Átverés-e az internet szabadságígérete? Csordás Gábor válasz


Második forduló
Ha Csordás Gábor nem félt bevallani, hogy úgy mond véleményt, hogy nem internetezik, nekem sincs szégyenkeznivalóm azon, hogy pénteken, abszolút off-line módon, elvittem hozzá a válaszaitokat Pécsre (mert faxpapír sincs annyi, amennyi ehhez kellett volna). Ez itt lent az õ válasza; a terjedelembe kalkuláljátok bele, hogy majdnem egyhetes lemaradása volt. És úgy gondoltam, ha van mondandótok, folytassuk még a múlt héten elkezdett beszélgetést.


"Mindenkinek!

Elõször is, eszem ágában sem volt provokálni, egyszerûen csak hangosan gondolkodtam. Lehet, hogy ez már ugyanaz? Eddig azt hittem, (tõlem telhetõen) gondolkodom, most meg kiderül, hogy világ életemben csak provokáltam. Mint Jourdain úr, Moliere-nél, amikor rájön, hogy egész életében prózában beszélt. Ez már akkor az ÚJ VILÁG?
Elolvastam ötvenhét nyomtatott oldal hozzászólást, és baromi sokat tanultam belõle. Két nagy felismerés:
Az IDÕ: egészen más idõ fut a neten. Szerintem senki sem tud olyan gyorsan gondolkodni, mint amilyen gyorsan nekem válaszolnom kellett volna. Ezen egy kicsit mindenki gondolkodhatna, és összevethetné azzal, amit a virtuális szabadságról mondtam. Derrida és Virilio is állítja (az elõbbit én fordítottam, az utóbbi a tv-ben ment: Ezredvégi beszélgetések), hogy a kibertérben az idõhiány fogja kinyírni a szellemi szabadságot (vagy már ki is nyírta? idõzavarban vagyok, LEMARADTAM). Bezabálsz mindent, mert nem akarsz lemaradni -- és NINCS IDÕ választani, mérlegelni, gondolkodni.
A FÉLELEM: szép, hogy sokan vagyunk a neten -- de ez õrületes nyomást is jelent, ha valakinek kisebbségi véleménye van, ha nem konform. Ha öt emberrel beszélgetek, és négyen mást mondanak, istenem, kibírom. De ha ezer között vagyok egyedül egy véleménnyel ("gondolkodj néhány millió ember fejével egyszerre", brrr! kedves apafej, inkább ezzel az eggyel, amíg megvan), elõbb-utóbb be fogok sz*ni, és nagy lelkierõ kell ahhoz, hogy fenntartsam a véleményemet (Kolumbuszra én inkább itt hivatkoznék). Ezt csak azért mondom, mert Zsófi is intett, nehogy bevalljam, hogy nem vagyok rákapcsolva a neccre, mert akkor szétszedtek. Hát nem vagyok; egyelõre nem futja a kiadó költségvetésébõl. Akkor hogy merek véleményt alkotni? Egyrészt, azért kattintgattam már itt-ott; másrészt pedig: nem kell ahhoz tojást tojnia az embernek, hogy felismerje a záptojást (ezt meg egy francia kritikus mondta).
A konkrét vitapontokat három csoportra osztom. Hontalannak valószínûleg igaza van, két témáról beszéltem: 1. szerzõi jog a neccen, 2. a necc és a szabadság. Mégis három csoport van, mert a hozzászólásokból kibontakozik egy harmadik nagy téma: 3. báncsák a neccet a maradiak (esetleg a kommunisták vagy a yuppie kizsákmányolók)!
1. Zsolt fején találta a szöget: „Csordás urat csak az zavarja, hogy õ nem kap a pénzbõl". Pontosan errõl van szó. Igaz, hogy nem muszáj könyvkiadónak lennem (köszönöm az ilyen irányú biztatásokat: adjak ki kommerszet, álljak át más médiumokra stb. -- akkor már miért nem salátabár vagy olajszõkítés?), de ha már az vagyok, kiadom a könyvet, és a bevételbõl kifizetem a szerzõt. Többek szerint a necc a gyakorlati korlátok miatt nem konkurencia. Én is szeretek pl. kádban olvasni. Csakhogy részben ugyanezek szerint a technikai fejlõdés mindenre hoz megoldást. Szerintem ERRE IS. Ki fogad velem abban, hogy tíz év múlva kádban lehet neccezni? A probléma tehát fennáll: ki fizet a kiadónak (a szerzõnek) a neccre felvitt jogdíjas anyagokért?
Erre nézve rengeteg jó ötletet kaptam, nagyon köszönöm. Nekem is van elképzelésem, és bárkivel hajlandó is vagyok szerzõdést kötni (csak a teljes mû felrakása esetén), a következõ feltételekkel: A. a szöveg végén legyen ott a copyright jegyzet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak ezzel együtt lehet letölteni, kinyomtatni stb. B. számoljuk a letöltéseket, s egy adott mennyiségen (10-100 letöltés között, ezt még meglátjuk, lásd reklámérték) felül fizessen az állomány gazdája valamennyit (a copyright nemzetközileg az árbevétel 8 százaléka, ezért az átlagos könyvár 8 százalékát javaslom) minden újabb letöltésért. Ez is csak javaslat, vitassuk meg!
REKLÁMÉRTÉK: Többen biztatnak, nyomjam fel a könyveinket a neccre, és pár év múlva kaszálni fogok. Sajnos, erre csak azt tudom mondani, hogy itt a necc által ébresztett illúziók mûködnek. Ültök a monitor elõtt, nyilván éppen olyan rongyos nadrágban, mint én, elõttetek a nagyvilág, és elhiszitek, hogy ti vagytok Bill Gates. Apafej azt mondja, hagyjam menni a dolgokat, és tíz év múlva sápoljak. Piritós azzal biztat, ha "egy lyól mûködõ szerzõi jog érvényesítõ rendszert" dolgoztatok ki egy szakértõ gárdával, abból lesz a nagy kaszálás. Valaki más (nincs IDÕM kikeresni!) azt mondja, csináljak nagy üzletet kommersz könyvekbõl, és azzal finanszírozzam a bevételhiányt. Nem tudom, körülnéztetek-e: a neccen kívül tényleg egy yuppie világban élünk. Itt az kaszál, aki elõzõleg belenyom pár milliót. Annak lesz több, akinek már sok van (ezt se én mondtam). Egy példa, pISTI dobta be: Hamvast egy olyan kiadó adta ki, akinek nem volt pár milliója elõzõleg meggyõzni mindenkit, hogy Hamvas jobb, mint Tolsztoj. Cookot meg egy olyan, akinek volt. Ezért Cookot minimum SZÁZSZOR annyi példányban adják el, és ha tíszszer olcsóbban adják, akkor is tízszer többet keresnek rajta. Az pedig, hogy elõször belenyomok harminc forintot, aztán szép lassan eljutok a harminc millióig, egy szép kis álom. Mutassatok egy tõkét, amelyik így jött össze. Mindezen hol segít a necc? Várom a válaszokat!

2. Internet és szabadság. Virtuális és valóságos szabadság. Erre azért elég kevesen reagáltak. DcsabaS nagyon megfontolandókat mondott. Az írás, az irodalom is virtuális valóságot hoz létre -- és mégsem csökkenti, hanem inkább növeli a szabadság esélyeit. Én is így gondolom, épp ezért foglalkozom irodalommal. Keressétek vissza, amit az utópikus potenciálról mondtam. Lehet, hogy itt a különbség az irodalom és a kibertér virtuális valósága között? Szerintem igen. Egyszerû információelméleti érvekkel jövök. Az irodalmi szöveg ideje lassabban telik a valóságosnál -- a valóságosnál sokkal több idõ és lehetõség nyílik a reflexióra, az értelmezésre, a töprengésre: arra, hogy egy eseményt, egy szereplõt, egy állítást megforgassunk, minden oldalról szemügyre vegyünk. Az irodalmi szöveg közismert rendundanciája is ezt szolgálja. A neccen az idõ sokkalta gyorsabban telik a valóságosnál. A gondolkodás a neccen úgy viszonyul a rendes gondolkodáshoz, mint a korai magömlés egy rendes orgazmushoz. A szabadság alapfeltétele viszont az, hogy ki tudjunk lépni a pillanat sodrásából, mert döntéseket hozni és választani csak így lehet -- aki pedig nem dönt és nem választ, az aligha szabad. Ezért szerintem az egyik virtuális valóság -- az irodalomé -- rászoktat a szabadságra, a másik viszont -- a kibertéré -- leszoktat róla. Ezért persze még nem kell betiltani (lásd következõ pont), -- és ugye nem is lehetne, csak éppen ezt is -- a kiberteret, az online idõt stb. -- gondolkodásunk tárgyává kell tenni! Én éppen ezt próbáltam az interjúban. /debug azt mondja, "még többet interneteznék és nem beszélnék hülyeséget a szabadságról". Ez az összekapcsolás zavar engem, ami fordítva sem igaz. Én igenis többet interneteznék (a mostaninál, vagyis a semminél mindenképpen) -- VISZONT még több hülyeséget beszélnék a szabadságról. Az utolsó lehelletemig. És benneteket is erre biztatnálak.
3. A SÉRTÉS. Megsértettem a neccet, mert azt mondtam, hogy
A. az interneten csak szemét van (többen)
B. az interneten való terjesztést kívánom korlátozni (MuzX)
C. álláspontom a tényeket nem ismerõ vagy mellõzõ "géprombolás" (Hontalan)
D. maradi módon gondolkodom (IÁ, rögtön utána Leninre hivatkozik ellenpéldaként -- akkor már szinte vállalom is a maradiságot; Lenint még annyira sem imádom, mint a neccet) Lássuk sorban.
A. Vissza lehet keresni, ezt mondtam: "Az Interneten az értéktelen információkhoz férhetsz hozzá könnyen. A szeméthez." Tehát nem "csak", és nem "minden szemét". Az eredeti állítást tartom, tessék cáfolni. És azt is, hogy ez egyre inkább így lesz. A lényeg a "könnyen", ami nemcsak a fizetésre utal, hanem a keresési nehézségekre is. Annak növekvõ valószínûségére, hogy értéktelen, érdektelen vagy használhatatlan információra lapozol.
B. Semmit nem akarok korlátozni, sem betiltani. Csak örülnék, ha szabályozni lehetne a jogdíjas anyagok felvitelét. Ezt nem fogják "helyettünk" megcsinálni, valahol "odafönt" vagy "nyugaton". Vagy ha igen, attól fogunk kódulni (lásd 1969/III. törvény, ami, mint MaCS találóan kimutatta, tiszta agyrém). Mindenkinek jobb, ha sikerül megegyeznünk valamilyen szabályozásban. Addig viszont csak perelni tudok. Ezt is megmagyaráznám: ha a saját szerzõi jogomról van szó, tudok nagyvonalú lenni. Ez a jog születésemtõl fogva az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. De amikor egy szerzõ jogait megveszem, szerzõdésben kötelezem magam, hogy képviselni fogom az érdekeit -- az õ rovására, szerzõdést szegve nem lehetek nagylelkû! Ezt kéretik figyelembe venni. MUSZÁJ gonosz póknak lennem.
C. Igazán nem érvként, csak hencegésbõl jegyzem meg: a Jelenkor volt honunkban az elsõ számítógépen tördelt folyóirat. Minden könyvünk gépen van; a legnagyobb bajban lennék, ha kitörne belõlem a gépromboló. De gépromboló-e az, aki megállapítja, hogy a szövõgépek bevezetése következtében milliók kerültek az utcára és süllyedtek nyomorba? Trebitsch szerint "A technika fejlõdése viszi elõre a világot", ami nem biztos, hogy igaz, habár az igaz, hogy a technika lerombolása nem viszi elõre. Egy-egy új technika megjelenése hatalmas gondokat old meg, és hatalmas gondokat idéz elõ, amelyeket aztán a társadalmak jól vagy rosszul próbálnak kezelni, megoldani. Tehát VAGY jól, VAGY rosszul. MUSZÁJ minden új technikai lehetõség árnyoldalaira is felhívni a figyelmet, arról is beszélni, mert különben nagy bajokat okozhat. Ha nem is a kenyerünket, a szabadságunkat IGENIS ELVESZÍTHETJÜK -- nem a technikai újítás, hanem a saját hülyeségünk miatt.
D. Azt hiszem, össze kellene sz*nom magamat, hogy elrepül felettem az idõ vasfoga. A jövõ (a jelen) a kibertéré, a könyv kiment a divatból, csoda, hogy még nem haltam éhen. "Nem kell, hogy teccen a mai világ, ellenben az alkalmazkodásra képtelen egyedek elhullanak és sajnos ez alól a szépirodalmi kiadók sem kivételek", így pISTI. Szerintem, szerencsére, nincs így. A színház után jött a mozi, a mozi után a tévé, mint többen elmésen megjegyezték, és azért néha látok jó színházi elõadást is. És az alkalmazkodásra képtelen egyedek sem hullanak el, mert annál azért bonyolultabb gépek vagyunk, mi emberek, és a verseny rögeszméjén kívül más rögeszméink is vannak, mint pl. a szeretet, a szolidaritás, a szépség. Lehetséges, hogy pISTInek igaza lesz, és a kibertér ezen is változtatni fog. Akkor viszont kérek egy másik emberiséget, és ha nincs másik, inkább hulljak el.

