Jó lenne-e örökké élni

Ezt az egyszerû kérdést szeretném intézni - régóta már, de így nyár derekán aztán végképp - a nem nyaralókhoz. Akinek van kedve, vegye komolyan, akinek meg ahhoz van kedve, eressze el a fantáziáját, mindenesetre boldoggá tennénetek, ha elmesélnétek, miért lenne jó (és miért lenne rossz) a halhatatlanság.

Amúgy a múlt heti álhírpályázat elbíráltatott, és a rengeteg tekintélyes és okos emberbõl álló bírálóbizottság (én nem voltam tagja) a következõ egyhangú döntést hozta: vagy nyilváníttassék álhírnek az álhírpályázat, mert eléggé "szörnyû" termékeket szült, vagy nyerjen a legkevésbé rossz, azaz Dajcs (1997. július 19. - szombat, 12 óra 53 perc). Én saját hatáskörömben felszólítom Dajcsot, hogy írja meg a címét a szokásos helyre (andrea@pirx.idg.hu) - mármint ha kéri a pólót. És köszi a pályázatokat (szintén saját hatáskör).

Mihancsik Zsófia
zsofi@mail.datanet.hu


A válaszok:



Na most én is pólót akarok!
hanyattmaci


1997. július 28. - hétfõ, 15 óra 46 perc
Na most én is pólót akarok!
hanyattmaci


1997. július 28. - hétfõ, 15 óra 45 perc
Na mi volt ez a holtido?!

Ujraepult a szerver?!


1997. július 28. - hétfõ, 15 óra 23 perc
naman idelye azuj kerdessnek

gyoker


1997. július 28. - hétfõ, 9 óra 2 perc
Dénes!

Az USA egészére is érvényes, hogy sokáig (még most is) kivételes helyzetben volt (van), ami hosszútávon helytelen beidegződésekre vezet. Ennek még az USA is megihatja a levét. Ugyanis nem igaz az, hogy pénzzel, vagy erővel _bármit_ lehet. Továbbá a gazdaság _nem_ ott kezdődik, hogy egy árut eladni kívánunk (még csak nem is a gyártásánál), hanem a dolog kitalálásánál, amit viszont _nem_ az üzletemberek, hanem tudósok, műszakiak, feltalálók és más kreatív elmék tesznek. Az USA idáig nem sokat foglalkozott ilyen elmék _kinevelésével_, mert kivételezett anyagi helyzeténél fogva egyszerűen elszívhatta a képzett szakembereket máshonnan. Viszont ez a helyzet a következő néhány évtizedben gyökeresen megváltozik. Ha az USA azonnali hatállyal nem kezdi meg oktatási rendszerének gyökeres megjavítását, könnyen visszacsúszhat.


Geoffrey!

Ennél még cifrább dolgok is vannak. Majd utánanézek, van-e jó angol nyelvű ismeretterjesztő könyvem. (Sajnos az ilyen könyvek jó része a félrevezetésig ponatlan bír lenni.) A Zsoldos Péter féle "Feladat"-ot a TV-ben láttam sok-sok éve. Tetszett.

DcsabaS


1997. július 28. - hétfõ, 8 óra 59 perc
f.p! (június 25. 17:39)

Sajnos ez sem nyert, ugyanis én m.tünde vagyok és asszonynévvel még nem dicsekedhetek... De attól még lehet, hogy ismerjük egymást.


Ixypszilon!

Ugye itt vagy még és figyeled, hogy mi lesz az új 7?

Tünde


1997. július 28. - hétfõ, 8 óra 46 perc
Dénes!

Az mind igaz, amit a kapitalistákról írsz, bár az összehasonlítás VanGogh-al kissé túlzás. A probléma számomra az, hogy a kapitalista mindezt nem azért teszi, hogy másoknak kenyeret adjon, a világot elöbbre vigye, stb. hanem hogy _Neki_Még_Több_Pénze_Legyen_. Tevékenységének minden áldásos hatása csak melléktermék (ami azért jól felhasználható pl. választási kampány során). Az igazi az lenne, ha az általad említett dolgok nem a pénzszerzés végettt, hanem a jót s hasznosat tenni akarás belsö kényszere által valósulnának meg. Aki így élne, az szerintem megérdemelné az emléke fennmaradásával járó öröklétet. Persze tudom, a pénznél jobb ösztönzöt még nem találtak ki...
Az is igaz, hogy csak egy nadrágot tud hordani meg egy gyomra van, de az nem mindegy, milyen nadrág az és mit töm a gyomrába. Óriási penzeket költünk el hülyeségekre, miközben mások éhen halnak.

DcsabaS!

Nagyon érdekes volt, amit az elemi részecskék állandó kicserélödéséröl írtál. Ez biztos, hogy így van? Tudnál valami ismeretterjesztö szintü könyvet angolul (amiket korábban írtál, azokkal itt Japánban nem sokra megyek)?
Copy, move, erase, Én vagyok -e Józsi? témában ajánlom Zsoldos Péter: A Feladat c. könyvét, pont ezt boncolgatja.

Rezsö!

Én nem tudom, milyen módszerrel szöttek az avarok de nem nagyon tudok olyan módszert elképzelni, amitöl kilyukad a nök csontja. Hogy csinálták?

Geoffrey


1997. július 28. - hétfõ, 8 óra 3 perc
Kedves DcsabaS,

köszönöm a könyveket, részemről irány a könyvtár.
A mai pólót -kivételesen- másnak hagyom...:)

Trebitsch


1997. július 28. - hétfõ, 7 óra 57 perc
Elvtársak!
Ide löjjetek.
Mindjárt reggel.
Ide a trikót.
R=ZS


1997. július 28. - hétfõ, 0 óra 36 perc
Es a polok?

1997. július 27. - vasárnap, 23 óra 45 perc
DcsabaS!
Sajnálom, hogy ezt kell irnom, de amit te mondassz az itt már megbukott.
Lásd szakszervezetek. GM-ná pl. 50%-os csökkenés 10 év alatt. nem véletlen.
Tanácsot viszont nem adok ,mert azt mondjátok mit akar ez az idegen. Véleményem viszont az, hogy a vállalkozót nagyon meg kell becsülni, mert nélkülük megáll az élet. Ö utánnuk jön mindját a selling. Gyártani mindenki tud, eladni viszont nehéz.
Denes.


1997. július 27. - vasárnap, 19 óra 34 perc
Dénes!

Én egyáltalán nem vonom kétségbe a vállakozó szellemű, gyűjtögető, építkező (kuporgató), néha másokat is munkára szorító embertípus jelentőségét, sőt! Volt történelmi időszak (az eredeti tőkefelhalmozódásra gondolok), amikor a társadalom 1-es számú (tehát legfontosabb) szereplői voltak. Azonban a fontossági sorrend változó. Most éppen egy olyan korszakba lépünk át (szerintem), ahol nagyon csúnyán visszaüthet, ha a tőke szempontjai lesznek továbbra is a csúcson. Szükség van tehát a fontossági sorrend újragondolására. Ezügyben egyébként szintén nem a tőkéseket (vállalkozókat) hibáztatom, hanem az értelmiséget. Társadalmi létünk gondatlanságból elkövetett mulasztásos, súlyos veszélyeztetésével.

DcsabaS


1997. július 27. - vasárnap, 16 óra 51 perc
Kedves rezső!

Azt hiszem nincs áthághatatlan szakadék nézeteink között. Készséggel elfogadom, hogy (amint Te is megfogalmaztad) az egyén létideje hosszabb egy közösségben, mint azon kívül. Eltart legalább addig, amíg emlékeznek rá és korábban is kezdődhet mint a születése, vagy akár fogantatásának pillanata (pl. a leendő trónörökössel kapcsolatban sokmindent előre elterveztek). Szinte misztikusan furcsának találom viszont azt az egyoldalúságot, ahogy minden ember vágyik a világhírre - akár ha halála után is - miközben gyakran elfelejtkezünk arról, hogy elsősorban nekünk kellene emlékeznünk! Azon túl, hogy emlékezni fárasztó dolog (legalábbis fárasztóbb, mintha mások emlékeznének miránk), valami további okot is sejtek. Mindenesetre az a közösség, amely lemond ősei életének megismeréséről és megértéséről, aligha maradhat fenn soká. Nagyon tetszett, amit a mamád és az avarkori nők hétköznapi hősiességéről írtál. Pontosan ez az, amit sokkal többre becsülök, mint egyes "hadvezérek" csapatosan elkövetett randalírozását és garázdálkodását. (Kivételek persze akadnak.) Nyilván nem könnyű felderíteni ezeket az "apróságokat", de ha valóban javítani szeretnénk saját életünkön, akkor ez mégis sokkal fontosabb, mint hogy mikor ki kit ölt meg. A magam részéről annyira tisztelem az embereknek ezt a természetes erőfeszítését a jóra, hogy már jobban nem is lehet. Viszont enyhe hányingerem támad attól, ha valaki csak azért tesz valami jót, hogy az utókor előtt pózolhasson. Egyúttal nevetségesnek is tartom, mert én speciel nem hiszek a túlvilági üdvözülésben.
Ahogy legutóbb körülírtad az alázatot, azt én mélységes tiszteletnek nevezném, ha tudnám, hogy az őseink hibáit/bűneit nem akarnád követni pusztán alázatból. Ugyanis én ott húzom meg a határt a tisztelet és az alázat között, hogy ha tisztelek valakit, akkor mindig odafigyelek a véleményére és tetteire, ha pedig alázatos lennék valakivel szemben, akkor bármit elfogadnék tőle, akár a gonoszságot is. Ezért utasítom vissza az alázatot.
Azzal is egyetértek, hogy már magában a létezés is tiszteletet érdemel, nem kell hozzá semmi különösebb feltételnek megfelelni (habár bárki eljátszhatja tiszteletreméltóságát). Időnként eltűnődöm azon is, hogy van két szülőm (szerencsére még élnek), volt négy nagyszülőm, 8 déd-nagyszülőm, előtte pedig 16, 32, 64, 128, 256, ... stb felmenőm. Nem akarom ideírni a 2 összes hatványát, de ha a rokonházasságoktól eltekintünk, és átlagosan 25 évre tesszük a generációváltást,
akkor pl. 400 éve bő 65 ezer felmenőm élt. Ezek közül ha 1 is nem élt volna, vagy ha nem hozott volna utódot világra, én most nem létezhetnék. Akkor egy egész városnyi emberen múlt az életem, külön-külön. Ki tudja milyen nyomorban, vagy boldogságban éltek? De azt tudom, hogy ha ismeretlenül is, mindannyian tették a magukét s így létezésem kolosszális valószerűtlensége egyszercsak valósággá válhatott.
Ezért én tisztelem az ősöket. Megbecsülöm azt, amit kaptam, mindenekelőtt saját létezésem. De nem vagyok velük szemben alázatos. Jobbat szeretnék utódainkra hagyni. És nem érdekel, hogy a nevem fennmarad-e. Nem annak függvényében teszem amit teszek.

DcsabaS


1997. július 27. - vasárnap, 16 óra 31 perc
Dcsaba!
"Első lépésként meg kellene érttetni a ma még kivételes helyzetben lévőkkel, hogy
hamarosan rájuk is sor kerülhet."
Nem szivesen kötök bele a szövegböl kivett mondatba, de legyen ez kivétel.
Itt (USA) is van egy olyan tendencia ami mindig mindekor az u.n "achiever"-t teszi felelössé. Érthetöbben, minden rossznak a kapitalista az oka.
Én is hajlottam erre a megállapitásra. Majd rájöttem, hogy a kapitalista visszatartásával megszüntetjük a katalizátort. Ök azok akik nem nyugszanak bele a meglévöbe, hanem tovább akarnak lépni. Jól vagy rosszul csinálják az már technikai kérdés. Vegyük csak alapul egy darab szántóföledt ami éppen annyit termel, hogy tulajdonosa és családja 50 éve megél belöle. A kapitalista (haszonlesö spekulás) MEGLÁTJA a lehetöséget, hogy az a darab föld más potenciállal is rendelkezik. A maga vagy mások pénzén tisztességes áron MEGSZERZI a földet. Ekkor már terve van vele, hiszen a pénze van benne. Mérnököket, munkásokat ALKALMAZ és FIZET, gépeket BÉREL, anyagot VÁSÁROL hogy elképzelését megvalósitsa. A terméket utánna PIACRA teszi, ehhez ismét embereket ALKALMAZ, magyarul kenyeret biztosit. Természetesen mindezt nem szentemberként csinálja, hanem a maga vagyonának szaporitására. De mivel csak egy nadrágot tud hordani,és csak egy gyomra van KÉNYTELEN a profitot vissza tenni, forgatni.... Nem folytatom tovább csak azt akartam illusztrálni, hogy nemsok különbsget látok Van Gough aki MEGLÁTTA és MEGFESTETTE a Copfos Kislányt, vagy a developer köz˘tt aki MEGLTTA azt a darab földet és lakótelepet kreált a helyén.( Bocsánat a hasonlatért.)
Persze nem mindenkinek van lehetösége ilyen grandiózus, ltványos dolgok vágrehajtására, de nem mindenki Van Gough.
Szerintem ezeket a katalizátorokat nem irigyelni kell, hanem követni és utánozni.
De ez megint csak az én véleményem, és mivel vasárnap van Zs úgy is szónélkül letörli, mert útál.So what.
denes.

Rezsö!
Mivel az Avarokat emlegetted, tudsz e egy Dr. Csallány Dezsöröl valamit aki ennek nagy tudora és egy életen keresztül megszálottaja volt?( valamikor a szabolcsmegyei müzeumok ig. volt, tehát nem amatör) Meg rokon is, de ez nem fontos.
Denes.


1997. július 27. - vasárnap, 15 óra 45 perc
Kedves DcsabaS, hogy befejezzem: valóságban az egyén, (lett légyen az állat vagy ember) a közösség által (lett légyen az egysejtűek öntudatlan, amorf tömege, horda, avagy emberi társadalom), a közösség tagjaként lehet örökéletű. (Legalábbis addig tart az örökléte, ameddig a közösség fennmarad.) Ez akkor is igaz, ha az az egyén semmi olyan érdemlegeset nem tett, ami miatt külön fennmaradna emlékezete. Szűk környezete persze, akkor is fog emlékezni rá. (Móricz novellája fogalmazza meg legszebben, hogy az ember akkor hal meg végleg, amikor az utolsó emberi tudat is kihuny, amely még emlékezett rá.) AZ emberiségnél alapvető ősi ösztön nemcsak a fajfenntartás, hanem - kultúránként eltérő rituálék alapján - az elődök méltó eltemetése. Tudniillik az öröklét, a hagyomány éltetésével, visszafelé is öröklét. És ebben helye van minden utódunknak, minden elődünknek - még akkor is, ha „névtelen". Tudniillik mindegyik hozzátesz valamit a közöshöz, még akkor is, „csak" létével teszi azt.
Ez viszont kapcsolódik egy korábbi, be nem fejezett vitánkhoz. Te kifiguráztad azt, hogy szerintem alázattal kell viseltetnünk elődeink iránt. De nemcsak a köszönet miatt, hanem teljesítményük elismeréseként is. Nagyanyám például közel kilencven évet élt, de az utolsó pillanatig megállás nélkül dolgozott. (Ha háromszor addig élnék, mint ő, sem tudnám utolérni. De mit tudunk mi férfiak a munkáról, bármelyik háziasszonyhoz képest!) Mégsem marad fenn a neve, sehol sem, halálom után.
Te valószínűleg soha sem ástál avar temetőket. Az avar nők egy részének lyukas az egyik alkarcsontja. Megtudtam, hogy a szövés eredményeként. El tudjuk mi képzelni, hogy milyen monoton erőfeszítés kellett ehhez?
Írtad, hogy nemcsak a hadvezérek jelentik a történelmet. Szerintem is így van, de azt azért gondolom tudod, hogy amíg Baján kagánról maradt fenn néhány sor, addig ezekről a nőkről semmi. Tehát „történetüket" - egyénekre lebontva - meg sem lehet fogni.
Ezért írtam korábban, hogy alázatot érzek elődeink iránt. És ez az alázat, az ő öröklétük rám - létezésem idejére -, eső része.

Üdv rezsőideiglenesörökéletű


1997. július 27. - vasárnap, 13 óra 58 perc
Kedves Trebitsch!

Íme néhány könyv, amiből tájékozódhatsz:

- Gombás-Kisdi: "Bevezetés az elméleti fizikába", Akadémiai Kiadó (1971), Relativisztikus kvantummechanika: 2. kötet, pp398-423.

- "Fizikai kézikönyv műszakiaknak", Műszaki Könyvkiadó (1980) , Kvantumtérelmélet: II. kötet, pp273-296.

- W. Heitler: "A sugárzás kvantumelmélete", Akadémiai Kiadó (1959)

A. Ahijezerev - V. Beresztyeckij,
"Kvantumelektrodinamika", Akadémiai Kiadó (1961)

Máté János: "Az anyag szerkezete", Műszaki Könyvkiadó (1979), Elemi részek, pp142-158.

Jobb könyvtárakban ezeknek mind elő kell fordulniuk, továbbá más jó könyvekre is bukkanhatsz. A tematikának kvantumelektrodinamikának, kvantumtérelméletnek, vagy részecskefizikának kell lennie. A következő fogalmakra célszerű vadásznod:
Dirac-tenger, antirészecskék, virtuális részecskék, vákuumpolarizáció, lamb-shift.

DcsabaS


1997. július 27. - vasárnap, 13 óra 56 perc
Az előző hozzászólás folytatása (sajnos gyakran megszakadok :), azért kell két részben):

Ixypszilon!
Érdekelne a véleményed az alábbi sorokról, hátha ezzel a nézőponttal még nem találkoztál (Zsófinak elküldöm az emilemet, ott is megtalálsz).
Úgy gondolom minden ember életében vannak nehéz periódusok, de arra kell gondolni hogy A FELHŐK FELETT MINDIG SÜT A NAP. Remélem az ősz után is itt fogunk még levelezni nagyon sokáig.

Tünde!

Látod hjeno is ismeri a reinkarnációs hipnózist, mégsem ment el soha, pedig őt is nagyon érdekelnék
az előző életei Veled és velem együtt. Valami mégis visszatartja...

-BA (péntek 13:18)
Teljesen egyetértek.

Kekec Kazi


1997. július 27. - vasárnap, 13 óra 51 perc
Ixypszilon (péntek 11:18)

Tiszteletben tartva az ember döntési szabadságát, az alábbi sorokat gondolatébresztőnek szánom (Julinak is):

Naponta a világban kereken ezer ember dobja el magától az életét, és több mint kétezren kísérelnek meg öngyilkosságot...E józan számadatok mögött a legkülönfélébb összetételű emberi problémák állnak. Ám egyvalami közös bennük: azt hiszik, hogy az öngyilkosság révén megszabadulnak problémáiktól. DE AZ ÖNGYILKOSSÁG ÓRIÁSI TÉVEDÉS. Mivel ezen az úton csak a materiális testet semmisítik meg, a problémák megmaradnak. Hiszen a problémák mindig lelki természetűek - mégha testi szenvedés váltotta is ki őket, hiszen a szenvedések csak megoldatlan lelki konfliktusok kifejeződései. A sikeres öngyilkosság után pedig az illető meglepődve fogja tapasztalni, gogy összes gondjaival egyetemben továbbra is létezik, azzal a különbséggel, hogy nincs többé teste. Teste hiánya pedig jelentősen megnehezíti helyzetét, hiszen nincs már a cselekvéshez szükséges eszköze.
Legkésőbb ebben a helyzetben be kell látnia, hogy a problémáktól nem lehet megmenekülni, hanem cselekedvén meg kell oldani őket - de a cselekvéshez már nincs teste. Ez a felemás állapot aztán megerősíti benne a testetöltés óhaját, amely a legtöbb esetben nagyon gyors reinkarnációhoz vezet. Ezért mindenkinek meg kell gondolnia: nincs lehetőség arra, hogy eldobja magától az életét.
(Thorwald Dethlefsen: Élet az élet után, alcím: A lélek halhatatlan).
(Az idézőjeleim sajnos elvesztek).
Nem tudom hogy a fenti sorok igazak-e. De mi van ha mégis?

Kekec Kazi


1997. július 27. - vasárnap, 13 óra 42 perc
Talan. Bar nem tudom mit kezdenek annyi sok idovel. Meg aztan:
(Most jon a sablonos szoveg) Az elet rendje, hogy meghalunk.

De errol nekem meg korai lenne beszelni, mert meg csak 14 eves vagyok!!!!!!!!!


1997. július 27. - vasárnap, 12 óra 45 perc
kedves DcsabaS, az eleje kedves naivitás, de a végső következtetéssednek örülök.Adalékként:
"Az ember alkatában első és leglényegesebb a közösségi szellem." (Marcus Aurelius)
üdv. rezső


1997. július 27. - vasárnap, 11 óra 12 perc
Kedves Joseph D'Epressy!

Abban majdnem egyetértünk, hogy a "a tarsadalomnak most sincs rank szuksege...", mert ez legalábbis az emberek nagy részére igaz. A helyzet általános felismerését nagyban akadályozza, hogy a társadalom egyes kivételes csoportjainak tevékenységére (elsősorban értelmiségiekére) _egyelőre_ még szüksége van a társadalomnak. Egy kis elitista szemlélettel pedig könnyű levonni azt a következtetést, hogy akinek valami baja van (pl. nincs munkája, vagy ha van is, nem olyan amit szeretne, vagy nem elfogadhatók az életkörülményei) az magának köszönheti. Szerintem igenis lehet és kell is változtatni ezen a helyzeten (ha naívnak tartasz is érte). Első lépésként meg kellene érttetni a ma még kivételes helyzetben lévőkkel, hogy hamarosan rájuk is sor kerülhet. Tehát mindannyiunk közös érdeke, hogy az emberek ne legyenek kiközösítve a sajátukként indult társadalomból.

Lehet-e felépíteni egy társadalmat, vagy csak nő, mint a gaz? Szerintem lehet. Mindannyian építjük. Ki így, ki úgy. Ki-ki a magához közel eső részét. Van aki bont, de az is hozzátartozik az építéshez. A végeredmény lehet nagyon vegyes, de az még nem baj. Amit én bajnak tekintek az az, ha pl. az ember értékét a tőketermelő képességével azonosítják. Utána pedig "racionalizálnak".
Egy kapcsolódó érdekes eset, ami vagy 25 éve történt, amikor az első kísérleteket végezték a forgalomirányítás számítógépesítésével. A számítógép kamerákon keresztül értesült a kereszteződések felé tartó gépkocsik számáról, ismerte az egyes útszakaszok hosszát és maga dönthetett arról, hogy a közlekedési lámpákat mikor milyen színűre állítja. Programjába nagyon fontos szempontként beépítették a közlekedés biztonságát. A szakembereknek szerfelett kiváncsiak voltak, vajon hogyan válik be a számítógépes rendszer. Mi történt? A számítógép azonnali hatállyal pirosra állította az összes közlekedési lámpát :))). (Így aztán módosítani kellett a programot, miszerint az emberek elsősorban _közlekedni_ szeretnének az utakon.) A példával azt kivántam jellemezni, mire vezet, ha nem az emberekért van valami (pl. közlekedési rendszer), hanem az emberek vannak valamiért (pl. biztonság). Szerintem ugyanez a helyzet a tőke vonatkozásában is. Elsősorban a tőkének kell az embereket szolgálni és csak másodsorban az embereknek a tőkét. Az egykori "keleti blokk" egyik országában talán gyanúsan hangozhat egy ilyen állítás, de mégis igaz.

Az érem túloldala, hogy az embereknek viszont tényleg szükségük van a közösségre, sőt, közösségekre. Az ember társas lény. Először is szükségünk van szülőkre, később élettársra, gyerekekre, a tágabban vett családra, barátokra, ismerősökre, (ellenségekre), munkahelyi, vallási, kultúrális közösségekre, falukra, városokra, nemzetre, stb. Még az iNteRNeTTo-ra 7?-re is.

DcsabaS


1997. július 27. - vasárnap, 10 óra 24 perc
Ha ebben az állapotomban élhetnék örökké, akkor az bizony jóvóna. Viszont végtelen sokára végtelen öregnek lenni, az nem úl bíztató. Szerintem a kérdés kicsit pontatlan. Bár kiváncsi volnék az ükükükükükükük :-) unokámra.
Barackvirág: és akkor talán lenne időm arról kérdezősködni, hogy hány éves vagy.


1997. július 27. - vasárnap, 10 óra 16 perc
Nem értelek Benneteket.

Titeket nem elégít az ki, hogy halálotok után
tovább éltek fűben, fában, bogárban, másik
emberben ?

