

Pirítós:
Utolsó (remélem, nem költői) kérdésedre reflektálnék. Személyes megfigyeléseim szerint a félénk, értékes lányok gyakran élnek egy nagyobb szájú, csinosabb, divatosabb barátnő vagy nővér (esetleg húg) árnyékában. Éppen ezért ugyanott lehet őket megtalálni is. Az eljárás innentől kezdve triviális: menj oda a társaságban a legjobb nőhöz, nézz mélyen a szemébe, majd kérd fel táncolni a mellette állót, bárki legyen is az. Ő lesz az igazi. (Ha mégsem, ne engem hibáztass.) Nekem már bejött egyszer - és tényleg érdekesebb volt, mint az ún. bombanő!

/debug


1997. április 16. - szerda, 1 óra 20 perc
Nyújts valamit az embereknek, ami nekik fontos. Ha csak behunyod a szemed már hiányozni fogsz. Nem hagynak békén nemhogy magányosan. Ha gyerek vagy és elhagytak nincs esélyed,ha öreg (beteg) és nem tudsz mit adni szintén fenyeget a magány. Egy öregemberen még segíthet Buddha, de nem azért mert a magány vallása lenne (mint Zs. állítja), hanem mert arra tanít hogyan tudod elviselhetővé tenni a rosszat (pl. a magányt) és hogyan tudod élvezni a jót.

Tata?!
szer
Ui.: Buddhista sem vagyok.
szer


1997. április 16. - szerda, 0 óra 41 perc
Dénes,
OK a Potomac. Másik kérdésem: szerinted bunkó az, akinek névszerinti kérdést tesznek fel (én, neked, merre lakozol) és nem válaszol?
Témához: önmegvalósítás és magányosság. Nos?
@llexxpos
PS.: Adi, ne szórakozz a SF hajléktalanokkal. Van itthon is.


1997. április 16. - szerda, 0 óra 32 perc
Témától elkanyarodva kisidőre. Néhány külföldre szakadt hazánkfia szidja hajdanvolt honfitársait, mint a kultúrálatlanság és a szenny népét. Talán a nagyképű és bunkó németek vagy az Isteni franciák, vagy a tésztazabáló, tisztességtelen olaszok különbek. Európai felmérések és személyes élmények alapján állíthatom, hogy a legundorítóbb és vérlázítóbb európai ország Németország. Látott már valaki közületek németet kultúráltan szorakozni. Amikor nem okádja össze a saját asztalát, nem töri le a pissoart a WC-ben és nem borítja a pincér képébe a beleibe már nem férő piát. És mindezt jólöltözött, öltönyös urak teszik, függetlenül a társadalmi és közéleti, gazdasági hovatartozásuktól. Azért a magyart sem kell dícsérni, én is kerültem már sajnos Svédországban olyan helyzetbe egy magyar túristacsoport miatt, hogy le kellett tagadnom magyarságomat, pedig büszke vagyok rá.
TERVEZŐ


1997. április 16. - szerda, 0 óra 25 perc
Dénes, elbúcsúztál, én is szeretnék elbúcsúzni, ahogy az illem kívánja.

Én vállalom az itteni boldogságomat.Ennyi. a Konektorral meg vigyázz, más a szabvány.
Good szerencsét, sok luckot. Magányos leszel nélkülünk.

apafej, a magyar apa


1997. április 16. - szerda, 0 óra 24 perc
Mindenkinek aki magányos
Magány ellen: feleség, kissrác, annak haverja, haverjának szülei, azok barátai, barátaik gyerekei, közös játszótéri találkozások, közös hétvége, közös nyaralás, közös szilveszter és nincs megállás csak fogadd el és fogadtasd el magad, ne akarj más lenni és ne akarj másokat megváltoztatni, ne légy képmutató és öntelt de legyél büszke, ne parancsolj csak kérj és ha irányítani akarsz, kéréssel irányíts, ne becsülj le másokat,
ápold régi és új kapcsolataidat, küldj képeslapot, eressz el egy emilt vagy telefonhívást, futó találkozás alkalmával és hosszú idő utáni újra találkozáskor soha ne beszélj pénzről és karrierről, ne légy féltékeny és ne az asszonypajtás előtt dícsérd a szomszéd feleségét (a szomszéd előtt sem ajánlatos) és ha ezek közül néhányat megfogadsz, már az első lépés adott a magány elleni úton.
stb.....
TERVEZŐ


1997. április 16. - szerda, 0 óra 4 perc
7KÉRDÉS
Statisztika:
Hétfö 9.19 - Kedd 20.20 között
85 level 2101 perc alatt.
Átlag 25 perc.
Levelezö egyének száma 35 + 9 ( névtelen ) fö.
Átlag: 1.93 levél egyénenként.
Levelek számszerü lebontása:
1 levél 19 fö 19
1 levél 9 fö ( aláirás nélkül ) 9
2 levél 7 fö 14
3 levél 4 fö 12
4 levél 1 fö 4
5 levél 1 fö 5
6 levél 0 fö 0
7 levél 2 fö ( Piritós, Pécsi ) 14
8 levél 1 fö ( Razzia Cattini ) 8

Ez lenne a Világ közepe?

mentes.


1997. április 15. - kedd, 23 óra 58 perc
Skacok most mért kell mindíg egymás lakóhelyét szapulni ?
Egyébként ez a svéd magány nekem egy kicsit nagon nagyon eröltetett vagy fogalmazzak úgy baromság ?
Ki az a meg veszekedett ......, aki egy ilyen kijelentést fel mer vállalni,na ezt akkor sem hinném el ha nem jártam volna ott (azok a skandináv éjszakák :-o ).
Nincs ez egy kicsit túl eröltetve kinek a privilégiuma az ,hogy ilyen kijelentésekkel "minősítsen" egy nemzetet vagy országot ~˘ ?
Magyarok !
Férfiak és asszonyok !
Savanyú a szőlő má megen ?
Pont mi hülyézünk mindenkit?
Mit művelnek a magyar túristák nyugaton vagy inkább mit műveltek! ?
Vagy az nem számít?
Attó mi még egy művelt fasza csapat vagyunk?
Esetleg nem az alapján kell megítélni egy népet, amit az első benyomások diktálnak?
Akkor ti miért teszitek azt?
Persze most jön az -ez egy West vagy USA fun club-os csámcsog már megen - lehet bár ha igy lenne valószínüleg kintről tenném(volt rá alkalmam de haza gyöttem, nem mintha nem kereshettem volna gennyesre magamat),de itthon vagyok és lefagynak az ábrándok az arcomról ha meg gondolom, hogy milyen kicsinyes piszkálódások folynak itt nap mint, nap ez a 7? az ország tükre is, sajnos .

Magányosság BAROMSÁG !
L.W. f.c.
A leg több magányos ember a saját butasága áldozata !
Nehéz gyerekkkór ?
Ugyan már királylány ébresztő, ez csak ön sajnálat semmi több,ha sajnálni tudod magad akkor tán próbálkozni kéne valamiféle önsegéjző eljárással helyette,hacsak nem valamiféle krisztus komplexussal vagy meg áldva és arra élvezel ha szenvedhetsz a magányodtól akkor könnyű vagy épp nehéz elmúlást kivánok amelyik jobban tetszik, ne várd, hogy sajnáljalak te ezt meg teszed helyettem is.
Még hogy érzéketlen paraszt vagyok?
Lehet öcsém lehet.
De ha mesélnék a gyerekkoromról meg az elmult több mint 25 évemről amit végig szenvettem (tök egyedül a nulláról ) lehet,hogy kissebrendűségi komplexusod támadna attól amit hallanál !
És most rúgd seggbe magadat és irány az élet , de ha úgy tetszik szenvedhetsz tovább nekem tök mindegy, ha senkinek nem fogsz hiányozni az nem a többiek hibája csak is a tiéd.
Ja és ne halgass túlsok Nirvanát nem tesz jót az ilyesmi a kezdeti kilábalás időszakában az is csak csupa nyálas önsajnálat kissé alternativan tálalva.(pfujjjj) akkor már ott a Wagner estleg Mahler, legalább a zene miatt szenvedsz és nem az önsajnálattól.

A LÁZÍTÓ !


1997. április 15. - kedd, 23 óra 46 perc
EIA kerlek keress meg amilban vagy add meg a címed! Én ismeremm Salt LAke Cityüt és egy amerikaival lakom együtt. De nem flamelni akarok, egyszerűen csak beszélgetni, tapasztalatokat cserélni.

Paraziták
Tolvajok.

Ha lumoenelemek is vagyunk, legalább kinyitjuk a szánkat, és probálunk értelemes dologkat mondani (mindenki a tőle telhatő legjobb szinten). Tőled viszont meg egy értelmes dolgot nem hallottam.

A nagybetűs MAGÁNY sz** dolog, amikor nem szólnak hozzád s te sem szólsz másokhoz. Az irceről csak annnyit hogz most lesu egy buli, ahol at arcnéküliek talakozhatnak eddig mar 360-an vagyunk. És vagyunk egymásra...:) szal nem vagyunk maganyosak!

k.istyu mondott valamit.., ki mit szól hozzá kartársak? Történészek?

Attila
attila@dunanet.hu
EAI kerlek irj ide vagy add meg a cimed...:)


1997. április 15. - kedd, 23 óra 34 perc
Valóban, a magány és az egyedüllét megkülönböztetése elég fontos. Aki sosem választja az egyedül-létet, beleájul a világba, és képtelen fölfogni azt, amit Zs. írt legfönt. Exsztázisban van, a szó negatív értelmében. Mindig zúg a feje, és -kicsit idealizálva a képet- kapkodja be a menedzsertablettákat. Szétesőmester.
A másik oldalon ott áll a remete (aki ebben az esetben szintén negatív), aki nem képes kitörni kicsiny odujából, igazi Szaturnusz. Bezártsága merevvé teszi, nincs lehetősége rá, hogy másokból merítsen, és ez nagyon megnehezíti a dolgát a rugalmasság (értsd: szellemi) megőrzésében. Megkövül. De ha van ereje hozzá, hogy magából táplálkozzon, minden tiszteletem az övé. Persze, ekkor nem is nevezhetjük magányosnak, de még embernek sem - csak istenségnek, mert -mint tudjuk- az istenek szokása az, hogy magukkal táplálkoznak.:)
A kérdés, hogy mi oldja a fenti merevséget. Amikor olvastam Pirítos meglátását a varázsmosolyról, kicsit meghökkentem, mennyire egybevág azzal, amit erre akartam írni. Unis, az jutott eszembe, hogy ha az alkímiához fordulunk, akkor az alhatestet, a Világ Oldószerét kapjuk válaszként, ami egyik értelmezésben nem más, mint a humor, a nevetés.
Persze semmi erőltetettség, hanem felszabadult vidám kacaj, ami másképpen mondva kis lökéssel kimozdítja az embert a válaszgép szerepből; maszklehullató.
Ez segíti hozzá az embert, hogy önmaga által épített kőkemény acélvárait a szublimálja, és kinyíljon másokra. Enélkül az önmagából táplálkozás is elvetélt ötlet.
Pirítós a mozdulatról írt, ami - ha először furcsa is az ember számára - szépen dolgozik tovább. Old.

Nna, már megin' magyarázok :)
hod


1997. április 15. - kedd, 23 óra 20 perc
Queusque tandem abutere...stb. ?
Namindegy.

Engels!
De igen. És most elmegyek és vérszomlyas mókusok elé vetem a mogyoróimat. Megérdemlem.
Azért köszi.:-)
Pirítós

Apafej!
Kérlek, ne hozz hírbe! (Már megtettem magam.) Nincs is stukkerem. A fegyveremet pedig (legalább is eddig) mindig csőretöltve hordtam. De már nem...

Mígnemvoltam az lyutott eszembe, hogy van egy barátom, aki távolról sem lyóképű, viszont roppant szellemes fiatalember. Legnagyobb hibálya az volt, hogy igényes volt a vele ellenkező neműek szellemi kapacitására is. Lányok, nem bántásként mondom, de hosszú pechszériát tudhatott maga mögött. Aztán egy egyszeméjes reggeli után hirtelen lyött, viszont végső felindulásában lyól belehirdetett a Zexpressz című kutatómagazinba. Lyőttek a potenciális párok (egyedül is) és bizony mondom nektek: nagy és hangos volt a pofáknak leesése.
Barátom olyan pipec feleséget apróhirdetett magának, hogy ámuló társaságunk testnedvei nem győztek összefutni a rendelkezésükre álló testüregekben (hogy további megbeszélés tárgyává tegyék az eseményt). Gyönyörű, okos, házias és - mint egy vidám éjszaka nevetgélve elkottyantották - akár egy Skoda motorháztetőn is hajlandó volt örömködni.
Én lyólelkűen - rögtön az esküvői gratulációkor felalyánlottam a szolgálataimat egy esetleges válás előkészítésére (in flagranti igény szerint bárhol, bármikor és - titkon reménykedve - bárhányszor).
Egyenlőre nem éltek a lehetőséggel :-(
Na most kérdés nem a barátom, hanem az ő kedves felesége. Ez az ember mindennel meg van áldva, ami ahhoz kell, hogy vigyék mint a cukrot, mégis úlyságban keresgélt férjet magának, mégis nagyon egyedül volt. Az ok: egyszerűen félénk a természete.
Valyon hol találkoznak a félénk, értékesek, akik nem vevők a lyópofa társaságok belamilyaira,és femfatállyaira?
Pirítós


1997. április 15. - kedd, 23 óra 5 perc
?
Paraziták.
Tolvajok.