Nagyon sokan hoztak fel olyan érveket, amelyekkel egyetértek. Ezekre nem tértem ki, mert a vita természete már csak ilyen. Megfontolásra ajánlom mindazok véleményét, akik a szabadságot féltik, velem együtt.

Figyelem! A Jelenkor Kiadó könyvheti könyveibõl szövegszemelvények, borítógrafikák és ismertetõ szövegek találhatók hamarosan az iNteRNeTTóban -- talán már a jövõ héttõl, ha lesz idõm lekonvertálni a szöveg- és grafikus file-okat! Addig is, válaszokat és további szidalmakat várva mindenkit szeretettel üdvözöl:

Csordás Gábor"


Az esetleges újabb válaszaitokat viszont már faxolni fogom. Modernizálódunk.

Mihancsik Zsófia
zsofi@mail.datanet.hu


A válaszok:



Magam is iroember vagyok, azaz a jogdijakbol elek. Engem egyaltalan nem zavar, ha amit irtam terjed a halon - sokszor tudatosan terjesztem. Egy dol dolgot nem akarok: megjelenes elott feltenni valamit. A jelen kiadoi vilagban nem a halotol, inakbb a lapszerkesztotktol es kiadoktol kell felteni az embereket, amik nem szeretnek fizetni.

Az az allaspont, hogy mint kiado a szerzot koteles kepviselni az egy baromsag: a szerzonek koteles fizetni az ELADOTT konyvekert. Azt is megertem, ha azt mondja a megjelenes utan z honappal valik valami szabadda (ahol z kisebb mint hat honap...)

A konyveknek letciklusuk van. Ha ez alatt nem tudja eladni, akkor vagy a kiadoval vagy a konyv temajaval van a baj. A szepirodalmi konyveket pedig egyszerubb is olvasni papirban, mint a halon. De ennek ellenere hogy megvan rajto peldaul le is toltottem.

Az a kiado, aki a halora feltett dolgokert perel, az szamoljon kitolasokkal es megvetessel. Ugyanugy mist az a szoftverceg, aki hasonloert perel. Ez akkor es csak akkor igaz, ha a felhasznalo non profit celra hasznalja a dolgokat. Ha papirban kiadja, filmme stb fldolgozza, az ertelemszeruen mas. Az mar szerzoi jog serelmere elkovetett cselekedet. Ezert a kiado minden kitoltos a szamar szuksegesnek megitelt tilalama, kulturaellenes baromsag. Amit termesztesen nem tartanak be, es ha perel, akkor szamoljon a kovetkezmenyekkel. O is megjegyezte: a szerzoi jogi torveny jelenlegi formajaban gazemberseg, baromsag, kulturaellenes. O ket mercevel mer: amikor sajat zseberol van szo, akkor pedig mas allaspontot kepvisel.

A kultura kozkincs. Sok sok esetben a halonak k0nyvtar helyettesito szerepe van. O azt akarja, hogy kulturalis javak eltunjenek. Mert ma mar ujabbpenzes kiadast nemigen tud csinalni valamibol. A konyvtarak pedig mar nem toltik be feledatukat. Helyette maradt a halo, a maga sajtos torvenyeivel.

Tehat szoval es tettel: magatrtasa es velemnye igencsak elitelendo. Rendor technokrata velemenyt tukroz. Olyat, amivel mint iro ember sem tudok egyet erteni, mint azzal sem, hogyha egy kiado valamit megvesz azt orok idokre kivanja.

"Legyetek atkozottak mindannyian, kik az amerikai szerzoi jogi mintara meg a lelegzetvetelunket is kivanjatok szabalyozni" Ez sokszor elhangzik a filemes videos es szamitogepes jog lapcsan, de
sajnos ugy latszik egy kiado cvirkusza (Walhalla) utan a konyves szakmaban is terjed. Kar. Pedig a konyvesek voltak a tarsadalom elitje. Most a zabralok elitjeve kezdenek valni. Ez pedig a kultura halat jelenti.

Johannes@mail.datanet.hu


1997. május 12. - hétfõ, 3 óra 19 perc
preMuzX!
Persze, hogy Magyarország, és persze, hogy átalány!
Hontalan


1997. május 11. - vasárnap, 23 óra 21 perc
Robi!
Visszamentem. Sajnos, nincs igazad, mégpedig úgy, hogy ennek az itt tárgyalt dolognak nincs köze ahhoz az ideológiai-politikai háttérhez, amelyet idevetítenél. Ha jól emlékszem, Heine volt az, aki alapvetően megállapította, hogy a szerző tehetségéből a kiadó gazdagodik meg. Bár én mint kiadó az utóbbi cselekedet (meggazdagodás) végrehajtási módjára még nem leltem rá, meggazdagodott szerzőt sem igen láttam, és ha igen, az nem volt "az" a szerző.. Ennek a dolognak még azt az oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyarországon "létezett" szocializmus sok szerző vonatkozásában függetlenítette a mű üzleti sikerét a szerző napi megélhetésének fedezetétől. Rossz nyelvek szerint pl. Csurka I., amikor el volt tiltva, egész szép havidíjat kapott, nehogy elmenjen ponyvát írni. Bár szerintem ennek a kornak a kommunizmushoz kevés köze volt (de facto), a mai (pszeudo)kapitalizmus már ezt az általányt sem biztosítja a szerzőknek.
Most csak ennyit, tied a billentyűzet.
Hontalan

Mindenki!
Lehet, hogy ez nem fair, mert mégis a fenti vita folytatása, de közérdekű megjegyzésnek szánom. A vita legjobb állítása ez volt:
"A igazi alkotó emberek NEM a szerzői jogdíj (vagy bármi féle egyéb díj) megszerzése végett alkotnak." - írta Descsaba (a neve írását sajnos elvétettem, de mindenki tudja, kiről van szó.)) Erre mondta a klasszikuis, hogy ez egy nagy igazság, uram. Sőt, vannak szerzők, akik fizetnének azért, hogy megjelenhessenek, mi több, fizetnek is. Persze, nem ők a legjobbak. Viszont kételyeim vannak azon szerzők minőségével kapcsolatban, akik pénzért írnak.
Hontalan


1997. május 11. - vasárnap, 21 óra 42 perc
Hontalan,
Menjél vissza egy két napot.
Sajnos velem szivattak mind a kettöt igy álításom
nem valószínüségen alapszik. De vitatkozzunk.
Robi.


1997. május 11. - vasárnap, 15 óra 13 perc
Kedves Robi!
Koromnál fogva nem lehetett részem kommunista anyatejben, amelyik valószínűleg pont olyan, mint a kapitalista. Egyébként hogy jön ez ide?
Hontalan


1997. május 10. - szombat, 20 óra 0 perc
Bocs, lemaradt a R : Robinak szólt az előző.

Trebitsch


1997. május 10. - szombat, 16 óra 53 perc
obi,

megvilágítottad sötét agyvelőmet. Már tudom, honnan ered a REDhat Linux neve. Háppersze: A komenisták. Ez lett a sztahanovista mozgalomból...