Pepin bácsi


1997. július 27. - vasárnap, 8 óra 46 perc
Uborkaszezon!
24 öra alatt 14 üzenet.
Vilárekord.
Éljen a Szerk.
Vivat


1997. július 27. - vasárnap, 5 óra 48 perc
Kedves DNScsaba,
Nem vagy te egy kicsit naiv? Tarsadalmat nem "epitunk", az no, mint Kosztolanyin a rak.
Hasonlokeppen, meg fogsz lepodni amikor rajossz, a tarsadalomnak most sincs rank szuksege... csak annak a nehany embernek van Rad szuksege, akiket ismersz, akik szeretnek (lasd T Wilder Szent Lajos Kiraly hidja). XY azert ne legyen ongyilkos, mert o ugyan kiszall, de a tobbiek, akiket szeret es akik ot szeretik itt maradnak egy nem gyogyulo sebbel, nem segitettek rajta, amikor kellett volna. Egyesek persze pont ezert, a "siron tuli bosszu" kedviert csinaljak, ami egy hanyinger. (XY utolag nem tudja majd magat ez alol tisztazni, igaz mindegy lesz neki).
zsuzsa, a hibak nagyreszet nem lehet "jova tenni" (talan ezert oregszunk) de az igaz, hogy elmulik minden.
Joseph D'Epressy


1997. július 26. - szombat, 19 óra 56 perc
Kedves DcsabaS,

klasszikus elektrodinamika, operátorok mondjuk még csak-csak, ezekből mégiscsak kellett szigorlatoznom, legfeljebb előveszem a jegyzeteimet. (RAS only refresh :)
De a relativisztikus kvantumelméletet sajna meg kell még értenem. Egyébként ahogy elküldtem az üzenetet, már tudtam, hogy kevés információt adtam -bocs, nagyon kellett sietnem, vandógomhoz...
A levezetések pedig legalább annyira érdekelnek, mint az egész. Már abból, amit leírtál (Utólag is: köszönöm...:) egészen csodás dolgokat érzek.
Úgyhogy, ha időd engedi: tedd meg, lécci, hogy ismeretterjesztést is, meg komolyabbat is ajánlasz. Az a helyzet, hogy annyi időm biztosan nincs, hogy az első értelmes könyvet megtaláljam, de abban szokott lenni irodalomjegyzék...

Előre is köszi: Trebitsch


1997. július 26. - szombat, 16 óra 4 perc
Kedves zsuzsa!

Tetszik hogy 1xypszilont bátorítod, de vajon nem avatkozunk bele azzal is a "a termeszet, Isten, vagy barmilyen mas transzcendencia" dolgába, ha az emberi életet - önös érdekből - meghosszabbítani kívánjuk?
Én azt hiszem, eljön majd az idő (kár, hogy aligha érem meg), amikor az ember pár száz (esetleg ezer) évig is elélhet. Legalábbis meglesz rá a lehetősége. De ha olyan társadalmat építünk fel, amely nem tetszik az embereknek, a tipikusnak nevezhető halálnem _nem_ a betegségek, balesetek, háborúk és hasonlók lesznek, hanem az öngyilkosság. Nagy a felelősségünk. Szerintem éppen ideje eltöprengenünk azon, hogy vajon hogyan tehető otthonossá életünk olyan körülmények között, amikor a társadalomnak nincs már szüksége ránk(!). Ahogy korábban is céloztam rá, jelenleg a világon még elterjedten él egy olyan dogma, miszerint a társadalomnak szüksége van polgáraira. Azonban a gépesítés, automatizálás és a számítógépesítés ezt teljesen megváltoztatja. A termelés java része már most is gépekkel történik, a helyzet pedig még fokozódik. Vagyis ha oszladozóban van az osztálytársadalmi jelleg, akkor az azért van, mert a dolgozó osztályt egyre inkább a gépek képviselik. Az emberek pedig vagy kapnak valamit, vagy nem.

DcsabaS


1997. július 26. - szombat, 15 óra 6 perc
Kedves zsuzsa!
Szerintem ikszipszilon nem igy lattya a dolgot (en se nem). Az a kulcsmondatod, hogy "meg akkor is, ha egyikben sem hiszel". Amibe nem hiszek, azt nem tudom megserteni. Legfeljebb teged, aki hiszel benne. De most nemterolad van szo. Haggyuk man kiszallni azokat, akik kiakarnak. De ha belejukbeszelunk, akkor se igy, hogy transzcendencia meg egyeni hataskor meg miegymas. Tan inkabb ugy, ahogy tunde meg Lepesmez csinajja, szoval hogy emberi nyelven.
Amugy a masodik passzusoddal eggyetertek.

Ixipszilon!
Te okos ember vagy, en nem feltelek :)))

gsv


1997. július 26. - szombat, 14 óra 39 perc
Azert kedves Ixypszilon,
mert a halal eloidezese (meg ha a sajatod is) tulmutat az egyen hataskoren. Valami olyasmibe avatkozol bele, amely a termeszet, Isten, vagy barmilyen mas transzcendencia (nevezzuk barminek, meg akkor is, ha egyikben sem hiszel) megsertese. Nyilvan ezt mindenki osztonosen megerzi az adott pillanatban, anelkul, hogy melyebb filozofiai elmelkedesbe bocsatkozna. Bizonyos szempontbol persze onzes is, de ne feledd, ha tudok a szandekodrol, es tetlenul szemet hunyok felette, kvazi elfogadom, hogy emberkent donthetsz eletrol es halalrol. A tiedrol, s csak egy lepes, hogy az egyemrol is.

Masreszt pedig az ongy. talan az egyetlen hiba, amit nem lehet jova tenni. Minden elmulik, a rossz is, bar tudom, hogy depressziv allapotban hallani sem akarsz ilyen kozhelyekrol. De mint minden kozhely ez is nagyon igaz.
Ki kell masznod belole, sikerulni fog. Latod, maris kaptal kedves, torodo (es oszinte) reagalasokat.
Ne add fel!
zsuzsa


1997. július 26. - szombat, 13 óra 49 perc
Trebitsch!

Tudnék ajánlani irodalmat, de tudnom kell, hogy honnan indulsz. A kvantumelektrodinamika tanulásához a következő a beugró:
- relativisztikus kvantumelmélet
- klasszikus elektrodinamika
- némi matematika (operátorok)

Ha a levezetések és számolások nem érdekelnek, akkor van ismeretterjesztő irodalom is.

Üdv! DcsabaS


1997. július 26. - szombat, 11 óra 37 perc
Bubu!

Ha azt kérdezzük, hogy létezik-e előre programozott sejthalál, akkor erre természetesen igen a válasz. A soksejtű szervezet érdekében, az egyedfejlődés bizonyos fázisaiban hasznos, ha egyes sejtek és sejtcsoportok elpusztulnak, mégpedig nem elpusztítás által (ami drága), hanem "önkéntes" elpusztulás által (ami nem okoz annyi mellékhatást). Ilyen pl. az is, amikor az ebihal farka szépen visszafejlődik. Az eukarióta sejtek az erre való képességüket már valószínűleg borzasztó régen (kialakulásukkor) megszerezték. Ugyanis az apotózis kissé hasonlít arra (legalábbis szerintem), amikor egy sejtet részlegesen megemésztenek (avagy önemésztésre bírnak), vagyis hogy bizonyos sejtalkotók megmaradnak és tovább működnek. Ha hiba keletkezik az önemésztést irányító program futtatásában, illetve ha szükségtelenül is az önemésztő rutin fut le, az nyilván okozhatja a szervezet pusztulását is. Ezt azonban én betegségnek tekintem, és nem nagyon hiszek abban, hogy létezne a szervezet _egészére_ vonatkozó önpusztító genetikai program. (Az egyed szempontjából ez aligha lenne hasznos.) Persze nem zárom ki teljesen a dolgot, mert a faj fejlődése _inséges körülmények között_ esetleg vezethet ilyesmire. (A dolognak mindenesetre volna szociális megfelelője, hiszen egyes kultúrákban az öregek egyszer csak hosszú útra kelnek.)

A papucsállatka nem jó példa, mert nem akar soksejtű élőlénnyé fejlődni. A fiatal papucsállatkáknak semmi különleges kommunikációt nem kell végezniük egymás között. Továbbá (én úgy tudom) hogy még a papucsállatkák osztódásánál is fellépnek időnként sejtegyesülési fázisok. Így aztán pl. 10e9 osztódás után ki tudja azt ellenőrizni, hogy csakis osztódás történt és semmi más?

A teljes genom visszafejtésével kapcsolatban az jut eszembe, hogy még a sokkal-de-sokkal egyszerűbb, és garantáltan sok értelmetlen, szükségtelen és hibás kódrészletet tartalmazó MS Windows operációs rendszer visszafejtése és értelmezése sem könnyű... A genomok pedig nyilván szintén temérdek sok olyan kódrészletet tartalmaznak, amelyek a törzsfejlődés során valaha szereppel bírtak, de már régen nem, sőt, a folytonosan halmozódó hibák miatt már nem is volnának működőképesek. Ha tehát meg is fejtjük a kódot magát (amit nem kétlek), a munka dandárja csak azután fog következni. Végül egy link az érdeklődőknek: http://gdbWWW.gdb.org/

DcsabaS


1997. július 26. - szombat, 11 óra 32 perc
"1997. július 25. - péntek, 20 óra 20 perc"
nem irtad oda a nevedet, de egye fene - a "lé-
lekvándorlás" ..mint ojan.. engem is foglalkoztat,
most holtponton vagyok, 1 ismerösöm nagyon belémerült a dologba .. azt mondja, hogy
a müködését(?) összezavarja(?), ha az ügyfél em-
lékszik az elözö(következö) "életére".. akkor meg
minek? létezik? re: peter@tho.ksh.hu


1997. július 26. - szombat, 8 óra 35 perc
Ixypszilon - 1etértek..lehet, hogy itt is a jó
sztálini elv érvényesül: inkább szenvedjen ezer
ártatlan, mintsem 1 bünös büntetlenül maradjon..
f*peter


1997. július 26. - szombat, 8 óra 25 perc
Czm - szerintem akkor is megunnád (vagy nem) p*

1997. július 26. - szombat, 8 óra 19 perc
Halálközeli élményem:
San Francisco-ban fotoztam szállodákat egy ügynökségnek helikopterröl. Az egyik objektumhoz nagyon közel kellett menni a magas épületekhez. Az öböl felöl valami hirtelen széllökés egyre közelebb nyomott bennünket egy nagy üvegépülethez. Soha nem volt semmilyen problémám ilyen fotozásnál, 100%-ig bízom a pilótákban. Csak akkor vert ki a hideg amikor a pilóta az intercomon azt monta, hoy "Don't worry we will recover." Az épület meg csak jött. Mikor leszálltunk akkor egyszerre fogott el egy rohadt szorongás, hogy ott is maradhattunk volna, meg egy felszabadult vidám érzés, hogy "Hej hát én élek és most ebédidö is van." Egy barátom mondja mindig, hogy mindenképpen meg kell az embernek halni, de nem mimdegy, hogy mikor. Örökké élni? Az talán túlzás. Elég amig egészséges az ember és nem vegetable.
Jóccakát vagy jóreggelt:
Denes


1997. július 26. - szombat, 5 óra 41 perc
Na figyusz Ikszipszilon.
Honnan tudod, hogy én Budapesten "vegetálok"? Egyébként bingó, valóban itt.

Leírásog meglehetősen pontos, állítólag 4 perc oxigénhiány után visszafordíthatatlan bomlási folyamatok játszódnak le az agyban.

Mesénk azonban egyáltalán nem erről, hanem az öröklétről szól.
Ezért remélvén azt, hogy felkérésed nem egy kisérlet része, miszerint itt és ne emilben mutassam be milyen érzés a "lebegés" odaát - ahogy én megéltem, avagy hittem, hogy megélem - sajnálattal nem teljesíthetem.
A valós élet is telis tele van megmagyarázhatatlan történésekkel, ezért talán elébb ezeket magyarázzuk meg, utána lépjünk tovább. És egyáltalában nem biztos, hogy a következő szint rögvest az utolsó, megválaszolatlan kérdés: mizujs odaát?
Üdv
Lépesméz


1997. július 26. - szombat, 5 óra 5 perc
"De ha hiszel a feltamadasban legalabb nem veszel sirkovet" Pajor-otic Tamas AmeNeurotic

1997. július 26. - szombat, 3 óra 31 perc
Péntek 20:05
Nem azonos a Kati von Denverrel.


1997. július 26. - szombat, 0 óra 19 perc
Absolutede NEM !!!!

Mivel igy is, úgy is belefáradunk egyszer mindenbe, még az "ÉLETBE" is. Napersze, ha dúsgazdak lennék, mindenem meglenne, és nem kellene semmiért se küszküdnöm, csak élvezni az életet , akkor persze én is az örökélet mellett voksolnék.

Czm


1997. július 25. - péntek, 23 óra 9 perc
Kedves Lépesméz!

Köszi az ajánlatodat, de én nem Budapesten vegetálok.
Ha arra utalsz, hogy volt már halálközeli élményed: szerintem ide is leírhatod.
Hallottam már ilyen beszámolókat, de valahogy ebben is hitetlen vagyok: az ember addig nem hal meg, amíg az agyában így vagy úgy, de kering a vér. Amint ez mexűnik, az agysejtek pusztulásnak indulnak. És ha nem áll helyre a leállt keringés, akkor valóban elment ebbőla világból az illető.
De addig, amíg dolgozik az agy, még ha éppenhogy, akkor még ebben a világban tartózkodik a gazdája.
Azért kíváncsi vagyok, tudsz-e még újat mondani.

Ami viszont engem foglalkoztat: az élet feltétlen megtartása, hogy miért kell élni, és miért nem lehet hagyni a másikat, hogy kiléphessen. Hogy miért kell megmenteni pl. az öngyilkosjelölteket. ha én nyilvánosan, a nevemet vállalva bejelenteném az ilyen szándékomat, rögtön bezárnának egy pszichiátriai osztályra valamely kórházban, telenyomnának mindenféle nyugtatóval.
Miért kell erőltetni az életet? Miért kell szenvedni, érezni a fájdalmat? ...

Ixypszilon


1997. július 25. - péntek, 22 óra 57 perc
Nem lenne jó, mert így jó, hogy az idö nekünk meghatározza hol vagyunk az életgörbén, minden csak egyszeri és következménye van. Én hiszek a lélekvándorlásban de akkor is egyszerinek tünik az élet, ha többszöri. Ez így izgalmas. Persze az is lehet, hogy örökké egy életet élni is jó lenne ....., de hány évesen?

1997. július 25. - péntek, 20 óra 20 perc
Egy élet kevés arra,hogy mindent elérjen at ember.
Az az ember, aki tudja ,hogy miben találja meg az
Élet értelmét és szeret élni, az örökké él.
KATI


1997. július 25. - péntek, 20 óra 5 perc
Ixipszilon,
(valamejik y de már elfeledtem) figyusz:

Ne mennyé, én mán vótam. Ha gondolod elmesélem. Ez itt lehet, hogy szarnak tűnik átmenetileg, de végül mindíg kiderül, eme oldal izgalmasabb.
Elmesélem neked ha akarod, hogy működik odaát az ideát, itt az Emilem, küldj ide valami telefonszámot, hétvégén belökünk egy pár debrecenit a sarki hentesnél (GLOBUS mustárral és zsemlyével), utána 1 sört.
Fox csudákozni!
boss@euroastra.com
Lépesméz


1997. július 25. - péntek, 19 óra 55 perc
De hiszen azt csinaljuk, csak nem egyhuzamban! Nem mintha kulonosebben erdekelne a reinkarnacio, meg mas ilyenek, de nelkule ertelmetlennek tunne az egesz elet. Ha egy fizikai eletben elnenk vegig ez egeszet, egy cseppet uncsi lenne, nem? A masik meg az, hogy a jelenlegi "nyulak" tipusu szaporodas mellett sec alatt sokan lennenk. Tul sokan. Pedig mar most is az lenne a jo, ha a Fold lakossaga egy tizedere redukalodna holnapra. OK, nem egy humanus megoldas, de rengeteg elonye lenne. Ja, van egy gorog monda, nemt'om mar kirol szol, orok eletet kert es kapott az istenektol, csak az orok fiatalsagot felejtette el... De ciki.

Leslie


1997. július 25. - péntek, 19 óra 25 perc
Juli,

az idézet (boccs!) nem volt pontos:
"Éltem, s ebbe más is belehalt már."

Amúgy igaz.

SPS


1997. július 25. - péntek, 18 óra 55 perc
hi, _nincsendo_
lehet, hogy valami hasonlót..én a hivökben
a feltétlen magabiztosságukat utálom..
most éppen R.E.M. .........peter@tho.ksh.hu


1997. július 25. - péntek, 18 óra 14 perc
Dehiszen már örökké élünk!
Csók mindenkinek, zs. neked kettő.
gszor


1997. július 25. - péntek, 18 óra 2 perc
_elözö életek_ .. erről szeretnék többet tudni -
pontosabban szeretnék az enyimétől eltérő véle-
ményeket is megismerni nemrég jót veszekedtünk 1
ismerőssel erról - valami olyasmire jutottunk (én)
hogy a "lélek" az egy dolog, mongyuk
mint 1 csapágygolyó, ha a test amiben éppen /tar-
tózkodik/, lejár, át?megy? 1 másikba? az ismerős
szerint ez a _dolog_, _lélek_ nem tudhat az előző
életjeiről.....peter@tho.ksh.hu


1997. július 25. - péntek, 17 óra 57 perc
Xypszilon: neee, mindenen lehet valtoztatni.
Juli: akit idezel, egy beteg ember... ne hallgass ra, ne Szarszora menj , hanem Gorogorszagba, nyaralni.
Pecer, ezt a kiserletet rendszeresen uzi egy sereg kabszeres & pias, embereken. Ehen is halnak bele rendesen, ha valoban jo nekik.
DcsabaS: szoftver korlaton azt ertem, nem a tokeletlen masolas miatt tortenik (tudniillik a masolas nagyon jo) hanem program van arra, mikor haljunk meg. Ez a program ma a legdivatosabb szo a szakmaban, ugy hijak apoptozis.
Nem nezted a papucsot, ugygondolom tul van vagy 10e9 osztodason, es e'l. Nem ertek hozza, csak megemlitem, hogy amiket 10 eve tippelgettek, azokat most konkretan megtalaljak.
Kozben elovassak (bar me'g nem ertik) magat az egesz uzenetet... szoval tippek arra, hanyadresze ertelmes es hanyadresze nem, hamarosan foloslegesek lesznek.
Bubu


1997. július 25. - péntek, 17 óra 42 perc
tünde, lehet, hogy te (1997. július 25. - péntek,13 óra 24 perc) n. tünde (asszonynéven
b. tünde) vagy? a stilusod után akár lehetnél is -
én meg hajlamos vagyok fölismerni olyanokat is,
akiket nem ismerek.. szia f.p hajdanán 251,088?


1997. július 25. - péntek, 17 óra 39 perc
eztet az ujjjabbb betűfajtát ti csináltátok,
vagy nálllam változott valami.,;?!^~ p.


1997. július 25. - péntek, 17 óra 31 perc
DcsabaS,

roppant mód érdekel ez a virtuális-részecske kérdés. Tudnál irodalmat ajánlani? (Angolul v. magyarul, más sajnos nem megy...)

Trebitsch


1997. július 25. - péntek, 17 óra 10 perc
Az előző nyilatkozatomat visszavonom, nem igaz, hogy az örökéletről csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom. Ott sem.
Neduddgi


1997. július 25. - péntek, 16 óra 34 perc
"Csak az ügyvédem jelenlétében válaszolok a feltett kérdésekre"
Neduddgi


1997. július 25. - péntek, 16 óra 29 perc
2 hét szabadságra mentem, hiányozni fogtok.

hjeno


1997. július 25. - péntek, 16 óra 9 perc
Öröklét kéne a halál jogával,
nem pedig véges lét a halál kényszerével.

Dedikálva Pepi bácsinak(Hrabal?) Pepitől.


1997. július 25. - péntek, 15 óra 44 perc
Minden elromlott. Egyszerűen hangzik, de nagyjából ez a lényeg.
"A világ formája a mozgás. Lényege a nyugalom." - mondotta vala a dicső Karinthy Frigyes. Bár Ő ezt a metafizika meghatározására találta ki, de mutatja, hogy a világnak folyamatosan változni kell. Ugyanakkor minden mozgás energiaigényes. Eszerint a nyugalom irányába változik. Ha nem kap megfelelő külső lökőerőket.
A fenébe, ez a világ, bármerre tekintek, korlátokat tartalmaz. A fizikai világ.
Na de ez már nem igazán tartozik a témához.
"I'm going slightly mad" - ezt viszont Higany Frédi mondta.

Ixypszilon


1997. július 25. - péntek, 15 óra 44 perc
Ixypszilon,
Komolyan beszélsz? És ha igen, mitől lett ez így? Nem mondanád el? Esetleg ott a címem fölül.
zs.


1997. július 25. - péntek, 14 óra 33 perc
Amennyiben az ember csak anyagból van, akkor a
kérdés nem kérdés, ugyanis a tudomány mai állása
szerint az anyag halhatatlan.

Más oldalról megközelítve a dolgot biztosan nagyon
jó lehet az örök élet, ez abból is látszik, hogy a
vallások ezzel kenik be a madzagot.
( lásd mézesmadzag )

Pepin bácsi


1997. július 25. - péntek, 13 óra 40 perc
Ixypszilon!

Szerintem totál felesleges most megnézned, hogy mi is van a halál másik oldalán.
Azt írtad, hogy most és itt nem jó ez a világ. Meg hogy utálod az embereket. De azt is írtad, hogy nem volt ez mindig így!!! Akkor nem lehetséges, hogy lesz ez még így sem, és újra elviselhető lesz ez a világ a benne lévő emberekkel együtt? Igazán adhatnál még egy esélyt neki/nekik!
Meg azt is írod, hogy nincs semmi se. De igenis van! Például itt és most, ahogy kinézek az ablakon, látom hogy hétágra süt a nap, meg péntek du. van, mindjárt mehetek haza és hétfő reggelig nem kell a munkahelyemre jönni... Apró örömök, de ezért megérte már végigcsinálnom ezt a hetet is. Meg például írtál ide a 7?-be is! És biztos hogy más hozzáfűznivalód is akadna az itt folyó társalgásokhoz! Én magam több mint egy hónapig csak olvasgattam a 7?-t, lett volna véleményem már korábban is, de csak most szedtem össze a bátorságomat, hogy írjak is. Szóval, szerintem ne add fel, mert akadnak körülötted olyan dolgok és emberek, amikre/akikre oda lehet figyelni! Szépen kérlek, gondold át még 1x! (sokszor...)

Szia,
Tünde



1997. július 25. - péntek, 13 óra 24 perc
Nem szeretnek orokke elni, mert orokke furdalna az oldalamat a kivancsisag hogy mi van a halal utan.
-BA


1997. július 25. - péntek, 13 óra 18 perc
Körbejártuk hogy a hosszú élet legfőbb akadálya az agy öregedése, tönkremenetele. Egy kedvenc könyvembe lapozva a következőket találtam:
A szellemi teljesítmény kényszerű lassú csökkenése az agyi erek meszesedésének következménye, de előrehaladott meszesedéssel is képes az ember kimagasló teljesítményre. Akkor van baj, ha egy ér elzáródik. Ekkor az addig ellátott agysejtek lassan elpusztulnak. Az elhalt sejtekből glutamát szabadul fel, ami egy izgató hatású un. hírmolekula. Ha ez az anyag elárasztja a környező, még élő sejteket, azok belepusztulnak a túlingerlésbe. Azután azok is szétesnek, beindul a láncreakció. Amikor gyógyszerrel blokkolták a glutamát receptorait, az agyi érelzáródás 90 %-kal kisebb elhalást okozott. Ezzel az eljárással még csak gyógyszerkísérletek folynak.
Az érbetegséghez képest sokkal nagyobb kárt okoz a szintén az agysejtek pusztulását okozó Alzheimer-kór. Ez ritkán 50 éves korban is jelentkezhet és fokozatos leépülést okoz. A betegség kiváltó oka: az idegsejtekben egy abnormális fehérje rakódik le, ami megöli a sejteket. Eredetileg egy nagyobb méretű fehérje van az agysejtekben, melyeket normális esetben különböző enzimek darabokra hasítanak. Ezeknek a daraboknak különféle szerepük van a sejt életében. Ha az enzim hibás, a hasítás rossz helyen történik, a selejt fehérje használhatatlan és felhalmozódik. A sejtpusztulás az agykéregben és a hippocampusban a legsúlyosabb, tehát az emlékezés és a tanulás válik egyre nehezebbé. A korai szakaszban felismert betegség pusztítása korlátozható. Kísérleteznek életképtelen magzatok agyából vett idegsejtek beültetésével is, mert azok még képesek növekedni és szaporodni.
Forrás: Dr. Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében. Biográf Kiadó 1994.
Bocs hogy hosszan foglalom a helyet...

hjeno


1997. július 25. - péntek, 13 óra 12 perc
PCr!
Most már tudom, hogy miért pedáloztam annyit egész életemben !
Wáó! Mosmá csak az a baj, hogy nem tudom hány százalékon teljesítek! Kéne pontozni, mint műkorcsolyában a hanyattesést.
5 db 100%-os orgazmus után jöhet az örökélet ! :)))
Most akkor kik pedáloznak jobban/többször a férfiak avagy a nők?

papaja


1997. július 25. - péntek, 13 óra 4 perc
"Megáll az idő
az égen néma fénylő csillagok"

Örökélet csak a játéktermekben kívánható

babajaga


1997. július 25. - péntek, 12 óra 52 perc
Okés a dolog. Örökké akarok élni. Kinél van az Elixir ??