Te vagy az egyetlen , aki rájott a titokra. Ez itt a lumpnintellektuelek közgyülése és én mostan elnöknek javallak, aki végre helyére fogja csinálni a dolgokat. Életrajzomat megtalálod a Ki Kicsoda 2015. évi kiadásában. Addig apafej@hotmail.hu , ha méltoztatik lehajolni és felvenni a kesztyüt. Epiktétosz határait nyaldosod, nehogy szálka menjen a nyelvedbe.
Egyébként a MAGÁNYRÓL beszélgetünk.

apafej, igaz szerettettel telt szivivel


1997. április 15. - kedd, 22 óra 51 perc
Kérem ez itt a lumpnintellektuelek közgyülése?
Ennyi esztelen, rendezetlen, össz-vissza badarságot
még életemben nem olvastam. Félrészeg maszturbansok,
mocskos száju hazudozók gyülekezete. Kiveszett belöletek
minden kultúráltság. Mem hallgattok csak dumaltok, ugy hang
zotok mint egy törött lemez.
Harmadszor jövök ide, de utoljára.
Majd ha mindenki életrajzot mellékel a mondókájához akkor
én is kiadom magam.
Addig:
?
Paraziták.
Tolvajok.


1997. április 15. - kedd, 22 óra 10 perc
Razzia kedves!
A " leborult szivarvégit" nem igazán megengedett kiszólás a mi köreinkben. Félreérthetőségre ad okot bizonyos ki nem elégedett hölgyeknek stb. Kérlek, hogy válogasd meg szavaidat. B...meg, nem ez a téma. ( B ... mint bocsájtsd)
apafej, aki már nem gyermekeinek mesél
folyt.köv.


1997. április 15. - kedd, 21 óra 59 perc
Sziasztok!

Nemigen írok ebbe a rovatba, de a mostani téma mélyen érintett, ezért megszólalok.

Mielőtt írtam volna, nagyjából átolvastam a levelezést, és rábukkantam Lone Wolf-ra, aki magányos. Számomra megdöbbentő volt, hogy szinte ugyanazt írta le, amit én írtam volna, és pontosan azt az aláírást (Lone Wolf) használta, amit én is akartam.
A lényeg az, hogy 23 éves fiú vagyok, aki kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyanúgy él, mint Lone Wolf. Én igenis arra használom a Netet, hogy időnként kommunikáljak emberekkel, még ha névtelenül és arctalanul is. És ha nem lenne a Net, akkor sokkalta magányosabb lennék, mint így.

Na mindegy, csak azért írtam, hogy Lone Wolf is tudja, hogy nincs egyedül, és van nála is magányosabb ember a világon.

Végezetül álljon itt egy vers, ami Theodore Sturgeon A magány csészealja című novellájában szerepel:

A legmagányosabbnak....

Élő lelkekben valahol
kimondhatatlan magány lakik.
Oly hatalmas, hogy összefűzi őket,
mint apróbb lényeket a társaság.
Ilyen magány az enyém; tudd meg hát:
a Midenségben
van még nálad is magányosabb.

The Loner Wolf


1997. április 15. - kedd, 21 óra 35 perc
Tisztelt Egybegyűltek!

Amint látom, az eredeti kérdésfelvetéshez képest kedd estére kissé elkalandoztak a hozzászólások, s mivel nemrég ismerkedtem meg ezzel a site-tal, nem tudom ez itt mennyire megszokott, de, ha megengeditek, én visszakanyarodnék a kályhához.
Több ponton is vitába szállnék Mihancsik Zsófia kisasszonnyal.
A létmagyarázatok csak a felvilágosodás óta foglalkoznak ilyen módon a magánnyal. A régi, s különösen a vallási áramlatok, alapvetôen az emberre nem mint magányos lényre tekintenek. Az isteni kinyilatkoztatás nagy vallásai (kereszténység, iszlám), egy bensôséges perszonális kapcsolatot építettek ki isten és ember között. Lehet hozzá imádkozni, segítségét kérni, meggyónni bűneiket, vagy egyszerűen csak beszélgetni vele imáinkban, s ô mindig meghallgat, tanácsot ad, feloldoz. S ezen kapcsolatokat lehet egyénileg vagy csoportosan művelni. Amennyiben az utóbbi történik, ez az emberi kapcsolatokat is mélyíti; ez nem vallási extázis, ráadásul ebbe belekeverni a szerelmi “beteljesülést”, kissé profán dolognak tűnik. Az édenbôl való kiűzetés után isten nem engedte el a kezünket, sôt akkor fogta meg igazán, hiszen addig erre nem volt szükségünk. Azzal, hogy ráébredtünk saját halandóságunkra és önálló létezésünkre, csak erôsítette az összefogás a többi emberrel, ez a magány ellen szólt.
A feloldódás az egyetemes világtörvény vallásaira (buddhizmus, brahmanizmus, univerzizmus, sintó, tao) igaz, de ennek a feloldódásnak semmi köze egyfajta antropomorfizált párbeszédhez valamilyen isteni lénnyel, tehát semmi köze a magány problémájához.
A középkor folyamán (s itt beszéljünk a keresztény világról), az ember csak úgy tudott túlélni, ha összefogott mind szellemi, mind fizikai értelemben. A világ túlságosan idegen, túlságosan ellenséges és ismeretlen volt számára.
A felvilágosodás nevével ellentétben inkább sötétséget és zűrzavart okozott. “Isten meghalt” hirdette, s ezen kijelentése a világtörténelem legsúlyosabb mondatává vált. Megoldást nem adott. Csak annyit: tessék ember, szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz, nem tartozol felelôsséggel senkinek sem, csak magadnak.
Innentôl számíthatjuk a magány “problémáját”.
A magány nem kommunikációs probléma. Különösen nem egy másik emberrel szemben. A magány egy bizonyos értékrend elvesztése, feladása. A magány saját fontosságunk, egyediségünk, megismételhetetlenségünk mellékterméke. Ezzel együtt kell élnünk, önzôk lettünk, és magányosak.

k.istyu


1997. április 15. - kedd, 21 óra 15 perc
debug
annak idejen 2 börönddel, 2 gyerekkel,
$3000 adossággal és egy szuper feleséggel
érkeztem ebbe az országba. Gondolom ez qualifikál
a nullárol indulásra. Nyakig ültem a szoaréba.
Azt is meg kell mondanom, hogy nem volt vidám.
Az segitett, hogy nem voltam egyedül, nem voltam
magányos és éltem a lehetöségel önmarcangolás helyett.
Soha egyetlen penny-t nem kaptam ingyen. Hogy most
hol tartok az magán ügy, meg úgy sem hinnétek el.
Más: Miért akarod magadat és rokonaidat mások
nyakába varrni?
A meghivasom ezennel csocsizik.
EAI
Mondd: te is munkaidö alatt a cég masináján nyavalyogsz?
Szép álmokat, bajuszos angyalokat szakállas ördögöket.
Röhögnöm kell.


1997. április 15. - kedd, 20 óra 20 perc
Kedves ropogós Pirítósom, kapsz egy sört, de elötte még négy unicumot

Most látom, hogy D. barátod (még egy sör) megtartotta sokadik búcsúkoncertjét. Magányosak lettünk.
Egyébként D. a kérdésre válaszolt minden szusszantásával. Van-e orvosság a magány ellen? Ilyeneket kell kell írni , mint D. és azonnal özönlenek a baráti levelek. Akárhányszor ránézett a 7?-re mindig szólt hozzá valaki, célját elérte, az orvosság bárkinél működik, csak gyomor kell hozzá a mellékhatások végett. Fegyvertelenre nem kellett volna lőnie, hátulról.

Lehet, hogy értetlen vagyok, de feltételezem, hogy tudsz olvasni a sorok között, ha mindent a szádba rágok elkopik az ujjam. Epiktétosszal és velem kapcsolatban baromi nagyot tévedsz, egyszerüen csak szexxxszről van szó közöttünk, segít megoldani néhány problémás kérdést és csak akkor nyúlok hozzá, amikor Te már a stukkeredet töltöd csőre. Valahogy helyére kell tenni a dolgokat, ha nem akarok minden nap meghülyülni és remegő kézzel kotorászni a harmadik dobozban lévő utólsó szál cigi után.
A 7? kérdés pedig nem a depressziós MAGÁNYról szólt.

MITYUgrálsz !
Fiú vagy lány vagy? (értsd: bókólni akartál Razziának?)

Razzia kedvesem!
A szavakkal való ölést ne úgy értsd, hogy fejbe váglak a Rejtő összessel. Értsd úgy, hogy fejbe váglak a Mein Kapfal. Ismered azt a játékot, amikor az első ember kitalál valamit és a mellette ülő fülébe súgja az meg tovább súgja a következőnek stb. Megfelelő publikum esetén az utolsó egyszerűen fejbelövi a másikat. Nem tökéletes a hasonlat, de bízom természetes inteligencijádban.

lone Wolf klub
Tök mindegy, hogy létezik-e vagy sem, a "jelenség" maga és a kiváltott reakciók bizonyítottak valamit számomra.
Azt már csak remélni tudom, hogy Lone Wolf még a földön jár annyira, hogy leszűrje a lényeget, a segítő szándékot, ami a legalpáribb reakciót is motiválta.

Üdv apafej, akinek el kell mennie fürdetni és Epiktétoszt olvasni gyermekeinek.
jövök

Ps. ez mindenkit hidegen hagy ???
á & trs., zs. a tolerancia jegyében nem tudtok valami megoldást? egymás közt, színfolt meg stb.
vagy kíváncsi leszek, jelentkezem közvetítőnek, ahogy a nagyok csinyálják, a címemet tudjátok, bérgyilkot vállalok


1997. április 15. - kedd, 20 óra 11 perc
/debug
Bevallom mattot adtál. Sose többet lenem írom hogy bazzeg. Olyanokat mondok, meg írok majd, hogy 'a fűzfán fütyülőjit' meg 'azta leborult szivarvégit, szettevette-teremtette, irgum burgum, a huncut máriás istenit, önné mög a radai rosseb...'
Most mondd meg őszintén nem teljesen mindegy?

Ma este joghurtot eszek, meg egy Túró Rudolfot. Reggelre öt centivel magasabb leszek. Futok a busz után.

Razzia Cattani


1997. április 15. - kedd, 19 óra 53 perc
Razzia, Pécsi:
Leírom hát én is: bazzeg. Ez jól esett. Leírom még egyszer: bazzeg. Bazzeg, bazzeg, bazzeg bazzeg, bazzzzzzzzegggggggg.... ahhh! Ez már nem esett olyan jól. Hé, Razzia, bazzeg! Mi volna, ha te is leírnád mondjuk ötvenszer, hátha a te kedved is elmegy tőle? Ird csak le bátran, másold le a clipboardba, aztán Ctrl+Alt+Del :-)

Aggódó Idegen:
Nekem azért vannak kétségeim Dénes jószándékát illetően. Meg a tieid felől is. Milyen jogon minősítesz valakit betegnek? Talán orvos vagy? Ha igen, akkor bocs... (Egyébként távdiagnosztikát is vállalsz?)

Ja, ha ilyen klassz hely az az Amerika, szívesen megnézném magamnak. Lakhatnék nálad egy kis ideig? Hát a rokonaim? Alig vagyunk pár százan. Egy ilyen fantasztikus, gazdag országban biztos elfér még egy pár ember. És az sem lenne baj, ugye, ha nem dolgoznánk? Majd eltartasz te meg a welfare rendszered... Na jó, mielőtt komolyan veszed, inkább leállítom magam.

Ezt vedd inkább komolyan: ebben az országban sem adnak ingyen semmit (kivéve talán az állami vagyont, de ezt most hagyjuk), vagyis az olyan gyalogbékáknak, mint én, elég keményen kell dolgoznunk azért, hogy ötről a hatra jussanak. Gyere haza, kezdd nulláról, aztán tíz év múlva beszélgetünk. Addig csocsi.

/debug


1997. április 15. - kedd, 18 óra 9 perc
Merjek irni? Amult heten nekimentunk Petonek, le is mondott. Ha ez ilyen hatekony, kivanjunk minden maganyosnak olyan tarsat, aki mellett megvaltozik! Mert lehet, tenyleg unalmas, meg egyebek -- de ez van neki, ilyen szemelyisege, es lehet, hogy egyedul nem bir rajta valtoztatni! Hat vegyunk vissza kicsit az arcbol, amikor lesajnaljuk oket.
Egyebkent is magasabb IQ fele novekszik a maganyosok elofordulasi aranya. Vajon miert?
Bozse Moly


1997. április 15. - kedd, 17 óra 41 perc
Tartom.
(Attol eltekintve hogy Denest szavakkal uldoztuk el gonoszul innet.) Szavakkal nem lehet olni, gyogyitani, auton kereket cserelni. Ilyen dolgokhoz az ember a kezet, labat, meg egyeb eszkozoket hasznal.
A szavakat kommunikaciora hasznaljuk. (nem tud. korrekt) Pecsi `ha leirom nem tortenik semmi, de akkor minek irom le?` Egyreszt ugyanazert irom le mint a tobbi akarhany szot, a kommunikacio resze. Masreszt azert megiscsak tortenik valami, mert vannak emberek akik erre felkapjak a vizet. Azt hogy szavakkal nem lehet semmit csinalni (kiveve a kommunikaciot), azert irom mert sok ember magikus felelemmel viseltetik szavak irant. Nem a nyelv tragar, hanem az elet. De az elet sem tragar, csak epp szorongunk nehogy visszacsusszunk oda ahol akkor voltunk amikor ezek a szavak nem jelentettek semmit. Minden csunya szora vannak latin eredetu steril kifejezesek, de ha idegesek vagyunk akkor ragacsos es szoeroes kifejezeseket hasznalunk, ha nem hangosan, akkor gondolatban. Azert hasznalom az ilyen kifejezeseket, hogy eletszerubbe es kozvetlenebbe tegyem az irasom, hogy erezd hogy valahhol a drotrengetegben egy oduban ott ulok en es potyogok a billentyuztbe, meg kuncogok is neha hozza.