Üdv:Trebitsch



1997. május 10. - szombat, 15 óra 47 perc
H.Gy.
Honnan Gyüttél?
Szerzö


1997. május 10. - szombat, 14 óra 42 perc
Ti még kommnista anyatejet szívtatok.
Nyugodtan alkossatok pénz nélkül.
Nagyot.
Robi


1997. május 10. - szombat, 14 óra 32 perc
Trixie és ga!
Az enciklopédiához nemhogy a néhány százezer (vagy pláne millió) év nem kellett, de még az általam bőkezűen megszavazott 6 ezer év sem. Igazából talán 100 év is elég volt. Mert lényegében rendelkezésre álltak mindazok a dolgok, amiket bele kívántak foglalni, csupán le kellett írni. Márpedig egetverő a különbség aközött hogy valamit "ki kell találni", és aközött hogy csak meg kell csinálni, miután tudjuk hogy kell.

Viszont igazatok volna, ha a Britannica nemcsak most, hanem már pár százezer évvel ezelőtt már létezett volna. Hasonlóan a kőbalta sem most értékes, hanem a maga idejében volt az. A (Britannica is akkor volt a legértékesebb,
amikor készítették. Mostmár inkább csak emlék.)
A maga idejében a kőbalta nagyobb forradalmat hozott az emberiség fejlődésében, mint a Britannica (szintén a maga idejében). Más volna a helyzet, ha valami - tényleg forradalmian - új eredményt elsőként tartalmazott volna. Pl. úgy vélem, hogy aki a könyvnyomtatást feltalálta, az nagyobb tettet hajtott végre. (De még ennél is nagyobb tett volt az írás kitalálása!)

Az, hogy valaki(k) rendszerezi(k) a rendszerezhetőt, az szép, dícséretes és hasznos dolog. Még azt is megéri, hogy fizessünk érte. De soha nem lesz egy súlycsoportban azzal a jelenséggel, amikor valaki egy olyan új dologra jön rá, amire előtte senki más, vagy legalábbis senki olyan, aki megoszthatta volna velünk felfedezését. Ugyanis az új felfedezésére nincs garancia. Következésképpen hiánya gyakorta nem is pótolható (mégha nem is tudjuk, miről maradunk le).

DcsabaS


1997. május 10. - szombat, 13 óra 30 perc
DcsabaS!

A kôbalta nincs benne a Britannica-ban?

ga


1997. május 10. - szombat, 11 óra 16 perc
DcsabaS!

>Szó sincs róla! Jól lemérhető az azon, hogy az emberiségnek
>mennyi idejébe került őket kitermelni:
>kőbalta: kb. néhány százezer év
>Britannica: (ha beleértjük a benne tárolt ismeretek
>előállításához szükséges időt is!): kb. 6 ezer év.

Szó sincs róla, kedves DcsabaS !
Szerintem a dolog így fest:
kőbalta: kb. néhány százezer év
Britannica: (ha beleértjük a benne tárolt ismeretek
előállításához szükséges időt is!):
kb. 6 ezer év + néhány százezer (millió?) év, inkluzíve kőbalta, stb.

Vagy a kőbalta és a felegyenesedés (erectio:-) nem kellett az Encyclopaediához ?

Trixie


1997. május 10. - szombat, 10 óra 16 perc
Robi! (és Tata)
"És akkor ki az a marha aki szerez." ?
A igazi alkotó emberek NEM a szerzői jogdíj (vagy bármi féle
egyéb díj) megszerzése végett alkotnak. Az alkotás belső
kényszerből fakad, tehát a motiváció ösztönös. Persze az
alkotáshoz szükséges a fiziológiai lét, valamint némi
szabad idő. Pénz nem igazán. Egyébként éppen ezzel él
vissza a társadalom akkor, amikor nem díjazza megfelelően
az alkotó embereket. A szerzői jogdíj valamiféle megoldást
kínál e problémára, de nem túl jót. Hiszen bár csomó ember
meggazdagodhat általa, a szerző csak ritkán. Azonkívül
késlelteti az új ismeretek terjedését, ami NEM
szükségszerű. Az alkotó embereknek sokkal inkább tisztes
életjáradékra volna szükségük, cserébe pedig a köz javára
alkotnának - legalábbis szerintem.

TREX!
"Mióta lehet összehasonlítani a kőbaltát egy regénnyel?"
Igenis összehasonlítható! Persze nem egy konkrét, egyedi
kőbalta az érdekes, hanem az, hogy egy kőbalta önmaga
létezésével bizonyítja, hogy egy ilyen eszközt lehetséges
készíteni (nem ütközik természeti törvényekbe), továbbá
hogy hogyan is kell készíteni (know how). Ez a technológia.
Ilyesmiért is szednek manapság jogdíjat (nemcsak könyvekért),
mégpedig nem is keveset. Persze a két eset között vannak
különbségek is. De ez miért érdekes? Ha tudsz valami
konkrét okot, elő vele!

Más. Azt kérdezed tőlem, hogy:
"Tudnál nekem 3 db emberi csalekedetet (a lét- és fajfentartókon, tehát az
evésen, iváson, alváson, kiválasztáson és közösülésen kívűl) mondani,
amely nem sorolható be a pótcselekvések fogalomkörébe?"
Nos, ha tudnék sem mondanék. Ugyanis nekem éppen az a
véleményem, hogy majd' minden cselekvés pótcselekvés.

Speter!
"Azért egy Britannica már felveszi a versenyt egy lightweight kőbaltával!"
Szó sincs róla! Jól lemérhető az azon, hogy az emberiségnek
mennyi idejébe került őket kitermelni:
kőbalta: kb. néhány százezer év
Britannica: (ha beleértjük a benne tárolt ismeretek
előállításához szükséges időt is!): kb. 6 ezer év.

Pirítós!
A szöveged szerint (1997. május 9. - péntek, 16 óra 21 perc,
1.pont) arra lehetne gondolni, hogy a szabadalmi rendszer
elsősorban a szerzőket védeni hivatott, de ez nem igaz.
A szabadalmi rendszer főleg arra hivatott, hogy jogilag
szabályozott legyen (értsd: kisajátítható) a feltalált
dolog hasznosítása. Magyarán lehessenek jogi személyek, akik
azért cserébe, hogy támogatják a szerzőt (vagy feltalálót)
"lenyúlhassák" a hasznosításból eredhető haszon jelentős
részét. Amíg a társadalom nem díjazza a szerzőket
megfelelőbben (lásd fentebb), ADDIG erre szükség is van.
Viszont a jelenlegi helyzet távolról sem ideális. Ugyanis
az történik, hogy nem a társadalom egésze zsebeli be a
hasznot (merthogy nem is finanszírozta a szerző kiadásait),
hanem egy kisebb csoport. Erre pedig az igaz, hogy:
"kis pénz, kis foci"
Amit a szerzői jogdíjról írtál (2. pont) azzal egyetértek.

H.Gy!
Szükségtelen a megfogalmazás tudományos igényével kapcsolatban
szabadkoznod. Aki tudományos igénnyel GONDOLKODIK, az így is
megérthette.

Robi!
Ó, ha tudnád, milyen irgalmatlanul sok minden feltalált, vagy
ember által más módon kreált dolgot használsz fel nap mint
nap INGYEN, anélkül hogy tudnál róla...

DcsabaS


1997. május 10. - szombat, 8 óra 19 perc
H.Gy.
Valamit kifelejtettél.
...és visszatértünk az utópisztikus kommunizmushoz.
Nem kell a falanszter.
A nem szellemi termékekhez való hozzáféréssel akkor mi lesz?
Szolj, hogy hol kapom meg az ingyen Mercedes kiutalásomat.
Szerintem nem gondolod Te azt komolyan.
Robi.


1997. május 10. - szombat, 1 óra 29 perc
Kedves H.Gy.!
Sajnos, az a megfogalmazásod, hogy a kultúrát a legtágabb értelemben tekinted, értelmezhetetlen. Ugyanis a legtágabb értelemben összemosódnak a kategóriák, és minden=minden esete áll elő, ami utoljára a rendszerfogalommal történt. Egyébként a megközelítésed azért abszurd, mert a szerzői jog nem a művek rendeltetésszerű használatát (olvasását, hallgatását stb.) korlátozza, hanem csak a másolását és más hasznára való forgalmazását. Azzal egyetértek, hogy az internet megnehezíti, esetleg ellehetetleníti a szerzői jog érvényesítését, bár ez csak ad absurdum van így. Van még egy szempont, a jóhiszeműség. Ugyanis az internet valóban lehetőséget ad a szerzői jog megszegése révén való visszaélésnek. Azonban a visszaéléssel nem kötelező élni.. Érdekes módon, az informatika nem ritkán alapoz a jóhiszeműségre.. Ez nem feltétlenül naívitás - aki jóhiszemű szeretne lenni, annak módot kell adni ehhez. Ez is egy megközelítés.
Hontalan


1997. május 9. - péntek, 21 óra 27 perc
From: "Hajdu Gy."
To: zsofi@mail.datanet.hu
Subject: szerzoi
Date sent: Fri, 9 May 1997 18:43:36 +0300

Kedves Mindenki!
Aki válaszra méltatta szerzői jogról vallot nézeteim zanzásított változatának vázlatát:
Mint említeni bátorkodtam volt, a kultúra fogalmat a legtágabb értelemben használom, s bár belátom, hogy e megfogalmazás nem tudományos igényű, mégis úgy gondolom érthető és ebben a kontextusban már nem áll oly távol egymástól a (lightweight) kőbalta, a Britannica és egy regény.
A szabadság fogalmát sokféleképpen meg lehet határozni, (meg is tették, vagy megkísérelték), de egyik értelmezésbe sem fér -nem férhet!- bele a tudástól, kultúrától való elzárás, kirekesztés. Márpedig a szerzői jog, ha mégoly érthető és indokolható szempontok alapján is, de ezt teszi. Bizonyos önkényesen meghatározott gazdasági szempontok függvényévé teszi a kultúrális értékekhez való hozzáférést. Korlátoz annak a kultúrának az elsajátításában, amelynek egyébiránt maga is része.
A necc -a neccezők- szabadsága éppen abban rejlik, hogy szinte korlátlanul terjedhet, terjeszthető az információ, tudás, a kultúra. Szabadosságnak ez csak a szerzői jog előbb említett meglehetősen önkényes szempontjai alapján nevezhető. Belátom, hogy a szerzői jogra gazdasági megfontolásokból szükség lehet, de ez véleményem szerint a szükséges rossz.
Egyébként a létező lehetségesnél érdekesebbnek és konstruktívabbnak vélem a lehető lehetséges szférájában való gondolkodást.

Az alaptalan gyanusítgatások elkerülése véget:

H.GY.=Hajdu György


1997. május 9. - péntek, 18 óra 50 perc
Most lesz új 7?
Vagy csak a jövő 7-\ ?