Gwalker


1997. július 25. - péntek, 12 óra 47 perc
Tünde (10:52),
ha valóban kíváncsi vagy az előző életeidre, regressziós hipnózissal vissza lehet menni az időben. Még nem jutozzam el odáig hogy magam is kipróbáljam, de a TV-ben láttam néhány műsorban és elhiszem hogy igaz.
***
Azt gondolom, szervátültetéssel még ember marad a páciens, de művégtaggal és műszervekkel már nem. Új szerv befogadásánál talán képes a szervezet minden szempontból átvenni a régi funkcióit, de a technika mai fejlettségi szintjén a műszív, a vastüdő, egy művégtag vagy akár egy műfog csak a legfontosabb feladatokat képes ellátni.

hjeno


1997. július 25. - péntek, 12 óra 25 perc
"Élek, s ebbe más is belehalt már..."

Juli


1997. július 25. - péntek, 12 óra 24 perc
Nem. A sok egyéb személyes okon túl (pl. kihal a baráti körünk), általános tapasztalat, hogy a fiatalabbak mindig újat, szebbet, nagyobbat hoznak. Mivel én hiszek az emeberiség folytonos (ha nem is mindig egyformán gyors) haladásában, mindenképpen rossznak tartanám, ha a jelenlegi status quo állandóan fennmaradna, mivel az örökéletű 'öregek'-nek elég hatalom halmozódna lassan fel a kezükben, hogy mindent elérhessenek amit akarnak, kihívók nélkül. (olvassátok el pl. az 53-as Asimov antalogiátban a pont erről szóló novellát!)

1997. július 25. - péntek, 12 óra 14 perc
Skorpió!

Csak azt tudom mondani, hogy én nem látom lehetetlennek a személyiség "átcsúsztatását", de biztos sem vagyok a kivitelezhetőségében. Vagyis kutatásra érdemes dolognak tartom.

Egy kissé távolabbi példa, ami valószínűleg tetszeni fog. Elemi szinten a tárgyak létezéséről úgy gondolkodunk, mint amelyek magától értetődően megőrzik önazonosságukat. Ezen a megközelítésen gyakorlatilag a klasszikus fizika sem lép túl. Eszerint pl. olyasmiket gondolunk, hogy egy elektron (mint elemi részecske) egyenesvonalú egyenletes mozgása úgy megy végbe, hogy a kiszemelt elektron _folyamatosan_ elmegy az egyik térbeli pozícióból (közbeeső pozíciókon keresztül) egy másik térbeli pozícióba. Ez az elképzelés 2 ki nem mondott hipotézisre épül: 1.) a természet folytonos (Arisztotelész), 2.) a mechanikai helyváltoztató mozgás nem szünteti meg az önazonosságot.
Vannak eszmék, amelyek kétségbe vonják a tér és az idő folytonosságát, de ezekkel most nem foglalkoznék, minthogy bizonyítékunk nincs ilyesmire, másrészt, pl. ha az idő nem folytonos természetű volna (hanem diszkrét, elszigetelt pillanatok sorozata), akkor éppen az elszigeteltség miatt semmiféle rendszeres összefüggés nem létezhetne a múlt és a jövő között (csakis a káosz), márpedig mi szabályos kapcsolatokról is tudunk. Néha a kvantumfizikára is hivatkoznak ilyen értelmű diszkrétséget bizonyítandó - teljesen tévesen. (A kvantumfizikában a diszkrétség nem a "pillanatnyi", hanem csak az ún. "sajátállapotokra" vonatkozik.) Hogy mi a helyzet az önazonossággal, ahhoz viszont tényleg a kvantumfizikához kell nyúlnunk. Az első "pofon" az volt, hogy nem is olyan könnyű megmondani egy mozgó részecskéről, hogy tulajdonképpen hol is van, ha pedig tudjuk hogy hol van, hogy mozog-e (határozatlansági reláció). Eleddig a helyzetet legpontosabban a _kvantumelektrodinamika_ tárgyalja, amely (egyebek mellett) a következőket mondja az elektron mozgásáról. A fizikai vákuumban (ami bizony nem üres, ha éppen annak látszik is) folyamatosan keletkeznek és semmisülnek meg részecske-antirészecske párok. Ezeket virtuális részecskéknek nevezik, de nem azért, mert nem valóságosak, hanem azért, mert sértvén az energiamegmaradás törvényét, a határozatlansági reláció segítségével kiszámítható idő alatt törvényszerűen rekombinálódnak, vagyis újra megsemmisülnek. Hacsak, és itt lép be a képbe a megfigyelésünk alatt tartott szabad elektron, hacsak nincs ott pl. egy másik elektron! Ugyanis ekkor előfordulhat, hogy egy virtuális elektron-pozitron pár pozitronja nem a saját elektronjáva fog rekombinálódni, hanem a miénkkel! A külső megfigyelő persze továbbra is azt látja, hogy "átlagosan" megvan az 1 elektron, igaz, ez az elektron egy picit jobban izeg-mozog, mint egyébként tenné. (Az ezzel kapcsolatos mérések és számítások az eddigi legpontosabb egyezést adták, amit valaha ember elért.) De vajon mondhatjuk-e ezek után azt, hogy _ez_ az elektron, _az_ az elektron? Hiszen az elektron mozgása során alig kifejezhető gyakorisággal lecserélődött! Tehát a szó klasszikus értelmében az elektronra nem érvényes az önazonosság, legfeljebb akkor, ha nem is teszünk különbséget az egyes elektronok között. (Ezt, mint külső megfigyelők, tiszta szívvel megtehetjük.) A helyzetet súlyosbítja, hogy a mondottak nemcsak az elektronra érvényesek, hanem a többi elemi részecskére is.
Vagyis a helyzet az, hogy nemcsak az ember alkatrészei (atomjai) cserélődnek le néhány év alatt, de mikrofizikai szinten az atomok alkatrészei is állandóan lecserélődnek, és mindezt mégsem érezzük a halálunknak. A rendszer ugyanis megmarad. Legalább egy darabig.

DcsabaS
U.I. Bocs, hogy már megint hosszú voltam.


1997. július 25. - péntek, 12 óra 3 perc
Jozsó !
Bizonyára igazad van, csak én a kis materialista földhözragadt elmémmel az utolsó TÉNYT említettem a sziklasírban.

A látomások, jelenések, mondák és regék nehezen bizonyíthatóak (rendszerint persze volt valamiféle alapjuk), de én nem fogadom el.
Innentől már más síkokon vitatkozunk.

Mindenesetre érdekes, hogy a próféták a megtérésekhez a vonzerőt az emberek számára az örökélettel próbálták gyakorolni.
Akkoriban még nagyobb lehetett a vágy az örökélet iránt?

nincsendo


1997. július 25. - péntek, 11 óra 52 perc
"szeretnem a homokorat megallitani..."

-k-


1997. július 25. - péntek, 11 óra 21 perc
Köszi mindenkinek, aki észrevett.
Nos, el fogok pályázni: ez nagyjából azt jelenti, hogy megnézem, mi lehet a halál után. Bár, nem hiszem, hogy bármi is kiderülne.
Ezt a mocsok világot - illetve nem is a világot, inkább csak sok-sok embert - nagyon utálom.
Nem, ez nem volt így mindig.
Nincs cél, nincs semmi - így csak a SEMMI biztató.
(Hogy van-e semmi vagy nincs...? ...)
Tökmind1, a lényeg az, hogy ez nem az én világom.
Ettňl függetlenül létezhet halhatatlanság, de az kívül esik ezen a fizikai világon. Lehet. De itt, most: nem jó.

Ixypszilon


1997. július 25. - péntek, 11 óra 18 perc
Ha minden külső körülményt opimálisnak veszünk (örök fiatalság, nincs túlnépesedés stb.) akkor a válasz egy egyzerű NEM!!! - Legalábbis nem egy fizikai testben. Ennél súlyosabb átkot elképzelni sem tudok...

A témát előttem már többször körbejárták, és az okok is ismertek: motiváció-hiány, beszűkülés, unalom stb. ezért erre nem térek ki.
Viszont igenis örökké élünk! Lásd reinkarnáció. Nézhetjük a dolgot akár karmikus szempontból is. Ahhoz hogy az életünkben szerzett tapasztalatot feldolgozzuk, tanuljunk belőle, nem elég egyetlen fizikai lét. Ahhoz, hogy végig menj az Út-on többször kell születni azért, hogy esélyed legyen korábbi hibáidat kijavítani. (Vö.: Vörös Oroszlán, Lao-Ce).

Egyébként meg aggyunk pólót TREX-nek, hadd legyen végre valami rendes ruhája néhány millió év után. De ha mégsem, csináltasson ágynemű-huzatból, akkor gyorsabban kés lesz.
Apropó hánynál tartasz?

Végezetül Karinthy után szabadon Ne keverd össze a tartamot a tartalommal! - ez akár vélemény is lehet a Razzia Cattani által említett guruval kapcsolatban is (Kedd, 19h39')

Aromo


1997. július 25. - péntek, 11 óra 14 perc
Kekec Kazi!

Persze, én is tudom, hogy ez valamiféle védelmi funkció, hogy nem emlékezünk az előző életünkre. De hát én egy ilyen kíváncsi nőszemély vagyok, és nagyon is érdekelne, hogy mit is műveltem az előző életeimben. És sokkal könnyebb lenne a személyes fejlődésem is, ha tudnám, hogy melyek azok a tulajdonságaim és kötődéseim, amelyeket meg kell változtatnom azért, hogy tovább léphessek a szellemi-lelki tökéletesedés felé. De lehet, hogy ezt igazán csak azért szeretném, mert lusta vagyok és jó lenne minél hamarabb túljutni a fejlődési szakaszomon. És az olyan kiábrándító, hogy több életen keresztül is meghozom ugyanazokat a hibás döntéseket. (Az említett könyvet egyébként olvastam én is.)


DcsabaS!

Igazad van abban, hogy nekünk is emlékeznünk kell a régiekre, hogy nem felejtkezhetünk meg a múltról. De ha az én életemben is van/lesz valami olyan maradandó dolog, amire még a fizikai halálom után sok (több tíz, több száz ...) évvel is emlékszik a világ - nos, akkor nem éltem hiába, és nem is haltam meg teljesen. Ez akkor is igaz, ha csak az én gyerekeim, vagyis a családom számára maradok emlékezetes. Valaki még az elején kérdezte, hogy ha fizikailag örökké élünk, akkor mi is lesz a szaporodással. Végsősoron azzal is halhatatlanná tudunk válni, hogy gyerekeink születnek, akik valamilyen formában tovább viszik és tovább is adják az ő gyerekeiknek azt, ami mi voltunk. És bennünk is jelen van az, amit a mi szüleinktől kaptunk, tanultunk, (... és ez nemzedékről nemzedékre így van) Nekem most már tíz éve hogy meghalt az édesapám, de még a mai napig is sokszor eszembe jut, hogy ő mit is szólna a dolgaimhoz, hogy mit is tanácsolna vagy javasolna egy-egy döntésem előtt. És mivel abban is elég sok szerepe volt, hogy én most olyan vagyok, amilyen, így velem együtt ő is él továb. Szóval, fizikailag ő sincs már mellettem, de mivel bennem tovább él, ezért úgy igazándiból nem is halt meg... Ez így lehet, hogy egy kissé zavaros, de nem nagyon tudom ennél érthetőbben megmagyarázni.
A szervátültetéssel meg nem hiszem, hogy én is tovább élnék.

Tünde


1997. július 25. - péntek, 10 óra 52 perc
DcsabaS!

Az említett patkánykísérlet:

Kísérleti állatok fejébe (agyába) elektródát építettek, oda, ahol elektromos áram hatására szintetikus orgazmust él át az alany.

Az elektóda pedállal volt működtethető, és a patkányok hamar meg is tanultákák, hogy miképp. Volt azonban egy másik pedál is, ami táplálékot adagolt az etetőbe. A kutatók azt szerették volna mérni, hogy ez a komplex ingerkörnyezet hogy befolyásolja az állatok tanulási folyamatát (vagy valami ilyesmi).

Szegény patkányok idővel saját akaratukból éhenpusztultak, mivel megállás nélkül az erotikus pedálon szögdécseltek.

Megnyugtatásul: természetes körülmények között ez nem képzelhető el, mert mindennapi orgazmusaink ennek a tiszta, nyers, szintetikus változatnak csak átlag 40%-nyi élményét nyújtják. Kivételes esetben nők képesek 80-85%-ig felmenni, de akkor már nagyon ki tudnak borulni.

Már elfelejtettem, hogy mindez hogy jön ide.

Üdv PCr

ui. élvezettel olvastam genetikai eszmefuttatásaid


1997. július 25. - péntek, 10 óra 14 perc
DcsabaS !

Akkor fordítsuk meg a dolgot. Ne a Józsit másoljuk,hanem fokozatosan cseréljük le a szerveit, sejtjeit olyan mesterséges alkotórészekre, amelyeket nem köt a szaporodási korlát, és funkcionálisan helyettesítik a lecserélt "részt". A végtagokkal nincs gond. Az egyéb szervek cseréje is elvileg megoldható. Kényeseb dolog az agy, amely a személyiséget őrzi. Ha fokozatosan történik a csere, akkor mikortól nem Józsi a Józsi ? A személyisége nem "csúsztatható"-e át az új struktúrába ? Világosabban : megoldható-e, hogy a behelyezett mikronyi rész az eredetileg redundásan örzött információt átvegye, megtanulja. A csere végén lesz egy teljesen új -fiziológiai értelemben vett - Józsink, a régi tudattal. Na és ő ekkor már "javítható".

Skorpió


1997. július 25. - péntek, 10 óra 1 perc
HoD
Igazad van, az idézet tényleg csak úgy értelmezhető,
hogy a lélek fog tovább élni, de vajon miért gondolod,
hogy ez rossz?

DcsabaS
Tényleg lehet úgy is _értelmezni_ , csak Jézus
nem azt mondta.
Egyébként itt van egy másik idézet (sajnos ennek az
érthetőség miatt kicsit hosszabnak kell lennie):
"Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon:
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le:
ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké,
mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”
A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték:
„Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”
Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek:
ha nem eszitek az Emberfia testét,
és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van"

Robe
Azért az evolúcióban is vannak logikai bukfencek.

n.
Nem igaz, hogy csak az üres sziklasír a bizonyíték.
Ugyancsak korabeli iratok szerint többször is megjelent
a tanítványoknak (1x egyszerre 500-nak). Valamint érdemes
megfigyelni Péter viselkedését. Mi történt vele, hogy
az egyik pillanatban még megtagadja Jézust, pár héttel
később pedig prédikál 3000 embernek ugyanarról amit
az előbb még letagadott. [a megfejtés: látta Jézust
életben]

Jozsó


1997. július 25. - péntek, 9 óra 36 perc
nincsendó!

Kérdezed:
"Emlékszünk még régebbi uralkodókra is 5-10 ezer évre visszamenőleg. Akkor most ők is élnek?"
Erre mondanám azt, hogy _én_ élhetek teljesebb életet, azáltal, ha magamba fogadom az ő életük tapasztalatait is (amennyire lehetséges).


Skorpió!

Kérdezed, hogy átköltöztethető-e az ember elméje (lelke?) pl. egy számítógépbe. Jó kérdés, nem tudom a választ. Viszont van egy egyszerűbb kérdés, amire szintúgy nem tudom: Átköltöztethető-e az ember elméje egyik emberből a másikba? A másolást (copy) minden további nélkül el tudom képzelni. De ez nem igazán OK, mint ahogy egy filmsztár sem örülne, ha azzal próbálnánk vígasztalni halálos ágyánál, hogy ne keseredjen el, mert nagyon sok kiköpött mása (rajongója) van, azok majd élnek helyette tovább is. Ha nem "copy", akkor talán "move"? Ha a move biztonságos operációként van végrehajtva (előbb "copy", majd "erase"), akkor nyilván ugyanott vagyunk. Ezek a praktikák csak a külvilág számára tudják elhárítani személyiségünk pusztulásának következményeit. Talán valamilyen részletekben végrehajtható volna a művelet, de akkor is kétes az eredmény. Mert pl. hiába kérdeznénk meg az új Józsitól, hogy ő az eredeti Józsi-e, akkor is azt a választ kapnánk hogy igen, ha nem. Sőt, talán akkor lenne igazibb a Józsi, ha azt válaszolná, hogy nem, hiszen valami változtatás mégiscsak történt, és ezt a jelek szerint érzékelni is tudta, ha viszont csak egy bárgyú igent mond, akkor lehet, hogy csak most kezdődött számára a létezés, vagyis egy teljesen új Józsival állunk szemben. Összefoglalva: ha igen akkor nem, ha nem, akkor igen?


PCr!

Céloztál valamilyen patkány kísérletre. Az mi volt?

DcsabaS


1997. július 25. - péntek, 9 óra 7 perc
Az emberi természet olyan, hogy mindig új kihívások után néz. Ha valamit megszerez már nem olyan érdekes. Könnyedén mondod bárkinek hogy örökké.... de már belegondoltál mi lenne ha tényleg örökké kellene? Na persze ha belegongolok hogy bele se tudnék halni az unalomba... És különben is, nem hagyhatnék semmit sem az utókorra. És mi lenne a hősökkel, akik életüket áldozták valamiért? Mi lenne igazán érték, ha mindent megszerezhetsz, hiszen időd mint a tenger?

Taky


1997. július 25. - péntek, 9 óra 5 perc
BuBu!

A biokémiában 10 év tényleg nagy idő, úgyhogy szándékomban is áll utánanézni az újabb fejleményeknek. A "szoftver korlátozáson" talán a következőt érted. (Ha nem, akkor várom a pontosítást!)
ALAPPROBLÉMA:
Az osztódásba kezdő megtermékenyített petesejtből kezdetben egyforma sejtek keletkeznek, de ha hirtelen ugrással rápillantunk az emberre, akkor látjuk, hogy mégsem minden sejtünk egyforma. Tehát valahol megsérül a szimmetria. (Eléggé hamar.) Ráadásul az emberi zigótából (szinte) mindig ember lesz, vagyis léteznie kell egy mechanizmusnak, ami a szimmetrikus sejttömegből egy nagyon jól definiált erősen aszimmetrikusra vezet. A kérdés úgy vetődik fel, hogy mi dönti el, hogy az osztódó sejttömeg mely sejtjéből alakuljon ki pl. az idegrendszer, ha a sejtek előtte elvileg egyformák? Továbbá miért csak egy idegrendszerünk alakul ki, miért nem pl. 5? Vagy hogyan alakul ki pont 2 kezünk, és nem pl. 1, vagy 3?
E kérdésekre már 10 évvel ezelőtt is pedzették a választ, azóta talán már általánosan elfogadottá is vált, Te ezt valószínűleg jobban tudod. A dolog lényege, hogy az osztódó sejtek éppúgy evolúciós viszonyban vannak egymással, mint a kifejlett soksejtű élőlények. Vagyis az a sejt, amelyik elsőként jut el fejlődésének egy bizonyos szakaszába (első csak 1 van), az _azonnali hatállyal_ olyan anyagok termelésébe kezd, amellyel képes befolyásolni a többi sejt osztódását, vagyis azt, hogy azok hol folytassák az egyébként mindegyik sejt számára közös genetikai program "futtatását". Ha netalán 2 db kell valamilyen szervből, akkor pedig annyi a különbség, hogy nem az első sejtcsoport, hanem csak a második fogja "leoltani a villanyt". Vagyis nem teljesen egyszerre kezdenek kialakulni páros szerveink sem (kéz, láb, agyféltekék, - női mell, stb.), ezért végleges kifejlődésük előtt szükségképpen van fejlettségbeli különbség közöttük, másrészt lehet olyan fejlődési pont, amin túl a páros szerv második tagja már nem követi az elsőt.
A soksejtű élőlények genetikai fejlődése úgyszólván ki is merül abban, hogy mikor melyik sejt(csoport) hogyan befolyásolja a konkurens sejtcsoportokat abban, hogy azok adott esetben honnan folytassák a genetikai program futtatását. (Egyébként a genetikai program legnagyobb része vagy értelmetlen, vagy pedig ilyen ugrási utasítást tartalmaz.) Ennél alapvetőbb szinten nincs lényeges változás a soksejtűség feltalálása óta, vagyis olyan alapvető biokémiai változás, amit pl. a gázolaj és a műanyagok megemésztéséhez szükséges volna (lásd olajfaló) teljes képtelenség. Erre csak valami kerülő módszer jöhetne szóba, pl. hogy az állat bélcsatornájában olaj- vagy műanyagemésztő _baktériumok_ élhetnének szimbiózisban a gazdaállattal.
A soksejtűség alapproblémája tehát az, hogy a sejtek mi módon képesek korlátozni, befolyásolni egymás osztódását. Ha zavar támad a rendszerben, pl. ha egy sejt nem hajlandó végrehajtani a többiek által felé küldött ugró utasítást, akkor ez rákos jellegű megbetegedéshez vezethet. A szabályozás biokémiai szinten megy végbe, ezért nem meglepő, hogy különféle vegyszerek provokálhatják a daganatos betegségek kialakulását. Azonban pl. radioaktív sugárzások is vezethetnek rákos jellegű megbetegedésre, mégpedig jellemző módon. A sugárzás nem válogat, mindenütt roncsolja a genetikai programot, a hatás pedig általában mégis az, hogy a sejt alapfunkciói sértetlenek maradnak, ellenben többé nem engedelmeskedik a többiek felől érkező parancsoknak. (Egyebek mellett innen is tudjuk, hogy az örökítő anyag értelmes részének nagyobb része csak ugrató utasítás, továbbá hogy a létfontosságú részek viszont valószínűleg több példányban is megtalálhatók lehetnek.)

Tegyük fel tehát újra a kérdést, hogy "hány osztódás a világ"? Ha nem követeljük meg azt, hogy a sejt kommunikációképes legyen a többi sejttel, akkor a szám jóval 50 fölé is mehet. Ha viszont megköveteljük (hiszen csak ez hasznosítható az "örökélet" szempontjából) akkor a helyzet nem ilyen rózsás. Jellemző, hogy még a rákosan túlburjánzó sejtek is (amelyek pedig fittyet hánynak a többiekre) gyakran többszörözött kromoszómaállománnyal rendelkeznek, hogy "tovább folytathassák" osztódásaikat.

Végül is tehát fenntartom azt az állításomat, hogy ha fölé is mehetünk az 50-es maximális osztódási számnak, a 100 már csak nagyon nehezen képzelhető el, az 500 pedig a lehetetlenségek tartományába tartozik.

DcsabaS


1997. július 25. - péntek, 8 óra 21 perc
Jozsó!
Nem monta senki, hogy meg kell halni, nem is veszényszóra tesszük. Ahogy DcsabaS boncolgatta itten valamiféle technikai hiányosságok kerültek a gépezetbe, aztán azok a fránya atomok...

Isten feltámadt és azóta örök életét éli:
Ez igaz lehet, de ahogy az előttem szólók megfogalmazták -csak tudatilag-, tehát amikor ÖRÖKÉLET-ről beszélünk, akkor az emlékezés is játszik?

Én azt hittem a kérdés fizikai és tudati életről együttesen szól!

Emlékszünk még régebbi uralkodókra is 5-10 ezer évre visszamenőleg.
Akkor most ők is élnek?

nincsendo

Ja, még annyit, hogy mióta feltámadt (ez csak annyiban volt érzékelhető, hogy eltűnt a sziklasírból) nem látni semmi nyomát. Ez még számomra nem bizonyíték, hogy valaki itten örök életét éldegéli.
A törökök örök élete a meztelen hurik között az valamivel jobban tetszene :-))) .
n.