Meg aztan jol is esik neha leirni, mert hangosan inkabb megsem...

Mityu, bizony nem tortenik semmi, csak manifesztalodik a latens homoszexualitasod. Semmi baj, csak vigyazz ne nagyon viselje meg az idegeidet.

Razzia Cattani


1997. április 15. - kedd, 17 óra 29 perc
Kedves Pirítós.

Nem a SZOFISTÁKRA gondoltál véletlenül???

Engels


1997. április 15. - kedd, 17 óra 27 perc
Szijjasztok mindenki.

A magam részéről az alkérdéshez csatlakoznék. A NET a magányosoké-e. Szerintem nem. Bár unaloműzőnek, meg dühöngőnek is nevezhetnénk, mégis csak egy ember ül a másik oldalon, akár IRC, akár mail... Szóval kapcsolatteremtő-tartó mód is. Persze vannak akik itt élik ki sötét(edő) hajlamaikat. Az anonimitás adta lehetőség sokakat félrevezet. Ezek a pszichiátriai esetek. Ilyenek jelentkeznek néha a presszoban, meg az olvírban is. MEG AZ ÉLETBEN IS. E tekintetben a NET nem különbözik a legkisebb mértékben sem.
Biztosan jo magány ellen is, de hogy aki itt lenne az mind azert lenne itt mert maganyos???

Samu


1997. április 15. - kedd, 16 óra 40 perc
Nem mindenben értek egyet Dénessel, de legalabb
értem, hogy mit akar, miröl beszél.
Jószánekához nem fér ketség, csak hát nem kellene
az ajtót így berugni. Ez persze stilus kérdese.
Ö ilyen.
Zs-nek szabad? Meg Piritósnak, meg a többi huszárnak?
Vitatkoznék viszont egy pár mazohumanistaval.
Wolf te beteg vagy, menj pszihológushoz, vagy
keress egy lelkiatyát.
Amerikáról nyilatkozni, elitélni, kritizálni kónnyü.
Pláne, ha azt másodkézböl jövö informaciók, vagy
pár hetes látottak adatai táplálják. Valóban van
East St. Louis ahol az önkéntes munkanélküliek vegetálnak,
de a folyó masik oldalan ott a Nyugat Kapuja, s a vasárnapi
ujsagban 40 oldal a munka hirdetések száma. You dig it?
Chicago detto. De láttátok e a Magnificent Miles-t,
Wisconsin Door County-t, Seattle, San Francisco vagy
Salt Lake City panoramajat...? Ismeritek e a welfare
rendszert, az oktatasi rendszert, az orvosi ellátás
szinvonalát? Láttatok e egy ÁTLAGOS amerikai otthont
belüröl?
Nem akarok itt idegenforgalmi kalauz lenni, de el kell
hinnetek, hogy ez egy fantasztikus ország. S nem
nemzetközi segelyekböl, támogatasokból épült, hanem
húsból és vérböl levö emberek csinálták, maguknak.
Ne akarja nekem senki bemesélni, hogy 260 millió ember
maganyos és boldogtalan ebben az orszagban. Bologny.
Náhany lumpenintellektuel acsarkodasa pedig nem számit.
Most aztan Dénes után essetek nekem.
Igaz abból nem lesz ország, jövö, meg ilyenek.
Maximum alkoholista lesz a fél ország. ( Lasd
a nagy barátot kicsit keletre. )
Kifelé, elöre van az irány, nem befelé és hátra.
A Svedcsepp táblát én is láttam. A koszt is. Festéket
meg mindenútt lehet kapni.
Egy Aggódó "Idegen".
(akit mar egyszer elküldtetek)


1997. április 15. - kedd, 16 óra 35 perc
Ez itt a nagyon hülye Pirítós HIBAIGAZÍTÁSA!
Milyen jó lenne, ha szkeptikus helyett sztoikust írtam volna. Úgy ötször.
Szóval, bocsi mindenkitől,csúnyán kapkodtam.
Pusz
Pirítós


1997. április 15. - kedd, 16 óra 4 perc
Hazám

Hazám, hazám te mindenem,
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Tiszta-kosz panel, Svédcsepp reklám,
Nem baj, vár már az új hazám:
The United States of America
Aztán majd csak tízévente nézek haza.
Hisz' mindenem neki köszönhettem,
De érte már nem teszek semmit sem,
Inkább megyek, kisöpröm a garagémat.
Iszom egy Budweisert és nézem, hogy úszik el
A dinnyehéj a Potomac koszos-tiszta vizén.

In memoriam Dr. Dénes


1997. április 15. - kedd, 16 óra 3 perc
Elynye-belynye Razzia!
Szavakkal nem lehet ölni? Emlékezz minden idők leghatásosabb tömegkommunikátorára, Göbbels doktorra és az ő kis Propaganda Minisztériumára!
Ugye-ugye?
Pirítós


1997. április 15. - kedd, 14 óra 47 perc
Holgyek es Urak,
Amikor emberek egeszen mast ertenek mint amit mondani
akarsz akkor eloszor megprobalod megmagyarazni, majd
duhongessz, kesobb apatiaba esel, maganyos leszel.
En ezt minden aron el akarom kerulni.
Eljetek ti ott en itt.
A magam reszerol abbahagyom ezt a szelmalom harcot.
Legyetek ti az onmarcangolo boldogtalanok. En
vallalom az itteni boldogsagom.
Igy aztan most kihuzom a dugot a konektorbol.
Good luck.
Denes
A reszletes valszoktol ido es erdeklodes hianyaban eltekintek.
Magyarul: Minek.


1997. április 15. - kedd, 14 óra 24 perc
Szia Apafej!
Nesze Neked (méghogy) Nyúl! Te teljesen belezúgtál Epiktétoszba. Azon vitatkozhatunk, hogy ez helyes-e, avagy sem. Azon viszont nem, hogy én nem akarom és nem fogom elfogadni a fent említett szkeptikus úr tanításait. A Kézikönyvecske kedves, érdekes mű, ami jót tett a világképemnek (lám, ilyen típusú gondolkodás is van, illetve létezett egykor), de eszem ágában sincs úgy élni, ahogy ő próbálta.
Ne hidd, hogy a szkeptikusok igazsága az egyetlen járható út. Már csak azért sem, mert ez egyenesen ellenkezik azzal a szkeptikus alapelvvel, hogy nincs abszolút igazság. Légy szíves, ne kekeckedd paradoxonná az előző mondatot; már csak azért sem, mert
a. nem az enyém (Aronson)
b. túl könnyű
c. csak a szkeptikus filozófia hibáit bizonyítaná.
Ne feledd, hogy Platón dühösen hülyeségnek, Arisztotelész jóindulatúan kiforratlannak ítélte a szkeptikusok gondolatrendszerét. És ők sem voltak ostoba gyuribogarak.
Más. Tudod, hogy nálam a matematika maximum aritmetika, így aztán érdekesnek tartom, hogy Te a nullát végtelenként is fel tudod fogni. Sajnos én nem és Te is tudod, hogy amit írtam, azt hogyan gondoltam és miért írtam. Ha mégsem, úgy jelezd, szívesen megírom Neked is emilben.
Megint más. Olyan értetlen vagy. A kérdés természetesen nem az önként vállalt “magányra” vonatkozik. Nem azokra az órákra, amikor jó egy kicsit egyedül lenni. A 7kérdés a nagy ”m” betűs kínzó, gyilkos, kilátástalan, destruktív Magányra kérdez rá, aminek következtében oly sok honfitársunk dobja el az életét pl. karácsony szent estéjén.
Pusszantalak
Pirítós

P.s.: Ha nem ismernélek, pipa lennék, mert nem árnyaltad a megszólításokat. Így csak egy sörrel jössz :-)


1997. április 15. - kedd, 14 óra 9 perc
Pontosan így van, Razzia: ha leírod, nem történik semmi. De akkor minek írod le? Akkor csak töltelék, nem? Pedig neked igazán nem kell töltelék, anélkül is tudsz írni szépeket, jókat, szórakoztatókat (Na, még halálra dícsérlek, pedig most éppen nem azt akartam...)
Leírom: bazzeg, most ettől jobb lett? Szerintem nem. Nem is eredeti. Csak van. De minek?
Pécsi


1997. április 15. - kedd, 14 óra 4 perc
Szerintem az eheti hetkerdes remek orvossag volt a maganyra , hiszen osszejott vagy 200k-nyi szovegeles mar igy kedd du.2-re .
Amugy neha nem is kell orvossag a magaynra mert az maga az orvossag.
Ha pedig zavar , hogy nem tudsz kihez szolni akkor inditsd el a netcapat es ird be a http://www.idg.hu/internetto/stb/presszo cimet, en is ezt szoktam csinalni es bejon...
na csa
gvass
a net-gunner


1997. április 15. - kedd, 13 óra 45 perc
Semmi sem történik, ha leírom, hogy nagy fasz vagy, Razzia Cattani

Mityu


1997. április 15. - kedd, 13 óra 17 perc
Lajos
Szavakkal nem lehet embereket ölni, nem lehet velük jóllakni, és házat se lehet belőlük építeni. Ez van, következésképp semmi sem történik ha beírom hogy bazzeg.

Tata, EXlone úgy van!

Kedves Lone!
Látod mindenki azon van immár hogy téged kivakarjon a letargiából. Én magam is bírtam/bírok a tieidhez hasonló gondolatokkal, de eszembe se' jutott volna itt szellőztetni őket. Amúgy nem elkeserítésképpen mondom, de csakis a külső számít. Eszembe jut egy gondolat ami egyik barátomat gyötörte, és aki szintén tagja a Lone Wolf Club-nak. Ez az emberke azon kesergett, hogy milyen igazságtalanság a természet részéről, hogy nem lehet olyan szép is mint amilyen okos! Ezen hosszú hetekig röhögtem. Nemsokára arra is rájöttem hogy az ember nem lehet okosabb mint amilyen szép. Ezt nyugodtan vedd magadra. Filmajánlatom csak-csak neked: Agnes Varda: Cleo 5-töl 7-ig (francia, 196*)
Nu pakagyi!

Egyébként örülök Dénesnek. Egyetlen Ámerikainak sem volna képe bevallani, hogy milyennek látja igazából az országot. Neki van, de mi jár neki...?

Razzia Cattani


1997. április 15. - kedd, 12 óra 47 perc
zs.

A megkülönböztetést nagyon jónak tartottam: magány-egyedüllét, és megpróbáltam megértetni magammal. A magány - szerintem - belülről fakad, az egyedüllét pedig kívülről, ennyi. És e különbség eredete szempontjából közömbös, hogy valaki akarja-e a magányt, vagy az egyedüllétet.

Viszont különbség van aközött, hogy „magányossá válsz", és aközött, hogy „egyedül maradsz". A magányossá válás - bezárkózás, elfordulás a többiektől. Az egyedül akkor maradsz, ha otthagynak. Ezért a magányt is csak úgy tudod megszüntetni, ha Te közeledsz a többiekhez, Te lépsz feléjük, ha egyedül vagy akkor Neked kell segítséget hívni, hogy Hozzád lépjenek.

Ne haragudj a kategorikus, szentenciaszerű megfogalmazásokért - egyszerűen csak igyekszem rövid lenni.

Tisztelettel:

Engels


1997. április 15. - kedd, 12 óra 33 perc
Na helló! :)

/me egyetért Piritóssal, Tervezővel és jónéhány emberrel még.:)))

Wolfohoz kapcsolodva: magamról annyit, hogy 176 magas, 90 kg, es szemüveges vagyok. Egyszer egy bárátnőmmel beszélgettem és szobakerültek kapcsolataink.
önirónizáltam, mint mindig ha magamról kell beszélnem, s a lány nem értett.
A lény magas volt s szőke, én alacsony s barna.
Nem értettem mit nem értett, s akkor azt mondta:
te jó fej vagy és szeretlek téged, a külsőd nem számít a lelked nézem.

Bocsika nem vagyok egoista de igy történt, akkor értettem meg, hogy lehetünk "szépek". Jézus nem mondott hülyeséget: Szeresd felebarátod mint tenmagad. Ez hogy lehetséges, ugy ha elfogadod önmagad és a hibáidat.
József Attilához visszatérve, nem tudom melyik verse az s nem tudom kivülről ( a kötet meg otthon van), de ti biztos tudjatok. Valahogy igy szól:

"légy, ami lennél: féfi.
a fű kinő utánad."

és egy másik választási lehetőséget ajánl fel:

"Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorisd üres szívedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned."

Bevallom, hogy kinéztem a MEK-ből...:)

Szóval rajtunk múlik, hogy mit akarunk.

Attila


U.i: Dénesnek igaza van, hogy csúnyán néznek ki a dolgok és a panelek itthon. De lehet hogy arrafelé a külső számit de idehaza a BELSŐ. Az hogy milyen emberek élnek, küzdenek a panel mögött. mert élnek és küzdenek, ebben biztosak lehetünk mindannyian.