The fun


1997. május 9. - péntek, 18 óra 41 perc
Te H.Gy.!

Azt mondják, hogy minden hasonlat rossz. Te két példával is alátámasztottad ezt:
1. Neandervölgy.
Nem vetted figyelembe, hogy akkoriban egészen más társadalmi(?), közgazdasági(?), technikai viszonyok uralkodtak mint ma. (Például más volt az információ áramlásának sebessége is, ugye.) A népesség növekedésével, a termelőeszközök fejlődésével együtt megjelenik a többlettermelés, ezért megjelenik a kereskedelem; ez előbb-utóbb különböző értékközvetítő eszközök (pl.: pénz) kialakulásához vezet. És ez egyáltalán nem valami fondorlatos konspiráció műve, hanem egyfajta szükségszerűség. A szerzői jog is az.
Arra való, hogy valamiféle módon elismerjük hogy a szellemi munka is munka, a szellemi termék (pl.: írásművek esetében) nem egymás után helyezett betűk összessége, hanem tényleges értékkel, akár használati értékkel bíró produktum. S mint ilyen, az előállítója feltalálónak minősül (lásd: szabadalmi oltalom).

2.Zakószabó
Összekevered a szezont a fazonnal, amikor egyenőségjelet teszel az innovatív gondolkodás és a másolás közé. Te találtad ki a zakó alapötletét? Ha nem, milyen alapon követelnél szerzői jogot magadnak? Főleg, hogy a zakónak maximum szabadalmi joga lehetne, ha egyáltalán szabadalmaztatta volna a feltalálója. Nem tette, ezért bárki gyárthat zakót. Amennyiben ezt tette volna, Te a ”szabó” legfelejebb a gyártási jogra tarthatnál igényt, arra is csak abban az esetben, ha megvennéd az zakóötlet felhasználásának jogát (felhasználói jog) a feltalálótól.

Szerintem a szerzői jog a szabad információáramlás alapköve. Nem kell titkolódzni, nem kell attól félni, hogy valaki büntetlenül ellopja több éves munkánk eredményeit, hogy csekély befektetéssel learassa a gyümölcseit.
Éppen akkor törölnénk el a szerzői jogot, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az igazi hatalom az Információ birtoklásában rejlik? A megszüntetés nem szabadítaná fel az információt, nem tenné elérhetővé a tömegek számára; éppen hogy ellenkező irányba hatna.
És a többi néma csend...
Üdvözül
Pirítós

P.s.: Egyébként magam is olyan munkát végzek, melynek termékeit szerzői jog védi.


1997. május 9. - péntek, 16 óra 21 perc
TREX,

Hát persze hogy nem te vagy a Horn Gyula. De hogy ő mit szerzett, ami jogvédett...???

Trebitsch


1997. május 9. - péntek, 16 óra 12 perc
Messzemenően egyetértek Robi-val.
Ez mindennek az alapja.
Senki sem fog hónapokat sőt évtizedeket/
gondolok itt a találmányokra is/
beleölni egy dologba, amit azután
nem tud eladni.

Tata


1997. május 9. - péntek, 15 óra 19 perc
Hogyan mondjam el neked
amit nem lehet
mert szó az nincs
csak képzelet...

Ha az sincs, akkor marad a szabadságra menés.


Trebitsch


1997. május 9. - péntek, 15 óra 14 perc
Az összefüggés a következő:
Aki szabadságra megy az nem internetezhet.

Az internet egy újabb média amely segít rájönni, hogy mi a különbség az orgazda és az orgazmus között. Mostanában viszont elmarad az észak-koreai magömlés. Semmi sem segít. Békák a zöldhatáron.

Razzia Cattani


1997. május 9. - péntek, 13 óra 37 perc
Trex!
Azért egy Britannica már felveszi a versenyt egy lightweight kőbaltával!
Speter


1997. május 9. - péntek, 13 óra 3 perc
Kedves H.Gy.!
Te most vitatkozol Csordás Gáborral?
Ugyanis lényegében azt állítod, ami ellen ő tiltakozik. Az internet szabadosságáról van szó. Egyébként szerzői jog valóban nem volt mindig, mint ahogy szerzői hiúság, vagy ha úgy tetszik, önérzet sem. Valaha azonban volt kőbalta. Most haladjunk vissza arrafelé?
Hontalan


1997. május 9. - péntek, 11 óra 29 perc
Kedves H.Gy.!

Mióta lehet összehasonlítani a kőbaltát egy regénnyel?
Gondold ezt végig mégegyszer! Gondold végig, hogy mi közös, és mi nem közös bennük!
Egyrészt teljesen más a funkciójuk, másrészt az egyik akkor is egyedi, ha készítenek belőle néhány százezer példányt... (stb)
Ennyi segítséget adtam, hogy belekezdhess a dolog átgondolásába.
Szia : )

TREX

Ui.: Lebuktál kutyabarát bagoly! : )


1997. május 9. - péntek, 9 óra 56 perc
Huhh...
Kakaska!
H.Gy. nem én voltam.
(Csak, hogy tisztázzam.)

TREX


1997. május 9. - péntek, 9 óra 45 perc
H.Gy.
Csak úgy egyszerüen elfelejteni. És akkor ki az
a marha aki szerez.
Én nem az tutti.
Robi.


1997. május 9. - péntek, 4 óra 53 perc
Leninfiú, F.G. Unatkozom és haldoklom. (Lásd olvir) Ezért benéztem ide is, és megtaláltam méltatlan személyemre történő hivatkozást. A fő témához szívesen hozzászólnék, de a hét végén ismételten kitiltattam, tehát nem teszem, Most csendben olvaslak bennetek. Csupán annyit, hogy az emberi szabadságjogokról emlékezetem szerint nemcsak itt, de sehol máshol sem írtam életemben. Nem tesz semmit, hiszen ha szabad bármit tulajdonítanunk a másiknak, akkor úgy sem tehetek ellene. Amit írsz, egyébként szerintem több száz éves evidencia, de csak elméletben. Gyakorlatban mindig az erősebb kutya szindróma működik. Az Interneten is. Csordásnak azért nincs igaza, mert igaza van. Csak hát két különböző dolgot kever össze. Ő megélni akar, az Internet kitalálói és elterjesztői pedig át akarnak minket verni, és manipulálni. Az a legcsodálatosabb és legügyesebb átverés, ha a szabadság látszatát tudják kelteni. Szabadság? Marhaság. Idea tartalom nélkül. Én ugyan nem vagyok tételesen vallásos, de aki az, vajon szabad-e, vagy köti vallása? Az Internet is könnyen válhat misztikussá és misztikumok hordozójává.
üdv - egy kutyabarát bagoly (ezzel az aláírással hátha átverem üldözőimet.)


1997. május 9. - péntek, 2 óra 17 perc
El kellen felejteni a szerzői jogot. Több okból kifolyólag is. Előszöris azért, mert alkalmas eszköz arra, hogy elzárjon embereket a kultúrától. (e szót értsd alegtágabb értelmében.)
Aztán kérdem én, a szabó, ha tovább értékesítem a zakómat milyen szerzői jogra tarthat igényt? Egyébként a szerzői jog sem létezett mindig, vagyis meg is haladható. Képzeljük el hol tartanánk, ha a neandervölgyi szerzői joghoz kötötte volna a kőbaltát.
Egyébként magam is szerzői jogos foglalkozást űzök. (Mielőtt valaki elfogultsággal vádolna.)

H.Gy.


1997. május 8. - csütörtök, 23 óra 37 perc
Az írott törvények kis fáziskéséssel az élet törvényeit követik. Ha ez a fásiskésés túl nagy, jönnek a feszültségek. Mint most.
@llexxpos
PS.: Nincs valami más témánk? Uncsi.


1997. május 8. - csütörtök, 20 óra 35 perc
Tovabbi comment a szerzoi joghoz:
egy torveny addig torveny amig a leghalvanyabb esely van a betartatasara. Nomarmost, azt, hogy az Interneten ne legyen fenn valami, ami fenn akar lenni, azt eddig meg senkinek se sikerult elernie tudomasom szerint.

(ld. Nemet Radikalisok, Szerb Radiok, etc.). Pl. Werner Zsoltnak is egy csomoan ajanlottak, hogy megmirrorozzak...

Tehat hiaba torveny igy v. ugy, ha nem megy, nem megy.

gusthy@hu.bonus.com


1997. május 8. - csütörtök, 17 óra 22 perc
Kedves Gábor!

A 3.A kérdéshez szólnék hozzá. Szerintem is sok a szemét az Interneten. És máshol is. Amikor Internet kritikáról van szó, gyakran szoktam összehasonlítani más médiákkal. Szerinted a tv-ben pl. arányában nincs annyi szemét, mint az Interneten? Szerintem van. És a kereskedelmi televíziózas terjedésével egyre nagyobb a valószínűsége, hogy szemetet találsz. A TV-bôl is ömlik a szemét, mégse gondolnám, hogy rossz dolog lenne. Mert ugyanúgy megtalálom benne azt, ami számomra nem szemét, és ez a lényeg. Nem gondolom, hogy ami információ felkerülhet a netre, az egyben haszontalan is lenne. Nyilván keveset voltál netközelben, ha így látod. Én pl. elmondhatatlanul sokat köszönhetek annak, hogy van ez a háló, mert pl. a szakdogámhoz és minden más érdeklôdési területemhez megtalálok nagyon sok mindent, ami kell. Amirôl nem lehet mondani, hogy haszontalan, de azt se, hogy illegális. Mégis fent van.
Tehát amit az Internet szemetérôl írtál, igaz más médiára is.