1997. július 25. - péntek, 8 óra 0 perc
Skorpió (csüt.16:23)

Úgy alítom, a kérdés nem az, hogy lehet-e (majd), hanem hogy kell-e (jó-e)!

Bubu!

Lehet, hogy ebben szerencsés vagyok. Kérésed sajnos nem jó, 10 évvel ezelőtt is ugyanolyan gyorsan múlt az összes / -ed, de emlékszem arra, amikor még nem, de arra is emlékszem, hogy akkor kevesebb volt a dolog, ami nem engedett megállást.

R.!

Hétfőig!

NyZ


1997. július 25. - péntek, 7 óra 10 perc
Olyan ez a 7? mint egy leeresztett autógumi.
Meddig csikarjátok még ezt a hülye ?-st?
R.


1997. július 25. - péntek, 6 óra 9 perc
BuBu,
nem biztos, hogy 30-35 éves korukban voltak a legokosabbak. Addigra elég tapasztalatot gyűjtöttek és még megfelelően nyitottak voltak a megérzésekre. Szerintem ha valaki kreatív, általában fogalma sincs, honnan jutnak eszébe az új dolgok. A gondolkodás folyamatában egyszerűen csak megvilágosodik valami és új lendületet kap az ember az új feltárásában. Érdekes, hogy többnyire reggel jönnek a legjobb ötletek. Egyesek szerint azért, mert alvás közben az agy fantasztikus teljesítménnyel képes rendszerezni az információkat.
Aztán az ember egyre idősebb lesz, egyre kevésbé lesznek intuíciói, de azért lehet több tapasztalata. Azért vannak kivételek...

hjeno


1997. július 25. - péntek, 0 óra 55 perc
NyZ: szerencses vagy, hogy nem talalkoztal "szukulessel". Sok irodalmi pelda van, pl: Ajar:elottem az elet, a fohos oreg, filozofalgato baratja. En fokent "az oromre valo hajlam/ndosag" csokkeneset latom oregedo embereken.
Ajanlok meresi modszert: 1 ora/nap/nyar/evtized most tunik gyorsabban elmulni vagy 10 evvel ezelott?
hjeno: en mindenesetre hulyulok... tudom nem kell altalanositani. Te is irod, az okosok 30-35 kozott voltak a legokosabbak, ha nem hulyultek, akkor miert nem 80?
DcsabaS valni is lehet, az is egy fontos dontes... egyebkent felre ne erts, de tenyleg gyorsan fejlodik a tudomany (biokemiaban az utolso 10 ev nagyon sokat hozott). Az idezett konyvek regiek. Ma is igaz, hogy szovettenyeszetben emberi sejtek kb 50szer osztodnak aztan vege, de inkabb "szoftver korlatozasnak" tartjak. Ha az ivarsejtek nem gyoztek meg, akkor a papucsallatka?
Az orokeletu ur neve, aki meg mindig ciripel valahol miutan tucsokke oregedett, Tithonus.
juli: ne ugorj, mindenen lehet valtoztatni. En szeretnem tudni az idopontot. Sok mindent csinalok abban a hitben, hogy nem ma este (virradatkor).
Az "ugy elj,hogyezanapazutolso" szerintem ugyanolyan abszurd kovetkeztetesekre vezet mint az orok elet.
zs/trebics A boszorkanysag nem egy serto vad. van is benne valami :-).
zs+pecer: lehet hogy csak arnyek, de ferfiaknak rendszerint jut... persze, hogy megeri-e? :-)
Fuszek: meg var rad valami az eletben.
Doom: ma is igy van, ha gazdag vagy, Indiaba mesz potveseert (elethosszabbito), ha szegeny, te vagy ott a donor.
Egyebkent is: hany macskafarka kell hogy az egig erjen?
BuBu


1997. július 24. - csütörtök, 23 óra 42 perc
Egyszerüen csak IGEN, méhga olyan vacak is az élet....
Szabi


1997. július 24. - csütörtök, 22 óra 34 perc
Szerintem a kérdés értelmetlen.
Az élet globális definiciója egy kiindulási állapot (születés) ,valamint egy végállapot (halál )közötti
idő.Végtelen úgy lehet hogy mondjuk valamelyik
hiányzik (jelen feltevésben a végállapot) igy az élet definiciója ekkor értelmét veszti.

Üdv: Sun
velvet_band@hotmail.com


1997. július 24. - csütörtök, 22 óra 21 perc
nem tudom, hogy jo lenne-e.... itt a Földön én nem vállalnám megegyszer....
Erika


1997. július 24. - csütörtök, 21 óra 36 perc
parfum,
ha te cirkuszt akarsz akkor randevuzz a cirkuszos loval,
Fuszek


1997. július 24. - csütörtök, 21 óra 8 perc
Lehesssen megvalasztani, hogy akarok-e.


1997. július 24. - csütörtök, 20 óra 4 perc
Nem!:(((

1997. július 24. - csütörtök, 18 óra 4 perc
Ha ez valamikor bekövetkezik, akkor is csak a gazdagok privilégiuma lehet. Választani élet és örökélet között? Nem elképzelhetetlen...

Doom


1997. július 24. - csütörtök, 18 óra 2 perc
DcsabaS (14:06),
> ...mit érnek azok az élmények és tapasztalatok, melyeket nyomtalanul elfelejtettünk?
Szerintem semmi nem megy veszendőbe a megszerzett információkból. Az emberi agy nem egyedül, magára hagyva létezik. Azt gondolom, mindegyik kapcsolatban áll azzal, amit sokan "kozmikus tudatnak/Istennek/mindent átható szellemnek" neveznek. Az ismeretek a közös kincset gyarapítják és azzal hogy valami "eszünkbe jut" (milyen kifejező...), a szellem is segít az egyes embereknek. Az elmúlás emiatt sem lehet teljes.
Sokkal prózaibb oka is van, hogy nem halunk meg nyomtalanul. Nemcsak az általunk létrehozott tárgyak, a másoknak átadott ismeretek, de még a többieknek adott öröm is befolyásolja a többi ember tevékenységét. Aztán ők is hatnak a környezetre, hatásukban tartalmazva a mástól kapott hatást.
***
2 napig nem láttalak benneteket, de utólag mindent olvastam.

hjeno


1997. július 24. - csütörtök, 18 óra 1 perc
Amikor ádesanyám haldoklott azt mondta:
"Kisfiam, engem nem érdekel, hogy mi lesz a halál után, az már akkor nem én vagyok."
Zita


1997. július 24. - csütörtök, 17 óra 20 perc
az attól függ, szokás szerint..mi van az élet
után, ha van-e valami
(rosszabb, jobb, ugyanolyan)?
föltámadás? akkor hová fér el az a csomó (jó?)
ember? már most sem..és akkor fognak szaporodni?
vagy beáll a statikus civilizáció(?) amúgy engem
nem foglalkoztat..f*p.


1997. július 24. - csütörtök, 16 óra 56 perc
Kekec Kazi
PCr-nek (csütörtök 12:44)
A szavazógép ötlet nem rossz.

Tündének (csütörtök 8:56)
A lélekvándorlás téma ok, egyetértek. De hogy emlékezzünk az előző életeinkre? Egyes vélemények szerint az ember csak akkor és csak annyit tud meg a korábbi életeiről, amennyi a jelenlegi életében felmerült feladatok megoldásához szükséges. Tehát ha nem emlékszel vissza, az a Te védelmed érdekében van. Képzeld el mennyit rágódhatnál a múltban elkövetett hibáidon, igaz viszont hogy talán ezután nem követnéd el újra. De (állítólag) gyakran előfordul hogy több egymás utáni életen keresztül ugyanazzal a problémával küszködunk.
A témához kapcsolódó köny címe szerda 17:33-nál.


1997. július 24. - csütörtök, 16 óra 54 perc
Kedves Jozsó és HoD!

A második idézet is tetszik (csütörtök, 14 óra 19 perc):
"Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”"

Szerintem ez is értelmezhető így:
"aki hisz énbennem, ha meghal is, él;" - mert emlékezi fognak rá az én követőim...
" és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha." - mert nem kell félnie a haláltól.

Valaki meg is fogalmazta ez utóbbi gondolatot (tán egy régi görög bölcs), hogy:
"Nem félek a haláltól, mert amíg élek, addig nincs itt a halál, ha pedig meghalok, ott pedig én nem leszek már."

DcsabaS


1997. július 24. - csütörtök, 16 óra 50 perc
Semmi esetre sem! Viszont opcióként szóba jöhetne a hibernáció. Csak egy kicsit halnánk meg, és akkor, amikor mi akarjuk.

Nem lenne jobb igy ?

A lényeg mégis itt van : Seize the day!!!

KillerJack


1997. július 24. - csütörtök, 16 óra 41 perc
Az élet biológiai korlátaihoz : Nem hiszem, hogy idővel ne lehessen pótolni az emberi szerveket, szervezetet. Ide értve az idegsejteket is. (Történtek már kisérletek) El tudom képzelni, hogy néhány ezer év múltán az emberiség rendelkezik olyan technológiával, amely segítségével átköltözhetünk egy másik -mesterséges- lénybe. Vinnénk az emlékeinket, a személyiségünket stb. Kéne hozzá többek között egy olyan computer, amely modellezné az agyunkat, és rendelkezne az abban elraktározott összes tapasztalással.Szerintetek lehetelen ?

Skorpió


1997. július 24. - csütörtök, 16 óra 23 perc
Tünde!

Ha emlékeznek rám a halálom után, akkor persze valami túlél engem, valami, amihez valaha közöm volt. Vagy ha meghalnék egy balesetben, előfordulhatna, hogy az épen maradt szívemet átültetnék iziben és még sokáig élhetne másvalaki testében. Vagy kigondolnék valami jót, hogy legyen miről regélniük az utódoknak, de hoppá, nem tudok visszajelezni a túlvilágról (ha van is), hogy hé, én nem is úgy értettem a dolgot! Szóval ez azért nem az igazi.
Amire én céloztam, az az érem másik, kissé elhanyagolt oldala.
Ne azt kivánjuk hogy ránk emlékezzenek, hanem azt, hogy mi emlékezzünk! Ne kezdjük, hanem folytassuk a hagyományokat! Míg ugyanis az előbbi alig múlik rajtunk, az utóbbi szinte csak rajtunk múlik. E módszerrel bizonyosan kiterjeszthetjük életünket, igaz nem az utódaink, hanem elődeink felé. De szerintem ez is valami.

DcsabaS


1997. július 24. - csütörtök, 15 óra 59 perc
Fuszek!

Egyedul jobb, de kettesben nagyobb cirkusz.
Nemenmondtam, hanem egy magyar iro.

parfum


1997. július 24. - csütörtök, 15 óra 21 perc
Visszatérve a kiinduló problémához, ha az élet nem is, de a kérdés örök.

LW


1997. július 24. - csütörtök, 15 óra 17 perc
DcsabaS,
re:Krisztus idézet
Valószínűleg a lélek halálától való megmenekülésről van szó. (A test halálánál ez jobban izgatott mindenkit) Ami gyakorlatilag a "halál halála".
HoD


1997. július 24. - csütörtök, 15 óra 13 perc
Itt Robe.
robe@ovlev1.mdche.u-szeged.hu

Rovid az elet, hosszu a sir
Mindenki b*sszon, ameddig bir!

Barackvirag, igazad van. Az en verziom: no es villamos utan ne fusson az ember, mindjart jon a kovetkezo.

Szemelyes elmeny kovetkezik. Mar vagy harom eve eccer jottek hozzank jehovak hazalni, hagytak ott egy konyvet, hogy olvassam el. Azt taglalta, hogy vajon evolucio vagy teremtes utjan jottunk letre. Nos, vegigragtam magam rajta, de nem volt konnyu. Ordito logikai hibak sorozatan keresztul kiderult, hogy termeszetesen teremtes utjan jottunk letre (az elefantokkal egyutt). Az utolso harom fejezetben pedig a szerzo levonta a vegso tanulsagot (nem azt, hogy 42): nemsokara itt a vegitelet, aki jol viselte magat, orokke elni fog, aki rossz volt, az meghal, a holtak is felebrednek, az oroszlanok nem eszik meg a baranyokat (hm..., akko' mit esznek? Biztos legelni fognak, nyam-nyam, de a novenyekre nem gondolt a szerzo, oket pusztithatjuk? Egyunk inkabb kavicsot.) stb. Aztan ugy masfel eve leszolitott az utcan egy jehova ficko, lealltam vele egy kicsit tarsalogni, mert nem volt olyan tusko, mint altalaban az effele emberek. Bar lehet, hogy ezt o banta meg jobban. Kisse egyoldalu volt a tarsalgas, leginkabb en beszeltem. Roviden (ropke masfel oraban) kifejtettem neki a vilagrol alkotott nezeteimet (ennek ellenere nem kovetett el ongyilkossagot), kozben megemlitettem neki a konyvet is, es rakerdeztem az egyik apro problemara, miszerint ha a vegitelet utan orokke elunk (bar en lehet, hogy nem) es nem lesz mas dolgunk mint szaporodni (nem is beszelve a feltamado holtakrol), hol fogunk elferni? De az erve elott meg kellett hajolnom. Ha Isten a kerdes elso reszet meg tudja tenni, akkor mar igazan nem okozhat gondot neki az ezzel jaro apro problemak kikuszobolese sem.


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 51 perc
Ixypszilon!

Lehet, hogy tenyleg nem valaszolsz?
Ha ebben a het kerdese-ben nem, jelentkezz a kovetkezoben! Es semmi elpalyazas!
Elni jo. De orokke egy kicsit sok lenne.

Kattt


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 50 perc
Ha összekeverjük a p.m.-et a p.m.s.-el mi lesz belöle?
Egy hisztáriás dög.
Fuszek.

Kati!
Gondoltál már a "self-sex"-re?
Olyan mint az a bizonyos mosópor.
Idöt, pénzt, fáradtságot takarit meg és Denverben is müködik.

Zs.
Javaslat a jövö hét kérdésére:
Az önkielégités - a legtermészetesebb sex.
Lehet, hogy nem mered feltenni?
Fuszek


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 46 perc
DcsabaS!

Azt hiszem, ezt az emlékezős dolgot nem egészen egyformán értelmezzük. Ha van aki rád emlékezzen, akár már a halálod után is, akkor így te is tovább tudsz élni. De ha már nincs olyan, aki emlékszik rád, aki tudja, hogy valamikor léteztél és tevékenykedtél valamit ezen a világon - akkor ténylegesen is meghaltál.

Tünde


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 44 perc
Zs.
Légyszi fogalmazz vilgosabban.
Fuszek


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 35 perc
Tünde!
:)
A Juhász-Bojtár valamiféleképpen a vezetéknévre készült volt netalán utalni.
De ezek szerint...
:)

TREX


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 30 perc
Na megyek előre szavazni...

TonyB


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 21 perc
Örökélet?
Magyarországon azt hiszem ez a legrosszabb ami bekövetkezhet..

TonyB


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 19 perc
nincsndo
Igazad van, Jézus valóban meghalt,
de utána fel is támadt egy minőségibb
életre.

Fel!-Támadunk!
Ki mondta, hogy meg kell halni?
Egy másik régi ember ugyanis azt mondta:
"Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni,
de mindnyájan el fogunk változni. ...
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie,
és e halandónak halhatatlanságba."

DcsabaS
Akkor itt egy másik idézet:
"Jézus ekkor ezt mondta neki:
„Én vagyok a feltámadás és az élet,
aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
és aki él, és hisz énbennem,
az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”"

Nos? Vélemények?

Jozsó

vajda@pronet.hu


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 19 perc
Tünde!

Azt hiszem fontosabb hogy _mi_ emlékezzünk, mint hogy ránk emlékezzenek. Hiszen mit érnek azok az élmények és tapasztalatok, melyeket nyomtalanul elfelejtettünk? (Habár Karinthy írja valahol: "A műveltség megmarad, még ha a tanultakat el is felejtettük.") Vagyis csak az élheti meg hosszúnak az életét, aki nemcsak a mindig változó jelen pillanatait fogja fel, hanem aki a dolgokat történetükben látja. Irigylem a történészeket (pl. rezsőt) akik hivatásuknál fogva is nagy távlatokban tanulmányozhatják az eseményeket. Ez csaknem olyan értékű lehet, mint a személyes tapasztalás. Legalábbis én már többször voltam úgy, hogy egy nagyon szemléletes élménybeszámoló hatására (néhány év múlva) szinte sajátként emlékeztem valaki másnak a történetére. A legrövidebb életűnek ezzel szemben azokat az embereket gondolom, akik betegségükből kifolyólag elveszítették minden időérzéküket és kizárólag a jelenben élnek (talán 1-2 emlékfoszlánnyal).

DcsabaS


1997. július 24. - csütörtök, 14 óra 6 perc
Nagyon jó a kérdés! De gondoljuk tovább a dolgot: ha összejönne a hallhatatlanság, hogyan lehetne hozzájutni ahhoz a nem kis összeghez, ami eddig a nyugdíjjárulék címén lekaszáltak rólam az arra feljogosító nyomorítóintézmények?
Na erre válaszoljon valaki - elvégre halhatatlanul sem csak az igével élünk, jóemberek! A helyes és követhető megoldásokat beküldők között értékes kórházi beutalókat sorsoltatok ki a haverommal.
(Tényleg. Egyébként sebész. Úgy vág, mint az álom. De ez csak kitérő volt.)

Tuttinger Leó


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 57 perc
TREX!
Tényleg ez az igazi nevem. Vagyis, én egy igazi Tünde vagyok. De akkor ki az a Juhász-Bojtár, aki szerinted én vagyok?

Tünde (aki valóban az...)


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 48 perc
PCr,
Állítólag (és fiziológiailag) igen, de én meg arra hajlok, hogy ne higgyem el. Legalábbis már véltem tapasztalni az ellenkezőjét.
Igen, azt is tapasztalom, hogy az erotika kivédhetetlen, de hát úgy látszik, minden logikának ellentmondva, hogy az internet egy ilyen közeg. Ez ellen semmiképp se tiltakoznék. Úgyhogy csak térjetek, sőt, nem bánnám, ha a jövő heti kérdésben (nem most!) majd meg is magyaráznátok, szerintetek miért van ez így.

zs.

1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 36 perc
Tünde!
hmmm...
Ez az igazi neved?
Netalán Juhász-Bojtár is vagy?
Vagy nagyon félrelapoztam a könyvet?

TREX, kétségek között
ui. Amúgy kapirgáljátok csak a felszint. Soha semmit nem tudtok meg az örökkön életről! Ha itt valaki szakértő, akkor az Fuhur meg én. Mi azért már leéltünk pártucatmillió évet :)


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 27 perc
Precom!

Sajnos most nincsenek a kezem ügyében idevágó kedvenc könyveim (vidéken vannak), kettő kivételével:
Elődi Pál: Biokémia (Akadémiai Kiadó, 1989.)
Törő Imre: Az élet alapjai (Gondolat Kiadó, 1989.)

DcsabaS


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 27 perc
Jozsó!

Nem lehet, hogy a Jézus idézet ("Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.") úgy is értelmezhető, hogy "nem fog fél félni a haláltól"? (Mert hogy nem ezt látja maga előtt.)

DcsabaS


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 18 perc
zs,

A férfi orgazmus állítólag a csak a halvány árnyéka a női megfelelőnek, bár ezt nyiván nehéz bizonyítani vagy cáfolni. Azér én hajlok rá, hogy elhiggyem...

Mindenesetre, akármilyen ártatlan kérdést találsz is ki a jövő hétre, előbb-utóbb önhatalmúlag visszatérünk ehhez a tárgyhoz.

PCr


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 15 perc
Trapper,

akit egyszerűen csak bőrfuszeklinek fogok becézni, rávilágított a lényegre. :)
Szóval 3-4 feleség, ugyanannyi anyós: hát kérem, az örökélet ilyen egyszerű.
Lehet, hogy nem teljesen frankón örökkévalóság, de annak tűnik...:)

Trebitsch


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 10 perc
Kattt,
De, engem is érdekel, miért írta ezt Ixypszilon (kedd, 13:45). Csak eddig nem jutottam hozzá, hogy megkérdezzem, meg őszintén szólva nem nagyon bízom benne, hogy válaszol.

Kati (szerda, 22:28),
Azt hiszem, PCr rosszul tudja, a petite mort nemcsak a (nagy) női orgazmus, hanem a férfiaké is - már akinek kijut belőle :))) De nem hiszem, hogy ez a hétkérdésben beszélgetve elsajátítható, úgyhogy valószínűleg nem ez lesz a jövő heti kérdés.

Tünde (szerda, 15:14),
Ideértek az ékezetes betűid, de látom, ezt már te is felfedezted :))).

WML (kedd, 18:39),
Nahát, ez még nem voltam (büngyürbogárka). És mondd, minden korosztállyal újra kell kezdened az általános iskolát? Már nem éri meg, halhatatlannak lenni...

NyZ (kedd, 8 óra 25 perc),
Kimondottan :))

éceszgéber (hétfő, 19 óra 32 perc),
Nem kellett utánanéznem, mert mindegy. Már többen megírták itt, hogy a halál után (test nélkül) nem az igazi.

Trebitsch (hétfő, 11 óra 58 perc),
Dehogy haragszom, ezek kifejezetten a kellemes gyanúsítgatások közül valók. Egyébként Könyves Kálmán már olyan régen volt. Azóta változhatott is a helyzet, nem?

zs.


1997. július 24. - csütörtök, 13 óra 2 perc
Feltámadás után már az örökélet jön? Nemde!
Hát akkor haljunk meg, és várjuk meg szépen a feltámadást !
Csak egy ugrás...

Fel!-Támadunk!


1997. július 24. - csütörtök, 12 óra 51 perc
Katikám, (orgazmus)

nem maradtál le semmiről. Akármi is a jövő hét kérdése, mi arról beszélgetünk, amiről akarunk. Úgyis mindig ennél a témánál lyukadunk ki.

Tehát szerintem dobd fel a kérdéseidet, néhány szakértő mindíg van a vonalban. Egyébként én is tanulni vágyom. Meg másokra is ráférne nagyon.

Jó lenne egy ilyen szavazógép eccer az internettó elejére:

- Önnek milyen gyakran van orgazmusa?

a, óránként
b, naponta 1-2
c, hetente
d, asszem idén már volt
e, Lepsénynél még megvolt
f, Micsoda disznó kérdés
g, Micsoda? Organizmusom nekem!?!

Csocs: PCr


1997. július 24. - csütörtök, 12 óra 44 perc
Buták vagytok ! Ő azt mondta nem lát halált soha, de nem azt hogy nem fog meghalni ! Az ember mégsem láthatja saját halálalát :)
Gw


1997. július 24. - csütörtök, 12 óra 34 perc
Az a baj, hogy az az ácslegény maga cáfolta meg saját életével-halálával kijelentéseit.
Vagyis ő sem tartotta meg saját igéit?

nincsendo


1997. július 24. - csütörtök, 12 óra 26 perc
Sziasztok,

1x régen egy bizonyos Jézus nevű fickó azt mondta:
"Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki
megtartja az én igémet, nem lát halált soha."

Szerintem igazat mondott
Szerintetek csak át akart vágni minket?

Jozsó


1997. július 24. - csütörtök, 12 óra 13 perc
Szerintem barom jó lenne örökké élni. Élvezni az életet és nem félni a haláltól. Kiröhögni a sok bénát akik egymás után hullanak el a kaszástól. Nevetni az éhezésen a járványokon az emberi butaságon. És csak élni, élni, élni, élni...
Gw


1997. július 24. - csütörtök, 12 óra 1 perc
Ixypszilon!

Nem magyaraznad meg bovebben ezt az elpalyazast? Komolyan erdekel. (Csodalom, hogy mast nem...)
Kerlek, valaszolj!

KATTT

PS: Most irok eloszor. Ezt veheted megtisztelonek!!!


1997. július 24. - csütörtök, 11 óra 54 perc
Hagyjátok a Trebicset nyerni. Kell a trikó neki, ugyanis mormon és 3 vagy 4 felesége van (gyerekek számossága ismeretlen, limes x tart a végtelenbe)
Trapper


1997. július 24. - csütörtök, 11 óra 37 perc
Azt hiszem én tudom a titkot!
FIGYELEM!
Alt+Ctrl+AltGr+RShift+LShift majd ha feljön a képernyő:
H+O+R+N+G+Y+U+L+A+F7+F8+TAB=örökélet!


1997. július 24. - csütörtök, 11 óra 28 perc
Én például halhatatlan vagyok.
Egyelőre...

Péter


1997. július 24. - csütörtök, 11 óra 27 perc
Azt hiszem, felesleges erről komolyan beszélni, mert ez a veszély az elkövetkezendő 100 évig biztosan nem fog fenyegetni minket.