1997. április 15. - kedd, 12 óra 7 perc
Tatának és Lajosnak szerintem is igazsága vagyon. Ex Lone Wolf UI.2- ben feltett kérdése nekem is eszembe jutott. Remélem, csak véletlenül...
Pécsi


1997. április 15. - kedd, 12 óra 5 perc
Dénes

Minden magyarnak külföldön és belföldön
joga van, hogy szidja Magyarországot.
Joga van, hogy kritizálja.
Joga van, hogy elmenjen innen.
Csak egyhez nincs joga: NEM SZERETNI!!!

Tata


1997. április 15. - kedd, 10 óra 53 perc
Lone Wolf !

Elkell, hogy keseritselek, az emberi lélek nem garanciális, sajnos.
Javasolnám akkor hát, próbálj úgy mosolyogni
hogy nem is akarod olyan nagyon és tartsd fenn ezt az állapotot.
Ha bekrepál megint egy netzes, valami hülye ujság író újfent lehúzza a keresztvizet az internetről.
Mellesleg megjegyzem, nem tudom, tudod e a túl világon az öngyilkosokból hivatalnok lesz,. szerintem annál még itt is jobb (bár meg kell jegyezni nem mindíg).
Gondoltál már arra, milyen frankó dolog rászorultakon segiteni, valahogy mást látsz a tükörben utánna.

EX Lone Wolf

UI : Látod mennyi embert érdekel a sorsod, kicsit téged is érdekeljen a másoké !

UI. 2 : Remélem ez komoly nem valamelyik idióta akarja "érdekesebbé " tenni ezt a 7-et.


1997. április 15. - kedd, 9 óra 52 perc
Kedves zs.

Lehet, hogy neked a "csúnya szavak" a mindennapos szókincsedhez tartoznak, én úgy vagyok vele, hogy igyekszem a használatukat elkerülni. És nagyon remélem, hogy ezek a szavak soha nem fognak bekerülni az irodalmi nyelvbe (Spiró nem irodalom) és soha nem vesztik el "botrányos felhangjukat". Szomorúnak tartom, hogy valaki - akinek végül is munkaeszköze a magyar nyelv - ilyeneket gondol és még büszkém le is írja.

Lajos


1997. április 15. - kedd, 9 óra 37 perc
Lone Wolf
Hadd csatlakozzam Pititóshoz, aki arról ír, először magunkat kell elfogadnunk ahhoz, hogy másokkal is el tudjuk fogadtatni. 14 - 20 éves koromban sokat gyötrődtem attól, hogy a magány érzése még mások társaságában is velem volt. Aztán meglepve tapasztaltam, hogy a velem korabeliek nagy része - akikről én épp az ellenkezőjét képzeltem - hasonlóan bizonytalan, hasonlóan elesett és hasonlóan magányos. Amiben akkor különböztünk, az ennek az érzésnek az elleplezése volt. Amikor - nem egyszerre, szép lassan - megértettem, hogy a kifelé sugárzott társtalanság nem hogy nem vonzó, hanem egyenesen taszító mások szemében, és hogy nem vagyok sem selejtesebb, sem defektesebb a többieknél, sok minden megváltozott. Az ember rájön, hogy a lányoknál sikereket elérni nem csak szenzációs külsővel lehet, és minket szeretni más is képes, ha mi magunk képesek vagyunk rá. Persze sok hibánk van - külsőleg és belsőleg egyaránt - de mindenki másban sok a hiba. Hogyan lehetnénk képesek szeretni valakit, aki nem tökéletes, ha megunkat sem tudjuk elfogadni? Ha azt sugározzuk belülről, hogy itt egy vacak, szerencsétlen ürge, - kell? Nem, nem kell. Egy fickó viszont, aki tele van hibával, de képes saját magát elviselni, abban kell hogy legyen valami szeretni való is.
Amikor a fizikai magányról valami olyasmit írtam, hogy egyelőre a társadalom nem talált megfelelő megoldást a párválasztás nehézségeiben való eligazodáshoz, akkor éppen Lone Wolf problémájára gondoltam. Majdnem biztosra veszem, hogy fiatal emberről van szó, akinek nem sietett a környezete elmagyarázni, hogy amit érez, az nem valamiféle egyedi gond, hanem éppenhogy gyakori (és természetes) viselkedészavar, ami könnyen elmúlik a dolog természetének ismeretében, öngyógyító folyamat után. Szóval én Lone Wolf helyében megpróbálnám megszeretni azt a gátlásos zavarodott fiatalembert, aki magányos farkasként rója a netet, és bebizonyítani a többieknek, hogy vannak olyan értékei, amik kedvelhetők. Ahogy Piritós barátom említette volt, körbepislik majd a lányok is. Nekem egyébként az a tapasztalatom - és ezt nem vigasztalásképpen mondom - hogy a sok szenvedéssel kitornázott "én" éppen a kínlódások révén értékesebbé, nemesebbé válik.
Szia, Lone Wolf, emeld fel a fejed, csóválj magabiztosan (bocs) a falka nagyon hamar elfogad. Attól még lehetsz magányos ott belül néha, de az egészen másmilyen érzés a falka közepén.

Dénes
Azzal fejezed be, hogy nem érted. Nem is fogod, ne kisérletezz. Éséppen ezért nem írom meg neked, hogy milyennek láttam Chicago nagy részét, St. Luist, New York negyedeit, mert azt sem értenéd.
Ahogy Pilinszkyt sem.
A feleséged édesanyját én vele ellentétben üdvözlöm, biztos vagyok benne, hogy tisztességes asszony.
F.G.


1997. április 15. - kedd, 9 óra 31 perc
Apafej most is szeretlek, olvaslak is mindig, csak nem talaltam alkalmat a reagalasra. A magany rossz, ha belehal az ember, de jo ha egy kicsit filozofalni akarunk arrol ami volt es ami meg jon.

Denes
Szerintem mi magunk is eszrevesszuk, hogy szemetdombon elunk, csak hat nem olyan egyszeru ezen valtoztatni. Egyaltalan az elet nem olyan egyszeru mint amilyennek latni lehet. Egyre csak azon tunodok, hogy amikor atlepted a hatart, mit vartal, mire szamitottal?

Az uj karakterek a Judge Dredd-bol vannak. (Szerintem.)
Ne feledjetek felulrol a masodik kerdes a cimlapon!

Razzia Cattani


1997. április 15. - kedd, 9 óra 8 perc

Ó igen, nagyon sokszor kénytelen vagyok a tükörbe nézni. Ez is egy rossz dolog: elmegy a kedvem saját magamtól. Testileg, alkatilag olyan vagyok, hogy magamtól is megriadok. Akkor mások mit szóljanak...?
József Attila 'Egyedül' című verse jut eszembe, és a 'Keresek valakit'.
(József Attila szörnyűségesen szép gondolatai keringenek az agyamban. Mintha a kései, tehetségtelen reinkarnációja lennék.)
Lustaság, gyávaság: minden igaz. És milyen igaz.
De mindez nem változtat semmin: a SORS roppant igazságtalan.
Hogy mi kell nekem: sejtem, sőt, tudom.
De távol van minden. És hamarosan lejár a garanciám.
Mosolygás: ha nagyon akarom, sikerül. De nem változik semmi. A jókedv ilyenformán átmeneti állapot, elmúlik. És minden visszatér a régi állapotába.

Bocs', hogy megint csak magammal vagyok elfoglalva.

Lone Wolf


1997. április 15. - kedd, 9 óra 0 perc
Miután tegnap este elaludtam a szerverrel együtt, kiegészítem a félbemaradt üzenetemet. Még aktuális így is, egy éjjszaka távlatából:




Gyerekek!!!!
Ha az ember annyira magányos, miért szaporodott el ilyen marhamód a földön? Vannak persze egyedek, akik egyedül érzik magukat, de szerintem előbb saját magukra kellene találniuk, mielőtt társ után néznek. A magányra nem kell orvosság, mert a magány az emberi lélek betegségének egyfajta tünete. Figyelmeztetés, hogy valami nincs VELÜNK rendben, hogy rendszerezzük végre összekuszált gondolatainkat és a múló idő harapásait magunkon. Időnként szól... Dobd el a sünbőrt!!! Előlegezz meg egy csipetnyi bizalmat újra és újra a világnak. Keresd meg a régi barátokat, menj el egy pofa sörre, csengesd végig az utcát és fuss.... Lone Wolf!!!! Figyusz !!! Társakat ne hirdetésben keress! Fogd és tedd ki magad az utcára, hogy megtaláljanak! Bújj elő az oduból, itt a a tavasz !!! Az utcán hosszú combú lányok öle húzza a "pézsmaillatot" .... te meg a sötétben maszturbálsz. Én ezt nem értem ... Az amikat én sem csípem mindig (Szia Dénes!!!), de élt egyszer egy nagyon nagy zenész ... Louis Armstrong, ha magányos voltam, régen őt hallgattam: "Yeah, Pops was right, it´s a wonderful word."

zebra


1997. április 15. - kedd, 8 óra 35 perc
Apafej:
Neked különösen jó a felfogásod. (csak azért, hogy ellentmondjak:-))

Dénes:
Már Mosonmagyaróvár neve sem tetszett ? Akkor tényleg reménytelen eset vagy (burnt-out case, ha ez mond valamit). Azt hiszem, megint beindítasz a "koszos panel" megjegyzéseddel egy kis szeretet-áradatot, de ne legyen igazam !

TERVEZŐ:
>Nem becsülik egymást és nem is fogják, mert túlnyomórészt az írígység dominál kettőjük között. Ezért lehet egy pletykázó magányos.<

Még mindig nem értem, hol az egyenes összefüggés az irigy, sikertelen, hiú, önző és a magányos attribútumok között? Csak 1 példa: ha valaki gátlásossága miatt lett magányos, akkor is hiú ?
A SIKER-t hogy értelmezed ?
Ugyanazt értjük "irigy"-en ? (communication error)
Én nem irigylem a létminimumon élő 6-gyerekes családot, akik egyik napról a másikra vegetálnak.
(Ugyanakkor nem irigylem Dénest sem, aki jól él és lesajnálja a koszos magyar panelházak lakóit. Főleg azért, amit ezért itt kapni fog!:-)))))

Trixie


1997. április 15. - kedd, 8 óra 30 perc
D.!
A hét kérdése:'Van-e orvosság a magány ellen?'
Ha ennyire utálod Magyarországot, maradj a másik oldalon. Nekem minden alkalommal megnyugszik a lelkem, ha belépek.
ga


1997. április 15. - kedd, 8 óra 23 perc
Hát az nem semmi, amit Dénes művel! Neki mindenről az jut eszébe, hogy Mo-t szapulja egy kicsit. Vagy nagyon. Viszont a "Svedcepp reklam" egészen elgondolkodtató. Gondolkodnom kellett, míg rájöttem, mi az? Nem lehetne, hogy egyszer a témáról írj, ha már erre jársz,úgy mint amerikai óriás dini..dinoszaurusz a kis magyar porcelánboltban (USD)? Gratulálok a választásodhoz: új hazád és feleséged tökéletesen illik hozzád. Te biztosan nem vagy magányos, igen jól megválogattad a társaidat. Csak arra vigyázz, hogy soha ne legyél beteg, ne haljon meg szeretted, ne döntse össze a házadat hurrikán, röviden: soha semmi ne törje meg magabiztosságodat, hitedet, hogy te vagy Isten. Csak azt nem tudom, mi lesz veled, ha majd egyszer rájössz, hogy csak egy ember vagy, nincs támaszod a bajban, s elkezded érezni, hogy nincs, nem volt mindenben igazad? Akkor majd észnélkül keresni fogod az ilyen levelezőlistákat. Nem lehet, hogy már most is valami ilyen állapot felé közeledsz, azért vagy itt? Akkor el ne menj, az ég szerelmére! Hátha szakadt kis hazádfiai tudnak majd segíteni. Mert nem ám minden a pénz. Mikor erre rájössz, akkor kezded majd igazán sejteni, hogy valahol nagyon mélyen, nagyon elrejtve valami olyan büdös izé, na valami lélek, vagy mi, az is van valahol az emberben... Addig is üdvözöl a
Pécsi


1997. április 15. - kedd, 8 óra 10 perc
Hegyeshalomnal atlepve a hatart, meg a regi uton
haladva, nehany 100 meterre mar "bent", tarcsaval
megallitott egy katona, " gyuttot" kert, majd
ragyujtas nelkul eltette. Befizettuk a belepot.
Jobbra hatalmas Svedcepp reklam, minden harmadik
ego kiverve. Mogotte roskadt duledezo szeru.
Isten hozott Magyarorszagon.
5 ora fele erunk Mosonmagyarovarra.
Ulm, Bruck, Koln utan szokatlanul hosszu a nev.
Sebaj.
Csucs van a varosban, hosszu sorok a koszos Mavaut
buszmegalokban. Mindenki dohanyzik. A kocsiban is
erezni. Fust, sar, piszok. Ketoldalt szurke,
kisablakos, 3-4 emeletes varosi hazak. Panel.
A piszoktol meg csak sejteni sem lehet a szinet.
Valahogy az osztrak oldalon mintha olcsobblenne
a festek?
Ekkor szolal meg felesegem, aki egyebkent higgadt,
targyilagos, igazsagos.
" A kurva anyjukat legalabb az elso hazakat
kifesthetnek volna". Csak ennyi. Bomba.
Egybol Pilincky amerikai koncentracios tabor
hasonlata jut eszembe.
S mert 24 eve epiteszeti fotografus vagyok
Amerikaban - lattam, fotoztam nehany
epuletet - nem ertem.
Nem ertem az egeszet. Es Pilinszky-t sem.
Keso van.
D.