Boca


1997. május 8. - csütörtök, 16 óra 36 perc
Ezt a 7kérdést lazán kihagytam, egyrészt, mert kiváncsi voltam, hogy mire mentek a legokosabb nélkül ;-))), másrészt az elején csöppet gondolkodóba estem, aztán később meg úgy telihordtátok mindenfélével a rovatot, hogy képtelen voltam bekapcsolódni. Most viszont Leninfiú egyfelől nálánál okosabbnak (!!) nevezett nyilvánosan (és halálosan komolyan, legalábbis nem láttam utána smiley-t) másfelől egy sorban említett Rezsővel. (ezt majd nekünk kell párosmeccsen eldöntenünk, hogy melyikünkre nézve sértő, illetve hízelgő). Mindenesetre nem helyénvaló dolog, ha az utókor majd olyan hivatkozást talál a köcsögben, hogy itt van egy fazon, aki még a Leninfiúnál is okosabb :-))))))))), azt nem is írt semmit e témában. Így aztán úgy döntöttem, hogy kifejtem velőtrázó véleményemet, legalábbis a köcsög számára.
Szóval szerintem egyáltalán nem kell betojni az internecc szabadságától - sem úgy ahogy az interjúalany teszi, sem úgy, ahogy az őt bírálóktól látom. IMHO (ezt ma tanultam a HVG-mellékletből, magyarul SZVSZ) a hálózat nem ellenfele a hagyományos kultúrának, pusztán részévé válik majd, nem szabad hát belőle kimaradni. Ezt CS.G. úrnak mondom, gyerünk, másszon bele, majd megbarátkoznak. Másfelől viszont IMO (magyarul VSZ) senkinek sem ajánlom, hogy a szabadság korlátlan élvezetét remélje a necctől, legfellebb kábítószerként jöhet szóba, ilyen irányú vágyak kiteljesítésére. Ez hamis ígéret, kár bedőlni neki. Tessék nyugodtan élvezkedni a technika által nyújtott lehetőségek egyre nagyobb tengerében, de kéretik nem összekeverni. Ez a víz nem az a víz.
Uff, én beszéltem. IMHO (SZVSZ)
F.G.


1997. május 8. - csütörtök, 15 óra 28 perc
Mirért átverés a Hét??
Mert rendszeresen legalább 10 napig tart.
Jó ez igy?
Robi


1997. május 8. - csütörtök, 14 óra 18 perc
Kedves Leninfiú és Pirítós, másnéven Lomb Kató.

Köszönöm Iljics, vártam a tolmácsolás hitelesítésére. Pirítósnak meg azé van most az eccer igaza, mert nem olyan szép mértani fakocka a feje, mint az enyém. Veszek egy gyalut...
Viszont nem találom az Asimovot. Úgy rémlik, hogy a Hold tragédiája c.-ben volt. Még hátravan úgy 15 kupac... (nincs elég könyvespolcom.)

Üdv: Trebitsch


1997. május 8. - csütörtök, 12 óra 3 perc
Trebitsch!
Azt hiszem, teljesen véletlenül a Pirítósnak eccer igaza van. Picit most nem a szólásszabadságról beszéltem, hanem a szerzői jogokról, melyek az Interneten keresztül sérülhetnek. Cs.G. azt veti fel, ha jól értem, hogy nem lehet ez ellen védekezni, illetve nehéz, és ez sérti egy csomó ember jogait. Márpedig ugye, mint azt nálam okosabb kollegák (Rezső, F.G.) már többször felvetették, hogy az én szabadságom odáig terjedhet, míg nem csorbítja mások szabadságát. Ilyen szempontból nézve és kritizálva az Internet meglehetősen veszedelmes dolog.

Üdv:

Leninfiú


1997. május 8. - csütörtök, 9 óra 47 perc
Paraszti nyelven, az USA-ban federal bücselekmény a szerzöi jog megsértése. A szólásszabadságot az alkotmány biztositja.
Robi


1997. május 8. - csütörtök, 4 óra 50 perc
Csordas Ur!
Nagyon tetszett az irasa. Azt hiszem keveset olvasom az Internettot, talan ez volt az elso cikk, amit vegigolvastam.

>> A gondolkodas a neccen ugy viszonyul a rendes gondolkodashoz, mint a korai magomles egy rendes orgazmushoz.<< -
Szerintem nagyon talalo!!! Ebben az egy mondatban (is) sokminden benne van!

Egy megoldas azoknak, akik a kadban szeretnek olvasni (ahogyan en is): a letoltott anyagokat erdemes kinyomtatni :-)) A nyomtatott sajtot nem hiszem, hogy valaha is ki fogja szoritani az internet. Majd meglatjuk!


udv minden neccezonek!

Boti


1997. május 7. - szerda, 22 óra 22 perc
En inkabb a seggemen maradok!!!

1997. május 7. - szerda, 17 óra 38 perc
Kedves Kedveseim!

A szerzoi jog az jogi kerdes. Nem ertek hozza. A szabadsag az filozofiai kerdes. Ahhoz mindenki ert.

Szerintem tuti hogy volt kezdetbe a szinhaz, aztan jott a mozi, meg a TV. Abban a tekintetben hogy minek van nagyobb sulya az emberek eleteben, es gondolkodasaban.(Amugy a szinhaz is egy interaktiv mufaj. A mozi a legkevesbe interaktiv.) A TV nem mint mufaj fog kihalni, hanem mint onallo media. En alalicitalok Cs.G.-nak, szerintem en mar ot even belul kadban fogok ulni, es az internetre fogok gondolni. Az internet szeles korben kepes kielegiteni az egyen intellektualis igenyeit. Nem kotelezo ami nem tetszik. Nem szabad, csak szabadabb. Odalep az egyen melle, sokkal inkabb kepes simulni az egyenhez mint barmelyik media. Kovetkezeskepp sokkal erosebben tud befolyasolni. Igy lesz mindenkinek erdeke, hogy ne legyen minden szabad.

Na persze lehet azon is gondolkodni, hogy mi a franc az hogy igeret. Nekem, pl. senki semmit nem igert, en csak kikiserletezem hogy meddig lehet elmenni, mint peldaul a gyerek aki lehuzza a forrovizes labost a tuzhelyrol, hogy belenezzen. Meg azutan ott vagytok ti, latom ahogy tukrozodik az arcotok a kepernyon, akikkel kommunikalok, meg pedig anelkul hogy be tudnatok dugni barmilyen skatulyaba. Mintha magaval Istennel beszelgetnetek. Vagy mondjuk olyan mint egy Allarcosbal Gondolkodosarok. Van arcom de lathatatlan, es van alarcom, a nevem. De mi van azzal akinek nincs semmije?

A tomeghatas egy baromi fontos dolog. En pl. legtobbszor csak azert formalok kulonvelemenyt, mert nem akarok egy csomo hulye emberrel kozosseget vallalni. Valaki csak azert lopja a munkaltatoja penzet, hogy masokra vegre ra tudja kenyszeriteni a velemenyet, azert jon ide. En szabad ember vagyok.

>> A gondolkodas a neccen ugy viszonyul a rendes gondolkodashoz, mint a korai magomles egy rendes orgazmushoz.<< - Ez ha-ha ez vicces. Kezemben az eger amelyik kiragja a zsakot, aztan johet a korai magomles. De hat mi az a rendes gondolkodas? Szerva itt csere ott.

Razzia Cattani


1997. május 7. - szerda, 16 óra 54 perc
Trebitsch!
Félreértetted Leninfiút, ami önmagában nem baly - én is mindig félreértem.
Nem a protestálás a bűn, hanem az, ha egy vélt szabadságeszmény hatására megsértik a Netre is érvényes, szerzői jogokat védő törvényeket.
Akkor aztán lyön a Ta-tara-tara-ta-Ra-tara-tara-ta-taaaaa!
Amúgy nem csodálkozom, hogy az Egybesült Államokban kész és kidolgozott rendszer védi a szerzők jogait az internetes kalózkodástól.
Pont ott ne védenék, ahol a legtöbb oltárt a magántulajdonnak emelik...?
Cs.G.-nek már ki sem kell dolgoznia a védelmirencert. Vennie kellene egy internet kapcsolatot (amúgy is ráférne) és át kell kérdeznie a Nagy Vizelet túloldalára, hogy ott hogyisvanez.
Pirítós
Lenin(fiú) fordító


1997. május 7. - szerda, 14 óra 44 perc
Leninfiú!

Könnyen lehet, hogy sültbolondnak minősülnénk az Internet "szabadságával", magamra nézve az utóbbi időben amúgy is motoszkál bennem efféle sejtés...
Viszont bűnözésről nem tudok, bár nem vagyok jogász, de remélem, hogy beszélni szabad.
Nehezen tudok elképzelni olyan USA-béli, vagy bármely demokráciában bevezetett joggyakorlatot, ami akármelyik törvény szövegének, szellemének vagy gyakorlatának kritikáját jogi úton büntetné. Mér ne protestálhatnánk? Az csak nem bűn...
Meg aztán csak meditáltunk itt azon, hogy Cs. G. ellenérzései indokoltak-e. A szerzői jogok betartatása hálistennek nem az én dolgom. Betartani viszont eddig is, ezután is... Törvényektől függetlenül (azokat ui. nem ismerem), mert így gondolom etikusnak.

Üdv: Trebitsch


1997. május 7. - szerda, 12 óra 13 perc
Hölgyek, urak!
A Journal of Advertising Research különszáma (March - April) csak az Internettel foglalkozik és egy szerzői jogokra specializált washingtoni jogásznó cikke külön kitér a Cs.G. által felvázolt problémákra. Nincs kedvem idézgetni a cikkből, mely rengeteg prcedens hivatkozás alapján az USA gyakorlatát mutatja be, de legyen nektek elég annyi, hogy elképzeléseiteknek semmi köze az ott létező, baromi szigorú szerzői jogi védelemhez. Cs.G. valóságos provokatőrnek minősülne, a többiek pedig az Internet "szabadságával" sültbolondnak. Vagy bűnözőnek.
A lényeg: az Inetrneten ugyanolyan szerzői jogok vannak, mint máhol, ugyanúgy büntethető aki megszegi ezeket és tök mindegy, hogy kinek mi a véleménye, lehet-e a képernyőn regényt olvasni.
Pont.

Leninfiú


1997. május 7. - szerda, 10 óra 11 perc
Május 27. 15. 00 MTESZ Kossuth téri székháza, 337. terem
dr. Gyertyánffy Péter (Artisjus főig.) Internet és a szerzői jog. Előadás és konzultáció.
Kimásolva az NJSZT Tájékoztatóból.
Hontalan


1997. május 7. - szerda, 9 óra 56 perc
"Nekem is van elképzelésem, és bárkivel hajlandó is vagyok szerződést kötni (csak a teljes mű felrakása esetén), a következő feltételekkel: A. a szöveg végén legyen ott a copyright jegyzet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak ezzel együtt lehet letölteni, kinyomtatni stb. B. számoljuk a letöltéseket, s egy adott mennyiségen (10-100 letöltés között, ezt még meglátjuk, lásd reklámérték) felül fizessen az állomány gazdája valamennyit (a copyright nemzetközileg az árbevétel 8 százaléka, ezért az átlagos könyvár 8 százalékát javaslom) minden újabb letöltésért. Ez is csak javaslat, vitassuk meg!"