DNS professzor


1997. július 24. - csütörtök, 11 óra 19 perc
DcsabaS Pajtás!
Ne hűts le.
Komolyan érdekel a téma.
A forrást, könyörgöm !!
Precom


1997. július 24. - csütörtök, 9 óra 50 perc
Küldj pénzt és megmondom!

LW


1997. július 24. - csütörtök, 9 óra 50 perc
Valahol hallottam vagy olvastam:
Csak az nem halhatatlan, aki elfelejthető.
Azt hiszem, ez sem rossz módszer az öröklét eléréséhez...

Tünde


1997. július 24. - csütörtök, 9 óra 26 perc
Ha már örök élet, akkor azt hiszem, hogy a lélekvándorlással ez már eleve megoldott probléma. Ha a tested már elöregedett és nem bírja a strapát, akkor egyszerűen csak leveted, és a lelked némi erőgyűjtés után egy új, fiatal testben újra kezdi az egészet. Csak azt szeretném valahogy elérni, hogy az előző életeimben szerzett tudásra és tapasztalatokra emlékezni is tudjak. Bár az így felhalmozott tudás révén mindig tovább tudunk fejlődni az újabb létezésben, sokkal jobb lenne, ha mindez tudatosan történhetne meg velünk.
Akkor egész biztos, hogy nem követnnénk el sorozatosan ugyanazokat a hibákat.

Tünde


1997. július 24. - csütörtök, 8 óra 56 perc
nem !

1997. július 24. - csütörtök, 8 óra 55 perc
Piritós!

Részvétem!

NyZ


1997. július 24. - csütörtök, 6 óra 49 perc
Tünde!

Bocs, de nem kérdésem volt a (T)tündékkel kapcsolatban, csak azt mondtam, hogy Tolkien sem nagyon részletezi, hogy a töndék hogyan élik meg az örök életet - de azt azért tudjuk, hogy bár örök életűek, de nem halhatatlanok, ami külön érdekessé teszi a dolgot. Tolkient csak azért hoztam fel, mert nem tudom elképzelni, hogy vki, aki 60 évig alkot egy világot, s bizonyos értelemben fő szereplői örök életűek, az ne foglakozott volna ezzel a kérdéssel, s mégis csak jelzései vannak az örök élet megélhetőségéről. (Levél megy!)

Kedves Barackvirág!

Ha letisztulásnak hívom, még annyira sem értem, de valószínű, bennem van a hiba. A déja vu bennem eddig még csak felerősítette az élményt, éppen hogy mélyebben éltem át a dolgokat általa.
A lélekhalállal mint nem elmekórtani esettel sem tudok mit kezdeni, sok embert ismertem, de valószínű nem a megfelelőeket, mert eddig még nem találkoztam ilyennel. Így egyenlőre ez nagyon spekulatívnak tűnik számomra.

Szeretném elmesélni, hogy miután kedden (8:25) megírtam, hogy mit szeretnék látni a jövőből és a multból, legkisebb gyermekem, aki 8 éves, az esti búcsúbeszélgetés közben egyszer csak azt mondja nekem, hogy szeretne örökké élni, mert akkor láthatná a dédunokáit is, meg persze kezdettől fogva is jó lett volna élni, mert akkor ismerte volna a nagymamit, az én édesanyámat, aki születése előtt két évvel halt meg. Szóval ez egy 8 éves gyermek véleménye az örök életről (kérlet Benneteket, hogy ezt az én keddimmel összevetve kíméletes következtetéseket vonjatok le, v. ha ez nem megy, akkor ne legyen közkincs).

NyZ


1997. július 24. - csütörtök, 6 óra 48 perc
Itt sem áll sorban senki egy kis jópofa beszéletésre. Hova menjek?
Kati.
Biztos otthon már mindenki alszik.
Szép álmokat, bajuszos angyalokat, szakállas ördögöket kivánok.


1997. július 24. - csütörtök, 2 óra 22 perc
Denverben ma nagyon meleg volt.
Folyt rólam a viz, mindenütt.
Denver Kati ( ez tetszik )

Tony!
Nyugi.


1997. július 24. - csütörtök, 0 óra 43 perc
Hulyek vagytok?
Mar igy is szetunom az agyam ezen a mocskos sargolyon...
Melak from edge of Abyss


1997. július 24. - csütörtök, 0 óra 25 perc
Várlak Kati!

Tony


1997. július 23. - szerda, 23 óra 42 perc
A női orgazmus. Már akinek kijut belőle.
Állítólag ez az a halálnem amiért akár örökké is érdemes élni.
Miért nem ez a jövö hét kérdése.
Tanulni vágyom.
Kati.


1997. július 23. - szerda, 22 óra 28 perc
Kedves Precom!

Azt hiszem jobb ha még időben lehűtlek, ugyanis a kapott 1 millió év, az egy erősen elvi jellegű időtartam, amit valószínűleg távolról sem fogunk tudni megközelíteni soha.
Mindenesetre a dolog kivitelezéséhez az kellene, hogy minden fontos sejtünk éljen legalább vagy 100 esztendőt, vagyis hogy csak 100 évenként kelljen egy osztódással frissíteni. (Az osztódást pedig úgy kellene befolyásolni, hogy az egyik sejt örököljön minden jót, a másik pedig elvigye a balhét, azaz az időközben felhalmozódott káros anyagokat, majd pedig ezek kiürülhessenek a szervezetből.) Továbbá elejét kellene vennünk annak is, hogy a szervezet regenerációs folyamatokat kényszerüljön végezni, sőt, minden növekedési folyamatot is félbe kellene szakítani (haj, szakáll, köröm, ...). Picit hasonlít a helyzet ahhoz, ahogy egyes antibébi tabletták meghosszabbítják a nők termékeny életkorát. Ugyanis véges számú sejt érhet meg petesejtté, így ha bizonyos időtartamokra felfüggesztjük az érési folyamatot, akkor a termékeny kor tovább kitart. Mindez azonban túl sok, túl nehéz probléma.
Viszont elképzelhető volna, hogy pl. néhány száz (vagy akár ezer) évre meghosszabbítsuk életünket. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdés, hogy megoldható-e az idegsejtek szaporodásának szabályozott újraindítása, illetve leállítása. További gond, hogy nem teljesen világos, a szinaptikus kapcsolatok révén tárolt emlékeink hogyan juthatnának át az új idegsejtek szinaptikus kapcsolataiba. Azonban elvben még ez sem lehetetlen, ugyanis a megújulási folyamat lokálisan, "apródonként" is lefolyhat, amelynek során az új idegsejtek megtanulhatják a szükséges dolgokat az öregektől.

Egy másik lehetőség (ráadásul technikailag is jóval könnyebben kivitelezhető) az agy megfelelő részeibe juttatot embrionális agyszövet, amely még őrzi szaporodó képességét. Ez a szövet automatikusan pótolhatná a hiányokat. Itt felvetődik pl. a kilökődés veszélye. Ez elkerülhető, ha genetikailag saját embrionális agyszövetet használnánk. Ilyet is elő lehet állítani. A meiózis előtti ős ivarsejtek ugyanis rábírhatók normális osztódásra is, ami saját magunk egész tökéletes klónját eredményezheti. Felvetődik viszont a kérdés, hogy van-e jogunk egy embriót pusztulásra itélni, még ha saját testünkből származik is, saját önző érdekünkben. A társadalomnak választ kell adnia erre a kérdésre. Jelenleg többnyire tiltják az ilyen irányú kísérleteket.

DcsabaS


1997. július 23. - szerda, 20 óra 46 perc
Yeah! Valami idetlenebbet nem tudtal vilna kitalalni? Pl: Mit csinalnal, ha a kezedben egy balta es veled szemben BiLL GaTeS??? ;) Bye! Windows SUXX!!! Mc H

1997. július 23. - szerda, 18 óra 55 perc
Nem az a 7kérdés kollégák, hogy ugorgyon-e julis!

De ha már sokan így belelovalltuk magunkat, engedtessék leszögezni: éppen akkor derül ki, hogy túléli-e, ha leugrik. Különben abszolút spekulatívvá válik a dolog, az öröklét hipotézise számára nem nyer cáfolatot sem megerősítést. Precom (szerda 13:15, 3. czikkely) megnyilatkozásával pont ellentétben. A "miért", meg az "érdemes-e" persze szintén felvethető kérdések, de az megin más tészta. Meg van valószínűség is - alulról pofozza az eggyet - hogy odakenyődik.
(CsA)k úgy mondom.



1997. július 23. - szerda, 18 óra 16 perc
Eccer volt, hol nem volt, volt eccer egy régi-régi ivócimbi, bulipajti. Jóképű és alig 30 éves volt az istenadta, a lányok öröme. Rájadásul okos csóka is volt, meg is ajándékozta a cége egy jutalomúttal, vihette a 23 éves barátnójét is örömködni a lyóba.
Thaiföld.
Pénteken temetik őket.
Nem vagyok lyól.
Pirítós


1997. július 23. - szerda, 17 óra 52 perc
Végigrágtam magam az eddigi kásahegyen, de továbbra sem akarok örökké élni. Viszont egy betű lemaradt az irodalom ciméből, természetesen
Lestat a vámpír és nem vámír.
Egyébként utálom a vámpírtörténeteket, ez azért tetszett mégis, mert pontosan a halhatatlanság témakörét boncolgatja.
Egyébként én is azt gondolom, hogy a lélek halhatatlan, a test (mint minden matéria) múlandó.
Lehet hogy az örökélet = megvilágosodás?
Egyébként az egymondatos vélemények tetszettek legjobban: pl. CARPE DIEM.
Hogy meddig éljünk? Erre az a válasz tetszik legjobban, hogy minden ember feladatokkal születik a világra. Ha azokat megoldotta mire meghal, akkor teljesen mindegy hogy mikor történt az esemény.
Szerintem ez így van jól ahogy van (a reinkarnációra gondolok - lehet hogy ez izgalmasabb kérdés mint az öröklét?).
Befejezésül egy újabb Murphy:
Csak a bizonytalanságban lehetünk biztosak.

Ja: a jósnő témához, hogy szeretném-e ismerni a jövőt. Erre Szepes Mária: A Vörös Oroszlán c. könyvében található a válasz. Nem lenne túl szerencsés.
Bocs a szájmenésért.

Kekec Kazi


1997. július 23. - szerda, 17 óra 33 perc
PCr Pajtás !
Tuttam ám !
Az orgazmust IS szokják így hívni.
Precom



Barika Kedves !

Azt, hogy "pasifaló" nem szekcualice értettem, hanem valami olyan értelmezésben, mint az ügyfélfaló ügyintéző, diákfaló tanár - a többi falovat most nem említem - szóval egy szigorú tekintetű valakire gondoltam, aki aztán ki nem hagyna egy alkalmat se, hogy a Másikon elverje a port.
Ugrani sosem érdemes. Szerintem.
Legföljebb zebrán az ámokfutó elől, vagy az égő ház ablakából a tüzoltók karjaiba, esetleg repülőből, ha ejtőernyős vagy, de csak a talajtól bizonyos távolságra.
Levél ment
Hali!
Precom


1997. július 23. - szerda, 17 óra 27 perc
Kis halál: a női orgazmus. Már akinek kijut belőle. Állítólag ez az a halálnem amiért akár örökké is érdemes élni.

Sajna, mi férfiak erről keveset tudunk, max. a tüneteit észlelhetjük jó esetben. (vagy rossz esetben...)

Ismeritek azt a híres patkánykísérletet?

PCr


1997. július 23. - szerda, 16 óra 2 perc
NyZ

Volt még tegnap egy kérdésed Tolkiennel és a tündékkel kapcsolatosan.
Nos, a tündék azok jól megvannak az erdeikben, ott éldegélnek, elég sokat emlékeznek a múltjukra, ha nem szükséges, akkor nem avatkoznak bele a világ folyásába, de ha már nagyon belefáradtak ebbe a világba, akkor van egy olyan lehetőségük, hogy Círdannal a Hajóáccsal elhajózhatnak Tol Eressea-ra, a Magányos Szigetre, ahol aztán a valák közelében élhetnek újra.
Bár azt hiszem, hogy ez a dolog már nem igazán aktuális, ugyanis a Gyűrűháború befejezte után az utolsó tündék is elhagyták Középfölde partjait. (Illetve majdnem mindegyik...)

Visszatérve a tényleges 7kérdésre:
ha lenne egy olyan lehetőségem, hogy ha már teher számomra az örök élet, akkor én is elmehessek valami olyan helyre, ahol azokkal lehetek együtt, akiket szerettem (szeretek), akik között valóban otthon érezhetem magam - nos, akkor szívesen élnék örökké.
Persze a tündéknél az örök élethez még az is kapcsolódott, hogy elég ritkán születtek gyerekeik, és azoknak a gyermekkora emberi mértékkel nézve sokkal hosszabb ideig tartott.
És egy idős tünde nem vált reszketeg öreggé is egyben, hiszen Galadrielen sem látszott meg az a több száz év...

Tünde


1997. július 23. - szerda, 15 óra 52 perc
NyZ!
Hívhatod letisztulásnak is, de általában az azonnali ráismerés (vélt) élményénél (deja vu) vesznek el azok a részletek, amiktől nem csak felfoghatóvá, de átélhetővé, na szóval: személyiségformálóvá válnak a dolgok. Másrészt ismerek embereket (ők a jobbak), akik tudják magukról, hogy már nem fogékonyak meg nem érdeklődőek, de nincs erejük (meg forrásuk - külső-belső), hogy ezen változtassanak. Ez a lélekhalál.

Precom!
Pasifaló???? Én??? Honnan tudod :))) Sajna, egyébként nics igazad. Lehet olyan helyzet, amikor ugrani muszáj (JULI! NEKED NEM!) De az nem a szerelmi bánat (legalábbis nem önmagában).

Er! Én itt lakok. Ismersz?

DcsabaS!
Köszi :))) Sok igazival találkoztam már, most éppen az az igazi (legalábbis itt a neten), aki tudja, hogy "kis halál"-nak mást neveznek (szerda 6:50). Bocs! :)))

Barackvirág


1997. július 23. - szerda, 15 óra 26 perc
Szia Zsófi,

Tudod én most szeretnék először írni a 7kérdesbe,
de szeretném, ha először visszaírnál nekem, hogy
odaértek-e az ékezetes betűim.
Köszike,
Tünde

a címem: markos@elgi.hu


1997. július 23. - szerda, 15 óra 14 perc
Tony!
... és, hogy meddig!

TREX


1997. július 23. - szerda, 14 óra 36 perc
33

1997. július 23. - szerda, 13 óra 41 perc
Uj kerdeeeeeeessstt!!!!!!

Ez nemlyo!

Gyoker


1997. július 23. - szerda, 13 óra 40 perc
Bubu Pajtás!
Állítolag tényleg olyan.
Mint annak a Nagynak a makettje.
Precom


1997. július 23. - szerda, 13 óra 31 perc
DcsabaS Pajtás!

Hosszú válasz megbocsájtva.
Az első részét nem nagyon értettem, mert a mikrobiológiai ismereteimben több a fehérfolt mint a színes.
A második rész viszont felvillanyozó. Tényleg lehetne akár 1 millió év is az élettartam? Valami forrás megjelölést légyszi, mert érdekel a dolog.
A szövegben a "10 a 15-en" az azt jelenti, hogy a tíz tizenötödik hatványa, ugye?
Hali!

Precom


k.istyu Pajtás !
Tőled is azt kérném, mint DcsabaS-től.
Ha nem jelent túl nagy fáradságot, a forrást elő tudnád nekem bányászni?
Hali!
Precom


Barika Kedves!

Ne legyél már olyan pasifaló!
Egy marhaság pont akkora, mint a tízszer akkora marhaság, ha aztán nem marad lehetőség a korrekcióra.
Ugrani semmi miatt sem érdemes.
Ha Juli ugrik, soha nem tudja meg, hogy tényleg örökké élt volna-e.
Precom


Déneske!
Nem kéne meglocsolni már a pázsitot?
Precom


1997. július 23. - szerda, 13 óra 15 perc
Nekem is van egy kérdésem . Vajon ki szeretné végignézni szerettei halálát ? Azon kívűl ne feledkezzünk meg a túlnépesedésrôl sem ! Nem látom jövôjét az örök életnek.

1997. július 23. - szerda, 13 óra 14 perc
Szerintem éppen elég ebből ennyi. Csak a fiatalkort kellene meghosszabbitani.

Barackvirag, hol laksz? Ismerlek?

Er


1997. július 23. - szerda, 13 óra 12 perc
Csak akkor, ha kedves politikusaink is orokke elnenek. Erdekes lenne latni, hogy pl.500 ev utan milyen jatszmakat adnanak elo.

Egy Kivancsi


1997. július 23. - szerda, 12 óra 21 perc
Az élet egy olyan halálos betegség, amely nemi
érintkezés útján terjed.


1997. július 23. - szerda, 11 óra 59 perc
NyZ!

Amit arról írsz, hogy kívülről beszűkülésnek tűnhet az is, ami nem az, teljesen egyetértek. Viszont ismerek nem egy olyan _fiatal_ embert, akik tudatosan hárítják el maguktól az élet egyre több oldalát, anélkül, hogy cserében más dolgokban elmélyednének. Ez pedig egy idő után valódi beszűküléshez vezet.

DcsabaS

U.I. (szerda, 10 óra 59 perc)-nek:
Az élet az egy nagy betegség, amelyből mindenki kigyógyul egyszer. Amikor meghal.


1997. július 23. - szerda, 11 óra 39 perc
Az élet az egy nagy betegség, amelyet még nem élt túl soha senki...

1997. július 23. - szerda, 10 óra 59 perc
Jó lenne élni.

1997. július 23. - szerda, 10 óra 43 perc
Attól függ,hogy hol,mikor és hogyan!

Tony


1997. július 23. - szerda, 10 óra 28 perc
DcsabaS!

Molekulák-atomok: jogos, kösssz!

Beszűkülés: én nem beszéltem örömről v. nem örömről! Fogalmazd át úgy, hogy egy feladat pl. hogy a gyerekem iskolába indul, vagy pályát kell választania - akkor is új és új dolgokkal találkozunk, s ahhoz, hogy gördüljön az élet, nem szűkülhetek be - ha ez alatt azt kell értenünk, hogy nem veszek tudomást a dolgokról, egyre kevesebb olyan dolog van, amivel foglalkozom. Természetesen minél több dolgot utálok, annál kevesebb az örömöm. Ahhoz hogy küzdjek a beszűkülés ellen, észre kell vennem, hogy beszűkülök, és ez rosszul kell érintsen. De éppen arról beszéltem, hogy más látja-e úgy, hogy beszűkülök, vagy én. Ezért érdekel Barackvirág véleménye, hogy mi alapján írta le kétszer is az elmúlt napokban ezt a fogalmat, és mit ért alatta. Lehet, ha többet elárul, kiderül, hogy nincs vita, ugyanazt értjük alatta.

NyZ


1997. július 23. - szerda, 10 óra 23 perc
Képzeld el, ha mindenki örökké élne, mi lenne a metrón, a 7-es buszon. (Esetleg, ha csak én no meg a buszsöfőr.) Még egy vacak Noname koncertre se jutnánk be! Na meg a mostani öregedési tempóval. hogy néznénk ki. Csupa-csupa ránc, meg Nagy Fehér (haj) főnök.

Csá the Godfather


1997. július 23. - szerda, 9 óra 45 perc
NyZ!

6 x 10 a 23-on db molekula 18 g vízben van, és nem 18 kg-ban. Továbbá molekulánként van 3 db atomunk, vagyis 18 kg vízben összesen 18 x 10 a 26-on atom, vagy amit én írtam, 1 kg-ban kb. 10 a 26-on.

Ami a beszűkülést illeti, valószínűleg nagyon szerencsés vagy környezeteddel, hogy még nem találkoztál ilyen emberekkel. Amit leírtál, az arra példa, hogy hogyan lehet eredményesen küzdeni a beszűkülés ellen. Viszont pl. aki utálja a gyerekeket, az soha sem fogja örömmel átélni, ha netalán apa vagy nagyapa lesz, avagy bárki más a környezetében.

DcsabaS


1997. július 23. - szerda, 9 óra 18 perc
Idekívánkozik még a szólásmondás:

Az élet elég hosszú, csak nem elég széles.
esetleg
Az élet elég hosszú, csak nem elég vastag.

Ha örökké élnénk, egy csomó dolog értelmét veszítené. Nyugodtan megvárnánk a következő buszt. satöbbi

Razzia Cattani


1997. július 23. - szerda, 9 óra 2 perc
Bubu!

Köszi a kiigazítást, valóban, igazad van, a mitokondriumokban és a kloroplasztiszkban már saját DNS is van. (Rosszul emlékeztem.)

Az 50-es határ lehet hogy elavult, de biztosan létezik ilyen határ, ami nem lehet pl. egy nagyságrenddel magasabban.
Logikai hiba viszont nincs. Az osztódások számlálását nem az ivarsejtek keletkezésekor kell elkezdeni, hanem a frissen született (kevert génállományú) sejt első osztódásakor. Azért akkor, mert a kevert (megújult) génállomány még jól funkcionál, nem nagyon fordul elő benne kettős hiba, vagyis olyan, hogy az "apai" és az "anyai" ágról származóan is ugyanazok a gének lennének hibásak. A testi sejtek sorozatos osztódásakor viszont éppen az ilyen kettős hibák száma fog emelkedni.

Ami a fehérjék primátusát illeti. Először is, elismerem, ez egy eléggé kevéssé tisztázott terület. Tény, hogy az általunk ismert fehérjék önmagukban nem tudnak precíz replikációt biztosítani, ezért klasszikus szaporodásukról nem lehet beszélni. Viszont bizonyított, hogy egyes (nagyon egyszerű) fehérjék képesek katalizálni saját magukhoz hasonló fehérjék keletkezését, nukleinsav mentes közegben is. Ezzel szemben a nukleinsavak csakis olyan közekben tudják megoldani saját replikációjukat, melyet egyes fehérjék (enzimek) biztosítanak számukra. Ezért az élet kialakulásának során valószínűleg előbb váltak főszereplővé a fehérjék, mint a nukleinsavak. Azt persze nem vitatom, hogy az igazi fejlődés azzal vette kezdetét, amikor a fehérjék és a nukleinsavak keletkezési folyamata egymásba kapcsolódott, vagyis amikor elkezdett kialakulni a genetikai kód.

DcsabaS


1997. július 23. - szerda, 9 óra 1 perc
1997. július 23. - szerda, 7 óra 50 perc

A karizmatikusoknak mi a köze ehhez? A katolikus egyház nem hirdeti, hogy ekkor és ekkor lesz a világvége (és nem is kell tudni, mert nem az a lényeg).

exempli gratia


1997. július 23. - szerda, 8 óra 33 perc
Haha! Méghogy örökélet. Legfeljebb a DOOM-ban IDDQD után.
Nyilvánvalóan ismert tény, hogy ősszel itt lesz a világvége, oszt' annyi a halhatatlanságnak. Mindenki el fog patkolódni!