1997. április 15. - kedd, 5 óra 45 perc
Olyan nem magányos vagyok, hogy nem bííííírom ki nélkületek.
Primer megközelítésben senki nem lehet magányos, ha lefoglalja magát 4x4 óra munkával amit ráadásul szívesen mível. Miért kell a "magányosságot" helyből negatív életérzésként kezelni? Szerelem, fájdalom, szeretet, humor, gyűlölet....magány,,,, érzések és állapotok, amitől emberkék leszünk a saját kis mikroklímánkban. Ha borul az egyensúly, akkor kezdődik a baj. A magányra ugyanúgy szükségünk van, mint egy jó röhögésre vagy egy jó szexxxre, a megfelelő időben és helyen, az más kérdés , hogy ebben a közhelyes (hülye) világban egyre gyakrabban.
"Magányos leszek, ha elalszom
Egyedül vagyok, ha álmodom
Ha együtt álmodunk az már szerelem"

debug
tetszik, amit írtál, csak számszakilag nem tudom egyeztetni az egyensúlyban lévő agyammal, segíts

wolf
olvastad képernyőileg neved hányszor jelent meg? és nem csak kötekedő egymásraérzésből, a megoldást nem fogod itt megtalálni, de azért én leveszem a kalapomat az őszinteséged előtt. Rajtad a sor. apafej@hotmail.com

D. Dénes (dé mint drága)
Határozottan élvezem, ahogy átköpsz a tengeren, felkavarandó a mi kis langyos pocsolyánkat, mintha a "Hair"-ből léptél volna ide némi késéssel, maradj velem, velünk, csak ne öld meg azt, aki fegyvertelen. Az Alfában 375 Huf egy negyedkiló (25dkg) Omnia, a pirítóst kilóra adják.

D. Pirítós (dé mint drága)
Hol van a régi formád? A nullát végtelenként is felfoghatjuk, nem? Imádok veled kekeckedni és várni a nyulat a bokorbúl. Fogysz?

Razzia
Nem akartalak kihagyni, valamikor szerettél.

Trixie
nam tartozik ide, de szőke, kékszemű és lúdtalpas vagyok (és hallom, ahogy hozzáteszed " ...és gyenge felfogású")


Magammal megbeszéltem veletek a magányomat))), kezdodik a negyedik negy
apafej, a magányos békefeneketartó

Ps. á & trs., zs. a tolerancia jegyében nem tudtok valami megoldást? egymás közt, színfolt meg stb.
vagy kíváncsi leszek, jelentkezem közvetítőnek, ahogy a nagyok csinyálják, a címemet tudjátok, bérgyilkot vállalok


1997. április 15. - kedd, 2 óra 13 perc
Tervezô,

Köszönöm a hajléktalan sztorit. Gyönyörű. Valami közös lehet bennünk, mert én is hajléktalanokkal beszélgetek itt San Francisco-ban. Velük lehet IGAZÁN elbeszélgetni itt. Ôk tudják, mi az élet, mert már voltak fent is (legalábbis feljebb, mint az utca). Van közöttük egypár rettentô bölcs, és sokat megélt ember, akiktôl lehet mit tanulni, de legalábbis nagyon elgondolkodni azon, amit mondtak. Természetesen nem mindenki ilyen, de az az egypár nagyon sokat ér.
Üdv: adi

U.i.: Én írtam a hétfô 20:40-es hozzászólást, csak már megint elfelejtettem aláírni.


1997. április 15. - kedd, 1 óra 44 perc
Mit is mondhatnék ?
Azt hiszem itt minden elhangzott amit el akartam mondani.
- Vaoo Piritós !
Nincs egy piros ibizád ?(nem kell ,hogy válaszolj csak emlékeztetsz valakire akinek nemrég még volt(bocs nem személyeskedésnek szánom))
Szóval érdekes vélemények ill.élet történetek kanyarognak itt alattam és egy kicsit a magaménak érzem az összeset.

Lone Wolf !
Elég hervasztó napokat élhetsz meg, de ez egy fikarcnyit sem fog változni ha nem fogadod meg legalább egyrészét annak amit itt olvashatsz a sok lelkes amatörtől.
Ha nem is érdekel esetleg, mindenkinek meg van a maga tragédiája
, de ugyanúgy az esélye is a változtatásra (ennek azomban alapja az érdeklődés minden iránt bele értve saját magadat is).
Javasolnám a tükörbe nézést kezdésnek mint azt valamelyik tanult kollégám már alattam megjegyezte, annál is inkább mert nálam bevált , nem vagyok egy csokor ibolya,de ez soha nem álhatott az érvényesülésem útjába .
Lányok ?
Ahogy Garce Elgar (remélem jól emlékszem a nevére) mondta addig kell üldözni öket, míg meg nem kaparintanak.(Mielőtt a világ irodalom remekei között keresi valaki a fószert, a Wayne világában hallottam ezt az arany köpést),kritikus esetekben használható(nekem bejött párszor).
Farkas koma azonban azt elkell mondani, hogy addig kár a csajokat erőltetni míg saját magaddal nem jutsz egyről a kettőre, ezt azért mondom mert elfogyaztottam egy párat mígnem egy szépnapon rá döbbentem. hogy nem a lányok voltak üresek meg hüjjék.......:-))
Én szurkolok neked mert tudom,hogy sikerülhet hisz nekem is sikerült és ma már egész jól boldogulok az abszolút 0-ról.
Ja hát igen the smile !
Probálkozz vele ha rég nem tetted akkor először a tökör elött nehogy valakit halálra rémits (ez nem vicc tőlem sirva fakadt egy három év körüli kis kölök!)
És még valami, az állatok, gondolom szabad időd van egy kevés....
Nekem a kutyáim mindent jelentenek(a barátnőm is kezdi belátni, hogy így kell elfogadnia) azt hiszem soha annyi ragaszkodást és szeretetet embertől nem kaptam , nem is fogok, de lehet nem is kaphatok ök azok akik egyszerüen és nem érdekből "csak úgy" szeretik az embert kezdetnek ez sem rosz és ott vannak a kutyások, kezdő ismerkedések gyanánt.
Szerencse fel !

Más
Egyedüllét, embere válogatja én alkalmasint totál vegetatívvá válok 2-3 nap alatt, ha nem lehetek egyedül néhány órácskát naponta .
A furcsa az ,hogy egyszer hátizsákkal kóbászótam néhány napot és mire haza jöttem kiderült ,hogy több mint három hétig voltam távol (ohh azok a régi szép idők már a rendőrök is kerestek azt hitték elpatkoltam) ha nem egy ufo-ügy volt akkor én úgylátszik baromira szeretek egyedül lenni és olyankor baromira nem érdekel semmi és még csak magányosnak sem érzem magam.

EZER BOCS HA VALAMI SÉTŐT IRTAM A TÉMA KOMOLYSÁGA MIAT IS, EZ ÁLLT A LEG TÁVOLABB TŐLEM, DE MÁR FÁRADTVAGYOK (megint 48 óra)
HA HÜJJJJESÉGET IRTAM AZZAL CSAK ÖNMAGAMAT ADOM AZ MOST MINDEGY

@pISTI


1997. április 15. - kedd, 1 óra 27 perc
Hajléktalan sztori
Helyszín: DÉLI PU. vonatra várva
Néhány alkalommal, mikor vonattal utaztam Pécsre, megfigyeltem azokat az embereket, akik takaróba bújva üldögéltek a pályaudvar legkülönfélébb részein. Eleinte féltem, mert én vidéki gyerek vagyok, tehát idegen volt számomra a nagy büdös magyar valóság. Míg az egyik alkalommal lekéstem a vonatomat Pécsre és több mint 3órát kellett várnom, odajött hozzám egy hajléktalan idősebb férfi a maga valóságában, szakadt ruhájában, stb.
Illedelmesen bemutatkozott, hibátlan, szép kiejtéssel elmondta, hogy szomjas és kérne egy százast. Első meglepődésemből felocsúdva válaszoltam, hogy piára nem adok, de ha velem, jön veszünk 1liter tejet+valami kifli félét. Ő szépen megköszönte azzal, hogy a tejjel már próbálkozott, de sajnos nem marad benne, mert nem bírja már a gyomra. Mivel volt még idő a vonatig, elkezdtünk beszélgetni egy padon. Ahogy egyre múlt az idő, szépen feloldódott és én is. Nem zavart, hogy egy szakadt, kócos, zsíroshajú, ápolatlan emberrel osztom meg mondandómat, mert olyan dolgokról beszélt teljes áhitattal és hangsúlyozom, töretlen tiszta magyarsággal, amelyek igazi, öntudatos embert mutattak. Ő teljesen tisztában volt saját magával, külsejével, mindennel ami körülötte folyik. Azzal is tisztában volt, hogy csak saját magán múlna sorsának jobbra fordulása, ő mégis ezt az életet választotta. Itt nincsenek képmutatások, nincsenek írígy és a másiknál különb emberek. A természet és az élet fogalma teljesen átértékelődött szemében. Tanúja volt erőszakos közösülésnek csakúgy mint balesetnek, állatok születésének és halálának. Az ő szemében az élet a föld szeretetét jelentette, a madarakét, az fákét, a vízét, a őt segítő emberekét. Nem is sejtjük, mennyi fájdalom van a fiókáját sirató fecske csipogásában vagy öröm a jóllakott fiókákéban.
Ő tanúja az élet földi körforgásának és nem magányos. Vele van az élő természet, mégha olykor nem is túl kegyes hozzá (eső, hó. stb), de tudja, hogy a fák és az állatok soha nem fogják őt becsapni. Az alkohol, egy régről megmaradt rossz, mely része lett életének, de a beszélgetésünk alatt egyetlen egy szó sem esett róla. Azt mondta, hogy ő gazdag. A lelke gazdag, mert a sok szaladgáló, magát fontosnak tartó ember kimarad az élet lényegéből. Abből ami ezen a bolygón az igazi életet jelenti, az összes élőlény harmóniája és mindennapos harca a természettel a hangyától kezdve az emberig.
És indult a vonat.

TERVEZŐ



1997. április 15. - kedd, 0 óra 0 perc
Trixie
Még egy észrevétel.
A magányosnak csak pletykára futja az erejéből, igazi értékekről, érzésekről nem szoktak az emberek pletykázni. A pletykatárs ugyanolyan írígy mint Ő, így kettőjük között csak szóbeli versenyfutás folyik a nagyobb mondás díjáért. Ők nem igazi társai egymásnak, mert igazi érzéseik örökre titokban maradnak egymás előtt. Nem becsülik egymást és nem is fogják, mert túlnyomórészt az írígység dominál kettőjük között. Ezért lehet egy pletykázó magányos.
TERVEZŐ


1997. április 14. - hétfõ, 23 óra 24 perc
Trixie
Bocs, ha félreérthető voltam. Egy magányos Mercedeszes éppen egy másik Mercedeszesre fog féltékeny lenni, mert ő más akart lenni attól a "másiktól". Nem a Trabant és a Mercedesz a lényeg, hanem a hozzáállás. Öntelt, hiú, mert azt hiszi, sokkal különb a másik embernél, ezáltal abba a csapdába esik, hogy többet érdemel mindenkinél. Ezért lesz írígy, bezárkózódó és magányos, mert látja, hogy a másiknak esetleg mégis sikerül, vagy éppenséggel könnyebben sikerül. Innen kezdve már adott a lépcső lefelé: írígység-útálat-düh-önbizalomvesztés-még nagyobb írígység-káosz-totális magány.

PIRITOS
Az erő veled van. A saját belső erőd életre kelt, mely ott szunnyadt, kitörésre várva. Ha tényleg igaz, amit írtál, akkor érdemes lenne mindenkinek elolvasni rövid eszmefuttatásodat. Biztosan sokan tanulnának belőle.

Mindenkinek
Saját példámat tárom elétek, hátha valakinek hasznára válik. Diplomaszerzés után egy nyugdíjas tervezővel alapítottunk egy tervezőirodát, melynek vezetője lettem. (a tervezési jogosultsághoz gyakorlati idő kell -3 év-) Egyedül nem ment volna az indulás és egyáltalán semmi, mert egy olyan környezetbe kerültem, ahol a hiénák a legutolsó bőrt is lenyúzzák az emberről, mindennapos kenyérharc dúl. Fél év közös munka után sajnos kollégám váratlanul meghalt.
Magamra maradtam. Gyakorlat, tervezői jogosultság, stb. nélkül. Mellettem feleségem és kettő hónapos kisfiam. Megindult a harc a túlélésért és a következő 2,5 évért, hogy önálló tervező lehessek. Nem mondanám, hogy sokan segítettek, bár voltak néhányan. Kénytelen voltam felvállalni olyan munkákat, melyeket még a legtapasztaltabb tervezők is csak nagyon hosszú idő után képesek hiba nélkül első nekifutásra elvégezni. Szereztem néhány nagyon jó referencia pontot és mire letelt a 3 év, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az egyik legjobban elismert és fizetett tervező lettem. Sőt, időközben csak a szakmai munkám szigorú revíziója által 2 év után 5év gyakorlathoz kötött szaktervezői engedélyt is szereztem. És mindez hogyan sikerült. Kollégám halála után véletlenül a kezembe akadt a sokak által sarlatánnak tartott Uri Geller könyve a PSZI-ERŐ emberekben rejlő lehetőségeiről. Ez az erő, melyet felfedezni véltem Pirítósnál és amelyik ott van mindenkiben. Elkezdtem hinni a PSZI-ERŐ létezésében. Olyan korlátlan mentális erő halmozódott fel, mely lehetővé tette, hgy zöldfülű létemre a legelismertebb vezető tervezők és igazságügyi szakértők kérték tanácsomat, pedig még csak jegyzett tervező sem voltam. Hittem abban, hogy az ember saját maga irányítja a sorsát, csak felszínre kell engedni azokat az erőket, melyek segíthetnek ennek az elérésében. És nem szabad illetlennek lenni azokkal szemben, akik segítenek. Ha mindezeket betartja az ember, rendkívül sok társat szerez. És nincs magány. Most már magától is megy a mókuskerék, nem kell annyira taposni.