Ezt a rendszert már kidolgozták, Xanadu a neve (lásd a MEK Számtech./Hipertext "polcán" a róla szóló írásokat). Megoldották a szerzői jogok megvédését és az automatikus jogdíj-fizetést minden letöltött betűért. Rengeteg szellemi munkát és pénzt beleöltek, aztán kidobták az egészet, mert megjelent a Web és kiderült, hogy igazi tömegigény a kötetlenebb, ingyenes, "kaotikus", a televízióhoz hasonló "szőveg-szórásra" van. És ha ezt az igény a szövegekkel "hivatásból" foglalkozók (írók és szakírók, kiadók és könyvtárak) nem elégítik ki, akkor a felhasználók "partizánkodni" kezdenek: maguk alkotnak vagy "lopnak", ami az eredménye sokszor valóban "szemét".

A kábeltársaságok még csak ígérgetik a az 500 tévécsatornát, az Interneten azonban már most sok százezer Web-adó "sugározza" nagyrészt képekkel kevert szövegekből álló "műsorát". Ezt az iszonyú mennyiségű "műsoridőt" valakiknek meg kell tőlteniük tartalommal...

Laci



1997. május 7. - szerda, 7 óra 48 perc
Egy idézet Cs.G. úr 2. pontjához


"Az olvasás gyönyörűségéhez van-e hozzáfogható szellemi élvezet? Talán a zenehallgatás. A színház, az opera, a film vagy a televízió nem mérhető hozzá. Most is, őszülő fejjel, ha hazatérek munkámból és kedvetlennek, fáradtnak, letörtnek, kiürültnek érzem magam, vagylemezt hallgatok, vagy olvasok. Az olvasás szertartás. Kényelmesen átöltözöm, kávét, vagy teát főzök, gondosan előkészítek minden szükséges eszközt az olvasókarosszékem mellett lévő asztalra, nagy szótárt, nagyítót (az esetleges metszetek, képek tüzetes megszemléléséhez), odakészítem a cukrot, az aprósüteményt, amelyből néhány darabot elolvasztok nyelvemen a teához, és - sohasem rádió-vagy lemezzene mellett - előveszem a megkívánt könyvet, és belemerülök. Tökéletesen kikapcsolódom, azt is elfelejtem, hol élek. Elsüllyednek mindennapi gondjaim, és képzeletem valósággal fölgyúl az írott szó, a nyomtatott betű nyomán. Ezt nem adja meg nekem a film, a televízió. Megállok, visszalapozok, ízlelgetem nyelvem hegyén a mondatokat, s egy-egy találó észrevétel, vagy gondolat olvastán leeresztem a könyvet az ölembe, hátradőlök, behunyom a szemem, és csámcsogtatom a szellemem, a lelkem. Azt hiszem, a kéjencségig fejlesztettem a magam olvasni-tudását. Úgy nézek le a hadarva olvasókra, mint a futtában üzekedőkre. Ki-be, ejakuláció, és azt hitte a nyomorult, hogy szexuális élményben volt része. Az olvasással is így vannak kortársaink. Ha olvasnak egyáltalán, magát az olvasás gyönyörűségeit nem érzékelik, tevékenységük leszűkül ismeretszerzésre, tájokozottság, jólértesültség begyüjtésére, vagy egyszerűen az idő agyoncsapására."

Szalay Károly ; Szerelmes éveink

Ennyi. Apropó idézet. Ki tud róla, van valamiféle határ, hogy egy műből mennyit lehet idézni?

Ha én most begépelem az egész könyvet, és azt mondom, hogy idézet, akkor mi van?

Vagy ezzel a mostani beírással már megsértettem volna a szerzői jogokat?

Homepepe


1997. május 6. - kedd, 22 óra 11 perc
Csordás urat be kell venni a vélogatottba, mert
fel tudta fújni a labdát.
Nincs itt másról szó mint, hogy egy üzletember az
ismeretlentöl való félelmében félig becsinált. Hogy milyen
érzés az? Szar.
A TV meg a VCR miatt nem csuktak be a mozik és a színházak,
soroljam.....?
Megint elszúrtunk egy hetet. Minek?
±ista.


1997. május 6. - kedd, 15 óra 8 perc
Szerintem:
Unalmas már a téma.
Nem lehetne feldobni valami újat?
--Zsolt


1997. május 6. - kedd, 13 óra 40 perc
CS.G (és zs. is)!

Olvastad az omimózus Werner cikket? Mitcósz hozzá?
"Ültök a monitor előtt, nyilván éppen olyan rongyos nadrágban, mint én, előttetek a nagyvilág, és elhiszitek, hogy ti vagytok Bill Gates."
Azé ezt ne gondoljuk. Ennél 99% jóval cinikusabb.
Speter


1997. május 6. - kedd, 9 óra 56 perc
Trebitsch!

Nem novella, hanem interjú, asszem.
Speter


1997. május 6. - kedd, 9 óra 46 perc
Krumplibogár!
(Magyarul: Piha!)

Rágjuk csak körül Az_Internet_Szabadságigérete_Kontra_Könyvkiadás érett almáját, amelyet most pottyantott fejemre az átkos grafomáció!
Az Internet nem pusztán emlékeztet a Bábeli Könyvtárra, hanem ő maga az. Itt aztán van minden - ismerjük be: szemét is dögivel. Hogyan lehessen valaki szabad - informatív szinten - egy Bábeli Könyvtárban? Sehogy. Sőt! Ez a legbiztosabb kalit.
Asz'em Isaac Asimov volt szíves megfogalmazni már jóval előttünk azt, hogy a könyv miért is halhatatlan: helytől és időtől független, alkalmazása pedig - amely a környezetet csupán a legkisebb mértékben befolyásolja - minimális energia ráfordítást igényel. (A könyv alkalmazásának környezet-befolyásoló tényezőével kapcsolatban: az, hogy az alkalmazó az alkalmazás után mit tesz, az már teljesen más nokedli, mivel a könyvek tartalma nem azok alapvető természetéből adódik. Ezért szerintem az sem ide tartozik, hogy ki MIÉRT - milyen TARTALMI OKOKból - szelektálná le a fél világot a Netről. Az már inkább, hogy ki MIÉRT - vagyis miféle ÉRDEK-FORMAI OKOKból! [Ha jól sejtem ez a kérdés lényege.] Szegény Internet nem tehet róla, hogy a felhasználói csupán gyarló emberek.)
Elérkezett az ideje egy kis futurológiának!
Mindenekelőtt megnyugtatom Csordás Gábor urat affelől, hogy még korántsem hunyt ki a könyvkiadás - hazánkban jelenleg pislákoló - csillaga. Miért?
Előszőr is vizsgáljuk meg az Internet hátterét! Egy csomó kábel és elektromos ketyere. Aha! Ezek után megkérdezném, hogy ismeri-e a Római Klub előrejelzését? Nos a Római Klub szerint (amely ugyebár csupa intelligens emberkéből leend) mintegy 2020-ra kifogynak bolygó bolygónk főbb erőforrásai (földgáz, kőolaj, miegyéb). Persze lehet, hogy egy kicsit később, ha erősen spórolunk, de asz'em 10-20 év ide, avagy oda egy kicsit sem számít. Nos, mi lesz ekkor? Mit tesznek az erőművek, ha nem lesz erőforrás? Semmit. És mi kell ahhoz, hogy egy csomó kábel és elektromos ketyere működhessen? Villanyáram. Lássuk ezt: a villanyáramnak ugye annyi -> tehát az elektromos ketyerék működésének is annyi -> így persze AZ INTERNETNEK IS ANNYI. (Továbbá egyéb ketyeréknek, közlekedés-, híradás-, valamint ide-oda (de)moralizáló-technikáknak annyi. Leend majdan nagy balhé.)
A könyvkiadás azonban élni és virulni fog, csupán elő kell kapni a sufniból a jó öreg Guttenberg nyomdatechnikai múdszereit. Nemde?
(Ami az atomenergiát illeti, amiből azokután ajde kifogyhatatlanok vagyunk: Ismerek egy megfontolt bölcselkedést arról, miszerint az atomerőművek közül - pusztán számukból adódóan - még teljesen tökéletes kontroll esetén is 327 évenként fel fog robbani egy. Azóta volt ugyebár Cserno-Bill-Gates, és ugyebár korántsem telt el még 327 év? Jó, jó, tökéletesedett persze a technológia, ami megnyugtató; ellenben a merő-műveket azóta is emberek felügyelik - tehát híján vagyunk a tökéletes kontrollnak -, és számuk egyre nő. Hmmm. Lehet, hogy nem csupán az Internetnek áldozott le, de a könyvnyomtatásnak is?)
Ajjaj! Már megint túlontúl atomantiutópisztácia ízű voltam. Tutira remélem, hogy nem válnék be futurológusnak.

Tehát:
Az Internet szabadságigérete smafu. Inkább egyre többen válnak rabjává.
A könyv nyomtatása és kiadása terén nincs ok a komolyabb aggodalomra. (Némi aggodalom azért nem árt.)
A szerzők pedig csak koplaljanak, ha kiadóik vagy netalán ők maguk képotelenek ráébredni végre, hogy az Internetet nem csak elszenvedni lehet, de kihasználni is.

Na, ennyit mára.

Vagy mégsem?

Kedves DcsabaS!
Tudnál nekem 3 db emberi csalekedetet (a lét- és fajfentartókon, tehát az evésen, iváson, alváson, kiválasztáson és közösülésen kívűl) mondani, amely nem sorolható be a pótcselekvések fogalomkörébe?

Amúgy mindenki!
Mi is az a Virtuális Valóság (teljes harci díszben)?

TREX,
aki kielégül a valóságosban, a virtuálisat pedig hagyja a fenébe...
... egy kis időre.


1997. május 6. - kedd, 9 óra 16 perc
Sziasztok!

Csordas ur meg mindig +lepo tajekozatlanasgot arul el necc es technika ugyben. Kadbol lehet ma is szorfozni ld nokia communicator. Itt ott mar kattintgattam alapon pedig nem lehet velemenyt alkotni. Ez ugy hangzik, mintha en azt mondanam, egy ket konybe mar belelapoztam. Igazan nem nagy munka megoldani, hogy egy szerverrol csak vmifele virtualis folyoszamla terhelese utan lehessen letolteni konyveket. Hazankban a dolgot csak a hitelkarytak hianya neheziti. Kulfoldon az sem. Megsem lattam meg peldat arra, hogy vki konyveket forgalmazzon ezen a modon. Ertelmetlenseg volna, bar +sporol6o a nyomdakoltseg es olcsobb lehet a konyv. En azt hiszem akar lehet kadbol szorfozni , akar nem, az olvaso ember meg nagyon sokaig ragaszkodni fog a papirra nyomtatott konyvekhez.