KarizmatikusJehovistaKrishnatudatú-
KeresztényMuzulmánMormonSzcientológus


1997. július 23. - szerda, 7 óra 50 perc
Barackvirág! (kedd, 18:50)

Fejtenéd ki egy kicsit bővebben ezt a beszűküléséses izét, elfáradással v. anélkül, mer' nem értem, ilyen egyszerű vidéki gyereknek, mint vagyok, túl bonyolult ez. Meg mi az, hogy minden ugyanolyan bennük, meg körülöttük, meg...?
Én azt tapasztalom, hogy ahogy telik az életem, szaporodik éveim száma, mindig új és új dolgokkal találkozom, melyek személyes életemben újak. Persze olvastam ilyenekről, láttam magam körül, de mikor nekem kell megélnem, akkor újak. Mentem én is iskolába először, a testvéreim is, ismerőseim gyerekei is - mégis mikor az első gyerekem ment először iskolába, az új volt. S sorolhatnám még. Nem szűkülhetek be, de éppen ez volt a kérdésem - nem tudom mi az! Mások ezt állapítják meg rólam? Most ez számít, vagy az, hogy én hogyan élem meg?
Ismerek idős embereket, figyelem őket, s ugyanúgy, nap mint nap újként élik azokat a dolgokat, melyekkel magukban, állapotukban, a világban találkoznak. Csak talán könnyebben feldolgozzák (?), mert valami hasonlóval találkoztak már. De olyan még nekik sem volt, hogy az ő gyerekeik felnőttek, eddig unokájuk sem volt, aztán iskolás unokájuk, i tak dalse... Beszűkülés? Nem csak a tapasztalataink gyarapodnak, s nem minden újdonság, amit 5-10-20 évvel ezelőtt annak gondoltunk volna, s innen a rácsodálkozás hiánya? Nem csak letisztulnak bizonyos dolgok? Kérdeztem a cseppben (cseppen) a tengert. Egy telefonkártya gyűjtő, ha komolyan veszi a gyűjtést, sokmindent tud a hiradástechnikáról, a társadalom változásairól, pedig őt látszólag a telefonkártya érdekli csak, beszűkült az érdeklődése erre. Egy érmegyűjtő, ha komolyan veszi, többet tud a (múlt) századvég gazdasági viszonyairól, vagy a darabontkormányról -s folytathatnám-, mint egy érettségi előtt álló, aki ugye még nem szűkült be, sem belefáradásilag, sem másképpen. Egyszer el kellene beszélgetni egy olyan emberrel, akit beszűkültnek vélünk, s úgy gondolom, hogy jókora meglepetésben lehetne részünk, hogy mennyi mindenre figyel a világban, mennyi mindent tud az "újdonságokról"! Nem, hogy éppen ez hiányzik, a beszélgetés? Akkor nehezebb lenne talán ex cathedra megállapítani, kijelenteni. Csak talán a kor előrehaladtával csökken az ember extroveltsága!?
Találkoztam 1967-ben olyan, akkor 72 éves emberrel, aki életében egyszer volt gyalog a 6 km -re lévő járási székhelyen, vonatot még nem látott. S akkor kamasz fejjel mosolyogtam a bölcsességein, hogy azok rám nem érvényesek, mert ez az ember nem látta a világot, az életét ugyanabban a 800 lakos körüli faluban élte le, ebben az esetben szó szerint. Aztán az évek során időnként eszembe jutott ez a Laci bácsi, s rá kellett jöjjek, hogy érvényes, amit mondott, hiszen a világot az emberek formálják, s mivel az emberek nem különböznek annyira egy adott kultúrkörben, már miért is teremtenének maguk körül más világot egy 800 lelkes faluban, mint bárhol máshol.
Nem lehet,hogy napi, rövidtávú céljaink számának csökkenésével kezdünk vágyni egy minőségibb élet után? Mert nem hiszem, hogy aki 150-200 évig (netán örökké) akar élni, az 150-200 év (netán örök) rohanásra, gondokra, stresszre, egzisztenciális harcokra vágyna.

Nem keresek utána: valaki az atomok számáról - az Avogadró szám 6*10 a 23-on, ennyi 18 kg vízben van, 18-cal osztva sem 20-on nagyságrendű (csak mert sok szám hangzott el itt tegnap).

Precorn után (kedd, 22:46): Bocs, hogy ilyen hosszú voltam!

NyZ


1997. július 23. - szerda, 7 óra 11 perc
A kerdes nem teljesen elmeleti jelentosegu. Vannak, akik azt josoljak kb 2050-re, hogy lehetseges lesz kijavitani a szervezet kisebb-nagyobb kopasait, oregedeset... szoval lehet hogy akinek telni fog ra, az elindul az oroklet (jo, nem orok, de szamottevoen meghosszabbitott) elet fele.

mutschont
neharagudj, de tobb vagyok en is meg te is mint a biologia (ahogy te irod a "rendszer").

DcsabaS
ez az 50 es hatar szerintem elavult. Nekem van benne egy logikai hiba is: az ivarsejtek is osztodas eredmenyei. tehat mikor kezdek el szamolni es miert pont akkor? Szerintem ma ezekrol kerdesekrol gyorsan valtozik a tudomanyos allaspont. Kotozkodesnek fogod velni, de a mitokondriumokban/kloroplasztiszokban DNS van (nem RNS).
Hogy kezdetben vala a feherje azt kulonosen gyanakodva olvastam... ugyan hogyan szaporodott volna egy feherje egyedul?

Razzia, en ugy tudom, hogy az eger/patkany nem = ember. Egyebkent egeret eleg eheztetni (modjaval !!!) ahhoz, hogy sokaig eljen.

Precom,
biztos, hogy az alvas a kis halal? ;-)

Ajanlott olvasmany: Lem foglalkozott tobb novellajaban oroklettel a Kiberiadaban meg az Ijon Tichyk kozott is.
na ennyit egyszerre Bubu


1997. július 23. - szerda, 6 óra 50 perc
i.e. par szaz ev: Illes (Elijahu) profeta orokke fog elni hiszen elve kerult fel.
i.sz. 32: Jesu Nazaretbol meghal majd orokke el, bar egyesek szerint megsem.
1981: Kontroll csoport: Betaville keringo
1984: Alphaville: "Do you really want to be forever young?
1997: Mihancsik Zsófia : "Jó lenne-e örökké élni?"

PGabor


1997. július 23. - szerda, 2 óra 42 perc
Igen,de csak egy ideig.

1997. július 23. - szerda, 2 óra 29 perc
Ezt az elolenyt - mint a tobbit sem - nem arra terveztek, hogy gondolkodjon,
hogy onalloskodjon. Csak egy bazi rendszer resze. Olyan nincs is, hogy "onfenntartas",
csak fajfenntartas.

Jovan na, ugy toltod el azt a kis idodet ahogy akarod: Ha lehet ne
nagyon avatkozz bele a Gepezetbe, ne nagyon boritsd fel a rendszert.
Bar... ha megteszed, az is csak a te bajod. Na csa, en elhuztam...
Mit akarsz? MEGERTENI? Mire jo az neked? A betegeket gyogyitani?
Hat nem ertesz? Egeszseges egyedekre van szukseg!

"Utodainkban elunk": Persze, csak kussolja ma', es tartst fenn a fajt.
Olyan hulye korulmenyeket teremtettunk - es teremtunk folyamatosan - magunknak,
hogy kenytelenek vagyunk az utodot jo hosszu ideig menedzselni (nevelni?), hogy az
eletbenmaradasa (tovabbi szaporodasa) biztos legyen.

Na maj szolok a fonoknek ha visszajott, hogy jol elszartuk. Me' nem monta meg
mar az elejen, hogy mit akar?

ja, muetschont


1997. július 23. - szerda, 1 óra 30 perc
Lépes,

irigykecc, mi? Trikóboltot egyelőre nem nyitok, majd a századiknál... :)

Precom pajtás,

ezt a kipróbálós-félelem dolgot tényleg nem igazán értem. Mikor lenne kipróbálva, hogy "na, most már örökké éltem" ? Amúgy meg, párszáz évet is sokallanék. Ki van ez a mostani rencer kísérletezve rendesen, attó függ honnan számíttyuk, de pár millió éve bisztos... Győztes csapaton ne!
Szerintem, ha van öröklét, elég nehezen léptünk volna túl a kőbaltán. Egy finomított forma, esetleg... Az öregek szerint az is marhaság. Jó az a régi 3800 éve, nem kell mindig variálni. :)
Legfeljebb az öregek húszévesnek néznének ki.

Trebitsch


1997. július 22. - kedd, 23 óra 30 perc
Kedves Barackvirág!

Olyan szimpatikusakat írsz (pl. kedd, 18 óra 50 perc), hogy szinte sajnálom, hogy nem ismerlek közelebbről.
Azért amit Precom-nak írtál ("Pasi miatt különösen tilos ugrani, mert mindig van másik. Most már érted?"), azt én annak tudom be, hogy még nem találkoztál az igazival! (vagyis velem...)

DcsabaS


1997. július 22. - kedd, 22 óra 50 perc
Kedves hjeno!

Én ugyan nem hiszek abban, hogy a testekbe kívülről költözne az lélek, de mégis érdekes, amit írtál ( kedd, 15 óra 15 perc):
"Az igazi korlát a testekbe költözhető lelkek száma. Ha az anyag és a vele együtt létező szellem egymásra hatva fejlődik, ez a szám nő és egyre több ember születhet."
Ugyanis az (emberi) lelket, csak egy bizonyos bonyolultság fölött tartom elképzelhetőnek. Nem tudom, hogy pontosan hol a határ, de az emberi agy nagyjából 20-50 milliárd funkcionális idegsejtből áll, amelyek (a nagyagy kéregben) kb. 1 millió oszlopba vannak rendeződve. Ezek az oszlopok nagyon magas szintű információfeldolgozásra képesek önmagukban is, de mégis csak elemi egységei az agykéregnek. Vagyis 1 millió "valamiből" előállhat a tudat. Ha pesszimista becsléssel élünk (mármint hogy legalább 1.5 kg anyag kell a tudathoz), akkor az univerzum általunk belátható részében maximum kb. 10 az 56-on db lélek kóborolhat, kb. annyi, mint ahány atomból épül fel a Naprendszer...

DcsabaS


1997. július 22. - kedd, 22 óra 46 perc
Kedves Prercom!

Valóban létezik egy olyasfajta (nem túl szigorú) osztódási korlát, amiről k.istyu írt és még az 50-es szám is nagyjából stimmel. Legalábbis az ún. eukarióta (sejtmagvas) sejtekre, vagyis éppen azokra a sejtekre, amelyekből a soksejtű élőlények felépülnek. k.istyu arra is jól emlékezett, hogy az örökítő anyag osztódása során felhalmozódó hibák miatt jelentkezik a probléma. E hibák kiküszöbölésére a természetben változatos módszerek alakultak ki. Nézzük hát a valaha végbement legizgalmasabb történetet! (dióhéjban):

Kezdetben vala a fehérje, mint univerzális dolog: építőelem, katalizátor és információhordozó egyszerre. A genetikus információ alig jut át az utódokba, akkora a változékonyság. Később megjelenik a nukleinsavas kódolás (RNS), bázis-duettekkel (!) kódolva az egyes aminósavakat. A tetejébe ezek még egyszálú nukleinsavak. A genetikai kód fejlődésével később kialakul a bázis-triplettes kódolás, amely elég redundáns ahhoz, hogy a nukleinsav-lánc mellé beépülhessen egy tükörkép is, amely maga nem aktív, de stabilizálja a másik nukleinsav-láncot. Ez a kettős alfa-hélix. (Felfedezésével megkezdődik a biológia nagykorúvá érése. Nobel díj: Watson és Crick, 1962.) Az információ stabilizálásáért folyó versengés nem ér véget. Megjelenik a DNS. A DNS stabilabb mint az RNS, képes az RNS-t a maga tükörképére formálni. A DNS-t alkalmazó ősi "egysejtűek" hatalmukba tudják keríteni a gazdasejt teljes enzimrendszerét, minthogy irányítani képesek annak információs rendszerét (RNS). A támadás nem mindig bizonyult halálosnak, valamikor megjelent az eukarióta őssejt, amely tulajdonképpen egy soksejtű képződménynek fogható fel: a sejtmagban DNS kódolja az információt (és vezérli a sejt egészét), de az egyes sejtszervek (színtestek, mitokondrium, stb.) megtartják eredeti információs rendszerüket, ami mindig RNS-re épül. (Ezen egykori evolúciós lépésnek ma is megvan a megfelelője: amikor vírus fertőz meg egy baktérium sejtet.) A természet egy másik ötlettel is előállt. Többszörözzük (pl. duplázzuk) meg a génállományt, vagyis minden DNS és RNS molekulából legyen sejtenként kettő! Ez azért jó, mert a mutáció legtöbbször nem káros, csupán hatástalan. Vagyis az esetleg hibás molekularész - gén - egyszerűen nem csinál semmit, viszont ha van egy tartalék-molekula, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy az pont ugyanott legyen rossz. (Máig rá tudjuk bírni a sejteket genetikai állományuk sokszorozására egy kis radioaktív besugárzással. Ez ugyanis szaporítja a mutációkat, ami viszont előnyössé teszi a többszörös biztonsági másolatok jelenlétét.) De még ezzel sincs vége. Ugyanis a természet azt is "kifundálta", hogy a tartalék molekulának nem feltétlenül kell ugyanabból a sejtből származnia! Ha másik sejtből származik a tartalék, akkor sokkal kisebb az esélye annak, hogy azonos helyen legyen génhiba. Az eljárás lebonyolításához úgy kell egyesülnie a két sejtnek, hogy azok ne emésszék meg egymást. Továbbá az egyesülést csak olyan sejtek hajtják végre (ki tudja miért?), amelyek nem tartalmaznak többszörözött génállományt. Vagyis ha a normál sejt duplázott génállományú, akkor az _ivaros szaporodás_ első lépéseként be kell következnie egy gén-felező osztódásnak (meiózis). Ekkor jöhet az egyesülés. A géneket hordozó kromoszómák keveredésével életképesebb sejt jön létre. Az ivaros szaporodási formát egyébként már a baktériumok (egysejtű!) is ismerik! (Előzetes udvarlásról nem tudni...) A soksejtű élőlényeknél a testi sejtek általában kettőzött génállományúak, vagyis az ősibb típusú ivarsejtek előállításához szükséges egy előzetes génfelező osztódás.

Mindeme fejlődés ellenére a sejtmag nélküli és a sejtmagvas sejtek sem osztódhatnak korlátlanul.
Az emberi szervezetnek egyébként _nem a sejtállománya_, hanem az _atom-állománya_ cserélődik le, 5-10 évente. Borzasztó sok olyan sejtünk van (pl. az idegsejtek döntő többsége) amelyek a felnőttkort elérve nem osztódnak tovább. Viszont ezek is folytatnak anyagcserét, és ezek felépítő anyaga is lecserélődik 5-10 évenként. Ezért a 7 évenkénti lecserélődésből nem lehet az ember maximális élettartamára következtetni, legalábbis nem közvetlenül. Lehet viszont a sejtek maximális számára! Ha 50 osztódást engedünk meg és nem számolunk veszteséggel, akkor kb. 10 a 15-en számú sejtből állhatna a legkomplikáltabb (legtöbb sejtet tartalmazó) soksejtű élőlény. Ehhez képest az ember sejtjeinek összes száma néhány ezerszer kisebb. Viszont vegyük még figyelembe a következőt. Szervezetünknek regenerálódnia is kell, vagyis pótolnia az elpusztult sejteket, pl. a vérben, izmainkban, bőrünkön, stb. Vagyis bizonyos sejtjeink esetében nagyon fontos, hogy legyen "osztódási tartalék". Ha ez kimerül, akkor bizton számíthatunk különféle tünetekre. Vagyis regenerációs képességünk véges. Szervezetünk _nem_ tud akármennyi vért termelni, akármennyi új bőrt növeszteni, akármilyen hosszú hajat növeszteni, stb. Ha egy adott sejtcsoport túl sokszor osztódott már, akkor megnő a valószínűsége, hogy nem kommunikál jól a többi sejttel és esetleg önállósítja magát, pl. rohamos osztódásba kezd. (Az ellentétes hatású hiba sokkal gyakoribb, de nyilván veszélytelenebb.)
Ezek után már válaszolhatunk a kérdésre, hogy maximum meddig élhetne egy hozzánk hasonló soksejtű élőlény. Ha nem kellene osztódási tartalékot képeznie, akkor mondjuk 100 évenként (ameddig elél a legtöbb idegsejt!) "bevetne" egy osztódást és ezzel belépne újabb életébe. Minthogy most kb. 10000 az osztódási tartalék, kb. 10000x100 évre számíthatna, ami 1 millió év.

Hogyan hosszabíthatnánk meg másképp életünket? Ha testi sejtjeink nem duplázva, hanem triplázva, vagy négyszerezve tartalmaznák kromoszómáinkat, akkor nem csak 50-szer, de talán 70-90-szer is osztódhatnának sejtjeink, mielőtt problémák lépnének fel. Ez 3-5-ször hosszabb életettartamot eredményezhetne. Ha viszont meg akarnánk tartani az ivaros szaporodást, akkor a többszörös meiózist is le kellene bonyolítani valahogy...

DcsabaS

U.I. Bocs hogy ilyen hosszú voltam.


1997. július 22. - kedd, 22 óra 27 perc
MI AZ HOGY NEM ELUNK OROKKE???

bART


1997. július 22. - kedd, 21 óra 58 perc
A kérdés jó, Zsófi MOST ne monnyon le.

Nos, SZERINTEM itt vagyok én, meg a többiek. Alesetek:
1. én halhatatlan vagyok, többiek nem,
2. mindenki örök életű,
3. én halandó vagyok, a többiek fojton élnek,
4. mindenki feldobja a bakkancsot.

Diszkutáljuk a fenti aleseteket:
ad 1 - Egy jó darabig viselhető lenne, ha mai képességeim birtokában maradnék, mert nem unnék rá a partnerekre. Csak egy kicsit sokat kéne temetésre járni. Osztájzat: 4.
ad 2 - Éveken belül rohatt sokan lennénk, kb. 200 év múlva már egy rétegben borítanánk be a földgojót. Mint egy tömött buszon, csak nem lehetne kiszállni. Osztájzat: 2.
ad 3 - Alig tér el a 2. alesettől. Ezen túl azt a viccet juttatja eszembe, hogy ki a szűzlány / k* / büdös k*? (tudjátok, aki senkivel sem / mindenkivel / illetve mindenkivel, csak velem nem). Innen szinte levezethető, hogy az öröklét=k*. Osztájzat: 1.
ad 4 - Ez van most, ezt ne ragozzuk, ismerjük. Osztájzat: 4/5.

Átlag: (4+2+1+4,5)/4=gyenge hármas.
A válasz tehát: NEM.
Aki elsőre nem érti a levezetést, monnyon le róla, hogy valaha is megérti.

CsA


1997. július 22. - kedd, 21 óra 13 perc
Jó lenne-e örökké élni?

Ugye Ont is nagyon izgatja ez a kerdes? Hat most itt az egyedulallo alkalom, amikor is csupan 3000Ft-ert kiprobalhatja. Csupan kuldje el a fenti osszeget a TV-shop cimere es postafordultaval meg is kapja az agy ala csusztathato orokelet keszuleket. Amennyiben nem elegedett orokeletevel, ket heten belul visszakuldheti az azt biztosito szerkezetet es maris biztos lehet az elmulasban.
Probalja ki, nem fogja megbanni! Csupan 3000Ft-ert felejthetetlen elmenyek varnak onre. Megismerheti legtavolabbi leszarmazottait, a Fold jovojet! Vasaroljon szeretteinek is, hogy osztozzanak az elmenyekben!
Az eslo 100 megrendelonek plussz ajandekot is adunk: egy idoutazo gepet, aminek a segitsegevel kikuszobolheti elete unalmas periodsuait.
Rendelje meg most! (Mig nem keso!)


1997. július 22. - kedd, 20 óra 24 perc
....zokni!
piszkáld az orrodat.
OK?
D.


1997. július 22. - kedd, 20 óra 13 perc
A DNS vége lekopik, és az egész kezd szétbomlani.
Láttam a BBCn egy sorozatot a témával kapcsolatban, és ott volt egy ősguru jellegű ember aki a következőket jelentette ki: Nem eszik szalonnát, perecet, egyáltalán semmit, csak vitaminokat, és ásványi anyagokat. Az egész elvetést arra alapozta, hogy az ilyen módon táplált egerek tízszer annyi ideig élnek mint az átlag kendermagos. Szóval a fazon hatszáz évig fog élni, és tudtommal jó egészségnek örvend.

Razzia Cattani


1997. július 22. - kedd, 19 óra 39 perc
Déneskének:
Meg aztán azért sem lenne jó, mert folyton ide kéne írogatni, és azér ez sem egy hajdehejde.

A Barackvirág az növény, vagy állat? Zőcsség vagy gyümölcs? Élve vagy halva? És különben is wap-csuvakka.

Mézédes Gatyazokni, alias Gégemókus


1997. július 22. - kedd, 19 óra 31 perc
Nem jó lenne örökké élni, mert akkor ezt a sok marhaságot kellene örökké olvasni.
Déneske


1997. július 22. - kedd, 19 óra 7 perc
Skorpió!
Már hogy érted az "élést", fizikai vagy lelki értelemben?
Mert szerintem fizikailag mindenki él, lélegzik, szarik-húgyozik, de ott bent a fejekben igen nagyok a problémák, csupa kiüresedett, érdektelen hőlégballonfejű. Szóval élünk, csk nem úgy, ahogy kéne. Beleszarunk mindenbe, nagy ívben...
WML


1997. július 22. - kedd, 18 óra 57 perc
Még végignézni x-szer 360 részt a brazil gigalomegasorozatokból, na azt már nem!
Jöjj, halál, várok reád!
A homokozó titkai


1997. július 22. - kedd, 18 óra 53 perc
Itten nem az a kérdés, hogy jó lenne-e örökké élni, hanem az, hogy örökké halni.
WML


1997. július 22. - kedd, 18 óra 52 perc
Precom!
Ha pasi miatt lett volna, tizszer akkora marhaság lett volna. Pasi miatt különösen tilos ugrani, mert mindig van másik. Most már érted?

Juli!
Aztán az mi a francra jó az, ha örökéletű a lelked a tested nélkül? Az egy dögunalom, nem? Különben is csak együtt elképzelhető a kettő. Ha te lennél az izé nevű szexbomba, gondolod, hogy az örökéletű lelked ugyanilyen lenne? Na ugye. És ha nem lesz hozzá tested, jó lesz az, ha mindig ugyanez a lélek gyötör majd? Na ugye. De a lényeg, hogy ne ugorj.

hjeno!
Én nem az elbutulásról beszéltem, hanem az elfáradásos beszűkülésről. Hogy az emberek többségén azt látom, hogy "felnőttek" lesznek, és már nem fogékonyak semmi újra. Minden ugyanolyan bennük is meg körülöttük is. Aztán ezt ők is megunják, vagyis hát önmagukat únják meg, meg az élést. Szerintem ez legalább akkora akadálya a halhatatlanságnak, mint a testi.

Barackvirág


1997. július 22. - kedd, 18 óra 50 perc
Precombinator Kedves,
asszem igazad van:-)))
Én is úgy gondolom, hogy ez az egész egy nagy egész. :-)))
Tehát mindenfélének és az ellenkezőjének is kell benne lenni. Mert kiegészítjük egymást, úgy unedeblock!vagymi...mer ettől egész. Hajaj de nehéz ezt így!!!

És amúgyis örökké élünk csak nem tudunk róla, hála a jó égnek:-))) de ez nem igaz.
Bocs, TREX óta bennem van....

OdP


1997. július 22. - kedd, 18 óra 39 perc
Mélyen tisztelt Zsófia!
Kérdésedre válaszom egyértelmüen nem. Ezt tapasztalat támasztja alá, mégpedig azért dága fiatal büngyürbogárkám, mert én már 1492, az Amerikai Egybesült Állagok felfedezése óta itten éldegélek, s annyira, de annyira unom, hogy azt le se lehet pötyögni. Ráadásul nincs szükségem élelmiszerekre, italokra, mivel örökéletü vagyok úgyis, akkor meg minek dínom-dánomoljak? S képzeld, semmilyen emberi létfontosságú szervvel nem rendelkezem, úgymint gyomor, epe, máj. Namármost: Annyi mindent átéltem már ezen a kurva bolygón, hogy piszkosul unom a halhatatlanságot.
Jómagam vagyok a perpeetum mobile emberbőrbe bújtatva, s higgy nekem, nagyon nem jó ennyit élni, belefásul az ember, szóval ha lehet ne legyetek halhatatlanok! Elég az a negyven-ötven év, bőven. Na csókolomalássan, uff és tepertő, ave mária, illetve zsófia. ( egy osztálytársamat is így híjják...)
Az örökké halhatatlan, polgári foglalkozását tekíntve finn gyeplabdajátékos és marsbéli ufo-asztronauta, nem utolsósorban vízirendőrzsonglőr:
Worvát Márton Lopakodó
Gezuntáj!


1997. július 22. - kedd, 18 óra 39 perc
Kedves Precom!

Nem vagyok egy biokémikus. Ezt az adatot egy könyvben olvastam, amely az öregedés tudományáról szól, ha érdekel megkeresem a címét. Szerintem azért limit az 50-es szám, mert a DNS duplázódásban bekövetkezô hibák ekkorra halmozódnak kritikussá.

k.istyu


1997. július 22. - kedd, 18 óra 12 perc
Helló Mindenkinek!
Nem, nem szeretnék örökké élni.
Azt gondolom, hogyha örökké élne az ember
már nem lenne ember, megváltoznának a gondolatai
a számára fontos dolgok egészen mások lennének,
a felelőssége egészen más lenne stb stb.
És bár hiszek abban, hogy még soká lesz ember
a földön és abban is, hogy jobb lesz az ember,
talán azt is szeretném, ha kicsit hosszabb
ideig élnénk, de maradjunk csak emberek.
Nisa


1997. július 22. - kedd, 17 óra 35 perc
Még nem olvastam végig a véleményeket, de így
elsőre szerintem nem lenne jó örökké élni.
Ajánlott irodalom: Anne Rice: Interjú a vámpírral
Lestat a vámír
Az indoklás ott megtalálható.