Bőlére engedve ennyi. Még adós vagyok egy hajléktalan sztorival, nemsokára jelentkezem.

Jó éjt mindenkinek, aki most tévedt ide, annak kellemes mazsolázást. Az erő veletek van. Higyjetek benne, én tudom.

TERVEZŐ


1997. április 14. - hétfõ, 23 óra 11 perc
Ne vitázzunk az elsőn, küldje ki az Andrea a múltheti elsőnek.
Netudgi


1997. április 14. - hétfõ, 23 óra 11 perc
Déneském, mint emlékezel, köszöntöttelek nevednapján. Most mán csak aztat árujjad el, Ammerikának mejjik részén lopod a napot?
TÉMA: Hamingway aszonta: minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat. Bingó.
VICC: Azé nem mindenben vót igaza az öregnek. A hülyeség az egészben az, hogy tutira elmegyünk egymás mellett az uccán, szidjuk egymás fel-lemenőit a buszon, mikor éppen rálépdesünk egymás lábára, oszt amikor csak így, névtelenül kell lökni a süketet, egész komoly dógok is előjönnek. Érzelmek, érzelemfoszlányok, szin és szimpátiák. Miért utálunk mindenkit, aki nem olyan mint mi? És miért szeretjük meg, ha rájövünk: tényleg nem olyan, de igenycsak jó, hogy nem olyan (ilyen). Merthogy hozzátesz valamit ahhoz, ami én vagyok.
Dénes: Te megszerettél engem? Vagy útálsz? Mit keresel itt? Honnan jössz? Hova mész? Igazán van kutyád és feleséged? Nem lehet, hogy mindezek mellett mégiscsak valami nagyon hiányzik neked oly nagy kedvvel szapult, 1973-ban elhagyott kicsinke hazádból?
Na majd folytatom, mert á szagot érzek.
@llexxpos


1997. április 14. - hétfõ, 22 óra 44 perc
Igen, a skizofrenia.

sany


1997. április 14. - hétfõ, 22 óra 19 perc
Lone Wolf!
Amit leírtál, ördögi körként zárja magába az embert. Nem vagyok kíváncsi senkire, ezért senki nem kíváncsi rám. Nem kommunikálok velük, ezért ők sem kommunikálnak velem, végül elfelejtek kommunikálni. És egyszercsak ott találom magamat egy magam építette, vastag falú börtönben, amihez képest If vára a Versmondólány házikója.
Nem mondhatnám, hogy nekem nem voltak hasonló gondjaim, bár Te már halmozottan hátrányos helyzetűnek minősülsz az én legrosszabb formámhoz képes. Eléggé rabiátus és lobbanékony a természetem, amit igen nehezen viselt el a környezetem. Ráadásul általában úgy gondoltam, hogy tökéletesen igazam van (SŐT, MOST IS ÚGY GONDOLOM! :-)
Aztán egyszer odajött hozzám egy barátom kedvese (pici, szőke lány) és megkérdezte Tőlem, hogy vajon miért nem mosolygok soha? Ha csak egyszer is, csak egy iciripicirit elmosolyodnék végre, - mondta - körülvizelnének a lányok. Nincs ilyen ambícióm, de azt hiszem, hogy még a Tűzföldön is hallották a döbbenetem dübbenését. Nagyon el kellett gondolkodnom és a következő hetekben meglepődve tapasztaltam, hogy a korábban oly sokszor elmondott önigazoló frázisaim nem mentenek meg attól a két mondattól, amit aznap éjjel pacekba kaptam. Mit volt mit tenni kínnal és keservvel, viszont gyilkos elszánással el kezdtem mosolyogni az emberekre. Tudom, hogy idétlenül hangzik, de tényleg ezt csináltam. Eleinte mint éhes krokodil a Pa-Dö-DÖ-re, később a szaporodó pozitív visszajelzések hatására már ment magától is. Hogy mit tanultam az azóta eltelt években? Azt, hogy a erőszakolt függetlenség nem tesz szabaddá, és hogy a számomra értékes embereket, a számomra értéktelenek közül kell kiválogatnom.

Popper Péter a Belső utakon című könyvében egy eléggé meghökkentő kijelentést tesz. Ha jól emlékszem a sikeres meditáció alapfeltételeként említi ÖNMAGUNK SZERETETTELJES ELFOGADÁSÁT. Mindjárt meg is magyarázza, hogy nem önimádatra gondol, hanem arra, hogy ne gyűlöljük magunkat a hibáinkért. A gyűlölet és a félelem gátolja önmagunk megismerését, hibáink őszinte, tárgyilagos feltárását, végsősoron a megoldását is. Erről szól az “elfogadás”. A “szeretetteljes” pedig arról, hogy tanuljuk meg szeretni magunkban azt a tökéletlen embert, aki már azzal, hogy megpróbál szembenézni a hibáival, megteszi az első lépést egy tökéletesebb lét felé.

Pirítós


1997. április 14. - hétfõ, 22 óra 7 perc
TERVEZ Ő szerint:

>A magányos ember gyakran rendkívül féltékeny és anyagias. Mindent "anyagizál", mindenben a filléreket keresi, rendkívül pletykás /ami szerintem undorító dolog/ és minezek mellett írígy. Nem a saját boldogulását tartja szem előtt,
hanem -ezt már egyszer régebben kifejtettem- mindig azt lesi, ki-hol-miért-mikor-mennyiért-mit vett. "Ugyan, miből tellett a Józsinak új TRABANTRA, stb."<

Szerintem ez a szőke kék szeműekre, meg a lúdtalpasokra érvényes.
(gyengébb felfogásúak kedvéért: szerintem ez hülyeség, ugyanígy érvényes _egyes_ nem magányosokra, mint _egyes_ magányosokra.)
Miért lenne egy magányos Mercedeszes irigy egy nem magányos Trabant miatt pl. ?? Azonkívül kivel pletykálkodik egy magányos ? Magával/magában ?

Trixie a magányos, nem trabantos, de nem is mercédeszes


1997. április 14. - hétfõ, 22 óra 3 perc
Interaktiv mozi lesz este tizkor, ujra, a cimlapon.
Mindenkit szeretettel varunk.

keki


1997. április 14. - hétfõ, 21 óra 28 perc
Engels,
Lehet, hogy én eddig rosszul értettem a fogalmakat? Szerintem ugyanis pont fordítva van: az egyedüllét a választott állapot, a magány a kényszerű. És mintha a nyelvhasználat is engem igazolna: sohasem hallottam még senkitől azt a kijelentést, hogy "magányos akarok lenni!" Azt már elégszer, hogy "menj a francba, egyedül akarok lenni" - itt persze a francot be kell helyettesíteni a köznapi nyelv más szavaival, amelyeket én most nem írhatok le, mert itt állítólag nem szabad úgynevezett csúnya szavakat használni, még akkor sem, ha amúgy a rendszeresen használt szókincsem (-ünk) részét képezik, vagyis biztos vagyok benne, hogy pár évtizeden belül elveszítik "botrányos" felhangjukat.

Kedves Első,
Először is, honnan a fenéből tudhatnám én a címedet? Tudod, ezt már megbeszéltük itt néhányszor: én nem rendszergazda vagyok, a rendszergazda meg, helyesen, féltékenyen ül az IP-címeken.
Ebből következően bajban is vagyok. Honnan tudjam, hogy ki az az Első? Neked is ide írhatom, persze, hogy andrea@pirx.idg.hu címen kérd a pólódat, de mit írjak Andreának, ki fog jelentkezni érte: Első? És ha most számos kollégád felbuzdul a lehetőség hallatán, és Andrea negyven Első aláírású pólókérést fog kapni, hogyan döntsük el, hogy te vagy az igazi? Szóval a névtelenségnek számos átka van, előnye, tudomásom szerint, egy sincs. Nos, mit tanácsolsz?

Tata,
Így van, ez a szomorú helyzet, és ezen csak némileg lehet segíteni. De abban bízhatsz, hogy a nagy számok törvénye alapján nemcsak egy olyan ember lesz, aki a kedvenc témáját N+1-szer szavazza meg. Így aztán még az is lehet, hogy a megbocsátható kis csalások kiegyenlítik egymást. (Mellesleg szerintem a felsoroltak közt nincs érdektelen téma: mindegyik érdekelt valakit, hisz azért szerepel a listán.)
Arról nem beszélve, hogy csalni elsősorban is nekem állna érdekemben, hisz nekem kell majd megírnom a kérdést, még akkor is, ha netán semmi affinitásom sincs hozzá :).

(Majd mindjárt folytatom, van még néhány megjegyzésem.)

zs.


1997. április 14. - hétfő, 20 óra 56 perc
F.G. szétválasztotta a fizikai és a lelki magány fogalmát. Én az elsőre szívesebben használnám az egyedüllétet, ami az én szótáramban csak annyit jelent, hogy nem él velem (veled, vele) egy háztartásban másik ember (vagy állat, vagy akivel eddig csináltad). Ez még nem feltétlenül probléma (társadalmi vagy bármilyen), mert jelenthet átmeneti állapotot is. De még ha ez az állapot tartósan fennmarad, akkor sem biztos, hogy az egyedüllévő ember lelkileg magányos (ergo orvosság sem kell neki). Erre én vagyok az Ultimate Example. A lelki magányhoz sem kell feltétlenül fizikailag egyedül lenni, sőt, igazán magányosnak egy valaha társas, de mára kiközösített ember érzi csak magát! A két halmaz metszetében azok az egyedül élő emberek vannak, akik az egyedüllétük vagy másságuk _miatt_ nem képesek kitörni a magányukból (pld. nyugdíjasok, elvált, gyermektelen apák és más magányos szívek).

Az első csoportba (a bohém agglegény tipusa) tartozó emberek nem szorulnak gyógyításra. A második csoport tagjai (kivert kutyák) úgy találhatnak írt sebeikre, ha mihamarabb új falkához csatlakoznak. A harmadik csoport (a rút kiskacsák) helyzete sötét és nyomorúságos, mert mindenki kerüli őket és ők sem keresik egymás társaságát. Nekik szar. A negyedik csoportot csak a teljesség kedvéért említem meg: ti vagytok azok, a zajos és vidám többség, akik nem éltek egyedül és nem is vagytok magányosak.

A végére álljon itt két bölcsesség a magányról. Az első forrása W. Allen, aki imígyen definiálta viszonyát a maszturbációhoz (figyelj, Wolfie): "Mi rossz van abban? Végtére is a maszturbáció nem más, mint szex valakivel, akit szeretek." A második megfigyelés - melynek forrása előttem ismeretlen - szintén hasznunkra válhat: "Senki sem magányos, aki spagettit eszik."

/debug

Ui. Egyébként gratulálok az új fontkészlethez. A Star Trekből vettétek át?


1997. április 14. - hétfő, 20 óra 46 perc
Mindenki,
A magány hozzáállás kérdése. Ha az ember különféle okokból kifolyólag nem hajlandó elfogadni másokat, akkor lesz magányos. Nem egy pozitív vonás. Én itt Amerikában elég magányos lennék, ha nem lenne itt velem a férjem. (Már látom, hogy Dénes virtuálisan megpofoz, mennyek haza, ha nem tetszik, nem?)

Egyedül lenni viszont sokszor nagyon jólesik, és erre szükség is van. Csak így tudja az ember átgondolni és megvitatni a problémákat. Egyedül sok mindent felfedez az ember a világból, ami társaságban esetleg elkerülné a figyelmét. Persze nagyon szép dolog az ilyen csodákat megosztani azzal, akit az ember szeret (ha van ilyen).
Egy dolog van, amikor viszont egyszerűen TILOS egyedül hagyni valakit, és az az, amikor valaki depressziós. Az végzetes.

Orvosság a magány ellen? Persze, hogy van, mindenkinek magában kell keresnie a választ. Bár általában aki eljut az igazi magány állapotába, már nem biztos, hogy képes segíteni saját magán (lásd: Lone Wolf).

Dénes olyan könnyen elintézte szegény Lone Wolf nyilván nagyon komoly problémáját. Hát ez egy dolog, ami nem smakkol nekem itt az USA-ban. Minden rózsaszín, és - egy nagyon jó beszédben olvastam, amit egy jól ismert amerikai írónô olvasott fel egy péntek este a legnormálisabb adón, a National Public Radio-n, hogy itt nincs fájdalom. És ez annyira igaz!! Ha úgy érzed, hogy valami bajod van, menj orvoshoz, nem? Ha valaki rosszul kezdi érezni magát, rohan a pszichológushoz. Szerintem ez gyengeség. Van, amikor segít a pszichológus, de elôször el kell jutni egy olyan pontra. A fájdalom bölccsé tesz, és a felismerés, a remény jobb esetben erôt ad.