Csordas ur masik nagy problemaja , hogy a neccen ertekes anyaghoz nehezen jut hozza. +lep, hogy ez +lepi. Nem tudom , en pl konyvesboltban is 1re ritkabban lelek szamomra ertekes dolgokat. Pedig fizetnek erte.

//asoka


1997. május 6. - kedd, 6 óra 59 perc
Szerintem Csordas Gabornak nagy az arca es uncsi amit ir!

pp


1997. május 5. - hétfõ, 23 óra 6 perc
T. Csordás Gábor!
A válasza egyrészt kellemes volt, másrészt tanulságos is, ugyanis érződött a stílusból, hogy a gép innenső oldalán ülőkkel cvaló találkozás valamelyest enyhítette szigorát, vagy ... lehet, hogy ez téves ... de enyhe üldözöttségi érzését. Egyedül a gépromboló kitételre térnék ki: sajnálom, de saját maga folgalmazta meg, hogy a megállapításom pontos. Ugyanis azok a tömegek mentek gépet rombolni, akik a szövőgép megjelenése után - ideiglenesen - nyomorba süllyedtek. Ehhez azért azt is nagyon fontos hozzátenni, hogy a mai maggyar írók nyomorának semmi köze nincs az internethez. Ezt Ön sem állította, de szavaiból ezt az összefüggést nem lehetetlen levonni. Megismétlem azt az állításomat, hogy nem egy irodalmár cvan szép hazánkban, akinek az internet az egyetlen elérhető publikációs fórum, mert a többit nem tudja megfizetni (nemhogy ő kapna valamit). Igaz, hogy ezek kis írók, de az ambícióik nekik is töretlenek. Egy mondatban a lényeg: az internet nem veszélyezteti a nyomtatott sajtót, nem konkurenciája, nem fogja kiváltani és eltemetni.
Más. Ez nem elsősorban Önnek szól, hanem néhány hozzászólónak, akik nyilvánvalóan félreértik a jogi viszonyokat. Tehát Magyarországon kiadói jog nincs, csak szerzői jog. A műalkotás tulajdonjoga személyiségi jog, nem ruházható át. Ha valaki ilyen szerződést köt, az semmis. A műalkotás hasznosítási joga adható el, azonban az is csak maximum 4 évre. Ez nem teljesen jó dolog, de ez van. Egyébként szándéka szerint a szerzőt védi ez a szabályozás, hogy milyen sikerrel, az nem egyértelmű.
Ennek kapcsán érdemes odafigyelni rá, hogy az interneten nagy tömegű jogdíjas mű van fenn, ami azzal is összefügg, hogy a jogbirtoklás időhatárát néhány éve 50 évről 70-re emelték a szerző halálától számítva. Így nemcsak Weöres és Hamvas Béla, de József Attila, Móricz, Radnóti és még sokan mások jogdíjkötelesek (ha az internet jogdíjköteles).
Hontalan


1997. május 5. - hétfõ, 22 óra 51 perc
Kedves Csordás Gábor!

Ön mégis túlzottan pesszimista. Ezenkívül vagy nem ért egyet Asimov-val, vagy nem olvasta azt a novelláját-előadását, aminek a címe sajnos nem jut eszembe. Röviden összefoglalva arról elmélkedik benne Isaac, hogy ha fejlődik a technika, el fog jutni addig az eszközig, amelyik egészen kisméretű, hordozható, teljesen alkalmazkodik használója gondolatvilágához, pillanatnyi hangulatához, energiafogyasztása elhanyagolható, konnektor nem kell hozzá, és senkit nem zavar a használata. Történeteket mesél, verset mond, tanít, drámát ad elő annak, aki használja.
Vagyis a könyvolvasó ember számára az igazi multimédiás-hiperszuper-sztereovirtualreality
akármicsoda sem tudja helyettesíteni a könyvet.
A könyvolvasó kisebbség számára, akik mindig is kevesen voltak, de hűségesek, és nem igazán vevők a többi médiára. A könyvnemolvasók (ők vannak többen) pedig állandóan új csodákra várnak, mert mindenre hamar ráunnak. Nem szeretik ui. a könyvet.
Úgyhogy én az ön helyében nem aggódnék semmiféle technikai fejlődés vagy konkurrencia miatt.

Trebitsch

ui.: Elolvastam, amit írtam. Asimov egy egészen halvány árnyalattal jobban írja le ezt a dolgot.
Ha valakinek tökéletlen szövegem nyomán beugrana a novella címe, meg ilyesmi... Ugye ideírjátok?
Thanx.


1997. május 5. - hétfõ, 22 óra 47 perc
Hell o *.*,
Én már egy kicsit öreg vagyok ehhez, de megpróbálok beleszólni:
Kedves CsG, ez egy kellemes összefoglaló volt, leszámítva a magömlésre meg az utópikus potenciálra vonatkozó utalásokat. Nekem úgy tűnt, néha nagyon l@za, néha meg nagyon okos akartál lenni:-).
Szerintem az Mátrix nem a szabadság. Csak egy lehetőség rá. Ha okosan használod, akkor hozzájutsz olyan információkhoz, amelyek elől a "kormányod" esetleg tilt, mert jót akar neked:-). De ehhez nem a alt.pictures.* a legjobb módszer, - pláne úgy, hogy a kedvenc képem nincs is fent:-) - hanem a hírforrások, és, esetenként a könyvek is. Csak azért, mert nálad vannak pl. Stanislaw Lem összes magyar fordításának szerzői jogai, az ne jelenthesse azt, hogy ha te nem akarod, akkor én nem juthatok hozzá. Az, hogy fizetnem kell, az korrekt, elfogadom. Fizetek, ha kell, de juthassak hozzá. Ez a Mátrix lényege a szememben. A másik fele a dolognak, hogy ha valakinek nincs annyi pénze, hogy fizessen, akkor valahogy - egyetemen keresztül - biztosítani kell neki a lehetőséget. Akkor még mindig szembekerül a _gondolkodás_ kényszerűségével, hogy a rázúduló infohegyből kibányássza a valódi értéket, mint Dupló, az okleveles útonálló a Kiberiádában. Ez meg a másik oldal, az információ birtokosainak a felelőssége, hogy mennyi salakot hordanak fel arra a hegyre. Nagyon jó lett volna, ha nem a médiag*cik kerítik hatalmukba ezt a lehetőséget, de most már késő. Hazudhatnak éjjel, hazudhatnak nappal, és már nem csak a hullámhosszokon. Ezért lenne fontos, hogy minden felkerülhessen a Mátrixra, és ne egyvalaki - már megint - dönthesse el, hogy _nekem_ mi fontos.

Gandalf (Dublin)

P. S. Szia mama!


1997. május 5. - hétfõ, 20 óra 20 perc
Dear CsG.
Mindenek előtt meg kell mondjam, ez a hozzászólása már jobban tetszett, mint a múlt heti vitaindító interjú, főleg, hogy most sikerült a fellengzős kinyilatkoztatásokat eliminálni.

Node lássuk sorban:
Az IDŐ felgyorsulása, mint korszakos probléma azt hiszem az utóbbi két évszázad sorozatos sarkallatos problémája volt és számtatlan vitaforrásul szolgált a (mindenkori) ugymond "haladáspártiak" és a (mindenkori) ugymond "konzervativak" között. Ha valakinek az lett volna a hobbija, hogy RENGETEG információt szívjon magába, válogatás nélkül, azt már eddig is számtalan formában megtehette: lehetett 20000 kötetes könyvtára, járathatott 1500 újságot, tarthatott 70 TV-t a szobájában, plusz egyszerre 150 rádiókészüléket bömböltetve, stb. Mégis, az emberek tudtak szelektálni. Most itt az Internet (u.m. "necc") és ez az egész megint egy új lendületet kapott. Persze, akiknek ez nem tetszik, (vagy még nem kaptak rá az ÍZÉRE), azok azt mondják, mint mások régen, hogy ENNYI mindennel NEM LEHET BÍRNI. Nem is, ugyanúgy, ahogy 1500 újságot se lehet elolvasni, legfeljebb átlapozni. Sajnos egyre inkább jellemző, hogy az egységnyi tudás "szélesebb" de "laposabb". (Ezért élnek olyan jól a pletykalapok.) Ez a fejlődés egyértelműen extenzív, és egy idő után ez is le fog csengeni, ugyanúgy, ahogy az ember csak 2-3 újságot járat, - úgyis mind ugyanazt írja alapon -, és majd jön valami újabb baromság, ami még több egyre értéktelenebb információt juttat el az emberekhez. (Elvégre ez az információs társadalom, vagy mi, lassan ebből él mindenki.)

Ami a pénzügyi dolgot jelenti (u.m. legfájóbb pont): igazából még senki sem lát tisztán ebben a kérdésben, mert még azt se tudták eddig eldönteni a nagyonokosok, hogy most az Internet miféle MÉDIA egyáltalán? Ráadásul mint média sem homogén, hiszen az Internet nem más, mint számítógépek halmaza, köztük drótokkal, és nem jelent egy meghatározott szolgáltatást. (Azaz az Internet nem egyenlő a World Wide Webbel!) A legnagyobb kérdés, hogy a WEB (Önnek: necc) most "broadcast" média vagy sem. Ha én felteszek valamit egy WEB oldalra, akkor azt én most tényleg közhírré tettem-e, mintha beolvastam volna a rádióban, vagy sem? De tegyük fel, hogy igen. (Szerintem amúgyis ez lesz a vita vége, csak még futnak néhány kört... :-) Ha más szellemi termékét teszem közkinccsé, annak engedélye nélkül, akkor nyilvánvalóan megsértettem annak szerzői jogait. Tehát ez olyan, mintha egy kalózrádiót üzemeltetnék. Csakhogy én teljesen legálisan teszek fel valamit a "neccre", mert a lehetőségért fizetek a szolgáltatónak, és a dolog legális. És itt a nagy kérdés: akkor most ki fizessen a "jogsértésért"?
A. fizessen, aki felrakta. Ezt szeretik a szolgáltatók. ŐK nem felelősek semmiért, mert ők csak az ANTENNA szerepét játszák, nincs közük a műsorhoz.
B. fizessen a szolgáltató. Ezt szeretik a júzerek, értelem szerint nem szeretik a szolgáltatók.
Megoldás: nyilván a kettő között: fizessen valami átalány-szerűt a szolgáltató, és aztán szedje be a felhasználón (valahogy). Ez hasonló lenne ahhoz, hogy ha egy rádióadó lejátssza a májkeldzsekszont, akkor nem utal rögtön pénz amerikába, hanem mindenféle szörnyűséges hivatalokon keresztül intézi a dolgot, miszerint jogdíjat fizet.
Node ehhez még rengeteg dolgot ki kell mondani előtte, főleg, hogy a "necc" broadcast média, és ha valaki feltesz egy lapot, az nyilvánosságra hozásnak minősül, és - ha az nem az ő szellemi terméke - fizetnie kell. Ettől az egésztől persze még mindenki fázik, és nem is fog egyhamar bekövetkezni. "Kalózrádiók" viszont mindigis lesznek.
Különben a szabályozás nem annyira lehetetlen: lásd illetlenségi törvény. Mára már csak pénzért lehet pu*cikat letölteni a hálózatról, már akinek ez megéri persze.