Kekec Kazi


1997. július 22. - kedd, 17 óra 32 perc
Micsoda marha kanterproduktiv kérdés.
S.


1997. július 22. - kedd, 17 óra 29 perc
Dénes, a kérdésedre:
A normális :) halandóság mellett íme a lehetőségeid ;)-
".. Az aioni halandóságnak (vagy relatív halandóságnak) az a sajátja, hogy egy olyan állapotot ér el halála után az ember, amelyben nem oltódik ki a tudata még később sem, s amely állapotnak a kezdete az idővel együtt való kezdet és a vége is "cum tempore" (az idővel együtt) szűnik meg."... Az istenek születése és az istenek alkonya "cum tempore" keletkezés és "cum tempore" bevégződés. Nem az időben történik, hanem az idővel együtt." [ld. hindu cikluselmélet és Albedo]
"Az abszolút halhatatlanság szintén lehetőség: - a legkivételesebb és a legvégsőbb lehetőség. Ezt az valósítja meg, aki a kezdettelenség állapotát is megvalósítja"..."A történelmi Buddha azt tanítja, hogy aminek kezdete van, annak vége is van. Ebből következően csak annak nincs vége, aminek kezdete sem volt soha."
László András: Test, Lélek, Szellem

A cikk írója szerint az általános lehetőség ma a tudat halál utáni azonnali kioltódása. Na erre varj gombot! Most nyitottam egy mágusboltot, lehet rohanni. Siessetek, a pentákulumok és a varázskörök nagyon fogynak! Aztán jön az Országos Mágusellátó Vállalat, és 10 év múlva: -Jöjjön Magyarországra sárkányt lovagolni! Csak itt! Üljön repülőre, vagy talán küldjünk egyet? Rendelje meg most! Didaj didaj bombombom, halló itt Budakalász! Küldjétek a sárkányokat Disneylanden áaát!
HoD, a majdnem gazdag


1997. július 22. - kedd, 17 óra 18 perc
Ez a Casaubon tesvér meg úgy eltűnt!
Csak nem kapták el a Templomosok?

Precom


1997. július 22. - kedd, 17 óra 14 perc
Juli Kedves !

Az "egy kicsikét" könnyű megoldani: Veszel egy baromi vastag könyvet, mondjuk a "Háború és béke" épp megfelel, elkezded olvasni, és néhány perc múltán már alszol is, mint a bunda. Minden alvás, egy picike meghalás, amitől paradox módon felfrissül az élet. Furi, mi?

Precom


k.istyu Pajtás!

Ez a max. 50 osztódás miből jön? Nem lehet, hogy már ez is a "program" része ? Vagy ez inkább valami anyagmegmaradás törvénye szerű korlát?
Persze, ha meggondolom, hogy az emberi szervezet sejtállománya 7 évenként cserélődik le teljesen, na ezt most megszorzom ötvennel, és elosztom kettővel, mert mondjuk a sejtváltás folyamatát egy lineárissal modellezem, az annyi mint 175 év. Hááát nem egy öröklét, de sokan ezzel is ki lennének egyezve, már ami a tér-idő dimenziói közé szorított, materializálódott létezésüket illeti.
Ami utána jön, az persze sokkal tovább tart. Tartok tőle.

Precom


Ofélia Kedves !

Lao Ce nekem is kedves. Bár mintha a kínaiak sejdítettek volna egy olyat, hogy létezésünk örökké tartó, kitörölhetetlen nyomot hagy az élet folyamában.
Rosszul tudom?

Precom


1997. július 22. - kedd, 17 óra 12 perc
Hmiki!

Mint a jelenlegi ábra mutatja mindezidáig nem ugrottam. Hiszen csodás ez a világ!! Néha legalábbis...

Gratulálok a jövendőbeli babához, no és a névválasztáshoz is. Nincs is szebb név a Júliánál:))

juli


1997. július 22. - kedd, 16 óra 42 perc
Szerintem érdekes dolog az örökélet.
Ha az ember örökké élne, nem lenne szükség gyerekekre. Az meg marha rossz lenne, mert az óvó- és bölcsőnénik, meg a tanárbácsik és -nénik munka nélkül maradnának. Nincs így is elég nagy munkanélküliség ? Na de komolyan ! Gyerekek nélkül üres lenne a világ.
Persze csak képletesen, mert ha az az 5-6 milliárd ember nem akarna meghalni, folyton beleütköznék valakibe. Meg aztán mi lenne a bérgyilkosokkal ? Nem tudnák a megbízatásokat elvégezni, hiszen mindenki örökké élne. Szegény maffiózó 2-szer átmegy úthengerrel a pácienssel, az meg megkérdezi, hogy már végzett, vagy még tesz még egy kört ?
És akkor még az öngyilkosokról nem is beszéltem. Szerencsétlenek belefáradnának a sok lépcsőmászástól. Tudjátok ti, milyen magasra fel kell caplatni, hogy az ember egy kicsit élvezze a kilátást is az utolsó pillanatokban ?
Ja, a legfontosabb, hogy az örökélettel együtt örök fiatalság is jár-e ? Tegyétek fel mégegyszer a kérdést, de ezt is mondjátok meg !
Na egyelőre ennyi.

Hades.


1997. július 22. - kedd, 16 óra 31 perc
A Julik mindig ugrálnak.Szeretik az egyszerü megoldásokat.
A Katik komplikáltabbak.
Vesszö


1997. július 22. - kedd, 16 óra 12 perc
JULI!
Gondolkozzál!!
JOBB ÉLNI, MINT UGRANI AKÁRMIÉRT!!!
MOST VÁRUNK EGY BABÁT ÉS HA LÁNY LESZ JULI LESZ A
NEVE!!!!
HMIKI


1997. július 22. - kedd, 15 óra 18 perc
DcsabaS,

újraolvasva a tegnap 22:59-kor írt sorokat, kiderült, hogy a lehetséges genetikai kódolások számára gondoltál. Bölcsen kitalálta a természet, hogyan kell nagyszámú választási lehetőségből egynek megvalósulnia, de szerintem nem az elvileg lehetséges összes kombinációhoz kell viszonyítani az egyetlen létrejöttet, hanem a gyakorlatilag jelenlevő kombinációs lehetőségekhez.
Ha úgy van ahogy képzelem, az élő emberek számát nem csak a megvalósulásukhoz rendelkezésre álló anygmennyiség korlátozza, hiszen a mai lélekszámnak a sokszorosa is kitelne a rendelkezésre álló anyagból. Nem is a pillanatnyilag felhasználható élelmiszer mennyisége a korlát, mert az megsokszorozható. Az igazi korlát a testekbe költözhető lelkek száma. Ha az anyag és a vele együtt létező szellem egymásra hatva fejlődik, ez a szám nő és egyre több ember születhet.

hjeno


1997. július 22. - kedd, 15 óra 15 perc
juli sátánista....

1997. július 22. - kedd, 15 óra 4 perc
Mi az, hogy örökké?
Denes.


1997. július 22. - kedd, 14 óra 54 perc
Igen.

il Conte di Cagliostro


1997. július 22. - kedd, 14 óra 39 perc
Ebben a mostani életemben nem szeretnék örökké élni. Mennyivel izgalmasabb és persze sok szempontból megnyugtatóbb az ezotéria szerinti lélek örök élete.
ksfl


1997. július 22. - kedd, 14 óra 11 perc
Bocs Mindenkitől! Előre is.

Merthogy Lao-ce mondta:
Pedig nem is vagyok se laoceista, se egyéb...Mármint hívő...Sajnos.

Az élet az, amire idiglenesen rábízzuk magunkat, a halál az, ahová végül mind visszatérünk. Ezért ha a világban rend van, akkor egyedül az igazság áll az ember oldalán, ha a világban fejetlenség van, akkor az ember egymaga áll az igazság oldalán. A halál napja az utazás vége. Ezért a kivételes emberek óvatosan bánnak az egységgel: csak használják azt.
Így az élet a világ ajándéka, a sors az ember útitársa. Ha tehetséges vagy, de nem a megfelelő korban élsz, annak oka a Természet. Próbálkozhatsz, törekedhetsz, de hogy megtalálod-e amit keresel, az pusztán a sorsodon múlik. A tökéletes ember jótettei nem feltétlenül érlelnek gyümölcsöt, s ha rosszat cselekedni nem is hajlandó, akkor sem biztos, hogy elkerüli a bajt?.
Ezért a tökéletes? ember akkor lép előre, ha eljön az ő ideje: jutalma a siker, de sikerének nem a szerencse az oka. Ha nincs itt az ideje visszahúzódik: szívesen vár, ha kell, hisz' a várakozásban semmi balszerencsés nincs...?


Némiképp kérdőjeleztem, enyém hiba idézésben!BOCS!

Mellesleg örökké még emlékezni se bírnék.

Ofélia de Pepita (OdP)


1997. július 22. - kedd, 13 óra 51 perc
Nem, egyáltalán nem lenne jó örökké élni. A magam részéről legkésőbb ősszel elpályázom erről a világról.

Ixypszilon


1997. július 22. - kedd, 13 óra 45 perc
Jó lenne, noná! De ha reálisan nézed a dolgot, akkor túlnépesedne a mi kis sárgolyónk. Ez már kapásból nem olyan jó, mi? Ha örökké élnél, a végén már nem lenne életcélod sem, és életcél nélkül az egész nem ér egy kalap sz.rt sem (ld. Madách: Az ember tragédiája, valamint a Pacemaker c. könyveket). Mindennek ellenére egy kicsit kipróbálnám, mondjuk 150-200 évig, hogy milyen is az, ha nem öregszek meg. Apropó! Ezt mikor lehet majd vajon megvalósítani? Soha?

csuty@hotmail.com


1997. július 22. - kedd, 13 óra 13 perc
Nem is tudom, egy idő után biztosan belefáradnék.
Ha már álmodozunk, akkor már inkább a láthatatlanság, vagy a világbéke...

Vizi


1997. július 22. - kedd, 13 óra 5 perc
Hú !
Én is féltem amíg éltem !

a szoc. szelleme


1997. július 22. - kedd, 12 óra 43 perc
Jó, annak aki szereti.

1997. július 22. - kedd, 12 óra 41 perc
Trebitsch Pajtás!

Azt hiszem, az örökléttel is úgy van az ember, mint a biciklizéssel. Addig fél tőle, amíg ki nem próbálta.... ( Most asszöd viccölök.)

Precom


1997. július 22. - kedd, 12 óra 40 perc
Mire odajutsz, hogy épp meghalsz, mondjuk akár 5 perc múlva egy váratlan terrortámadásban, úgyis olyan magától értetődő lesz, hogy el sem tudod majd képzelni, hogy másképp is történhetett volna.
Gribra


1997. július 22. - kedd, 12 óra 36 perc
hjeno!

Arra céloztam, hogy végeláthatatlanul sok emberfia, akinek elvileg mind lehetősége volna élni (persze nem egyszerre) soha de soha nem fog világra se jönni, mert az egész univerzum anyaga és létezési ideje is kevés hozzá. A lehetőségek száma mindenkor hasonlíthatatlanul nagyobb, mint azoké a dolgoké, amelyek végül is megvalósulhatnak. Aki létezik, az mind túljutott ezen a rendkívül erős szűrőn. Bizton állíthatom, hogy nagyobb szerencse ez, mint egymás után 10-szer lottó 5-öst nyerni. Oszt akkor egyesek még fanyalognak (nem rád értem), panaszkodnak a balszerencséjükre. Azokra kellene gondolnunk, akik a lehetőségek végtelenül mély tengeréből sohasem fognak kievickélni a felszínre. Helyettük is kellene élnünk.

DcsabaS


1997. július 22. - kedd, 12 óra 34 perc
Csak semmi irónia kérem!!!
Tudjátok hány XXXXL-es pólót kell még nyernem ahhoz, egyetlen egyet tudjak magamnak varratni belőlük?
Rengeteget!!!

TREX, a boza(lma)s szaurusz


1997. július 22. - kedd, 11 óra 20 perc
Nem. Mert előbb-utóbb megunnánk!

éva


1997. július 22. - kedd, 10 óra 47 perc
Egyértelmű. Mivel marhára félünk a haláltól. Több lehetőség van eme kellemetlen érzés leküzdésére.
1. Kijelentjük, hogy milyen szar is volna, ha örökké kellene élni.
2. Kijelentjük, hogy örökké élünk, ha már meghaltunk.
3. Kijelentjük, hogy nincs élet a halál után, nem élünk örökké ami nagy hiba mivel szeretünk élni, és nagyon félünk hogy mi lesz majd azzal a testtel, ha mi már nem tudunk rá vigyázni. Vagyishogy félünk.

Van e élet a halál előtt?

Razzia Cattani


1997. július 22. - kedd, 10 óra 34 perc
Jusuph!

Boccss!

Barackvirág!

És a cseppen a tenger?

NyZ


1997. július 22. - kedd, 10 óra 29 perc
Az ember halandó

Simone de Beauvoir



1997. július 22. - kedd, 10 óra 18 perc
NyZ (kedd 8h25')

A "beszűkült" az biz a Barackvirág volt (hétfő 14h4'), Őt kérdezd. Csak a történeti hűség kedvéért.

Jusuph


1997. július 22. - kedd, 10 óra 8 perc
Ez az orokeletes dolog sok sok gondolatot vet fel.
Mert mi lesz akkor, ugye, ha ne adj isten (varhatoan) kialszik a nap, vagy valami ilyesmi es amikor szupernovaban tor ki, biztos rossz hangulatom lesz, hiszen valoszinlueg mar evezredek ota egyedul lebegek az urben. Addigra persze az is lehet, hogy az osszes csillaggal megbaratkoztam, meg sajat tudatom gyartott tarsakat nekem (tenyleg ez is jo gondolat, lehet hogy Ti nem is leteztek csak en talaltalak ki benneteket [eppen nemreg ecsetelte ezt nekem a munkatarsam]). Persze vannak pozitiv oldalai is ennek a dolognak, mint peldaul, hogy nem szukseges lelegezni, es ha nem szukseges, akkor olyanna valhat mint peldaul a szex. Oromszerzo funkciot latna el:) De akkor is, ha raadasul mindenki orokke elne, akkor egy ido mulva ha korulneznek a foldon, minden percben egy emberi fejbe botlana az orrom, de meg akkor is, ha szetszupernovazna a galaxist egy bolygo, meg akkor sem tudnek mozdulni a tomegtol...
Szoval a lenyeg a lenyeg: nem jo dolog az oroklet, viszont ha egyszerre tunne el mindenki az mar eleg izgalmas dolog lenne:)

Daniel


1997. július 22. - kedd, 10 óra 5 perc
Én kipróbálnám egy napra.
petya


1997. július 22. - kedd, 10 óra 2 perc
AZ én lelkem is örökké él, csak a testem fog valamikor meghalni, de hogy mikor azt nem tudom, és nem is akarom tudni.

Néha jó lenne meghalni, de csak egy kicsikét...

juli


1997. július 22. - kedd, 10 óra 1 perc
DcsabaS (hétfő 22:59),
az utolsó bekezdést nem értem. Az a bajom, hogy szeretnék megérteni dolgokat. Véleményem is van: aki szégyenli, hogy nem tud valamit és nem kérdez, sosem fogja megtudni.

hjeno


1997. július 22. - kedd, 9 óra 55 perc
Igen én nagyon bírnám.

samuel


1997. július 22. - kedd, 9 óra 50 perc
Semmiképpen sem... A világ nem lenne felkészülve akkora mértékű túlnépesedésre, amelyet az "örök" vagy a legalábbis nagyon hosszú élet jelentene... Akkor már inkább a mostani átlagéletkor, de az legalább a lehető legnagyobb testi és szellemi frissességben...

Tamás


1997. július 22. - kedd, 9 óra 35 perc
Hahó!

Aki még nem látta volna: "Groundhog Day (1993)" (Magyarországon "Idétlen időkig" címmel vetítették. Alapmű - és remek szórakozás.

DcsabaS


1997. július 22. - kedd, 9 óra 23 perc
Nem, de szívesen kipróbálnám.

Bart


1997. július 22. - kedd, 9 óra 16 perc
Kedves 1997. július 21. - hétfő, 16 óra 10 perc!
lehet, hogy igazad van??!!!
juli


1997. július 22. - kedd, 9 óra 16 perc
Ennem yo 7kerdes, itt nincs kiccidni.
Unalmas.

Zsofi monnyon le!

Ratman


1997. július 22. - kedd, 9 óra 7 perc
Jut eszembe: nem szabad abbahagyni a lélegzést.
Lépesméz


1997. július 22. - kedd, 8 óra 55 perc
Ez hülyeség persze!

Raver boy


1997. július 22. - kedd, 8 óra 55 perc
Szerintem örökké élni,csak a videojátékokban
lehet.Mindenesetre a válaszom: szerintem nem!!!


1997. július 22. - kedd, 8 óra 54 perc
csak egy dolgot tennék hozzá:

CARPE DIEM!!!

ókori bölcs


1997. július 22. - kedd, 8 óra 52 perc
TREX!
Mi van, ha az az álhír, hogy álhír?
Tudod mit, két pólót kapsz.
PD.


1997. július 22. - kedd, 8 óra 38 perc
Hát persze, hogy jó lenne. Nem is tudom elképzelni, hogy felkel a nap, az emberek meg dolgozni mennek stb., miután én meghalok. És hogyan tudom meg, mi történt a világban.
A legrémesebb az lenne, ha elfelejtenenek.
A szép halált Nagy Bandóként látom a legjobbnak: haldoklom, haldoklom, és egyszer csak nem halok meg.

Lencse


1997. július 22. - kedd, 8 óra 34 perc
Unexpected end of life!

Lehet, hogy beg csak betak vagyunk? Majd a vegleges verzio tartosabb lesz?

Bandus


1997. július 22. - kedd, 8 óra 29 perc
Nem, semmiképpen. Ki tudná megmondani, hogy testem és tudatom melyik "korában" kezdődjön az örök élet.Ma várható élettartamom cca. 20 % -a esik a gyermekkorra. A végtelen szorozva 0.2 -vel az mennyi? Tolkien -nál a tündék ugye örök életűek, de nem halhatatlanok, de csak nagyon kevés utalást találhatni könyveiben, hogy szerinte hogyan is élik ezt meg (Így van Gandalf?). (Közbevetés Jusuph -nak: mi az, hogy beszűkült érdeklődés? Cseppben a tenger? Nincs?)
Azonban azt szeretném, ha időnként láthatnám, hogy az után mi történik, elsősorban a szeretteimmel. Hogy aztán mi lenne akkor, ha ők is már meghalnának? Nem tudom! Talán megszeretnék olyanokat is, akik halálom után születtek, a szeretteim szeretteit? Fogós, ravasz kérdés!
Meg aztán azt is szeretném, ha az elődeim életébe nézhetnék bele néha, meg az elődeim elődeiébe.
De akkor...? Ez már talán maga lenne az öröklét? Fogós...
Juli&Norbert! Szeretném e tudni a halálom időpontját? Persze, meg a módját is! Szeretném? Apám kezelőorvosa mondta, hogy ha félünk a végzetes betegségtől, akkor már egészséges éveinket is tönkreteszi ez a félelem. Nem tudom, hogy szeretném-e. S mi van Örkény egypercesével a holnapi újságról?

Zs. azt írja ott fent, hogy akinek van kedve, az vegye komolyan, aki...
Komolyan vettem? Zs. boldoggá tettelek? Jó a kérdés, mostanában foglalkoztatnak ezek a gondolatok! (Akinek túl komoly, ugorgyon a következőre!)
Kössz, hogy meghalgattál, meghallgattatok!

NyZ


1997. július 22. - kedd, 8 óra 25 perc
A féleszű tréfamester csak annyit üzen Trebicsnek, miszerint reméli, hogy a barátja fia, amikor hatástalanít egy gránátot, akkor a hivatalos eljárás szerint fog dolgozni, és nem kér a háziaktól szeget, kalapácsot!
Ellenkező esetben eleve lemond , ugye, az öröklétről!

Vár önre az öröklét: igyon mindig török-lét !

Na bumm!
ps. A kérdés szerintem egyelőre ákádémikus!
Talán akkor térjünk rá vissza, ha lesz valami alapja!


1997. július 22. - kedd, 7 óra 15 perc
Sose halunk meg!

Gyuszi bácsi


1997. július 22. - kedd, 6 óra 31 perc
Megállj McLeod! Tudod hogy csak egy maradhat!

Ramirez


1997. július 22. - kedd, 6 óra 22 perc
Mindkettôt ki kell próbálni: a múlandó és az örökkévaló létet is. Utána már gyerekjáték választani.

Dajcs


1997. július 22. - kedd, 3 óra 27 perc
Mi az örök élet titka?
Naponta három sárgarépa, reszelve, egy kiskanál sósav. Egy órát állni hagyni, majd a talpadra kenni. Ha nem élsz örökké peched van.
Ez nem hét kérdés, hanem Zsófiai baromság. A nagyasszonyt megszúrta a nap, elvakitották a görög fiupopók.
Nincs harag.
Na jóreggelt.
R. ( az éjszakai )
De túléljük ezt is.


1997. július 22. - kedd, 3 óra 17 perc
Miért gondoljátok azt, hogy nem vagytok örök életűek?

Gomolytalan Felhô


1997. július 22. - kedd, 3 óra 12 perc
Mindenki örökké él, mindig van, mert se tér nincs,se idő. Meg kell tér nem, idő igen. Jó kérdés. Ezen nem filózózott Jopek, és félreérthetetlen mozdulattal... Nyáron a szánkópályán.

1997. július 22. - kedd, 3 óra 6 perc
Igen.
És nem fogok meghalni 2000-ben, ahogy azt sok x nevű szekta tagja jósolja!


1997. július 22. - kedd, 2 óra 31 perc
A lelked, tehát önmagad örökké él. Csak tested, az agyad, stb hal meg néha. Szerintem Ti, átlagosan akár 500-1000 éve is élhettek. Sajnos(?)amikor ujjaszuletunk, nem sokra emlekezunk a multbol. De mindenki elhiheti, jobb igy.

Obi-Van


1997. július 22. - kedd, 1 óra 6 perc
Na most elmondom nektek a lenyeget:
Amikor a felho arra menet legombolta a vizesarok mellet, viszont nem kell eltenni a farok csovailag bele. Ebbol aki fogj mert a lelek belovagolos. Persze aki vissza az nem el. Lehetne orok, de ez nem a fele. Most tehat kihalni is meg elkutyulva.
Mire megfejted a fenntieket nemleges valasszal jossz elo.
Huuzzaatok magatokat karooba.
szaboo.


1997. július 22. - kedd, 0 óra 18 perc
Unalmas lenne orokke elni...

A Golyo


1997. július 21. - hétfõ, 23 óra 54 perc
~"Úgy élj minden percben, mintha uccsó napodat töltenéd"
a ZE-zen-zengazen A kínaiak jófejek, ABS semmit nem mondtak valamiféle zavaros túlvilágról. (konfuc,tao,zen - majd' sehol semmi)
A zenbuddhistatelevizióférfibemondónője
meg néhány putty
HoD
ps- Mégis a legnagyobb pofonokat ijjen téren Gautama herceg osztogatja a dharma (tudattartam) doktrinával. Mindenpillanatban ujjászületés és összerakás(-odás)
Találó a L(EGO) elnevezés. Most ki a nagy túlélő, és vajh valóban legózik-e?
Most jut eszembe, hogy a fenti idézet egy alkimista irat figyelmeztetése, nem-zen. Dehogynem. Legfeljebb nem írták le.
Nem bíírom abbahagyni: Persz az alkimistáknak elég komoly elképzeléseik voltak az örök életről. Valami 1.+2.halál meg ilyesmi. Ez a dolog csak arról szól, hogy ez így ebben a formában nem müxik, és nem is lenne jó.
Halál, öreg haver, szembenállunk a piacon..


1997. július 21. - hétfõ, 23 óra 49 perc
Nekem igen, nektek nem.
Butyok


1997. július 21. - hétfõ, 23 óra 29 perc
Kedves a.d.i.d.a.s.!

Valaki már pedzette korábban amit most Te (hétfő, 20 óra 33 perc), sajnos már nem emlékszem a nevére.
Én csakis olyasmikkel foglalkozom, amiket egyúttal komolyan is veszek. Mert nem találok izgalmasabbat a komoly játéknál. Viszont egyáltalán nincs ellenemre, ha mások meg tréfálkoznak. A tréfát én is nagyon szeretem. (Csak a valóságot még sokkal jobban.) Arra az esetre küldözgetem a 7?-be véleményeimet, ha akdnak még olyanok, akik az egyszerű "hülyülésen" túl is kiváncsiak valamire.