Razzia és Tervezô,

Abszolút egyetértek veletek.

Lone Wolf,

Ne add fel! Nagyon rossz ott lenn a mélyben, addig próbálj meg feljebb jutni, amíg tudsz! Ez komoly, én már láttam igazi depressziót, és az illetô sajnos, sajnos, sajnos már nincs körünkben...


1997. április 14. - hétfő, 20 óra 40 perc
Gyerekek!!!!
Ha az ember annyira magányos, miért szaporodott el ilyen marhamód a földön? Vannak persze egyedek, akik egyedül érzik magukat, de szerintem előbb saját magukra kellene találniuk, mielőtt társ után néznek. A magányra nem kell orvosság, mert a magány az emberi lélek betegségének egyfajta tünete. Figyelmeztetés, hogy valami nincs VELÜNK rendben, hogy rendszerezzük végre összekuszált gondolatainkat és a múló idő harapásait magunkon. Időnként szól... Dobd el a sünbőrt!!! Előlegezz meg egy csipetnyi bizalmat újra és újra a világnak. Keresd meg a régi barátokat, menj el egy pofa sörre, csengesd végig az utcát és fuss.... Lone Wolf!!!! Figyusz !!! Társakat ne hirdetésben keress! Fogd és tedd ki magad az utcára, hogy megtaláljanak! Bújj elő az oduból, itt a a tavasz !!! Az utcán hosszú co


1997. április 14. - hétfő, 20 óra 32 perc
Zsófi!
A következő 7kérdés témájához adalékként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy "Ember és reklám" címmel most hét végén zajlott Kecskeméten a VIII.Országos Reklámkonferencia, amelyről igen sok anyag és cikk jelent meg mostanában a sajtóban. Szóval a téma aktuális, még meleg; lehet, hogy most kéne elkapni valakit a fejesek közül, hogy mi is zajlott ott tulajdonképpen.
Köszi.
Pirítós

P.s.: Bocs, hogy nem emilben küldtem, de egyenlőre nem akar bejönni ez az átok hotmail.


1997. április 14. - hétfő, 20 óra 10 perc
Razzia Cattani
Pont most küldtem agyalásomat ide, de még nem érkezett meg, a mondandóddal maximálisan egyetértek. Mindenkit elfogadni olyannak, amilyen. Kit érdekel, hogy hányas a lába, miért szereti a krumplis tésztát amikor a gombóc sokkal jobb, miért mos naponta ötször fogat, vagy miért gyűjt söröskupakot. Nem mások lényegtelen dolagival kell foglakozni, hanem az igazi értékekkel. Ez a lényeg.

TERVEZŐ


1997. április 14. - hétfõ, 19 óra 56 perc
Tata
Egyetértek veled. A magányos ember (nem az élet peremére kitaszított hontalanokra gondolok, mert ők néha nem is olyan magányosak mint gondolnánk, de erről majd később) általában unalmas és rendkívül lusta. Mindig másokat okol saját magányáért, de nem tesz ellene semmit. Alapjában véve nem is kedveli, ha mások érdekében kell bármit előre mozdítania. Ezzel ellentétben viszont az ilyen emberek rendkívül, már-már fanatikusan családcentrikusak és mindent megtesznek családjukért. Van a magány ellen gyógyszer, csak rendkívül pozitív gondolkodás kell hozzá. És a meglévő kapcsolatokat ápolni kell. A magányos ember gyakran rendkívül féltékeny és anyagias. Mindent "anyagizál", mindenben a filléreket keresi, rendkívül pletykás /ami szerintem undorító dolog/ és minezek mellett írígy. Nem a saját boldogulását tartja szem előtt, hanem -ezt már egyszer régebben kifejtettem- mindig azt lesi, ki-hol-miért-mikor-mennyiért-mit vett. "Ugyan, miből tellett a Józsinak új TRABANTRA, stb."
Lényeg: A MAGÁNY NEM BETEGSÉG, HANEM AZ EMBER SAJÁT MAGA ÁLTAL MAGÁNAK OKOZOTT "ÁLLAPOT"
Ez a véleményem a magányosokról, cáfoljátok meg, ha nem igaz.
A hontalanokról később lesz egy érdekes sztorim.

TERVEZŐ (volt már néhány bejelentkezésem, ez a végleges nevem) 1997.04.14. 19:53


1997. április 14. - hétfõ, 19 óra 50 perc
Aki nem érti miért írtam az előzőt, jelezze az igényét az argumentációra az alábbi emilen: nesze@hotmail.com. Mindenkinek szívesen válaszolok.
Köszönöm
Pirítós


1997. április 14. - hétfõ, 19 óra 37 perc
Rövid válaszok:

Én egyedül (illetve feleség-gyerektelenül) élek, egyelőre (nem egyenlőre) kibírható. Süskind Parfümjét mindenkinek ajánlom, akár magányos, akár tömeges.

Trixie


1997. április 14. - hétfõ, 19 óra 34 perc
Dénes!
A jóindulatodra hivatkozva kérlek, redukáld NULLÁRA az itt eltőltőtt időt.
Köszönettel
Pirítós


1997. április 14. - hétfõ, 19 óra 29 perc
Denes, Denes... Az elet nem egy reklamfilm. Abszolut sajnaljuk, hogy a Pilinszky nevu ur tarcajat szemelyes sertes (olv. seertees)-nek vetted. Sajnos az van, hogy nem mindenkinek adatik meg az a felhotlen boldogsag, hogy a garagejat soprogesse, magyarkodjon, es hallgassa hogyan beszel a gyereke angolul, elerem, hogy sut a nap, buszke vagyok hogy elvezem, es nem mindenki indulhat el hogy megegye a galambot anelkul hogy eszrevenne a labara erositett uzenetet.
(Na ezt figyeld!) Persze boldogok a lelki szegenyek akiknek tobb penzuk van mint eszuk.

Razzia Cattani


1997. április 14. - hétfõ, 18 óra 25 perc
Erich Fromm irt egy konyvet `Menekules a szabadsag elol` cimmel. Talan adhatta volna azt a cimet is a konyvenek, hogy `Menekules a magany elol`.
Bizony az a helyzet, hogy a most beallt politikamentes periodusra valo tekintet nelkul, azt irja hogy egy ilyen vilagban elunk...a mai ember elott ket lehetoseg nyitott: Lehet szabad, de maganyos, vagy lehet rab es akkor csatlakozhat egy `szent` ugyhoz amely fele embertarsaival egyutt torhet utat embertarsai testen keresztul. Egyszerubben: vagy fasiszta vagy, vagy maganyos.
Az olvaso mar epp azon van, hogy fellogatja magat a fregolira, amikor Fromm azt mondja, hogy ennek megsem kell igy lenni. A megoldas az, hogy fogadjuk el a tobbi ember egyeniseget, es szeressuk oket olyannak amilyenek, es tiszteljuk oket amiert olyanok amilyenek, es akkor ugyanez fog velunk is tortenni, amivel anelkul teszunk szert szeretetre hogy fel kene aldoznunk egyenisegunket a `szent` ugy erdekeben. Mindenki mosolyog! Ott repul a kismadar! Vaku.

Ez mindenkeppen azt sugallja, hogy a magany belso tenyezoktol fugg nem kis mertekben. Ha valaki azt mondja, hogy ez a vilag szar es nem lehet benne elni, akkor az nem jelenti azt, hogy a vilag ilyen, csak azt hogy ennek az embernek szar a vilag mert nem tud benne elni. Es most olvassatok el Radnoti Miklos Majalis c. verset, azutan vigyetek viragot a csaladnak, vagy akarkinek, es fenykepezzetek le oket meg magatokat, hogy tudjatok mikor kezdodott el eletetek hatralevo resze.

Nettike! Szereted a vaniliafagylaltot, csokival, meg mazsolaval?

Razzia Cattani


1997. április 14. - hétfõ, 18 óra 14 perc
Van de nemmondom meg.

1997. április 14. - hétfõ, 18 óra 3 perc
Wolfi,
Egy jó punci hiányzik neked.
Lone Wolfból azonnal Kemeny Farkassá válnál.
Nyanyo.


1997. április 14. - hétfõ, 17 óra 34 perc

"Végül Pilinszky János érzékenyen, szomorúan írja
le AMERIKAI KEPESLAP című tárcájában, milyen hideg és műanyag
magányvilágokban élnek emberek."
Megint nem en kezdtem.
Most elmegyek es elolvasom ennek az urnak a tarcajat.
Meg valamit gyorsan. En szorakozasnak tekintem
az itt lefolyo oldoklest.
Azt is meg kell mondanom, hogy igen idorablo;
ebbol kifolyolag redukalom az itt eltoltott idot.
Most elmegyek a muanyagvilagomba penzt csinalni
( nem keresni ), megsimogatom a gyerekeimet,
beszelek is hozzajuk ( en magyarul, ok angolul
bar forditva jobb lenne ) megfogom a nejem kezet,
jokat rohogunk, megsetaltatom a kutyamat ( nem muanyag )
fozok, rajzolok, fotozok, nevetek, beszelek,
elvezem, hogy sut a nap, buszke vagyok amit
elertem, szomszedolok, duhongok, kisoprom a garaget,
fozok, olvasok, magyarkodok, politizalok, elek, stb...
Eggyaltalan funkcionalok es nem a tarsadalomtol
varom, hogy megreptesse a sultgalambot, mert a
tarsadalom en vagyok.
Neha egyedul is akarok lenni, de maganyos meg nem voltam soha.
Talan kesobb visszanezek, bar sok ertelme nincs, ugy
sem tudok segiteni a maganyosokan.
Boldog ember meg nem lehet maganyos.
A maganyos ember onzo is. ( lasd Wolf )
Fel a fejjel:
Denes
Nekem ez az egesz kerdes bizar, de en muanyagbol vagyok.
Wolf neztel mar tukorbe? Te nem maganyos vagy hanem dekadens.


1997. április 14. - hétfõ, 17 óra 29 perc
Persze.
De nem mondom el, mert akkor elfogynak a szabad nők.
Speter


1997. április 14. - hétfõ, 16 óra 57 perc
Nincs.

MuzX


1997. április 14. - hétfõ, 16 óra 36 perc
Az ember magányos és társas.
Én 'örülök' a kérdésnek, mert ennek okán 'elsírhatom' saját magányomat. Vagy ahogy valaki írta: 'egyedüllét'. Elhagynak az emberek.
Ezt én okozom, mert elűzöm magam mellől az embereket.
Gyakran érzem, hogy nem érdekelnek mások.
Elegem van mindenkiből, mindenből. Persze, hogy senki nem hív sehova. Egyedül pedig nem megyek.
Tehát egyedül maradok, magányosan.
Mióta van az internet, rajta sok-sok-sok fotóval, azóta a nők sem hiányoznak. A szex, a nemi élet teljesen magányos élmény lett. (Ez nem vicc, és nem is vicces.)
Néhanap hiányzik a simogatás, a csók, egyebek, ami együtt jár a nem magányos nemi élettel. Ilyenkor nagyon rossz. Ilyenkor jönnek a pszichoszomatikus problémák. Ez rengeteg frusztráció: ez több, mint szenvedés. Ilyenkor gondolok arra, hogy ez a világ nem az én világom, és jó lenne szabadulni belőle.
Ha nagyon egyedül érzem magam, néha segít egy-egy jó zene, a legszélsőségesebb stílusú zenék.
Azt hiszem, az én helyzetem az oldhatná meg, ha sikerülne találnom olyan lányt, aki hasonló lélekkel bír, mint én, aki segítene. Aki megfelel az igényeimnek - ezek az igények nem túlzóak.
Valahogy 'elfolyik' körülöttem a világ - a közléseimre néma csend, jobb esetben kötözködés, értetlenség a válasz.
Az elmúlt hetekben három társkereső hirdetésre válaszoltam: egyikre sem reagált a címzett.
És ez már sokszor megtörtént.
Barátaim nincsenek, illetve akik vannak, messze élnek innen, a net másik oldalán.
Azt hiszem, a Pusztai farkashoz hasonlíthatnám magam.

Kösz, hogy ezt elmondhattam.

Lone Wolf


1997. április 14. - hétfõ, 15 óra 13 perc
Mi a maganyossag?

A tobbit majd maskor.

Denes a bojkotalt, de sosem maganyos.


1997. április 14. - hétfõ, 15 óra 4 perc
A magányosság összefügghet a lustasággal is.
Aki elég energiát fektet a kapcsolatai,régiek és
újak ápolására annak kissebb az esélye a magányra,
bár lehet valaki úgy is magányos,hogy nyüzsögnek
körülötte a haverok.

Tata


1997. április 14. - hétfõ, 15 óra 2 perc
Kedves Zs!

Éppen most próbáltam ki, hogy lehet-e a hétkérdés
témáknál többször is szavaszni és szomorúan tapasztaltam, hogy igen.
Ezekszerint a jövöheti témát az az ember határozza
majd meg aki elég ráérős és pofátlan ahhoz, hogy
kedvenc témáját,/vagy csak szivatásképpen egy érdektelen témát/ megszavaz N+1 szer?!
Üdv
Tata


1997. április 14. - hétfõ, 14 óra 55 perc
Van !
Mint az első megjegyzémben emlitettem igenis van, hogy mi az, egy közhely meg egy kicst talán több is.
ISMERD MEG ÖNMAGAD.

Később többet.