Szabadság téma: ez is egy gumicsont, amit szeret mindenki rágni: "az Internet szabaddá tesz." Én szinte a kezdetektől fogva használom az Internetet (már amióta itthon lehet), de valahogy mégse érzem azt, hogy EZ tenne szabaddá, vagy szabadabbá. A tértől valóban szabaddá tesz, hiszen bárkinek írhatok levelet bárhova, bárkinek a honlapját letölthetem, ahol egy tőlem 10000 km-re élő ember fényképe vigyorog rám, hogy Hello; lerövidíti az időt, hiszen mindez "viszonylag" gyorsan történik, de ezen túl semmi. Nem érzem szabadságnak, hogy a leveleket álnévvel is küldhetem, vagy, hogy egy MUD*-ban én lehetek a legyőzhetetlen szuperakármi. (*Hf: majd nézzen után, hogy mi az.) Az, hogy mennyi idő van az írott irodalom befogadására, és a "necc" információinak befogadására szerintem indifferens. Nem fogok attól még gyorsabban tudni olvasni, hogy a monitort nézem és nem pedig a kádban ülök, ugyanúgy, ahogy kb. 1000000000 könyv van, amit még nem olvastam. Ez akkor nem rámnehezedő információs nyomás?

Ami a többi részt illeti, Önnek teljesen igaza van, ha védi az Ön szerzőinek érdekeit, és perelgethet is kedvére, de ez csak abszulút tüneti kezelése lehet a problémának. Amíg ezen a téren nincsenek szabályok, addig az ilyen akciók ellen nyilvánvalóan ellenérzések lesznek, hiszen nemlétező-, illetve más környezetre készült és idétlenül adaptált szabályok áthágásáról van szó. Nyilván persze a szabályozásnak is számos ellenzője lesz, hiszen a mostani állapot NAGYON KÉNYELMES (persze nem Önnek.) A legnagyobb baj, hogy hülyén állnak hozzá, és erőből akarják megoldani a kormányzatok a kérdést.
Amit viszont talán Ön nem tud, az Internetnek jelentős ÖNSZABÁLYOZÓ mechanizmusai is vannak, ami kiválóan működik is! (Pl. próbáljon egy levelező lista tagjainak valami jópofa reklám-üzenetet küldeni...) A szabályok jelenleg lazák, de azokat az "Internet közössége" (gyakori fordulat) - eddig legalábbis - keményen betartatta. Én hiszem, hogy szigorúbb, de értelmes (!) szabályokat is ugyanígy be lehetne tartani. Persze ez a közösség egyre csak hígul, dehát azért csak lehet valamennyire nevelni ezeket az embereket is. (Elvégre mind tud olvasni, és innen már csak egy lépés... :-)

A lényeg a lényeg: az internet egy kiforratlan média, kiforratlan szabályokkal. Nem lehet egyelőre elvárni azt a hozzáállást, amit pl. az írott sajtó egy-két durvább plágium- és sajtóper után kénytelen volt magára erőszakolni.
Ez egy új média, és ez most az Aranykora.

--Zsolt

ps: bocs, hogy ilyen hosszú lett.


1997. május 5. - hétfõ, 14 óra 49 perc
Levus,
Itt a beíróablak jobb alsó sarkában lévő köcsög még a réges-régi dizájn része. Ott van a múlt hét.
zs.


1997. május 5. - hétfõ, 13 óra 52 perc
Érdekes téma.

A múlt heti anyagot biztos azért nem találom, mert az új Internetto "design" túl sok alkalmazkodó képességet kivánna tőlem, amire én már képtelen vagyok.

Régebben ebben a rovatban szabad volt nekem lemaradnom és egy-két hét késéssel is olvasgathattam a témákról.

Mostanra "kihullottam". Hát ez van.

Levus


1997. május 5. - hétfõ, 13 óra 47 perc
Hahó, van itt valaki? Lehet, hogy én vagyok az első?

K.K.


1997. május 5. - hétfõ, 13 óra 30 perc
IDÉZET Cs.G-től:
"A neccen az idő sokkalta gyorsabban telik a valóságosnál. A gondolkodás a neccen úgy viszonyul a rendes gondolkodáshoz, mint a korai magömlés egy
rendes orgazmushoz."

Részben egyetértek. Az interneten a gondolatok sokkal gyorsabban terjednek, formálódnak, alakulnak át, sőt: fejlődnek, mint az egyes emberek elméjében. Így valószínűleg nem ugyanaz az ember fogja az adott szellemi terméket "végső" alakjára hozni, mint aki annak magvát elhintette. Lehet, hogy a végeredménnyel nem is ért majd egyet. Olyan ez, mint amikor a "koraszülött" szellem kiszabadul a palackból, de eszményi feltételeket ("inkubátor") talál további fejlődéshez. Az egyén szempontjából a helyzet zavarba ejtő is lehet. Azonban a természettől NEM idegenek az ilyen megoldások. Pl. mi mindannyian koraszülöttek vagyunk - őseinkhez viszonyítva, hiszen embrió korunkban a differenciálódásunk nem jut el addig a pontig, mint akár a ma élő majmoknál. (Nemileg is később érünk.) Születéskori csenevészségünkért kaptuk cserébe nagyon jó tanulóképességünket.
Ha nekünk nem az a fontos, hogy ki talál ki egy adott dolgot, hanem az, hogy végül is ki legyen találva (nem feltétlenül egyetlenegy személy által) akkor az internet jó. Ha ellenben valakinek az fontos, hogy egymaga kukorékolhasson a sajátján, akkor az internet rossz.

IDÉZET Cs.G-től:
"A szabadság alapfeltétele viszont az, hogy ki tudjunk lépni a pillanat sodrásából, mert döntéseket hozni és választani csak így lehet -- aki pedig nem dönt és nem választ, az aligha szabad. Ezért szerintem az egyik virtuális valóság -- az irodalomé -- rászoktat a szabadságra, a másik viszont -- a kibertéré -- leszoktat róla."

Az internet nagyon is alkalmas arra, hogy valaki felszabadítsa MAGÁT általa (mert ezt sohasem _mások_ hozzák), de alkalmas lehet arra is, hogy valaki csak bambán belebámuljon a világba. Rajta áll. Ha a lehetőségeket nézzük, soha eddig olyan kitűnő perspektíva nem jelent meg az értelmes kutató elme előtt, mint manapság az internet révén. Tengernyi lehetőséggel és percenkénti döntésekkel. Hogy ez TÚL gyors? Meglehet, viszont ezt bárki saját igényeihez szabhatja. Eközben persze az embert elragadhatja a "valamiről lemaradok" félelme, mégpedig teljes joggal. Hiszen az Ember "mint olyan" marad le mostanság a saját maga által megszült kultúra további evolúciója mögött. Aki ettől nem kezd el szédülni, az valószínűleg még gyerek.
Lehet, hogy a rosszabbik forgatókönyv szerint alakulnak majd a dolgok (miszerint: a játékban nyerni nem lehet, a játékban döntetlent elérni nem lehet és a játékból kiszállni sem lehet), de az is lehet, hogy végül majd jobban fogjuk érezni magunkat, miután már nemcsak a természetet, de saját kultúránkat is csak felfoghatatlanként élhetjük meg.

DcsabaS


1997. május 5. - hétfõ, 12 óra 17 perc
Lemaradtam valamiről a múlt héten?
Gyanús, nagyon gyanús.

TREX


1997. május 5. - hétfõ, 12 óra 46 perc
Érdekes, amikor én elkezdtem netezni más gépén, akkor én is úgy gondoltam, hogy ez nem jó semmire. Aztán kicsit bele kellett merülni, és kezdtem másképp látni.
Így már minden érthető, minden meg van bocsájtva.
Speter
Ps: zs. neked nem!


1997. május 5. - hétfõ, 12 óra 45 perc
Egy hetet kihagytam, de el fogom olvasni, és írok is, ha lesz időm az IFABO-tol. Hanyadik vagyok?
cet


1997. május 5. - hétfő, 9 óra 2 perc
kerdes erdemes irni ide? kicsit Bermuda haromszog szeru lett a 7?-e.

regards,

coltaan@is.hu


1997. május 5. - hétfő, 8 óra 47 perc
Tisztelt CSG.!

Azert valoban nem artana egy kicsit hasznalni a net-et, hatha egy kicsit valtozik a velemenye.
(addig egy kicsit fura _vitatkozni_)

regards,

coltaan@is.hu


1997. május 5. - hétfő, 8 óra 44 perc
Lehet, hogy én vagyok az első?
n.m.


1997. május 5. - hétfõ, 7 óra 42 perc
blumi hanyadik?

1997. május 5. - hétfõ, 4 óra 58 perc
Csordás Úr,
Rosszul és roszkor haználja a yuppie jelzöt. A szó
a young professional rövidítése. Emberek akik 6-8-10
évet tanulással töltöttek nem nevezhetök kizsákmányolóknak.
Félelmét a lezseren csak "necc" nek nevezett mediáról
inkább az ismeretlentöl való félelemnek nevezném.
Babu.
Egy Interceccezö.


1997. május 5. - hétfõ, 4 óra 40 perc