Egyébként 80 év van akinek sok, van akinek kevés. Legtöbbünk élete 30-on túl fabatkát sem ér. Nem a külső ("objektív") körülmények miatt, hanem belső ("szubjektív") lelkiállapot miatt. Minek a magyarnak örökélet, amikor sokunk még a 80 év letelte előtt öngyilkos lesz? Talán tényleg hjeno-nak van igaza (hétfő, 13 óra 44 perc), hogy az embert csupán 30 év körüli futamidőre méretezték. És a többi csak ráadás.

Tudom sajnálni azokat az embereket, akik éppen _halálfélelmük miatt_ a megadatott 30 (80) évet is folytonos lelki nyomás alatt tengetik. Akik nem mertek szembenézni saját elmúlásuk szükségszerűségével. Akik napról-napra, éjszakáról-éjszakára a továbbviszik félelmeiket. Akik abban bíznak, hogy egyszercsak talán minden másképp lesz. Akik sorozatosan elfelejtik a jelen lehetőségeit kihasználni, _mert_ egykor elszalasztott lehetőségeik fölött keseregnek.

De mondok valami mást. Hányféle is lehetne az ember? Ha csak azokat a genetikai különbségeket vesszük, amelyek mellett még ember marad az ember, akkor is olyan csillagászati számról van szó, ami mellett messze eltörpül a következő számok mindegyike:
- az 1 kg vízben található atomok száma (kb. 10 a 26-on)
- a Föld nevű égitestben található atomok száma (kb. 3 x 10 az 50-en)
- az egész Naprendszerben található atomok száma (kb. 2 x 10 az 56-on)
- a mi galaxisunkban található atomok száma (kb. 10 az 67-en)
- a mi galaxishalmazunkban található atomok száma (kb. 10 a 73-on)
- az egész univerzum általunk belátható (mintegy 15 milliárd fényév sugarú) részén található atomok összes száma (kb. 10 a 82-en, vagyis az 1-es után 82 db nulla! Még másképp: 10-milliárdszor-10-milliárdszor-10-milliárdszor-10-milliárdszor-10-milliárdszor-10-milliárdszor-10-milliárdszor-1000-milliárd)

Mindez azt jelenti, hogy ha minden potenciális emberhez csak egyetlenegy atomot adnánk is, kevés volna a világegyetem összes anyaga. Ezek után mondja valaki, hogy nem kiválasztott mindenki, aki embernek született! Óriási az aránytalanság az egyszer élők és a soha-világra-nem jövők száma között. És akkor az élők még örökéletről is álmodoznak? Nem sok ez egy kicsit?

DcsabaS


1997. július 21. - hétfõ, 22 óra 59 perc
A gond a hallhatatlansággal az, hogy akkor minek élünk!

Báti Márton
batim@mail.matav.hu


1997. július 21. - hétfõ, 22 óra 57 perc
Az úgy volt,
hogy felbosszantott valami féleszű tréfamester reggel. Na bumm! nevű.(ld. archív) Meghalt két tűzszerész, és az egyik akár a barátom fia is lehetett volna. (Nem az volt, hálistennek.)
Éppen azon meditáltam, hogy ki a fene akar örökké élni, és egy ilyen tűzszerész-halált egész jól el tudnék képzelni magamnak. Olyan komoly, tudatos dolog, az ember babrál a gyújtóval, hogy ne robbanjanak föl a kisgyerekek játék közben, aztán egyszercsak... Szép halál, és amúgy se lenne jó örökké élni. Épp erre gondoltam, amikor (automatikusan, oda se figyelve) megnyomtam a reloadot. És előjött az új hétkérdés: "Jó lenne-e örökké élni?"
Végigfutott a hideg a hátamon. Én aránylag jóba vagyok a számítógépekkel is, az emberekkel is, de ilyet... Misztikus élmény volt. Nem értem. Tudom, hogy véletlen, de akkor is...

Mindenesetre nem lenne jó örökké élni.
Nem akarok egy olyan lényt még elképzelni se, aki eldönti, hogy ki éljen örökké, és ki ne.
Ha viszont mindenki örökké élhetne... az öreg Matula azt mondta valamelyik Fekete István novellában: "Mer mi lenne, ha mind megmaradna? Csak születnének nyakra-főre, oszt itt enné a fene valamennyit a vízparton. Így van ez jól, ahogy van." ( Gyermekeim növekednek, és előjönnek az én gyerekkori könyveim. Én meg újraolvasom őket, és próbálok fiatalodni... )

Trebitsch


1997. július 21. - hétfõ, 22 óra 43 perc
Mindenesetre volnának előnyei,

Pl. 35 évig fizetnéd a nyögdíjjárulékot, majd 150.000 éven át élveznéd az inflációt meghaladó növekedést, (pláne hetven fölött ingyenes a villamos).
Persze nem kéne mindenkinek ennyi ideig húzni (…………………………………………………………………………………………) ide ird be a kívánt neveket,
de állati érdekes lenne a klf. izmusok keletkezését és bukását megérni, 10.000 év múlva pacsit adni egy UFO-nak, eltakarítani az atomhamut, saját nyelved kihalását megfigyelni, részt venni egy-két feltámadáson, megfigyelni az ember istenné vagy éppen állattá válását. Én nem unnám.

homoród
/Budapest/


1997. július 21. - hétfõ, 20 óra 35 perc
Robe!

A fickót, aki az általad idézett "halhatatlan" mondatokat elövezette, Wowbagger-nek hívták (csak a lelkiismereted megnyugtatása végett).

DcsabaS!

Minden tiszteletem a Tiéd, de egy kicsit túl komolyan veszel mindent, ami itt zajlik a 7?-ben...

Egyébként a saját, különbejáratú véleményem csak annyi, hogy az örök élet igen kínos lenne akárkinek is. Idövel minden elvesztené az értékét, az ember olyan különös állat, aki bármire képes ráunni.
De legalább nem rohannánk sehová. Én böven megelégszem 80 évvel. Ennyi idö elég kell, hogy legyen egy ember számára, aki nem tagad meg magától semmit (most ilyenekre gondolok, mint pl. koleszterin, koffein, nikotin, alkohol, szóval amit élvezni lehet és káros).

Tisztelettel: a.d.i.d.a.s.


1997. július 21. - hétfõ, 20 óra 33 perc
Nem.
De meghalni sem akarok.
Csak néha...és úgysem akkor fog történni...

MuzX


1997. július 21. - hétfõ, 19 óra 48 perc
Hogy-hogy jó lenne-e örökké élni? Örök élet márpedig van! - egy immár kétezer éves, közelkeletről származó tanítás értelmében. Egy kis bibije van a dolgnak : csak a halál után, de van.
Zs., kérlek, nézz utána! Rosszul tudom?
--
éceszgéber



1997. július 21. - hétfõ, 19 óra 32 perc
TREX-nek a trikókat!!! - én megszavaztam
akkor nem lesz gond ez évben a poló osztogatással.
Egy szaurusznak minden poló kevés...
Fuhur


1997. július 21. - hétfõ, 19 óra 1 perc
Orok eletnel egy ido utan be kene tiltani a szaporodast es csak a villmossal keresztezettek helyett lehetne valakiknek ....

1997. július 21. - hétfõ, 18 óra 43 perc
Trebitsch
mikó nyicc trikóboltot?
Lépesméz


1997. július 21. - hétfõ, 18 óra 19 perc
Miért, mondta valaki, hogy nem fogok örökké élni?
Lépesméz


1997. július 21. - hétfõ, 18 óra 8 perc
Örökélet - jó lenne, vagy nem?
Kinek a szemszögéből? Mert ugye az én legokosabb, legszebb, legértékesebb és legleg...édesgyermekem (mint abszolutede objektív szülőtárs írom ezt félreértések elkerülése végett) jó lenne, ha örökké élhetne. De vajon neki is jó lenne, ha mondjuk öregkori házsártos szülője örökké élne???
Einstein még élhetett volna egy kicsit, mondjuk addig, amíg az Internet korszakban feltalál valami olyan majdnem ingyen ketyerét a MaTáv helyett...
De akkor esetleg Hitler meg Sztálin is örökéletű lenne??!!Brrr...
7??? korrige: ki éljen örökké?
Fuhur (az amúgy is örökéletű, tehát elfogulatlan)


1997. július 21. - hétfõ, 18 óra 2 perc
Hátmár hogyap*csába i ne volna jó? Ha nem halok meg akkor sokkal több rákócitúróst ehetek, és több öröm ér az életben, ráadásul a ki tudnám várni hogy ideérjen a pénzem.

Razzia Cattani


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 54 perc
PD.!
Ez csak álhír volt.
Én terjesztettem.
:)
Kérem a pólót!
TREX


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 45 perc
Nem!
Képzeld,hogy éreznéd magad pl. a Föld pusztulása
után?Végignéznéd ahogy a nap pár milliárd év múlva elpárologtat mindent a Földön,Te viszont maradnál egyedül a naprendszerben! Hát nem hajmeresztő????


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 42 perc
juli (15:17),
hazajött a felesége?

Precom (14:04),
a 150 év nekem is jobban tetszik, de 30 már voltam és akkoriban kezdtem ráérezni, hogy nem vagyok tökéletes szerkezet. Akik a Kaukázusban 150 éven keresztül joghurtot esznek és emiatt 150 évig élnek, biztosan nem nyeltek annyi stresszt mint mi általában.

Barackvirág (14:04),
szerintem meg lehet szokni, ha valaki sok évet élt. Én legalábbis nem vágyom a 20-éves fejem után (bár akkor még nem csavarta el a feleségem).
Ha valaki öregkorára butának tűnik, valószínűleg fiatalabb korában is az volt - leszámítva egy/több agresszív betegséget. Néhány híres ember életrajzából azt derítettem ki, hogy nagy dolgaikat általában 30-35 éves korukban produkálták. Szerencsére sok brilliánseszű idős ember is van, akiknek volt idejük megszokni magukat és nem hiányzik a régi fejük. Szóval szerintem addig szép élni, ameddig nincsenek nagyobb bajok a működésben, utána meg többnyire muszály. Erről viszont már traccsoltunk.

hjeno


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 39 perc
Én halhatatlan vagyok!
legalábbis eddig...


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 18 perc
Kedves Mindenki!

Az emberi sejt (mint minden sejt) kb. 50-szer tud osztódni. Tehát ez egy élô szervezet eseményhorizontja. De nézzük a hipotetikus kérdésfelvetést.
A válaszom: nem. Vizsgáljuk azonban csak közvetlenül az ember problémakörét.
A szaporodás egyik hajtórugója az, hogy utódainkban élünk örökké. Ôk viszik tovább genetikai anyagunk egy részét, s talán terveiket, vágyainkat is. Az örök élettel ez elveszítené a jelentôségét. Megszűnne a genetikai sokszínűség, nem tudnánk alkalmazkodni a változó környezethez, s persze elveszne a hajtóerô, hogy életünk véges, és nem érünk rá várni a dolgokkal.

k.istyu


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 18 perc
100% hogy 2-300 éven belül megunnám...

1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 13 perc
Kedves Barackvirág!

Szívemből szóltál (hétfő, 14 óra 4 perc)!


MaCS!

Azt mondod (hétfő, 14 óra 33 perc):
"Ismereteim szerint az öregedés genetikailag kódolt folyamat, és ismerik már az ezt szabályozó gént. Ennek a fényében távolról sem lehetetlen megváltoztatni a "szoftvert", ami nem csak örök életet, hanem örök fiatalságot is biztosítana."
Ha eltekintünk a túlzástól, akkor az valóban igaz, hogy biológiai vegetálásunk idejét lényegesen meghosszabbíthatnánk. Továbbá különféle készítményekkel (pl. beültetett embrió agyszövet - tiltott technika) agyunk élettartama is sokszorosára növelhető volna. Csakúgy, mint azé a török időkből származó bicskáé, amelyiknek időközben 3-szor cserélték a pengéjét és 7-szer a nyelét...
Vagyis szerintem nem élet az, ami nem hagy nyomot a lelkünkön. Aki valóban megéli saját életét, az szükségképpen átalakul, nem maradhat teljesen azonos korábbi önmagával. Aki emberként él, az nem marad fiatal. De rajtunk áll, hogy csak öregszünk, vagy _érünk_ is közben.

Egyébként talán nem is évekkel, napokkal, órákkal és percekkel kellene mérni életünk. Sokkal inkább döntéseinkkel. Ugyanis életünkben csak korlátozott számú döntést hozhatunk.
Mondják pl., hogy a férfiak életében az utolsó komoly, saját maguk által meghozott döntés ez: Megházasodom.

DcsabaS


1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 12 perc
Hell o *.*, Hogy is mondta Murphy? Van-e élet a halál előtt.. Szerintem nem. Gondoljátok el, a 3200 éves átlagéletkorú fridinéző-júliaolvasó magyarország megint gyula-kicsi-gyulára szavazna.. Gandalf (Dublin)

1997. július 21. - hétfõ, 17 óra 10 perc
Hoppá, hát nem örökké élünk?
PD.


1997. július 21. - hétfõ, 16 óra 58 perc
Ugorhattál volna mégis juli...



1997. július 21. - hétfõ, 16 óra 10 perc
Ejnye Barackvirág !

Na és, ha pasi miatt volt.
Hát számít az, hogy mi miatt volt?
A fő, hogy ne legyen semmi miatt.

Precom


Mégegyszer Barackvirág!
Én iljet nem kérdeznék a helyedben, hogy meljik fejjel....
Még valaki rosszra gondol.
:-)))))))
Precom


Háj MaCs Pajtás!
Ha a rendszerben benne van az elvi lehetőség, akkor az is lehetséges, hogy valakinél ez nem csak elvi lehetőség, hanem konkrét valóság.
Persze ne téveszd szem elől, amit a Nagyobb Rendszerről írtam. Ennek az öröklétnek - bizonyára - ára van. Ez egy egészen más tudatformát feltételez, illetve kell hogy eredményezzen, az átlagosnál sokkal eltérőbbet. Persze azért még mindég ott van a villamos lehetősége.

Precom


1997. július 21. - hétfõ, 16 óra 10 perc
1997. július 21. - hétfő, 14 óra 54 perc

Megelôztél, de a név sajnos nekem sem jut az eszembe.

exempli gratia


1997. július 21. - hétfõ, 16 óra 9 perc
ÖRÖKKÉ -->?<-- ÉLNI

Hány ember van, ki túlélvén önnön emlékezetét ismétlésre bukva régi viccein újra nevet s bűvköréből soha ki nem törve úntatja, kit még lehet.

DcsabaS - aki szerint több a halott mint az élő, és az élők között is több az élőhalott mint az igazán eleven.

U.I.
Az ember pusztulása azzal veszi kezdetét, hogy már nem mer nagy dologba vágni.
Ki gyászolja hát az elgyávult embert? Ki gyászolja azt, ki kevesebbet tanul, mint felejt?


1997. július 21. - hétfõ, 16 óra 7 perc
Háj Casaubon Pajtás!

Hát Te?
Odaátról írsz?
Én az inga-ügy után leléceltem, de azért ha már így összefutottunk, a Brabantí-ék végül is érted mentek?
Hali!
Precom


1997. július 21. - hétfõ, 15 óra 55 perc
Norberthez csatlakozva :Ha már a kérdéseknél tartunk:
Szeretnéd-e tudni, a halálod időpontját?

Amúgy az örök élet nem lehet rossz dolog, de csak abban az esetben ha az ember nem öregszik meg, de akkor ismét felvetődik egy újabb kérdés: Mikor álljon meg az öregedésünk?? Mert hát az öregség szerintem elég rossz dolog, az ember csak szenved állandóan...

juli


1997. július 21. - hétfõ, 15 óra 41 perc
Miért, van itt valaki aki él ?

Skorpió


1997. július 21. - hétfõ, 15 óra 34 perc
Szerintem ennel sokkal erdekesebb kerdes:

Szeretnetek-e tudni a sajat (halando allapotu) jovotoket KONKRETAN.
Peldaul ha egy josasszony (most nem fontos, hogy van-e ilyen) 100%-osan biztosan meg tudna mondani rovidtavon a bennunket ero jo es rossz (akar tragikus) esemenyeket, meghallgatnatok-e?

Aki igen, az miert?
Aki nem, az miert?

Norbert


1997. július 21. - hétfõ, 15 óra 28 perc
Eddig jo volt .

En


1997. július 21. - hétfõ, 15 óra 19 perc
Barackvirág!

Köszi, hogy aggódsz, de nem pasi miatt volt...
juli


1997. július 21. - hétfõ, 15 óra 17 perc
Nem.
Sajnos fitogtatom műveletlenségemet: Görög vagy római mitológiában valaki már kapott örök ÉLETET az istenektől; csak ott baltáztak ki vele, hogy örök IFJÚSÁGOT nem kapott...


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 54 perc
Juli!

Te megőrültél! Pofont kapsz! Remélem, nem pasi miatt volt!!!

Barackvirág


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 47 perc
Jo!

sg.


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 33 perc
Precom +Hjeno + mindenki:
Ismereteim szerint az öregedés genetikailag kódolt folyamat, és ismerik már az ezt szabályozó gént. Ennek a fényében távolról sem lehetetlen megváltoztatni a "szoftvert", ami nem csak örök életet, hanem örök fiatalságot is biztosítana. (Elvben.) Ez pedig éppolyan veszélyes dolog, mint a klónozás -- és egyéb genetikai manipulációk.
Ami a dolog filozófiai oldalát illeti, én immáron 27 évesen is visszasírom a régi szép időket, és rettenetesen nem akarok megöregedni. Viszont úgy sem szeretnék járni, mint szegény Christopher Lambert, aki évszázadokig figyelgette, hogy hogyan halnak ki mellőle az emberek -- az első számú szerelmével az élen.
Ezzel szemben állati kíváncsi egy alkat vagyok, ami komoly érv az örök élet mellett -- már ha azt testileg és szellemileg is frissen, egészségesen lehet megvalósítani. (Nem úgy, mint pl. Dahl hőse, aki egy db. agy és szem alakjában egy laboratóriumi edényben nyerte el az örök életet.)

Nem tudom tehát, hogy mit választanék, ha valamilyen örök életre vonatkozó ajánlatot kapnék. A dolog -- már ha egyáltalán szóba jöhet -- döntően a feltételektől függ. A lelkem nem eladó, és vámpír sem akarok lenni. Saint Germaine esete akkor már jobb. (Eco rulez.)

Amit viszont feltétlenül szeretnék az nem más, mint sokáig megőrizni a fiatalságomat, a frisseségemet az egészségemet, és ennek megfelelően sokáig élni.

Üdv: MaCS


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 33 perc
Három héttel ezelőtt én például ki akartam ugrani az ablakon... aztán még sem tettem.

Amúgy meg nem akarok örökké élni, de amíg meg nem halok, addig élni akarok, úgy igazán...

juli


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 25 perc
Itt Robe.
robe@ovlev1.mdche.u-szeged.hu

Attol fugg, hany eves koromban konzervalodnek orokifjuva. Ha a mostani koromat oriznem, azzal nem lennek elegedetlen. Bar elobb-utobb ugy jarnek, mint az a ficko Az elet, a vilagmindenseg meg minden-ben (a nevet elfelejtettem), hogyaszongya (nem szo szerint):
- He, computer! Unatkozom. Melyik filmet nem lattam meg harmincezerszer?
- A ...-t meg csak huszonhetezerharomszazhatvankettoszor lattad.
- Jo, akkor inditsd el azt!


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 12 perc
Precom,
Mindig is irigyeltelek Titeket az örök életért.

Casaubon


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 11 perc
Jusuph!

Nekem pont fordítva van a problémám! Hogy melyik fejjel! A tizennyolc évessel, a harmincöt évessel, az ötvenkét évessel vagy a nyolcvanévessel. Mert ahogy látom magam körül, az embereknek éppen a tapasztalniakarásuk fogy el, mert megtelik az agyuk, és már nem érdekli őket az új tapasztalat. Szerintem rosszabb, hogy az agy kopik el. És beszűkült érdeklődéssel élni meg minek?
Viszont: ha a halhatatlanság agyi frissességet is jelen, akkor melyik korú agyét? Tudja valaki?

Barackvirág

UI: Talán te, bubu, most nincs itt a maci :)


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 4 perc
hjeno Pajtás!
Rosszul tudod.
A genetikai program kb. 150 évre szól. Ha ennél rövidebb ideig él valaki, akkor az az egészségtelen életmódnak vagy mondjuk egy villamosnak tudható be.
Ebből is látszik, hogy a dolog "szoftverből" van lekorlátozva, elvileg a rendszer önfenntartó képessége korlátlan.
A korlátozás pedig a nagyobb rendszer szükségleteihez lett igazítva.

Persze vannak kivételek.... (lásd alant)
:-))))
Precom


1997. július 21. - hétfõ, 14 óra 4 perc
Meddig örökké? A végtelenségig élni gyakorlati problémákba ütközne (mindenféle kozmikus katasztrófák).
Szerintem az emberi testet eredetileg kb. 30 évre találták ki. Az ősember ennyi idős korában meghalt végelgyengülésben, ha addig nem halt éhen vagy nem táplálta a kardfogú tigrist.
Szeretnék lényegesen tovább élni, mint amire most kilátásaim vannak. Érdekel mivé lesz a világ a jelenlegi globális erőszak és pusztítás után. Jó lenne tapasztalni azt a tíezer éves nyugodt fejlődést, amit állítólag Nostradamus megjósolt. Csak sajnos szerinte kevés ember éli túl az előtte levő világméretű háborút.
Ki tudja, érdemes-e sokáig élni?

hjeno


1997. július 21. - hétfõ, 13 óra 44 perc
Pályázat Bíráló Bizottság monnyon le!

Bocs Dajcs, de Piritós temetői tudósítása szerintem sokkal jobb volt....

És kikből állt ez a T. Bizottság?
Rozika néni a söprű mellől is be lett vonva?
Már csak a létszám miatt...
:-(
Precom


1997. július 21. - hétfõ, 13 óra 29 perc
Örökké élni...?
Nem is tudom.
Az utóbbi háromszáz évben valahogy minden úgy elgépiesedett.
A harminc éves háború idelyén még volt izgalom, romantika, szenvedély, igen!
Az volt ám az igazi aranykor!
Erről John Dee-vel és Saint-Germain gróffal hosszan filozofáltunk még Prágában.
Micsoda nyüzsgés is volt!
De ma már....
Szóval örökké élni?
Nem is tudom....

Precom


1997. július 21. - hétfõ, 13 óra 23 perc
Esapolo!?

1997. július 21. - hétfõ, 13 óra 22 perc
JAjj de jó lenne! Akkor biztos megérném Erdély viszacsatolását .....(Természetesen a két nép közös akarata szerint)

Rajongó ( Erdélyé )


1997. július 21. - hétfõ, 13 óra 17 perc
Az egyetlen értelme a tapasztalás lenne. Ezzel is csak az a baj, hogy a tapasztalás két (legalább!) részre osztható. Az egyikhez a mostani testem kellene, míg a másikhoz az öregedő.
Ha közben váltogathatom, akkor teljesen O.K.

Jusuph


1997. július 21. - hétfõ, 13 óra 16 perc
Igen, de csak én!
Mert nagyon önző gyerek vagyok...

-DrC


1997. július 21. - hétfõ, 12 óra 14 perc
zs,

nézz bele az archívba, borsódzott a hátam, amikor nyomtam egy reloadot, és megláttam...
Barátom fia sorállományú, ott, és sokáig nem voltak nevek. Már kiderült: Nem ő volt.
Mindenesetre misztikus érzéseim támadtak, és mindenféle gondolatolvasással, boszorkánysággal, ilyesmivel gyanúsítottalak... ne haragudj érte.
Nem komoly. Könyves Kál..................! :)

Trebitsch


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 58 perc
Nem

rezső


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 47 perc
mult heten nem lett osztva polo ?
lovag


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 46 perc
Trebitsch,

Már régen szeretném megkérdezni, de holtszezonon kívül nem mertem, mert féltem, hogy komolytalannak tartanátok (pedig nem is).
Egyébként tegnap reggel. Miért?
zs.


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 40 perc
Kedves Zsófi,

egyet árulj el légyszíves, (még így az elején) ha nem titok: Mikor döntötted el, hogy ez lesz a 7? ???

Trebitsch


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 38 perc
Trebitsch,

A címet tudod :))
zs.


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 37 perc
Jo lenne, erdekel, hogy hova tarta vilag. Technikailag, moralisan, stb.

Kivancsi volnek Billgec temetesere is.

Norbert


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 34 perc
én már unom.

MacLeod


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 33 perc
Nem.

Trebitsch


1997. július 21. - hétfõ, 11 óra 32 perc