@pISTI


1997. április 14. - hétfõ, 13 óra 44 perc
"Nyilvánosan énekelt Gulagozas" van, remélem, lesz majd barátaid közt, aki fölvilágosít, s remélem, akkor lesz Charta felvonulás is. Mert ez így lenne sportszerű. De többet egy szót sem errül. A terep a magányé.
Pécsi


1997. április 14. - hétfõ, 13 óra 28 perc
Hello mindenkinek!

Bocs, hogy ekeztek nelkul irok de most eppen egy terminal gep elott ulok es csak ilyen karakterek vannak.
Szerintem az ember akkor maganyos ha sajnalja onmagat. Legalabbis en igy vagyok ezzel. neha ramjon, hogy jaj de rossz nekem, mert nehez az elet, meg minden..., es akkor egyedul erzem magam. de ilyenkor mindig jon egy barat, vagy valami ami kizokkent ebbol a hangulatombol (szerencsere).
Az ember akkor is lehet maganyos ha ne kepes figyelni masokra, es nem kepes orulni senkinek ill. semminek. HA nem kepes eszrevenni a termeszte csodajit vagy azt hogy vannak nala rosszabb helyzetben levok is. en vallasos vagyok es ez mar eppen eleg ok hogy ne lehesek maganyos (csaka mikor elhagyopm magam), ha nagyon egyedul erzem magam akkor leterdelek es imadkozom. Ez segit. Az igaz hogy a nyelv nem eleg a kifejezeshez de ott van a zene, es a versek.
Es szerintem az ircet nem igazan a maganyosok szoktak hasznalni, sot....:)
csak ezt akartam mondani...., rohanok!

Attila ujvarosbol


1997. április 14. - hétfõ, 12 óra 23 perc
Bocsánatot kérek a politikáért, nem ide szántam, még a múlt hétre szólt, azt hittem, megy a köcsögbe. Hagyjuk ezt most a fenébe, ez a mostani téma nem erről szól.

A magány is ugyanolyan, mint akármi más. Nélküle sem, de csak magányosan sem jó semmi. Három gyerekkel és értük érzett felelősségtudattal nam lehet magányos az ember. Meg pátyolgatásra szoruló nagyszülékkel... De nagy társaságban is az tudok lenni, ha nem kedvesek nekem a társak. Meg családostul is lehet magányos az ember, ha rosszul érzi magát benne. A magány viszont kell is: mikor szembenézel magaddal, akkor az a legjobb. Ezért is mondják a piszologusok, hogy mindenkinek kell otthon is egy sarok, ahova, ha máskor nem esténként, félrevonulhat, értékelni - ha csak öt percre is - a napját. Aki még nem volt magányos, az nem is érdemli meg a közösséget, aki meg nem tölt sok időt közösségben az nem is érdemli meg a magány perceit. Nagyon sajnálom a valódi magányosokat, ők nem 5 percre vonulnak félre magányoskodni, gondolkodni, tudom. (Elesett, kisemmizett emberek, beteg, magukra hagyatott öregek, serkentőszerekkel élők etc.). Azt hiszem, aki értük tesz valamit, nagyon sokat tesz egy szebb életért. A magányosság oka nem csak a magányos emberben van, azt mondanám, legtöbbször vastagon benne va a makro- és mikro környezet is abban, ha valaki magányos lesz. Támogatni őket, oldani magányukat, ez szép és nemes feladat. Talán ez a 7? is segít nehányuknak, ezért köszönet jár a szerkesztőknek.
Na, most látom, ez jó sommás lett, meg túlságosan dijalektikás, elnézést ezért is, meg a nem ideszánt üzenetért is.
Pécsi


1997. április 14. - hétfõ, 12 óra 10 perc
Zs. Véletlenül én voltam az Első!!
Póló lesz ? Cimem ismert vagy nem lehet megállapí-
tani valamilyen módon, vagy kell az IP cím vagy
E-mail ?
Első!!


1997. április 14. - hétfõ, 11 óra 59 perc
Ave, Pécsi!

Ha gúnyt véltél felfedezni soraimban, bocsánatodat kell kérnem. Nem szántam bele, még finomat se. Latintudásom, amely kb. az ominózus két szóra korlátozódik, erre nem is adott volna alkalmat. :-)

(Né' már - ez vajon egy ilyen békülékeny hét lesz?)

Vale,
Postapunk

ui. A magányról majd következőleg.


1997. április 14. - hétfõ, 11 óra 49 perc
Sajnálom Pécsi, szerintem tévedsz: nem voltam ingerült, és most sem vagyok, egyszerűen gúnyosan fogalmaztam és most is csak azt tehetném. (Szégyellem, de ez van: ez kissé lenéző viselkedés, de ezen a téren - csak ezen! - nem tudlak komolyan venni.) A sületlenség akkor sem hat erőteljesebben, ha szenvedélyes. Borzasztóan sajnálom, de semmi megfontolandót nem találok abban, amit írsz, a "nyilvánosan énekelt gulagozás" úgy marhaság ahogy van, tudnám honnan veszed. Nem, mégsem - nem érdekel.
Írjunk inkább a magányról. Azt gondolom, hogy két felé bonthatjuk ezt az állapotot: fizikai és lelki magányra. A fizikai magány (ide tartozik a hét év sziklasír mellett például a párkeresés sikertelensége okozta hiányérzet) elsősorban társadalmi probléma. Nagyon úgy néz ki, hogy a mi zsidó-keresztény kulturkörünk erre nem talált egyelőre valódi megoldást.
A lelki magány viszont fontos és egyáltalán nem orvoslandó állapot, szerintem építő, alkotó érzés.
Szívesen meghallgatnék erről egy pszihológust.
F.G.


1997. április 14. - hétfõ, 11 óra 35 perc
Megvan a szavazás! Válasszatok felülről a második karikát. Még csak az ötödik helyen RAZZIA barátotok felettébb elmés kérdése!

Az előbb egy jómadár kirúgta alólam a Nscpe-t, pedig már három oldal benne volt a magányt illetően. A magány ott kezdődik, hogy az ember egy éves korában rájön, hogy az az izgő-mozgó pöffeteg ott a tükörben az ő maga. (Ha jól tudom a csimpánzok is megismerik magukat a tükörben, következésképpen ők is átesnek a tükör-perióduson. Ez még majd részemről megér egy misét.)
Magány az az ha nem hiányzok senkinek, és ha senki nem tudja ki vagyok valójában. Nekem általában az alkohol, meg az iNteRNeTTo 7kérdés segít abban hogy valahol néha az lehessek aki valójában.

Meg szeretném jegyezni, hogy Stanley Kubrick egy zseni.(Greenaway-ről ezt soha nem állítanám.) A Shining egyébiránt a Frankenstein huszadik századi újragondolása. A jég, meg a hó...Bizony mondom, nem fogunk a poklok poklában elégni, mert a pokol az jéghideg.

Ennyi. Lesz még rosszabb is.

Razzia Cattani


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 44 perc
Kedves Zsófi.

Van magány, van egyedüllét - az előbbinél Te hagyod ott a többieket, az utóbbinál a többiek Tégedet. Okai szerteágazóak, de a legfőbb az szerintem, hogy kb. 200 éve magad is eltarthatod magadat, nem szorulsz másokra... Ellenszerei?: Hát... talán a kíváncsiság, a vallás, a hivatástudat, az olvír-7?-presszo. Egy pappal mindenesetre érdemes erről elbeszélgetni bármelyik templomban, kétségtelenül ők értenek hozzá a legjobban.

Engels


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 37 perc
En azt gondolom, hogy azert a beszed nem egy rossz dolog :), es mindent ki lehet vele fejezni valamilyen szinten, tehat lenne lehetoseg a masikkal valo kommunikaciora. A nagyobb bajt inkabb abban latom, hogy maga az Ember nem tudja, hogy mit is gondol, a masikrol sem, igy nincs mit mondani. Sot, onmagarol sem sokat tudhat, a helyzeterol, igy a bizonytalansag allapota hatarozza meg a kommunikaciot. Most egyelore ennyit ...

Gabor


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 27 perc
Biztosan nem én leszek az első...

Szerintem nagyon rossz magányosnak lenni, de ezt embere válogatja. Én például sehová nem szeretek egyedül menni, bár otthon néha jól esik, ha nem zavar senki. Azt hiszem, hogy nekem jól esik, ha akármelyik pillanatban felfedezek valami érdekeset, szépet, hasznosat, megosztani valakivel. Biztosan sokan vannak olyanok is, akik nem így vannak ezzel.

Hunter


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 18 perc
Én nem azért olvasom ezt a rovatot, vagy "látogatom a különböző netes" helyeket, mert magányos vagyok. Szerintem ez, ennek nem előfeltétele.
Nettike


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 16 perc
Hazassag + ket gyerek.
Garantaltan bevalik

Peter


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 11 perc
Bruhahaha! Nem én vagyok az első, de először látom ezeket a tuti új felíratokat. Ez igen!

Razzia Cattani


1997. április 14. - hétfõ, 10 óra 2 perc
Többször el kellett mennem a géptől, míg a válaszomat megírtam az előző kérdésre, így aztán elkéstem vele, közben megjelent az új (kérdés). Kérlek Kedves Zs. azért olvasd el, s gonolkodjatok rajta.
Pécsi


1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 45 perc
Drága jó F.G!
Megbocsájtok neked, természetesen. Te is nekem, remélem. Te is azt gondolsz, amit akarsz és azt is csinálsz. Meg én is. Te is mondasz meg írsz hülyeségeket, meg én is. Meg néha talán okosakat is. De engem nem győztél meg, sőt, Zs. sem győzött meg semmiről. Az ingerültség, amit provokatív kérdésemre válaszként kaptam, inkább arról győz meg, hogy elevenre tapintottam. Köszönöm őszinte válaszodat. Magam is azt gondoltam amit írtál, csak annyire plasztikusan nem tudtam volna megfogalmazni. Azt hiszem, minden sora igaz a feleletnek.
Más.
Zsidó ismerőseim és barátaim mind velem értenek egyet: Pető Iván és pártja teszi a legtöbb kárt a hazai zsidóságnak. Csurka kevéssé veszélyes rájuk. De az lesz, ha továbbra is piszkálják(tok). A judeoplutokrataliberálbolsevikkommunistázó Csurka és tsai az olyanoktól fognak bezsongani, mint r.r. aki egy rossz szót nem kapott gyűlöletet keltő, nyiltan uszító és ocsmány szövegéért Zs-től.(ápr. 10. 23 ó 39 p.) Nem tudom azt sem elhallgatni, hogy nem csak Zs, hanem a Chartások viselkedése is egyoldalú. Most azt éneklik nyilvánosan, "akasszuk fel Csurkát" "csináljunk újra Gulágot, vigyük oda a rohadt kulákot, meg a piros arcú svábot", mégsem tiltakozik senki. Pedig van lex gönciana (csak így kisbetűvel írom, nagyot nem érdemel), de úgy látszik az csak a zsidókat és a cigányokat védi. A magyart nem. Meg a svábot sem. (Nagyapám Ausztriából jött Mo- ra, akkor most én is menjek a Gulagra?)

Kedves Postapunk!
Nagyon röstellem, hogy alapvető műveltségbeli hiányosságomra mutathattál rá, fínom gúnnyal. Nem mentség, csak ideírom a teljesség kedvéért: olyan gyorsan olvastam át az írásokat, hogy először Postabanknak olvastam a nagyon szellemes aláírásodat. Bocsánat. Mondhatnám: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa...

Kedves Zs!
Ha jól emlékszem, te írtad, hogy a hét kérdése nagyot fog durranni. Aztán bevallottad, hogy nem úgy sikerült a terved végrehajtása, ahogyan szeretted volna, unalmas lett az egész, ezért nem a kérdésről szólnak a válaszok. Aztán nem reagáltál semmit rr írására, másokat meg kioktattál, annyira, hogy elmennek a levelezétől. Azt mondod, belterjes lett a rovat. Ha a különvéleménnyel bírókat elüldözöd, akkor lesz csak igazán az, nem gondolod? Továbbá, szerintem neked semmi jogod nem lehet fölháborodásra és káromkodásra. A nem az tanít jól, aki kiabál, kioktat, kizár, fedd állandóan. Mindig jókat röhögtünk azon a tanáron, aki kizavart valakit az óráról. Te nem így voltál ezzel? A káromkodó tanár pedig végképpen érthetetlen. Márpedig te tanár vagy itt ezen a listán. Viselkedj is úgy. És ne haragudj meg rám, ha szabad kérnem: ha te kioktatsz, akkor terád is rádszólhat más, ha hibázol, nem? Tehát, ugye, nem lesz újabb sértődés és dorga?
Még három dolog: (rövid lesz!)
1. Csurkát és hívetit csak módjával engedd szidni, mert többet árt, mint használ, aki hergeli.
2. Ha Vopopo a kérdés, akkor miért hiszed, hogy nem lesz a válaszokban politika?
3. Egységes megítélést, ha lehet. Egy dorga ide, egy oda...A gyűlöletkeltés is kétoldalú dolog. Itt is, ott is előfordul, de egyre inkább kezdem azt hinni, hogy Kornis (egy s, két s?)igazán hiszi, amit írt, hogy soha nem tudja a másik oldal annyira gyűlölni őket, mint ők gyűlölik azt.
De miért, könyörgöm?
Vale,
Pécsi


1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 41 perc
NINCSEN

1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 29 perc
van !
@pISTI


1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 28 perc
Első!!

1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 20 perc
Én nem számítok elsőnek, de muszáj szólnom, hogy a szövegbeli idézetek csak estére lesznek bekötve.
zs.


1997. április 14. - hétfõ, 9 óra 19 perc